Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-21 / 221. szám

Napos oldal A DÉ1 MAGYARORSZÁG ÉS A DÉLV ILÁG KIT Li URÁLIS MAGAZINfA • SZERKESZTI HEG1 EDIJS SZABOLCS Ha az egyéniség megszűnik, a demokrácia is veszélybe kerül - véli a pszichológus ATTILA FELADTA A Viasat3 Farm című tévé­műsorának egyik szereplője, Attila a hét közepén önkont­rollját elveszítve dührohamot kapott, majd egy kirohanás után elhagyta a forgatás hely­színét. A huszonhét éves Attila fe­nyegetőzött a kamerák előtt, és viselkedése veszélyes volt magára és a Farm többi lakó­jára nézve is. Az éhezés, a rossz idő, a fáradtság és a ha­talmi harc megviseli még a legjobb idegzetű farmert is, a rossz idegzetűekről már nem is beszélve. Attila tettének voltak előjelei: ó volt az, aki hatalmával visszaélve jólla­kott a közös étkészletből, aki Nagyfenyőnek támadt és igazságtalanul vádalmazta az amúgy békés tanárem­bert. Legutóbb pedig arra ve­temedett, hogy megette a kutya ételét is. Attila azt is nehezen viselte, hogy kike­rült a hatalom a kezéből. Annyira kiborult, hogy le kellett miatta állni a forga­tással és ki kellett kapcsolni a kamerákat. Az autószerelőként dolgozó huszonhét éves fiatalembert menyasszonya és gyermeke várta haza Debrecenbe. a demokrácia válságát is jelentik. Például abban, hogy nem lehet hatékonyan szembeszállni ezek­kel a kommersz, az emberi inti­mitásba beletenyerelő, azt szét­ziláló műsorokkal. Tehetetlenek vagyunk, amíg ekkora anyagi erőket mozgósítanak. Ez a nem­zetközi tapasztalat is. De mindig optimista voltam, reményke­dem, hogy egyszer csak megelé­gelik az emberek mindezt, és las­san ki fog derülni e „játékok" résztvevői számára is, hogy nem szabad kiszolgáltatni magukat az emberek ítéletének. Sajnos addig sokan tönkremennek, s ami na­gyon kínos, mindannyiunk sze­me láttára. SULYOK ERZSÉBET AKIK HISZNEK MEG AZ ELVONT ÉR­TÉKEKBEN, CSAK REMÉNYKEDHET­NEK, HOGY A KÖZHANGULAT EGY­SZER A VALÓSÁGSHOW-NAK NEVE ZETT TÉVÉMŰSOROK ELLEN FOR­DUL. DE EZ NAGYON HALVÁNY RE­MÉNY EGYEBEK MELLETT EZT GON­DOLJA DR. VAJDA ZSUZSANNA, A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM PSZI­CHOLÓGIAI ÉS PEDAGÓGIAI INTÉZE­TÉNEK TANSZÉKVEZETŐ DOCENSE. - A pszichológus nézőpontjából mi a jelentésük ezeknek a mű­soroknak i - Mindenki ismeri azokat a re­gényeket, drámákat, filmeket, amelyek számolatlanul születtek a modernizáció felé vezető úton, és azt dolgozták fel, milyen ször­nyű, nyomasztó volt az élet és milyen nehéz volt kiszabadulni belőle - mondjuk egy faluban, ahol az emberek beleláttak egy­más életébe. Érdekes paradoxon, hogy modern világunkban éppen ezt elevenítik fel ezek a műsorok, csak sokkal-sokkal személytele­nebb formában. A faluban ugyanis a dolog kölcsönös volt: én láttam másokat és mások lát­tak engem. Ennek korlátozó és felelősséget előhívó hatása is volt. A másik életébe való bete­kintés a kölcsönös segítség, a szolidaritás alapja volt, hiszen arról is tudomást szereztek az emberek, ki jutott bajba, ki szo­rul támogatásra. Mindennek el­lenére az, hogy semmi nem ma­radhatott rejtve, még így is sok életet megkeserített. Most, ami­kor egy hatalmas nézőseregből csinálnak egy nagy falut, az a döbbenetes különbség, hogy ez a nézőtömeg semmiféle felelőssé­get nem vállal. Akiket pedig néz­nek, akik a porondon vannak, at­tól tartok, ók nem tudják fölmér­ni a következményeket. - Mire gondol 1 - Arra, hogy milyen keserves élmény volt Juli néni meg Kati néni letyepetyéje azok számára, akiket a szájukra vettek! És most tessék elképzelni, milyen az, ha egy fél ország gondolja rólam, hogy értéktelenebb ember va­gyok a többieknél, hogy nem va­A Big Brother-ház lakói. Nem tudják, mire vállalkoztak? (A tv2 felvételei) gyok elég férfias, nem vagyok elég nőies és a többi. Akik kies­nek ezekből az úgynevezett játé­kokból, még csak azt sem tudják, milyen gyökerű az irántuk meg­nyilvánuló ellenszenv. Mindez olyan súlyosan traumatizáló ha­tású lehet, az egész életüket olyan szinten változtathatja meg, amit képtelenség előre ki­számítani. Egész egyszerűen nem' fognak visszatalálni ezek a fiatalok az eredeti énjükhöz, a személyiségükhöz. Én nem tu­dom, mennyi pénz az, amennyi­ért ez mégérné. - A jelentkezőknek úgy lát­szik megéri. - Mert nem tudják, mire vál­lalkoznak. Mindenki emlékszik PONGO FURCSASAGAI Pongó megőrült vagy csak meg­játssza magát? Erről vitatkoz­nak a Big Brother nézői szinte a műsor indulása óta. A Nagy Téstvér házának legidősebb, 37 éves lakója, a komlói exrendőr és vállalkozó már a beköltözés után magára vonta a hgyelmet, amikor elhatározta, hogy nyolcvan órán át nem alszik. Ezt aztán szokatlan kijelenté­sek és reakciók sora követte. Ezen a héten például egyik éjjel három órától reggelig szinte megállás nélkül futott a kert­ben. Sokan ezért aggódnak, ne­hogy valami komoly baj történ­jen az egyre feszültebbnek lát­szó játékossal. Kiszámíthatatlansága miatt lakótársait is megrémítette, és vannak, akik egyáltalán nem tartják szórakoztatónak rög­tönzéseit. A Pongóban látható­an növekvő feszültségnek szá­mos oka lehet: elfojtott indula­tok, a tartós bezártság miatt ki­alakult fóbiák, vagy bármi más. Ugyanakkor mindeddig jó ka­tonához méltóan visszatartotta érzelmeit. Igaz, a lakók közül többen beszámoltak már arról, hogy nem egyszer úgy tűnt, hajszálon múlik rettenetes ön­uralma, és ilyen esetekben csak óriási erőfeszítések árán tudja leküzdeni a kirobbanni készülő „démont". Mindezek miatt sokan való­színűnek tartják, hogy a mai kiszavazás egyik vesztese Pon­gó lesz, akit a fél ország imád, míg a másik fele azt sem érti, hogyan kerülhetett be egyálta­lán a Big Brother-házba. a tartalmában a mostaniakhoz hasonló tévés „játékra", amely­ben a „leggyengébb láncszem­nek" válogatott gorombaságok közepette kellett távoznia. Úgy látszik, korunk másik parado­xonja, hogy miközben nagyon érzékenyek vagyunk a személyi­ségi jogokra, sűrűn hivatkozunk az ember megalázását tiltó ENSZ-alapokmányra, aközben hagyjuk, nézzük, hogy embere­ket nyilvánosan megalázzanak. Szerintem ez abszolút tiltás, ak­kor is él, ha valaki beleegyezik a saját megalázásába. - Mindenki nézi - mondják az ilyen műsorok készítői. - És ez mindenre fölmentés? Az emberek nem föltétlenül azért né­zik ezeket, mert tetszik nekik. Itt ; egy hatalmas mechanizmusról van szó, amely a konformizmus­sal operál. Valamit szóba hozunk, napirenddé, divattá teszünk. Minden képernyőn ez látszik, minden újság erről ír, egyre töb­ben beszélnek róla. Egy idő után az a látszat keletkezik, mintha az ember pusztán attól, hogy nem nézi, kirekesztené saját magát a társadalomból, és ez nyomasztó érzés. Olyan ez, mint az örvény. Rendkívüli szívó hatású. Különö­sen a gyerekekre, fiatalokra. De az ép erkölcsi érzékű, értékelvű fel­nőtteket, akiknek ellenszenves az egész, azokat is beszippantja, hi­szen ismerniük kell, amit elutasí­tanak. Kritizálni lehetetlen, mert minden értékelvű ítélet a visszá­lára, minden minőség az ellenté­tébe fordul a műsorok készítői szempontjából. Azt mondják: hi­szen még azok is nézik, akiknek nem tetszik! Én ezt cinizmusnak tartom, ördögi, romlott dolognak. Az emberekkel szembeni alatto­mos aljasságnak. - Keményen fogalmaz. Nem lehet tényleg valamiféle való­ságjátékként fölfogni ezeket a műsorokat1 - Ismerem azt a hazugságot, Beszippant a Nagy Testvér örvénye amely szerint a tévében csak utá­nozzák a valóságot. Pont fordítva van. Nem ők utánozzák az életet, hanem az élet őket. Az ősi szoci­álpszichológiai effektus működik: valaki kiáll a színpadra, a többiek nézik. Ami a porondon történik, annak mindenképpen modellér­téke van. Mármost itt teljesen esetleges dolgokat állítanak ki a porondra. Például azt, hogy nemi életet lehet élni a nyilvánosság előtt. Hogy az embereknek nem kell elfedniük az intim dolgaikat, a tisztálkodást, az alvást. Vagyis az egyik modell az, hogy nincs magánélet. Amikor az élet intim részeit mutogatják, amikor kirán­gatják az embert a függöny elé - és bizonyos értelemben azt is kirán­gatják, aki nézi a másik intimitá­sait akkor az individualitásától fosztják meg. Megnehezítik szá­mára, hogy egyszeri és megismé­telhetetlen egyéniségként éljen.­Hiszen mindenki pontosan attól egyéniség, hogy van az életének egy saját szférája. Ami fölött kizá­rólag ő rendelkezik. Nem volt ez mindig így, tudjuk. A felvilágoso­dás, a polgárosodás szólt arról, hogy tanuljunk meg uralkodni az impulzusaink fölött. Az egyéniség a modernizáció, a polgárosodás, a demokrácia velejárója. Ha az in­dividuum megszűnik, a demok­rácia is veszélybe kerül. - Vagyis egy válság tünetei ezek a „játékok " 1 - Az előbbi összefüggés szerint

Next

/
Thumbnails
Contents