Délmagyarország, 2002. október (92. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-26 / 250. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLET MINDEN SZOMBATON SZIESZTA SZERKESZTI: HEGEDŰS SZABOLCS, WERNER KRISZTINA 2002. OKTÓBER 26. NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd EP TESTBEN, A PÉNZ BESZÉL Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU ELKÉPZELÉSE SZERINT NEM A NEMZETI UTAZNA VIDÉKRE, A VIDÉK JÖNNE A NEMZETIBE Jordán Tamás, a Nemzeti esélyese E hónap végén Görgey Gábor, a kulturális tárca vezetője hozza nyilvánosságra, hogy ki nyeri el a Nemzeti Színház igazgatói posztját. A szakma és közvélemény is nagyon várja már a döntést, s a hozzáértők szerint a pályázók közül Jordán Tamás, a budapesti Merlin Színház direktora a legesélyesebb. A győri születésű művész ki­nevezése mellett nemcsak az igazgatás területén szerzett hatalmas tapasztalata szél, hanem - viccesen kifejezve - a számmisztika is, hiszen eddigi munkahelyeinek, az Egyetemi Színpadnak, a Huszon­ötödik Színháznak és Kaposvárnak is egy-egy évtizedet adott az életéből. Ilyen hosszú időszakot már a Meriinben is eltöltött, vagyis nagyon úgy néz ki: elérkezett az idő a váltásra. Lehet, hogy Jordán Tamás a Nemzeti Színházat is tíz évig fogja tudásával segíteni? - Egy televíziós műsorban Vámos Miklós kérdésére azt válaszolta, hogy az önre leginkább jellemző három tulajdonság: nyájas, megér­tő és toleráns. Ha önre nézve ked­vező döntés születik, melyik tulaj­donságának veszi majd a legna­gyobb hasznát? - Több tulajdonságnak kell együt­tesen kifejteni a hatását, s erre a háromra is szükség van nyilván. Úgy gondolom, azért is tartozom az esé­lyesek közé, mert a szakmában elég jó viszonyaim épültek ki a kollé­gákkal és a rendezőkkel. - Miket tekint a benyújtott pá­lyázat alappilléreinek? - Olyan működést ígértem, ami túlnő egy színház megszokott mű­ködési keretein. Azt gondolom, hogy a Nemzeti Színháznak - s ezek nem­csak szavak - az ország vezető kul­turális intézményének kell lenni, eh­hez nemcsak színházi előadások tar­toznak, hanem sok minden más is. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a Merlin működését nagyítanánk fel! Ez egy szellemi központ, találkozó­hely, ahol a társművészeteknek helye van, ahol a határon túli színházak is megjelenhetnek, a vidéki társulatok rendszeres bemutatkozási lehetősé­get kapnak. Egyáltalában véve: fó­rum és agora minden olyanra, amire a társadalom fogékony, s a művé­szettel valamilyen kapcsolatban van. -A Budapest határain kívül élőket kifejezetten érdekli: a társulat vi­dékifellépéseire is gondolt? Jordán, gondolja, azért is tartozik az esélyesek közé, mert a szakmában elég jó viszonyai épültek ki a kollégákkai és a rendezőkkel. - Ha nem is a Nemzeti utazna vidékre, a vidék jönne a Nemzetibe. Kétféle módon lehet ezt a kérdést megoldani. Az, hogy a vidéki szín­„Az ízlésről nem lehet vitatkozni. Mindenkinek más az ízlése, ebben az esetben az enyém nem találkozott az alkotókéval. Sajnos valóban nem jó a színházterem, sok helyről nem lehet látni a színpadot, máshonnan pedig jól hallani. Első menetben nem tehetünk mást: nem ültetünk nézőt oda, ahol a látási viszonyok rosszak. Az akusztikára pedig kaptunk szakemberektől ígéreteket, hogy az javítható. Még nagyobb baj, hogy a közönség számára kialakított tér nem alkalmas arra, hogy egész nap fogadhassa a vendégeket. Én nemcsak az előadás előtt és a szünetekben látnám ott szívesen a közönséget. A Nemzeti egy reggeltől estig működő intézmény lenne, ahol lehet sajtótájékoztatót, CD- és könyv­bemutatót tartani, vagy egyszerűen az embereknek csak leülniük egymással beszélgetni. Ilyen helyiségek még nincsenek, ezeket ki kell majd alakítani!" házak játszanak a Nemzetiben, az egy teljesen természetes gondolat, de ennek a határait mi ki szeretnénk tágítani. Tizenöt vidéki színház van, s mi havonta adnánk lehetőséget egy ilyen előadásnak. Részben úgy, hogy a társulat hozná azt a darabot, amit erre a legalkalmasabbnak gondol, de mellette jönnének a társművészetek is. Vidéki festők, szobrászok, kép­zőművészek kiállíthatnának, s a ze­nei élet rangos képviselői szintúgy felléphetnének. Óket elkísérnék a társadalmi, a szellemi és a gazdasági élet vezetői is. Lenne egy olyan hét­vége, amikor egy egész megye meg­mutathatja a maga arcát Budapes­ten. Ez a „vízfejű" ország talán rossz helyzetbe hozza a vidéki alkotókat, ezen mindenképpen szeretnék köny­nyíteni. Véleményem szerint ebben a televízió is partner lenne. Ugyan­akkor a Nemzeti az ország színháza is, nemcsak a fővárosé. Ezt könnyű mondani, de mit csinál az a szín­házszerető, aki esetleg 200 kilomé­terre lakik az intézménytől, s nincs gépkocsija? A gyermekeit sem tudná arra az időre egyedül hagyni. Ezért minden évben a megyék kapnának egy előadást - mi gondoskodnánk az információ eljuttatásáról -, amire bárki jelentkezhet. Buszokat és kü­lönvonatokat indíttatnánk, amelyek a megyeszékhelyről hozzák és viszik az érdeklődőket. Ezek az előadások délután ötkor kezdődnének, s amíg a szülők a nagyteremben nézik az elő­adást, addig a kamarateremben a gyerekeknek játszanánk mesedara­bot, vagy foglalkozásokat tartanánk nekik. Nyolc óra körüli visszaindu­lással mindenki időben hazaérhetne. Ez csak két példa arra, hogyan le­hetne a Nemzeti va­lóban az ország színháza. - ön milyen re­pertoárt állítana össze a következő egész évadra? - A Nemzeti Szín­háztól sokan joggal elvárják - bár a „nemzeti" jelzőt na­gyon nehéz defini­álni, ki mit ért alatta hogy mint az első számú kulturális in­tézmény jelentős segítséget kell ad­nia a hazai drámának. Ez nekem is szívügyem, szeretném jó helyzetbe hozni a szerzőket. Azokat is, akiknek talán már kedvüket szegték, azonban látva a megnyíló lehetőségeket, újra próbálkoznak. Az első időszakban mindenképpen a magyar műveket szeretnénk preferálni. Minden évben kiírnánk olyan drámapályázatot, amelynek a pénzdíja is jelentős, ezzel is ösztönözve az írókat. Az első he­lyezettek művét mindenképpen be is Azon kell fáradozni, hogy az épület falai közé egyáltalán ne kerülhessen be a politika! mutatnánk. Tervezünk felolvasó színházat abban a formában, amit a közönség nagyon kedvel. A színészek már foglalkoztak a darabbal: példány van még a kezükben, de már térben mozognak. Ez majdnem előadássze­rű. A legjobb magyar műveket rögtön le is fordíttatnánk angolra, s felten­nénk az internetre. Sőt angol nyelven is megvalósítanánk a felolvasó szín­házat. A Nemzetinek az is köteles­sége, hogy kivegye a részét az úttörő kísérletezésből. A kamaratermet fő­leg a fiataloknak szeretnénk odaadni. Sok tehetséges rendező van, akik jog­gal követelik maguknak a lehető­séget. Ez nem ellentmondás: a Nem­zetinek egyszerre kell a hagyomá­nyokat és az értékeket ápolni, de ugyanakkor élen kell járni az út­keresésben. Ebben az esetben a kí­sérletezésnek azért van határa, biz­tos, hogy a legvakmerőbbeket nem a Nemzetiben kell végrehajtani. Mind­ezek mellett szeretnénk a világiro­dalmat úgy elérhetővé tenni, hogy lefordíttatnánk újra az elavult nyel­vezetű klasszikusokat. Ha most egy színház elővesz egy Shakespeare-t, első dolga, hogy újrafordíttatja. Még ha Arany János munkájáról is van szó, sajnos az sem élvezhető már. - A felfokozott politikai légkörben a néző gyakran nem a teljesítményt nézi, hanem a színész politikai ho­vatartozása alapján dönti el, hogy jónak vagy rossznak ítéli meg a produktumot. - A politikusok túlságosan nagy szerepet játszanak az életünkben, nagyobbat, mint amit az ember el tud viselni és mint amire szükség van. Sajnos megosztott az ország, valóban sok az ellenségeskedés és a felületes ítélkezés. Higgyük el, hogy ezek a demokrácia tanulásához tar­toznak, s ha nem is holnap, de né­hány évtized múlva ezek a szomorú dolgok meg fognak szűnni! Szeretnék én is azoknak a sorába tartozni, akik ezt a folyamatot képesek felgyor­sítani. - Mi a véleménye a színészek és a rendezők nyílt politizálásáról? - Egy művésznek nem kellene bele­szólnia a politikába, de ha a politika na­gyon beleszólt a művészek életébe, akkor az aktívabbak, akik éreztek valami szerepet a társada­lom formálásában vagy a dolgok ala­kításában, hozzá­szóltak az elmúlt időszakban is... Ezt azért mondom ilyen óvatosan, mert én is azok közé tar­toztam, akik időnként hallatták sza­vukat a baloldalon. Ennek ellenére mondom azt: jó lenne, ha politika visszahúzódna és hagyná a művé­szeket a maguk helyén dolgozni. Ha az állam megteremti a feltételeket ­ha nem is teljesen zavartalanul, de viszonylag elfogadható körülmények között végezhetik munkájukat a mű­vészek -, akkor döntő többségük nem fog foglalkozni a politikával. 0. JAKÓCS PÉTER Mm scotch&sodaI DIESEL ^COUNTRY STORED

Next

/
Thumbnails
Contents