Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-13 / 214. szám

6 "MEGYEI TÜKÖR" PÉNTEK, 2002. SZEPTEMBER 13. Rettegett a péntek, ha 13-ára esik Péntek 13-a sokakat rettegéssel tölt el. Úgy tartják, hogy ezen a napon biztosan valami szeren­csétlenség éri őket. A babonák­ban a tizenhármas szám is több­nyire rosszat jelent. Az idén két alkalommal is pén­tekre esik tizenharmadika. A mai napon kívül december 13-án is tarthatnak péntektől a babo­nások. A babonák, hiedelmek, varázs­latok még most, a XXI. század­ban is sokakat foglalkoztat. Ang­liában minden tizedik ember hisz a szerencsés napokban. A németek kétharmada úgy kezdi a napját, hogy elolvassa a horosz­kópját. De mi, magyarok is babo­násak vagyunk. A kutatások egyébként azt mutatják, hogy a társadalmi háttér nem döntő té­nyező a babonaságban. A diákok és a szellemi foglalkozásúak kö­zött akadnak szép számmal olya­nok, akik hisznek a csillagoknak az emberi életet befolyásoló ha­tásában vagy éppen a tenyérjós­lásban. A tizenhármas szám mindig is rosszat jelentett. Az Egyesült Ál­lamokban az épületekben nincs 13. emelet, sok kórházban pedig hiányzik a 13-as kórterem. Azon sem csodálkozott az amerikaiak nagy többsége, hogy az Apolló 13-nak a 13 óra 13 perces fellö­vési kísérlete a 39-es (háromszor tizenhárom!) indítóállványról meghiúsult. De Európa sem ki­vétel ez alól. Mikor 1965-ben az angol királynő Nyugat-Németor­szágba látogatott, vonata nem futhatott be a tizenharmadik vá­gányra. A babona nemcsak az egyéni sorsokat befolyásolhatja. Ameri­kai kutatók készítettek egy fel­mérést, miszerint a tizenharma­dikák akár egymilliárd dolláros veszteséget is okozhatnak az ál­lamnak. Ezen a napon ugyanis sokan egyszerűen nem mennek dolgozni, nem váltanak vonatje­gyet, nem szállnak repülőre, de még a vásárlást is kihagyják. Ezt csak tetézi, ha tizenharmadika éppen péntekre esik. A babonások ezen a napon leg­szívesebben bezárkóznának la­kásukba. Utcára se merészked­nek, mert bármikor átmehet előttük egy fekete macska. Ami köztudottan hosszú ideig szeren­csétlenséget hoz. Többen triszkaidekafobiában szenvednek, azaz betegesen ret­tegnek a 13-astól. Napóleon és Franklin Roosevelt például nem volt hajlandó tizenharmad magá­val asztalhoz ülni. Az egykori amerikai elnök mindig megkérte egyik titkárnőjét, hogy ebédeljen velük, ha pont 13-an lettek volna az asztalnál. Párizsban létezett egy intézet, ahonnan bárki rendelhe­tett végszükség esetén egy hivatá­sos tizennegyedik vendéget K.T. Iskolakezdéskor Tinédzser lányok beszélgetnek tanítás után egy buszmegállóban. .Ja, egyébként szakítottam Árpival", mondja egyikük, mintha csak a hét végi csontlevesről diskurálnának, majd megfejeh egy újabb fontos információval: „és meg is csaltam Gáborral". „Csak azt nem értem, miért pont egy tizennégy évessel..."- fanyalog az épp tizennégy Ás félnek tűnő barátnő. „Hááát, tudod, olyan fölnéz ki, és van egy kis tetkója is, tök ari!" - ad magyarázatot az előző lány, indoklása azonban nem érdekli túlzottan barátnőjét, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább elmeséh, hogy járt a holtban az­nap reggel. Cigarettát vásárolt, de az eladó „Nem lesz ez túl erős neked?"kérdésére ultralájtot volt kénytelen venni, nem a megszo­kott erősebbet. Panasza persze azonnal együttérzésre talált a sze­relmi életében nagy válságokat könnyedén legyőző másik lánynál. Hiába, tényleg megkezdődött az iskola. SZ.A.K. Mire való az értelmiségi a politikában ? Solymosi, a jobbközépről Szegeden jelenleg nagyobb erőt képviselnek a polgári körök, mint bármelyik jobboldali párt. így tartja Solymosi Frigyes aka­démikus, a Szövetség a Nem­zetért polgári kör tagja, aki mindazonáltal arról van meg­győződve, hogy szükség lenne 1 keresztény konzervatív, sőt kis­gazda pártra is. - Kívülről úgy látszik, a polgári körök Szegeden legyőzték a pol­gári pártokat. Egyetért ezzel a megfogalmazással ? - Nem fogalmaznék ilyen erő­sen. Annyi történt, hogy segítet­tünk kiválasztani a legalkalma­sabb polgármesterjelöltet. A pol­gári körök rájöttek, hogy erősek, pillanatnyilag erősebbek, mint bármelyik jobboldali párt, és nem elhanyagolható a vélemé­nyük. A polgármesterjelöléssel kapcsolatban az a véleményük, hogy nem feltétlenül pártpoliti­kusnak kell ezt a posztot vállal­ni, de feltétlenül olyan ember­nek, aki szolgálatnak tekinti ezt a megbízatást és elhatárolja ma­gát minden korrupciós lehető­ségtől. léhát például egy polgár­mester vagy egy alpolgármester ne folytasson üzleti tevékenysé­get. - Kire céloz ? - Általánosságban beszélek, bár természetesen mint min­denkinek, nekem is vannak ta­pasztalaim például arról, hogy úgy tűnik, az országgyűlési kép­viselőség vagy más politikai tisztség nehezen összeegyeztet­hető a polgármesterséggel, már csak azért is, mert mindkettő egész embert kíván. De nem akarok kitérni a kérdés elől: a jelenlegi városvezetők nem tud­ták megőrizni a szegediek támo­gatását, a jobbközép pártokban pedig nem találtunk alkalmas jelöltet. Ezért választottuk Ba­logh Elemér professzort. Előnyé­nek számít a függetlensége, az, hogy jogász, jó életkorban van ­hiszen egy ekkora város vezeté­se megfontoltságot és dinamiz­must is kíván. S aki manapság egy kilenctagú családot eltart, az meggyőz engem arról, hogy van szervezési készsége és gaz­dálkodni is tud. - Hogyan látja a polgári körök jövőjét ? - Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy amikor először volt módom beszélgetni Orbán Vik­torral a polgári körökről, mind­járt megértettem, mi lesz a fel­adatuk. Az biztos, hogy az elvesz­tett választások után valahogyan meg kellett őrizni, össze kellett tartani a konzervatív erőket. Hi­szek abban, hogy a polgári körök a véleményükkel befolyásolhat­ják a pártpolitikai erőteret is. - Párttá szerveződnek ? - Nem biztos, hogy tagjaik ezt akarják. Személyesen nem va­gyok híve valamiféle pártunió­nak sem, mert azt gondolom, a kétpólusú szisztéma nem tük­rözné a magyar társadalom sok­színűségét. Engem a szocialista párt nem tudott még meggyőzni arról, hogy szociáldemokrata lenne, és ahhoz is hosszabb időre van szükség, hogy a Fidesz vezér­kara meggyőzze a magyar társa­dalmat a saját mérsékelt konzer­vativizmusáról. Úgyhogy szerin­tem a Fidesznek semmi kára nem származna abból, ha lenne egy vele együttműködő keresz­tény konzervatív párt. Sőt. Kis­gazda pártra is szükség van. Min­denesetre arra nem érett a hely­zet, hogy a jobbközép erőket egyetlen párt fogja össze. - Ahhoz képest, hogy Orbán Viktor mögött volt látható a pol­gári körök eddigi nagy de­monstrációin, mintha eltérne a véleménye az övétől. - Nem hiszem, hogy rajtam ­és talán Debreceni Józsefen, Töl­gyessy Péteren - kívül tud még mondani jobbközépen álló értel­miségit, aki szeretve bár, de kriti­zálta a Fideszt, egyebek mellett abban is, hogy nem kellett volna ellenük irányulónak tartani más konzervatív szerveződéseket. Akik neheztelnek rám, mert ott voltam a Kossuth téren, a Sza­badság téren, talán naivitásnak tartják, de én hiszek abban, hogy a politikusok értelmiségi holdud­vara arra való, hogy a véleményé­vel befolyásolja a politika alaku­lását. Nem egy-egy párt, hanem az ország érdeke szerint. S.E. Solymosi Frigyes szerint arra nem érett meg a helyzet, hogy a jobbközép erőket egyetlen párt fogja össze. Fotó: Schmidt Andrea Vető Tamás operettlemeze a szimfonikusokkal Két szív 3/4-ben A zenekart Makón sem helyettesítheti az „idegesítőgép" Próbajáték a hangszerboltban Vető Támás karmester, aki ta­valy a Bartók-estet dirigálta a szabadtérin, a napokban egy operettlcmez felvételére és az évadnyitó koncert vezénylésére tért vissza Dániából a szegedi szimfonikusokhoz. A Koppenhágában élő jeles ma­gyar karmester, Vető Tamás ta­valy nagy sikerrel dirigálta a sza­badtérin A kékszakállú herceg várát és a Fából faragott király­fit. Az elmúlt héten Dánia leg­népszerűbb operettpárosával, Sofie Ottesen szopránnal és Thomas Petet Koppéi tenoristá­val jött el Szegedre, hogy egy operettlemez zenei felvételét a szimfonikus zenekarral elké­szítse. Dániában is nagyon sze­reti a közönség a tradicionális operettet, bár ez a műfaj ritkán szerepel az ottani színházak műsorán, amelyek inkább mu­sicaleket játszanak. - Az operett nehéz műfaj, gye­rekkorom óta nagyon szeretem, és sohasem néztem le. Minél idősebb leszek, annál jobban tisztelem - mondta Vető Tamás a hangfelvétel szünetében. - Azért vállalkoztam a CD elkészítésére, mert jó barátságban vagyok a te­noristával. A Koppéi család az egyik legjelentősebb dán muzsi­kusfamília, Thomas nagyapja híres zeneszerző volt, édesanyja pedig a legnagyobb szopránáztár­nak számított Dániában. Ami­kor felkért, hogy én vezényeljem a lemezfelvételüket, emlékezve Vető "Iámás karmester Dániá­ból tért vissza. Fotó: Karnok Csaba remek szabadtéris munkánkra, rögtön arra gondoltam, az ope­rett egyik szülőhazájában a Sze­gedi Szimfonikus Zenekarral kellene felvennünk a lemezt. A Két szív 3/4-ben című CD-n 21 szám szerepel, főként Kálmán-, Lehár- és Johann Strauss-operet­tek részletei. Zenekari darabok is helyet kapnak a lemezen, példá­ul az Éljen a magyar!, az Egy éj Velencében nyitánya, a Csárdás­királynő előjátéka. Vető Tamás hamarosan újra visszatér Szegedre: ő vezényli a szimfonikusok október 10-i évadnyitó koncertjét. H. ZS. Húsz év alatt szinte nyom nél­kül eltűnt a makói szórakozó­helyekről a cigányzene. A makói hangszerboltban próbáló zene­kart évente két-három fellépés­re hívják. Öttagú zenekar próbál délelőt­tönként a makói Eötvös utca hangszerboltjában. A félhomá­lyos, konyhányi helyiségben egy­máshoz közel húzódva játszanak a muzsikusok; nótákat, csárdá­sokat egymás után. A járókelők meg-megállnak a nyitott ajtó előtt hallgatózni, az úton haladó autók közül is lelassít egy és csak néhány perc múlva hajt tovább. A zenészek - Szabó Imre prímás, Keresz­túri Ernő klarinétos, Lakatos János brácsás, Ivanics János bil­lentyűs, Böde Sándor nagybő­gős - figyelik a közönséget; ki­muzsikálnak. Mindenki moso­lyog, s mégis valahogy szívszo­rító ez a kép. Az a zene, ami ré­gen tágas vendéglőket töltött meg, most bezsúfolódik a piac­gazdaság egyik rekeszébe és szemlátomást rosszul érzi ma­gát benne. - A hagymafesztiválra próbá­lunk - mondja Keresztúri Ernő klarinétos, az üzlet vezetője, va­lamint sebtében kinevezett szó­vivő, ahogy a zenekar tagjai a fo­tó kedvéért kilépnek a napfényre, az üzlet elé. „Mióta játszunk így együtt? Úgy fél tíz óta." Amúgy persze régen; eddig majdnem minden hagymafeszti­válon ők játszották a jó ebédhez szóló nótákat, most is erre az al­kalomra készülnek. Egy évben kétszer, maximum háromszor van alkalmuk fellépni ilyen ren­dezvényeken. De másutt se gyakrabban. Az Erdei Ferenc temetésén ké­szült fotón még számos makói cigányzenész látható, s később is helye volt a műfajnak a város szórakozóhelyein. A makói mu­zsikusok Fátyol Mihály halálá­tól, 1980-tól számolják az új időt. Azután kezdtek eltünedez­ni a zenekarok, és mára már a lakodalmakban sincs rájuk szükség. - Miért szerződtetnének egy egész zenekart, ha a célnak meg­felel egy idegesítőgép is? - mond­ja mosolyogva Keresztúri Ernő. Igaz, ő idegesítögépet, azaz, szin­tetizátort is árul az üzletben, ha már egyszer keresik. A különbsé­get azonban zongorázni lehet; azt mondja, ha csak egy szinteti­zátor szólt volna ezen a délelőt­tön az üzletben, nem biztos, hogy ilyen sokan megálltak vol­na az ajtó előtt. B.A. HASZNÁLT CIKK** BOLTJA MTMM Próba után, fesztivál előtt, a hangszerboltnál. A makói zenészek évente egy-két hasonló rendezvé­nyen lépnek föl. Fotó: Schmidt Andrea •0

Next

/
Thumbnails
Contents