Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-07 / 209. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG KULTURÁLIS MAGAZINJA • SZERKESZTI KECZER GABRIELLA Napos oldal A Hódgép föliratra mindig rápillantanak az állástalanok Ezer ember munkahelye volt egykor • Havránek Ferenc: Nagyvállalati osztályvezetőből kisvállalkozás ügyvezetője lettem. • Enyedl Sándor: Én voltam a legidősebb abból a gárdából. HÓDGÉP - HIRDETIK A SOKMÉTERES BETŰK EGY VÁSÁRHELYI SOKEMELETES PANELHÁZ TETEJÉN. A FÉNYKORÁBAN KÖZPONTI TELEPÉN MINTEGY EZER EMBERT FOGLALKOZTATÓ, EGYKORI NAGYVÁLLALAT HIÁNYÁT AZÓTA IS ÉRZI A VÁROS. A HÓDGÉPNÉL, ÉS A BELŐLE ALAKULT, AZÓTA MÁR SZINTÉN NEM LÉTEZŐ CÉGEKNÉL FOGLALKOZTATOTTAK KÖZÜL SOKAKNAK SIKERÜLT MUNKÁT TALÁLNIUK - SZÁMOSAN KÖZÜLÜK ÖNÁLLÓ, SIKERES VÁLLALKOZÁST ALAPÍTOTTAK SOKAKNAK VISZONT NEM. AMINT EGY VALAHAI HÓDGÉPES MONDJA: AMIKOR MEGY FÖLVENNI A MUNKANÉLKÜLI-JÁRADÉKOT, ARRA JÁRVA MINDIG FÖLPILLANT E FÖLIRATRA. Egyszerű, az ötvenes években létrehozott mezőgazdasági gépjavító állomásként kezdte a Hódgép, ebből fejlődött föl nagyvállalattá - mondja Havránek Ferenc, akit elsőként bocsátottak el a rendszerváltozás táján, „a vég kezdetén". Osztályvezetőként az igazgatói tanács tagja volt; meg akarták választani szakszervezeti vezetőnek is. Elbocsátása után egy évig munkanélküli volt, aztán kisvállalkozást alapított, és azóta ügyvezető, fia szintén; Magyarországon az adott népességlétszámra vetített ügyvezetőarány egyedülállóan magas. „Kényszervállalkozó vagyok", hangoztatja Havránek Ferenc, aki egyértelmű visszaesésként tartja számon a mai időszakot a korábbival szemben, mikor a Hódgépnek Makótól Szentesig megyeszerte voltak telephelyei. Egy időben Közép-Európa legnagyobb dízelmotorjavító üzemeként reklámozták a céget, ami igaz is volt, mert - mondja Havránek Ferenc - nyugaton egyébként sem voltak jellemzőek a nagyüzemek. El kell ismerni egyszersmind: világszínvonalú termékeket állított elő a cég, repülőtéri vontatóktól a gépjárműhűtőkig; az egyik leghíresebb Hódgép-termék a borsókombájn volt. - Néhány éve még láttam ilyet üzemelni Zsíros Géza birtokán - emlékszik vissza a volt osztályvezető. Zöldbab-betakarító gépeket ugyancsak gyártottak, keleti piacokra. Létezett egy T-088 jelű, sokhasznosítású gép is, angol, holland kivitelre egyaránt jutott belőle, huszonnégy darab készült naponta. Ezen kívül is gyártott termékeket a Hódgép a szabad világnak, elsősorban alkatrészeket. Az országból az elsők közt jelent meg a nyugati piacon, az elsők közt vett nyugati licenceket, s kapcsolatba került a hadiiparral is. A cégnek a története alig, csak a hivatalos elnevezése - Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat - szerencsés: dolgozói nem azért maradtak munka nélkül, mint a fáma szerint a budapesti villamoskalauz, aki a lámpagyári megállót mindig így jelezte annak idején: „Leszállás, lámpuskagyár!" Leszálló ág a fénykor után A csúcsidőszakot követően, a rendszerváltozás táján aztán beszűkültek a piacok, a tevékenység veszteségessé lett, leszálló ágba került a cég, éppúgy, mint szinte minden magyarországi nagyüzem. - Ebben politika volt, az állami elvonások kölcsönök fölvételére kényszerítették a cégeket, és a bankok a kölcsönöket túl magas kamattal biztosították. Véleményem szerint a cél az üzemek minél kisebb értékűvé tétele, s így későbbi, könnyű privatizálása volt, ami részint hasznot hozott a privatizátoroknak, részint lehetett arra hivatkozni, hogy mindez a befektetők Magyarországra vonzása érdekében törtéjuk-e a munkát az új cégnél, és ha igen, mennyiért. Ezt azután elbírálták... Engem személy szerint marasztalt a megbízott igazgató, egyébként én voltam a legidősebb, s a legrégebben ott dolgozó abból a gárdából, de inkább a nyugdíjat választottam. Mondanom sem kell, előtte rengeteget tépelődtem, mi legyen, hogy legyen, hisz harminchét évet húztam le a cégnél, ott telt el a fél életem. Végül is szerintem jól jártam; az utolsó elszámolás óta nem is voltam a kapun belül. Láthatatlan építőanyag A nyolc gyermeket fölnevelő Baksics Ferenc lakatosként dolgozott a Hódgépnél, majd a belőle létrejött Puli Kft-hoz került, aztán a Speedhez. Egészségügyi okok miatt először könnyebb munkakörbe helyezték, portásnak, aztán leszázalékolták. Betegsége, mint fölhívja a figyelmet, nincs összefüggésben a cég körül történtekkel, ugyanakkor, teszi hozzá, szeretett ott dolgozni, „jó kollektíva volt, lakásfölújításban is segítettek a brigád tagok". Nyolc gyermekét egyedül nevelte föl, kettejük még tanul, az idősebbek mind szakmával rendelkeznek. Az emberi sikertörténet után szóljunk egy cég-sikertörténetről is. Gregus Máté - annak a Gregus Máténak a leszármazottja, akiről középiskolát neveztek el Vásárhelyen - soha nem fogja megtudni, miként alakult volna sorsa, ha a Hódgépnél marad, megvárva a megszűnést. Azért nem fogja megtudni, mert évekkel a vállalat fölbomlása előtt elköszönt, megalapítva a Gregus és Társa Bt.-t, ami azóta is prosperál. Épület-acélvázakat, különféle, acélból készülő lakatosipari termékeket állít elő a cég. Tudásanyagát a Hódgépnél szerezte be Gregus Máté, s az ő vállalkozása állította elő a vásárhelyi Penny acélvázait is, de még Sopronba is gyárt lépcsőkorlátokat. E korlátok nem annyira korlátozzák, sokkal inkább biztonságossá teszik a lépcsőn fölfelé haladók útjait. Talán ilyenre lett volna szüksége az egykori Hódgépnek is, nem acélból, hanem valamiféle láthatatlan, szellemi építőanyagból. FARKAS CSABA kor részben más munkahelyekre, részben utcára. Az elbocsátások Havránek Ferenc szerint azért kezdődtek épp vele, mert a vezetőség tudta: nem ért egyet a privatizáció ez esetben alkalmazott formájával. A vezérigazgató saját kezűleg adta át a felmondólevelet neki. Havráneknek" a munkanélküliség egy éve után létrehozott cége, a Susán Gépipari Kft. azóta is működik. Egyébként az elküldötteket többféleképpen küldték el, amint szűntek meg az utódcégek, voltak, akiknek fölmondták, mások korkedvezményes nyugdíjba mehettek, ismét mások közös megegyezéssel távoztak, és így tovább. - A volt dolgozók szétszóródtak a városban. Sokuknak sikerült elhelyezkedniük, sokuknak nem. Az akkori politika azt hirdette, váltani kell. De kérdem én, hová váltson egy negyven-ötven éves ember egy olyan városban, ahol mindenütt máshonnan is küldik el a dolgozókat? így Havránek, s folytatja: - Nem kellett itt se asztalos, se kőműves, se senki. Nemcsak sorsok törtek derékba, hanem a jól képzett szakembergárda tudásanyaga is elveszett az ország számára. Dolgozik, igaz, aki meg tudott tervezni egy borsóbetakarító gépet, ám olyan munkakörben, mint mikor egy agysebész ágytálazni kényszerül. Semmivé vált az a sok-sok pénz is, amit e szakembergárda képzése került. Enynyivel is kevesebb lett az ország. „Azóta sem voltam a kapun belül" A cégszéthullás körüli időkben az is szerencse volt sok ember számára, ami más esetben nem biztos, hogy szerencsének minősül. Életkormúlásnak többnyire nem szokás örülni, Fnyedi Sándor üzemvezető, művezető azonban mint mondja - szerencsésnek érezte magát, hogy korkedvezményes nyugdíjba mehetett, amikor megszűnt munkahelyét átvette az - azóta szintén nem működő utódvállalat. - Kiosztottak egy kérdőívet, ki kellett tölteni, vállal• Egykor virágzó nagyvállalat volt a Hódgép. Termékei mindenhová eljutottak. Angliától Kínáig. (Fotók: Tésik Attila) nik - mondja Havránek Ferenc. Véleménye szerint a privatizálás szerencsés eseteiben a tőkés tényleg beruházott, s a cég azóta is termeli a hasznot a tulajdonosnak, és az országnak, s elfogadhatóan élnek a munkásai is. - A Hódgép esetében viszont nem ez történt, hanem az, hogy a nagyvállalat elébb részekre darabolódott, önálló cégek lettek j belőle (köztük volt az elektromos kisautóiról emlékezetes Puli Kft.), utóbb ezek egymás után : megszűntek. Tüdomásom szerint a legtöbb, volt hódgépes a si- ; kerrel működő Speed Kft.-ben tevékenykedik - halljuk Havránek Ferenctől. A széthullási folyamat mellékhatásaként a dolgozók először az így létrejött cégekhez kerültek, majd, azok megszűnte-