Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-07 / 209. szám

SZOMBAT, 2002. SZEPTEMBER 7. • NAPOS OLDAL" II. Gyerünk a moziba be! Feleség, rendelésre Mikó István sok rúgást szenvedett el az életben, de nem került padlóra Olyan, mint a keljfeljanesi AZ INTERNETEN „RENDELT" FELESEG EGY KUKKOT SEM TUD ANGOLUL, UNOKATESTVÉREI PEDIG BŰNÖZŐ ROSSZFIÚK. EBBŐL KIINDULVA KRIMI­NÁLIS SZÁLAKKAL ALAPOSAN ÁTSZŐTT VÍGJÁTÉK BONTAKOZIK KI AZ ELŐTT, AKI MEGNÉZI AZ ON-LÁNY CÍMŰ FILMET. John Buckingham, a magányos, szelíd angol banktisztviselő (Ben Chaplin) rendhagyó társkereső lépésre szánja el magát: az „Oroszországból szeretettel" in­ternetes partnerközvetítő oldal­ról „rendel" magának menyasz ­szonyt. Meg is jelenik szolid kül­városi lakásában a titokzatos Nadja (Nicole Kidman), alá ele­inte egy szót sem beszél angolul; nyomában pedig két, nem kevés­bé fura unokatestvér (Mathieu Kassovitz, Vmcent Cassel) - és ettől kezdve az események meg­lepő fordulatot vesznek. John jól bejáratott, egyhangú élete egy csapásra mozgalmassá válik, igaz, nem éppen olyan ka­landok várnak rá, amilyeneket elképzel magának az ember. Bankrablás kellős közepén talál­ja magát, ráadásul éppen a saját munkahelye ellen! Meg kell mentenie újdonsült felesége éle­tét, és mindeközben rájön, hogy az események összes résztvevője - önmagát is beleértve - további meglepetéseket tartogat. Az On-lány című film alkotói számára a sztori alapvetően a kommunikációról szólt, illetve annak hiányáról, mely manap­ság oly sok kapcsolatot árnyékol be. Arra voltak kíváncsiak, mit tehet egy ember, ha az interne­ten keresztül „rendel" feleséget, majd váratlanul szembe kell néznie a meghökkentő ténnyel, hogy a nő nem beszéli a nyelvét, nem érti a kultúráját, még őt magát sem, kivéve a hálószobá­ban. Az előkészületek során a filmet megalkotó Butterworth testvé­rek különösen nagy érdeklődés­sel fordultak az interneten bur­jánzó honlapok felé, melyek orosz menyasszonyokat ajánl­gatnak magányos angol és ame­rikai férfiaknak. Nagyon megfog­ták őket ezek az oldalak, ahol gyönyörű, titokzatos orosz nők beszélnek az életükről rövid vi­deofelvételeken, és úgy gondol­ták, a bemutatkozás módja egy csomó meglepetést tesz lehető­vé. Ezek nyomán alkották meg Nadja alakját, aki az Aeroflot légi utaskísérőjéből válik a titokza­tos, láncdohányos nővé, aki csak a fejét ingatja, mert egy szót sem beszél angolul, annak ellenére, hogy ezt ígérte a róla szóló ismer­tetőben. Miután elkészült a forgató­könyv, az alkotók nekiláttak a stáb összeállításának, és a vég­eredmény még számukra is meg­lepetést okozott. Stephen Butter­worth producer elmondta, hogy Moszkvában a legkiválóbb orosz színészeket vonultatták fel ne­kik, nagyon látványos és meg­győző volt a bemutatkozás. Saj­nos azonban egyikük sem ismer­te a nyelvüket, holott korábban biztosították őket, hogy folyéko­nyan beszélnek angolul. Ez az esemény végül is hasznosnak bi­zonyult, mert ez adta az ötletet, hogy Nadja egy szót sem tud an­golul. A filmről szóló egyik kritika szerint fez Butterworth első ren­dezői próbálkozása, ez a köny­nyed, szórakoztató, romantikus krimi-vígjáték, mi tagadás, jól si­került, ígéretes munka. Nem markol ugyan túl nagyot, mint a kezdő filmesek teszik időnként, de amit felvállal, jól oldja meg. Az On-lány című filmet csü­törtök óta vetítik Szegeden a Bel­városi Miniplex moziban és a Plazában. H. SZ. • Jelenet a filmből. SZÍNÉSZKÉNT HŰSÉGES TÍPUSNAK VALLJA MAGÁT MIKÓ ISTVÁN. TI­ZENHÉT ÉVIG JÁTSZOTT A THÁLIA SZÍNPADÁN, A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁN EGY ÉVTIZED ÁT-ELŐBB IGAZGATÓKÉNT, MAID EGY KÖZ­HASZNÚ TÁRSASÁG ELSŐ EMBERE­KÉNT, A VÉGÉN PEDIG MŰVÉSZETI VEZETŐKÉNT -IRÁNYÍTOTTA A SOPRONI PETŐFI SZÍNHÁZAT. EZ UTÓBBI MEGBÍZATÁSÁRÓL MON­DOTT LE TAVALY, MIUTÁN ÚGY ÉREZTE, TÖBBEN ILLETÉKTELENÜL SZÓLNAK BELE A MUNKÁJÁBA. - A Sopronban töltött tíz esz­tendő után hol kezdi a követke­ző színházi évadot 7 - Miután lemondtam a szín­ház művészeti vezetéséről, szí­nészként minden, korábban ál­talam magamra rótt feladatot teljesítettem az elmúlt évadban, vagyis a nyári szünetig játszot­tam a színpadon. Most pedig szabadúszó vagyok. Van néhány biztos fellépésem, így például szeptemberben a Madách Szín­ház Macskák című előadásában alakítom az egyik öreg macskát. De rendezek is, a kassai Thália Színházban állítom színpadra Camoletti Hatan pizsamában című darabját, egy utazó pro­dukcióban pedig szerepet vállal­tam egy szintén Camoletti-mű­ben, a Francia négyesben. Feb­ruárban próbálkoztunk egy ma­gánszínház beindításával, s bár közönség lett volna, de sajnos nem fizettek ki bennünket, így egyelőre ez a vállalkozás kudarc­ba fulladt. - Megvalósítható Magyaror­szágon egy magánszínház 7 - Igen, ha becsületes emberek csinálják. Fel kell mérni a lehető­ségeket, s azt, hogy mennyit bí­runk teljesíteni. Mindenesetre néhány kollégámmal tovább pró­bálkozunk Budapesten. Köztük van például a Kisváros című té­vésorozatból ismert Győri Péter, valamint Hacser Józsa, Rátonyi Hajni is. - A soproni színházzal ma­radt valamilyen kapcsolata 7 - Semmilyen. Sok barátom és kollégám maradt ott, s most is hívtak játszani, de több minden­ben nem értettem egyet a jelenle­gi vezetéssel. S ahhoz, hogy bebi­zonyosodjon, ők jobb színházat csinálnak, rám nincs szükség. - A színházat viszont ön ala­pozta meg a semmiből 1991-től. Önértékelése szerint mennyire felelt meg ennek a nem minden­napi kihívásnak 7 - Még ha követtem is el hibá­kat, azt senki nem vonja kétség­be, hogy a közönség szeretett a • „Egy hétnél tovább nem tudok a fenekemen ülni, valami mindig hajt előre." (Fotó: Schmidt Andrea) színházba járni, hiszen szinte mindig telt ház előtt játszottunk. Persze talán nem is árt az időn­kénti vérfrissítés. Az utolsó két év konfliktusait átélve úgy érez­tem, van egy pont, amelyen túl már nem érdemes, nem szabad kompromisszumokat kötni azokkal, akik szerintem illeték­telenül szóltak bele a művészeti munkába. így aztán a további ér­telmetlen konfliktusokat meg­előztem azzal, hogy lemondtam. Utólag úgy érzem, nem bántam meg, hogy felálltam. - A helyére a Szegeden is so­kat rendező Valló Péter került. Milyen viszonyban vannak 7 - Mindvégig együtt dolgoz­tunk. Mint színész és rendező harmonikus viszonyban voltunk egymással, olyan szerepeket ját­szottam a rendezésében, ame­lyek egy színésznek igazi örömet jelentenek. Amikor Sopronból eljöttem, azt kívántam a város­nak és a színháznak, hogy vagy egy olyan ember lépjen a helyem­be, aki jobban behajol, mint én, vagy aki sokkal keményebb kéz­zel irányít és harcol azért, amire az intézménynek szüksége van. Úgy vélem, Valló Péternek ez utóbbihoz minden képessége megvan. - A lemondását követő inter­júkban arról is kérdezték, bele­fáradt-e a tízéves színházcsiná­lásba. En viszont úgy ismerem, mint aki állandóan „pörög". Néha mégis ki kell pihennie magát. Mi a módszere 7 - Erre nincs receptem, de egy hétnél tovább nem tudok a fene­kemen ülni, valami mindig hajt előre, jönnek a gondolatok, a ter­vek, amelyeket nyomban meg akarok valósítani. Idén nyáron is pontosan egy hétig pihentem Santorini szigetén a fiaimmal: Dániel 18 éves, Bálint 23. - Menyire próbálja a jövőjü­ket befolyásolni 7 - Semennyire, találják meg a maguk útját. Dániel inkább manuális készségekkel rendel­kezik, nagyon szereti azt a munkát, amelynek kézzelfog­ható eredménye van, vagyis amit a két kezével létrehoz. Bá­lint pedig az ELTE-n tanul an­gol tanári szakon. - Legutóbbi szegedi fellépése­kor énekelt egy dalt, amelyben amúgy mellékesen megjegyez­te, hogy sok rúgást kapott az életben. Emlékszik olyanra, amitől padlóra került, és nehe­zen tudott talpra állni 7 - Hál' istennek nem. Olyan va­gyok, mint a keljfeljanesi. Gye­rekkoromban volt is ilyen figu­rám. Lökdösni kellett, de hiába löktem, soha nem dőlt el. - A színházon kívül mi az, ami még lázba hozza 7 - A zene és az éneklés. Néha csak a magam szórakoztatására komponálok zenét egy szöveg­hez, de van úgy, hogy egy költő gondolatait érdemesnek tartom arra, hogy azokat mások is hall­ják és élvezzék megzenésített formában. - Mostanában kevesebbet sze­repelő tévében... - Nem csak én, más színészeket is nagyon ritkán lehet látni a kép­ernyőn. Inkább szappanoperák­ban feltűnő hatalembereket, akik­nek jórészt közük sincs a színé­szethez, viszont ha akarják, sztárt csinálnak belőlük. A televíziók­ban sajnos ma nem készülnek igé­nyes, szórakoztató jellegű, irodal­mi vagy ismeretterjesztő műso­rok. A színház maradt az egyetlen hely, ahol még közvetlen élmé­nyeket kaphat a néző arról, van-e mondanivalónk a világról, egy­másról. Ez elszomorít, s nem azért, mert nem szerepelek a tévé­ben, hanem mert sok kollégám a közelébe se kerülhet a kamerának. Amikor' én diplomát kaptam, mindenkit kipróbáltak a médiá­ban. Ezzel szemben ma legfeljebb műsorvezetőként kapnak esélyt a fiatal színészek, holott annál te­hetségesebbek. HEGEDŰS SZABOLCS Belami a Balatont siratja Na. én ugyan akkor se mennék a Balatonra, ha négyütemű lánc­fűrésszel, meg rúgós ló puszijával akarnának rákényszeríteni. Csak nem gondolják, hogy ott toporgok a nyüzsgő tömegben, és arra várok, hogy hetvenhét kényszerből se mosolygó vállalkozó rajtam próbálja ki a haszonkulcsát, miközben egy fél négyzetmé­teres szobáért annyit kell kifizetném, mintha a párizsi Hiltonban laknék Ezeket a veretes szavakat akkor gyúrta össze kettő darabba mondatba Snájdig Pepi, amikor Belami kijelentette: sehova más­hová, csupán a Balatonhoz fuvarozza el a családját. Mégpedig a napi munka kipihenésének nem titkolt céljából. A külváros nyu­galmazott szépfiúja egyébként Snájdigot emeletes elefántnak ne­vezte, agvament ámbrás cetnek, s kijelentette: a munkanélküli­ségtől meghibbant Pepi - mivel ilyeneket mond - olyan sötét, hogy a pitbull lámpaoltás után mellé harapna. Mert hogy a Bala­ton maga egy darab csoda és jő hangulat. - Mit gondol, a németek véletlenül, netán ópium hatására láto­gatnak ehhez a tóhoz!- kérdezte az elutazás előtt kettő, a pofon kiosztását követően pedig négy másodperccel Belami, majd oly sebességgel elhajtott, hogy Minek Dönci a keze ügyébe eső bottal vígan üthette a nyomát. ' Hát ami a Balaton csodájára érkező németeket illeti, Belami ép­penséggel egyet sem talált. A déli parton, hol egykoron kelétdaj­csok és nyugati rokonaik egymás nyakába borulva siratták a vilá­got mindössze Bakfittyné Hérgelt Ottília nyugdíjából nyomorgó kényszervállalkozó üldögélt a parton. Az idős asszony ötpercen­ként elsírta magát, s mivel ezt a műveletet művészi tökélyre fej­lesztette, két bázarekettyei kislány és egy Karancslapujtőről érke­zett család pillanatfelvételeket készített róla. Gondolván, csakis Bakfittyné lehet a tó szelleme, vagy valami hasonló. - Hát magának, asszonyság mégis mi a baja !-érdeklődött Bela­mi, mert hogy az üres parton társaságra vágyott . - Nézzen csak körül. Ezt hívják ma, egészen pontosan 2002-ben, nyári szezonnak. Üresen állnak a cimmerfrej-házak, üresen a vendéglők, de legüresebb az én vejem, bizonyos Mísz Ze­bulon pénztárcája. -Aztán, mégis minek tudhat be, hogy a népek ennyire elkerülik ezt a szépséges vizet. - Vizet !De hál hol itten a víz !Nem látja: az emberek éppenség­gel most tanulnak vízen járni. És az nyeri meg a Balaton-parti ön­kormányzatok külön díját, akinek ötszáz méterre a parttól térdig él a Balatonban. - Ezt még csak kibírnánk. De a sok rabló, aki éveken át szipo­lyozta a vendégsereg vérét, hát az riasztotta el a turistákat - szólt közbe Recseg Elek halászember, aki átképző tanfolyamon éppen azt tanulta, miként lehet szárazon pecázni. - Inkább okolja a háromszáz forintos főtt kukoricát - javasolta egy közelben öngyilkosságra készülő csárdagazda, azt bizonygat­va:'nála a babgulyás olcsóbb, mint egy negyed lángos, mégse tudja rhég gépágyúval se beterelni a vendéget a teraszra. - Már pedig én akkor is vidáman fogok nyaralni fogadkozott Belami, és családjával leterített egy gyékényt a strand fövenyére. Nézte a gyönyörű tájat, az égen úszó bárányfelhőket. Majd meg­szemlélte a nyaralók hosszú sorát, s megállapította: ez a sétány kerek húsz esztendő alatt semmit nem változott. Szocreál bódék mellett békebeli vegyesbolt hervadozott, a vendéglői asztalon ép­pen úgy volt kockás a terítő, mint amikor még a „Tyereskova gu­micsizmája" szocialista brigád rendezte errefelé kies házi ünnep­ségét. - A Balaton nemzeti kincs, mindent meg kell tenni megóvása érdekében harsogta a közelben egy zsebrádió. Belami elraktá­rozta agyában ezeket a szép szavakat, majd száraz lábbal átballa­gott a tó túlsó partjára, s azon gondolkodott, vajon melyik eszten­dőben is hallotta először a Balatonért kongatott vészharang hang­ját BÁTYI ZOLTÁN i I Németh György rajza

Next

/
Thumbnails
Contents