Délmagyarország, 2002. november (92. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-02 / 255. szám

6 • MEGYEI TŰKOR« SZOMBAT, 2002. NOVEMBER 2. Részlet a Carmina Burana előadásából. fotó; Miskolczi Róbert A szegedi balcttosokat is meg­lepte az óriási érdeklődés és a forró siker, amelyben a tánc eu­rópai fellegvárának tartott lyoni Tánc Házában volt részük. Kissé megkésve kérhettük él­ménybeszámolóra luronics Ta­mást, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetőjét és koreográ­fusát, hiszen Lyon után rögtön Pozsonyban vendégszerepeltek, majd Budapesten volt két előadá­suk és csak tegnap jöttek haza. Kultúrák találkozása - A Maison de la Danse, a Lyonban 1980-ban alapított Tánc Háza fogalom a nemzetkö­zi tánemüvészetben - magyaráz­ta Juronies, akinek Orff Carmina Buranájára készült azonos című koreográfiáját az október közepi franciaországi vendégszereplé­sen egymás után hat estén mu­tatta be a társulat. A Szegedi Kor­társ Balett - amelyet a Szegcdi Balett jogutódjaként Juronicsék 15 évvel ezelőtt alapítottak, va­gyis az idei a jubileumi évadjuk ­már régebb óta igyekszik „betör­ni" a francia táncéletbe, egyálta­lán nem sikertelenül. Tavaly To­ulouse-ban megnézte egy előadá­sukat Guy Darmet, a lyoni Tánc Háza igazgatója, s a gratuláció­Elmarad a Boccanegra A Szegedi Nemzeti Színház igaz­gatósága értesíti a közönséget, hogy a Simon Boccanegra no­vember 3-i, vasárnap esti előadá­sa elmarad. A megváltott jegyek a ma esti előadásra érvényesek, vagy 14 napon belül visszavált­hatók a színház Kelemen utcai jegyirodájában. A ma 19 órakor kezdődő Boccanegra-előadáson Molnár László vezényel, a főbb szerepeket Rálik Szilvia, Be­de-Fazekas Csaba, Altorjay Ta­más, Gábor Géza, Urbán Nagy Róbert, Andrejcsik István és Pis­kolti László éneklik. Zeneiskolai sikerek Sikeresen szerepeltek a Kecske­méten megrendezett X. országos Friss Antal gordonkaverseny terü­leti válogatóján a Király König Pé­ter Zeneiskola növendékei. Mé­száros Zsófia és Tbrnyai Gergely a döntőbe jutottak, Szalai Szandra pedig kiválóan szerepelt. Tanáruk Gárdián Gábor, zongorán közre­működött Fiiszár Vivien. hoz mindjárt mellékelte az idei meghívást. A Franciaországban egyedülálló, kizárólag táncművé­szeti produkciókat bemutató színház az igazgató multikultu­rális felfogása szellemében rend­szeresen fogad neves külföldi együtteseket. Az első számú francia táncmenedzserként szá­mon tartott Darmet a Tánc Bi­ennálékat, a kétévenkénti feszti­válokat földrésznyi tánckultúrák bemutatatásának szenteli, így volt már téma Afrika, Amerika, a Selyemút és az idén a Terra lati­na, a latin országok táncművé­szete. Két év múlva, 2004-ben a kibővített Európai Unió, a 25-ök Európája szerepel a biennále programjában. Ebben persze mi is benne va­gyunk, mármint Magyarország, s ilyen szempontból, a jövő remény­beli vendégszereplései szempont­jából sem közömbös a Szegedi Kortárs Balett mostani, minden várakozást felülmúló sikere. Tfelt ház, hatszor - Mi magunk is alig hittünk a szemünknek, de az 1200 nézőt befogadó szinház mind a hat es­tén megtelt - meséli Juronies Ta­más. - A leghangosabb siker a bemutatónk volt, erre sokan el­jöttek Párizsból is, köztük a sze­gedi Csernus Sándor, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, de más magyar kultúrképviseletek személyiségei is. Egészen fölfo­kozott hangulat uralkodott a Carmina Burana előadása után a nézőtéren és számos, nagyon jó kritika jelent meg a lapokban. Pedig - multikulturális felfogás ide vagy oda - magyar társulat a húsz év alatt még egyszer sem lé­pett fel a 15 ezer |!) bérletessel di­csekedhető lyoni táncszentélyben, és magyar koreográfus művét sem mutatták be eddig. Juronicsék vol­tak az elsők, és okkal hihetjük: ez csak a kezdet. A Carmina Burana lyoni sikere Párizsban sem maradt visszhangtalan - és Csernus Sán­dor is ígérte, segít a párizsi nagy színházakhoz utat-kapcsolatot ta­lálni a „földijeinek". Ünnepek, itthon Franciaország után Szlovákiá­ban is a magyar kultúra követei­ként léptek fel a szegedi tánco­sok, hiszen a pozsonyi magyar kulturális intézet szervezésében diplomatáknak, politikusoknak, az intézet vendégeinek mutatták be a Bartók-zenére készült Juro­nies Tamás koreográfiát, A csodá­latos mandarint. E hét elején az együttesnek Pesten, a Thália Színházban volt két Carmina Bu­rana előadása, tegnap óta pedig itthon készülnek - elsősorban a december 6-i szegedi ősbemuta­tóra. Az új Juronies darabok egyi­ke a Sztravinszkij-sorozat folyta­tása lesz, a Tűzmadár, a másik pedig Ravel Bolerójára készül. A felkészülés közben fellép az együttes egy ünnepi gálaproduk­cióban: november 7-én tizedszer adják át a Philip Morris Magyar Balett-díjat, s az alkalomra szer­vezett gálán az eddigi díjazottak táncolnak. Mint emlékezetes, Ju­ronies Tamás a díj történetében másodikként vehette át a hazai táncélet rangos kitüntetését, az együttes fiatal tehetségét, Marko­vics Ágnest pedig ifjúsági díjjal tüntette ki a neves művészekből álló művészeti tanács. Ebben a Seregi László elnök vezette gré­miumban a kezdettől dolgozik ­fancsó Miklós, Presser Gábor, Eszenyi Enikő, Metzger Márta, Kiss János, Hajzer Gábor mellett - a'Szegedi Kortárs Balett igazga­tója, Pataki András. A Nemzeti Színházban megtartandó jubileu­mi műsorban a szegediek a reper­toár egyik régebbi darabját, Juro­nies Trió című koreográfiáját tán­colják, a háromszereplős műben a két eddigi Philip Morris-díjas, Juronies és Markovics mellett Sárközy Attila szerepel. SULYOK ERZSÉBET - Hogyan jut eszébe egy egyete­mista, gyesen lévő anyukának, hogy egymaga nyakába vegye a városban kóborló több száz kis­állat sorsát! - Már kisiskolás koromban el­határoztam, hogy ha nagy le­szek, állatmenhelyen fogok dol­gozni. Aztán egy idő után kény­telen voltam rájönni, hogy a vá­rosban nincs menhely, sőt a leg­közelebbihez is Békéscsabáig kell utazni. Amikor egy évvel ezelőtt olvastam a Délmagyarország­ban, hogy egy sándorfalvi vállal­kozó kisállatmenhelyet és teme­tőt szeretne létrehozni a telkén, azonnal megkerestem az urat. Ezzel egy időben feladtam egy hirdetést is, hogy aki még akar segíteni, jelentkezzen. A men­helyből akkor végül nem lett semmi, de a segítőkész csapat megmaradt, ezért elhatároztuk, hogy létrehozunk egy alapít­ványt, amelynek elsődleges célja a kisállatmenhely létrehozása és működtetése lesz. - Amellett, hogy gyűjtik a pénzt az építkezéshez, folyama­tosan mentik a kutyákat. Úgy tudom, kóbor kutyák gyűjtésé­ben ön a leglelkesebb, néha túl­zottan is... - Igen, valóban az utóbbi idő­ben már problémát okozott, hogy nem tudok az utcán hagyni A progresszív zenei világ élme­zőnyébe tartozó After Crying együttes kedden este a Szegedi Ifjúsági Házban lép fel. „Hány sóhajom semmivé lett, mégis lélegzem tovább..." - hall­ható az 1986 őszén alakult After Crying akusztikus kamaraegyüt­tes egyik dalában. Zenében Bach, Beethoven, Bartók, az Emerson Lake and Palmer és a King Crim­son együttes hatott legerősebben egyetlen állatot sem. Bár a men­hely még el sem kezdett épülni, már most több mint harminc kutyánk van, amelyek ideiglenes befogadónál vagy az eddigi gazdi­nál várják, hogy új otthont talál­junk számukra. Egyetlen állatot sem tudunk már hova tenni, mindenhol telt ház van, de ha ta­lálok egy kutyát, mindig magam­mal viszem. - Gondolom, sajátjai is egyko­ron az utcán csatangoltak. - Igen, mindkettőt úgy fogad­tuk be. De a családomban, sőt a rokonságban is mindenhol utcán talált kutyák laknak. - Milyen kutyáktól válnak meg a gazdák elsősorban 1 - Ezt nem lehet meghatározni. Van kis termetű és nagy termetű, öreg és fiatal, korcs és fajtatiszta egyaránt. A legfelháborítóbbnak azt tartom, amikor az újszülött állatokat dobják ki az utcára. Egy hete találtam például egy almot, egy férfiingbe csomagolva. A ki­csik előző nap születtek, esélyük sem volt a túlélésre. Mi mindig azt mondjuk, hogy a legfonto­sabb az lenne, ha az emberek gondolkodásmódja változna meg az állattartással kapcsolatban. Ha kutyát vagy macskát vállal­nak, valóban egy életen át gon­doskodjanak róla, ne csak addig amíg pici és aranyos. Az ivartala­rájuk. Ez a zenekar kaméleonként változik akár koncertről koncertre is, hol kvartettként, hol 15 fős ka­marazenekarként, hol elektro­mos gitárral és dobfelszereléssel dübörgő rockbandaként lép föl, s néha egy koncerten belül teszi mindezt. 2000-ben a Progvisions című spanyol magazin szavazá­sán a kilencvenes évek legjobb progresszív együttesének az After Cryingot választották. W.A. Nemrégiben Veszprémben a legjobb férfiszínésznek járó díjat vehette át Fél éve kómában fekszik Ternyák Zoltán Idén márciusban összeomlott. Nem bír­ta tovább. Két végén égette a gyertyát. Húga, Edit szerint a játékba minden energiáját beleadta, nem tudott félig szí­nész lenni. Tfernyák Zoltán most egy kórházi ágyon kómában fekszik. Barátai felváltva őrködnek ágyánál, és fel­váltva mondanak neki mindenfélét, ami eszükbe jut. Ezt Ternyák Zoltán minden bizonnyal hallja, de egyelőre nem vála­szol. Önpusztító életének egy jelentős, re­mélhetőleg jól végződő, átmeneti szaka­sza a jelenlegi tény: Ternyák Zolival ma még nem lehet beszélgetni. Ebben az esztendőben ünnepli a szente­si drámai tagozat huszonöt éves létét, az ország el$ő kísérleti osztályának első já­tékkísérleteiről a Magyar Televízió hónap­ról hónapra és évről évre filmeket készí­tett. A régi kópiákon az első osztály egyik legizgalmasabb alakja, Ternyák Zoli fejte­geti tizenöt évesen elképzeléseit a szabad­ságról, a vágyak teljesüléséről. Soha nem volt kétséges senki előtt, leginkább maga előtt nem, hogy színész lesz belőle. Akárki meglátja. A rendkívül tehetséges fiú bizony sok­szor állította komoly pedagógia próbaté­tel elé tanárait, a gimnáziumi éveket tu­lajdonképpen nem végigtanulta, sokkal inkább végigjátszotta, fáradhatatlan ka­masz volt - emlékszik vissza osztályfő­nöke, Bácsakiné Fazekas Márta, aki pá­lyakezdőként az első drámais osztály ve­zetését kapta meg Bácskai Mihálytól, rö­videbben Skabától. A bohókás fiú renge­teg szeretetre vágyott, és meg is kapta, de talán éppen ez az, amiből soha nem lett neki elég. A fővárosba kerülve tehetségéhez mér­ten jutott művészi lehetőségekhez, ka­pott számtalan elismerést, nagyszerű szerepeket. Ő lett - többek között ­Anyegin és Hamlet. Mrozek Emigránsok című darabjában nyújtott alakításáért 1998-ban Veszprémben a legjobb férfiszí­nésznek járó díjat vehette át. Ez volt be­tegsége előtt az utolsó színpadi szereplé­se. Eddigi utolsó filmjét Dettre Gáborral forgatta, Tóth Ildikóval játszott együtt a Gangeszben, amelyben egy drogos fiú történetét ismerhetjük meg: az önpusztí­tó életmód Ternyák Zolinak is sajátja volt. Ebben odáig ment, hogy idén márci­usban egyszerűen összeomlott, idegrend­szerileg, mentálisan és a többi. Műtéten esett át. Fél éve kómában fekszik egy bu­dapesti kórházban. Nyár elején az Uránia moziban Ter­nyák-estet rendeztek barátai és tisztelői. A bevételt a színész gyógyítására ajánlot­ták fel. A család ma is elfogad adományo­kat. Húga, Edit szerint minden színjátékot olyan nagyszerűvé, tökéletessé, eredetivé, energiával teltté akarta varázsolni, hogy magát teljesen beleadta - szó szerint. Edit szintén Budapestre költözött, és rendsze­resen megfordul a kórházi ágynál, így tesz néhány kitartó barát is. Beszélnek Zoli­hoz. Az orvosok szerint a kómában fekvő beteg hallja a hozzátartozókat, megérti a közeledésüket, felfogja a szeretetüket. Ezért Tfernyák Zolinak ezek a „beszélgeté­sek" feltehetően most mindennél fonto­sabbak. A műtét utáni utógondozás fázisában van most a fiatalember, aki tulajdonkép­pen már nem is olyan túl fiatal: harminc­kilenc esztendős. Szentesen a Ternyák vezetéknév után általában nem következik más, mint ke­resztneve becézett alakja: Zoli. Ez köszön­hető a legendás „nagyfiús" csínytevések­nek az iskolában, a gimnázium rögtönzött színpadain improvizált jelenségnek, és ki­fejező formája a tetszésnyilvánításnak ­huszonöt esztendővel később is. BLAHÓ GABRIELLA Tfernyák Zoltán, a tehetséges szentesi gimnazista tablóképe. Archív fotó nítás pedig ne csak akkor jusson eszükbe, amikor megszületnek a kicsik, amelyekre már se pénz, se igény nincsen. Aki pénzzel támogatná az ál­latmenhely létrehozását, a kö­vetkező számlaszámra utalhat: 11998006-06289010-10000001 TÍMÁR KRISZTA Európai hírű progresszív zenekar a színpadon After Crying Szegeden Egyetlen kutyát sem tudna az utcán hagyni Megharcolt az állatmenhelyért Egy lelkes és fiatal állatvédőnek köszönhető, hogy ma már be­szélhetünk arról, lesz Szegeden kisállatmenhely. Kasza Andrea egy évvel ezelőtt egy lapunkban közölt cikk hatására döntött úgy, hogy felkarolja a kóbor állatok ügyét. Néhány, hasonlóan lelkes ál­latbaráttal megalapította a Tappancs Alapítványt. Művészeti követségben jártak a szegedi balettosok Hétezren a lyoni szentélyben

Next

/
Thumbnails
Contents