Délmagyarország, 2002. szeptember (92. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-13 / 214. szám

PÉNTEK, 2002. SZEPTEMBER 13. • MEGYEI TÜKÖR" 7 A csengelei útépítés milliói Már két éve várat magára a Csengelét Kiskunmajsával öszszekötő út megépítése. A csúszás miatt közel 70 millió forint többletköltség merült fel. A beruházás összesen több mint 200 millió forintba kerülne. Az egyik legnagyobb beruházás Csengelén az összekötő út megépítése. A hat kilométeres szakasz a Csongrád és Bács-Kiskun megye határán lévő kisközséget kötné össze Kiskunmajsával. - Még 2000-ben pályázatot adtunk be a ránk eső két kilométeres aszfaltos út megépítésének finanszírozására - tudtuk meg Sánta Ferenc polgármestertől. Az önkormányzat sikeresen pályázott, így elnyerték a Phare-támogatást. Az uniós pénzek elbírálása igen hosszadalmas, emiatt rengeteget csúszott a munkálatok elkezdése. A közel másfél éves várakozás során több mint 70 millió forintnyi többletköltség merült fel. Az önkormányzatnak az eredeti tervek szerint 20 millió forinttal kellett volna hozzájárulni a mintegy 200 milliós beruházáshoz. - A többletköltség minket terhelne, amit nem tudunk kigazdálkodni - tette hozzá nyomatékkal a település első embere. A képviselő-testület most nagyon bízik abban, hogy nem húzódik tovább a fontos összekötő út megépítése. Tavaly már kaptak egy szóbeli ígéretet, hogy az állam állná a többletköltséget. Azonban közbejött egy kormányváltás, így lekerült a terítékről a csengelei út ügye. A dél-alföldi régióban, vagyis Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében a csengelein kívül még hét rövidebb-hosszabb összekötő út épülne, összesen 3 milliárd forintért. Az eredeti költségvetés szerint Brüsszel több mint a hetven százalékát fizetni az összegnek. A döntés most az új kormány kezében van. Tőlük is van egy szóbeh ígéret, hogy átvállalnák a felmerült többletet. Ha a szerencse is a csengeleiek mellé szegődik, akkor még ebben az évben megköthetik a szerződéseket a kivitelező cégekkel, fövő tavasszal pedig elkezdhetnék a munkát. K.T. Öregek ünnepe a nagymágocsi kastélyotthonban Fények az élet árnyékos oldaláról A nagymágocsi kastélyotthonban idősek, mozgáskorlátozottak, szenvedélybetegek laknak. A háromszázhatvanöt beteg ember mellett nyolcvanhárom ápoló tevékenykedik, feladatuk embert próbáló: sokszor kilátástalannak tűnő helyzetekben nyújtanak szakszerű ellátást, legtöbbször a család kérésére. A kastélyotthont a betegek rendszerint nem maguk választják, beutalóval lehet ide kerülni. Egészségügyi problémák, anyagi gondok, megoldatlan lelki bajok sodorják ide az embereket. Közel harminc éve rendezik meg a nagymágocsi kastélyotthonban, a Károlyiak egykori lakhelyén az öregek napját. Néhány éve öregek hetévé növekedett a rendezvény, melynek központi témája természetszerűen az idősek ünneplése. Nem mindegyik beteg telepedett ki a kastély előterébe, a színpad közelébe, hogy élvezze a kivételes alkalmat és megnézze a szórakoztató műsorokat. Ennek az lehetett az oka, hogy sokan közülük mozgásukban korlátozottak. A kastély gondozói azonban igyekeztek mindenkihez eljuttatni valamit az ünnep ízéből. A főszakács úgy rendelkezett, hogy az otthonban nevelt juhok húsából készült pörköltből készítsenek darált étket is, hogy a legidősebbek is fogyasszanak belőle. A nagymágocsi Nefelejcs Népdalkör, Mélykútiné Németh Kornéha vezetésével az ápolási osztályon énekelt magyar népdalokat a betegeknek. Két éve gyógyultan Több ápolt esetében már az is eredmény, ha a gondozók egészségügyi állapotukat szinten tudják tartani, a gyógyulás viszont öröm mindenkinek. Budapestről került a kastélyotthonba Schefchik Tibor, aki itt küzdötte le szenvedélybetegségét. Két éve gyógyultnak mondja magát, kerékpározik, s munkát is vállal. Kisautókat szerel, de egykor színházaknál és múzeumokban dolgozott. Azt mondja, Istennek és ápolóinak köszönheti, hogy idáig eljutott. Azért beszél erről szívesen bárkivel, bármikor, mert tudja, hogy példát mutat. Kétszeresen is jeles alkalom volt az ünnepség Deák Ferencné Az öregek napja alkalmából szervezett programokat jól fogadták a festői szépségű kastély lakói. Fotó: Tésik Attila A kilencvenhét esztendős Deák Ferencné Virág Ilona negyven éve lakik az otthonban. Fotó: Tésik Attila Virág Ilonának. Kilencvenhetedik születésnapját ünnepli ebben az esztendőben a kerekesszékhez kötött idős asszony, és negyven éve lakik az otthonban. Napjai kézimunkázással telnek, szívesen hímez és horgol, férjével a társaság központjának számítottak a lakók között. A Károlyiak a szovjet csapatok érkeztével menekültek el, s eklektikus stílusban épült kastélyuk ódon könyvtárszobája ma ebédlő, az egykori télikert a büfé, az erkély, ahol a fiatal grófkisasszony fogadhatott valaha szerenádot, az emeleti kórtermekből kivezető folyosó végén szabadtéri dohányzóhely. Óvni kell az épületet Joó Károlyné, az otthon nemrégiben kinevezett igazgatója elmondta, sajnos van olyan kórterem az épületben, ahol tizennégyen is pihennek egy térben: a kastély műemlék, tehát átépíteni, átalakításokat végezni nem szabad benne. Az emeleti kápolnában rendezték meg a szegedi amatőr festőművészek kiállítását, itt áll Károlyi Tibor mellszobra is. Az ő korai halálával szálltak el a család hercegi rangjához fűződő reményei. Míg a kastélyban még ma is rendkívül szembeötlő a tekintélyt parancsoló elegancia, addig a mellette található épületben, az ápolási osztályon a tisztaság és a rendezettség a fő szempont. Joó Károlyné Erzsébet megkérdezte munkatársunkat, biztos-e benne, hogy oda is be akar menni, mert nem valószínű, hogy a látvány a kívülálló számára elviselhető. Az ágyakon súlyos betegek feküdtek, mélységes fáradtsággal az arcukon. Középkorú férfiak, akiknek súlya talán egy gyermeké lehet. Egyikőjüket kérdezte Magyar Pálné, az osztály vezetője: hogy van, István? A beteg azt válaszolta, jól. Szobatársa csak jelezte, hogy észrevette jöttünket, a látogatás különösképpen nem volt fontos a számára. Az épület udvarán a jobb egészségi állapotnak örvendő betegek gyülekeznek, köztük egy idős férfi, aki a szentesi kórház intenzív osztályáról került ide. Napok, hetek, hónapok Napról napra és hétről hétre jobban van, ma már ő maga tisztítja a kerekesszékét. Erzsébet két idős asszonyt invitált a kastély udvarára, az ünnepségre, amely ezalatt folyamatosan zajlott. Az egyik idős asszony így felelt: csak egy jót mondjon Erzsike, amiért érdemes oda menni. Katalin és Erzsébet a kora őszi, meleg napsütésben, séta közben arról beszéltek, hogy milyen fontos a betegben a hitet táplálni, különösen akkor, amikor ő maga szkeptikussá válik. Akár a kicsi gyerekek, a nagyon idősek is csak pépeset esznek, s úgy halnak meg, összekucorodva, mintha az anyaméhben volnának. Az utolsó időkben a megértő szó is fény az élet árnyékos oldalán. BLAHÓ GABRIELLA Eddig 600 ezer forint felajánlás érkezett a Tappancs Alapítvány számlájára A terület is hiányzik a kutyamenhelyhez A szegedi önkormányzat a Tappancs Alapítvány állatmenhely kialakítására benyújtott pályázatát kisebb módosításokkal megvalósíthatónak találta és támogatná működtetését. Négy pályázat érkezett a szegedi önkormányzathoz kisállatmenhely építésére és működtetésére. Az ajánlatok közül az illetékes bizottságok a Tappancs Alapítványét találta a legjobbnak. Az önkormányzat és az alapítvány között megkezdődő tárgyalások azonban hamar elakadtak, aminek az a magyarázata, hogy állatmenhely kialakításának és működésének támogatására nincs jogi szabályozás. Ahhoz tehát, hogy az önkormányzat segíthessen, előbb a jogi háttér megteremtésére van szükség. Ezt a hiányosságot a hivatalban most próbálják megoldani. Nem dőlt még el az sem, hogy hol építheti fel a Tappancs az állatmenhelyet. Az alapítvány az algyői gyepmesteri telep melletti területet nevezte meg leendő helyszínként, dorozsmai Öreghegy is szóba került, tulajdonosa felajánlott egy nagyobb területet az alapítványnak, de itt pedig a közművek teljes hiánya jelent akadályt. Egyébként a Tappancs Alapítvány már most el tudná kezdeni az építkezést. Különböző felajánlásokból eddig mintegy 600 ezer forint gyűlt össze. Az alapítvány négyéves fejlesztési tervet készített, amely alapján az első évben 50 férőhelyes menhelyet építenének, amelyet a negyedik év végére 200 állat befogadására tennének alkalmassá. Az már most látszik, hogy a hatszázezer forint csak az induláshoz lesz elég. A Tappancs Alapítvány minden támogatást elfogad: pénzt, építési anyagot, kétkezi munkát, közben menhely hiányában is minél több kóbor állatot próbál megmenteni. Az Eko-parkban éppen ezért minden vasárnap állatvásárt rendeznek, ahol kóbor vagy megunt kutyáknak igyekeznek új gazdit találni. Azokat az egykori kedvenceket pedig, akik itt nem lelnek új otthonra, ideiglenes befogadó családokhoz viszik. Sajnos ez utóbbi módszerrel maximum tíz kutya sorsa, és az is mindössze csak néhány hétre oldható meg. Az alapítvány ezért továbbra is várja azok jelentkezését, akik gondoskodnának egy-egy elárvult kutyáról, amíg új családot találnak nekik. A költségeket természetesen a Tappancs állja. Aki pedig pénzzel szeretné támogatni a menhely létrehozását, a következő számlaszámra utalhat: 1199800606289010-10000001 TÍMÁR KRISZTA Tájvédelmi közgyűlési jelöltek MUNKATÁRSUNKTÓL Az október 20-ai önkormányzati választásokra a 13 Csongrád megyei település alkotta Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetért Önkormányzati Területfejlesztési Egyesület is állít jelölteket a megyei közgyűlésbe. Öt polgármestert, az algyői Piri Józsefet, a csengelei Sánta Ferencet, a sándorfalvi Darázs Sándort, a dóci Belovai Pált és a balástyai Újvári Lászlót indítják a listán. A teljesen pártsemleges szervezet tagjai tizenhárom pontban foglalta össze elképzeléseiket, céljaikat. Többek között a közgyűlésbe kerülve képviselni szeretnék a területfejlesztési esélyegyenlőséget, a természetközeli gazdálkodás megvalósítását, emellett összekötő utakat építenének a kisközségek között, védenék a régió természeti értékeit. A dél-alföldi régió településein munkahelyteremtő vállalkozások beindítását segítenék elő, a nagy szolgáltatók fizessenek a községekben iparűzési adót, szorgalmazzák a kerékpárutakat.