Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-31 / 203. szám

fókusz H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu kttnyváruhúz H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu SZOMBAT, 2002. AUGUSZTUS 31. Háromszáz oldalnyi focivarázslat „Méghogy Szenegál megveri Franciaországot?! Ugyan, kérem, ekkora csodák még a labdarúgásban sincsenek!" Ezt a véleményét május 30-án, egy nappal a Dél-Koreában és Japánban megrendezett focivébé rajtja előtt fogalmazta meg egy úr. Hol máshol, mint az egyik szegedi szerencsebarlangban, ahol izzó tekintetű tippmixbajnokokban hevült a remény - milliókat keresnek majd a focifieszta idején. Nos, kérem, ki ne emlékezne rá: ama bizonyos Szenegál legyőzte a világbajnok franciákat (annyi neked, tippmix!), s ezzel megkezdődött az a káprázat, amit a labdarúgás hívei most egy nagy igényességgel összeállított, látványos fotókkal illusztrált kötet segítségével idézhet­nek fel. A Futball-VB 2002 című könyv szerzői - Dénes Tamás, Ládá­nyi László és Lukács Gábor - nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy mérkőzésről mérkőzésre felidézzék a világtorna minden fonto­sabb eseményét. A statisztikák barátai (márpedig a futball szerelme­sei között nagyon sok számbúvész memorizálja az adatokat) hozzá­juthatnak ezernyi információhoz. Hogy mást ne mondjak: a könyv­ben megtalálható a legtöbbször szabálytalankodók névsora éppen úgy, mint az, kik adták a legtöbb gólpasszt, kik lőttek legtöbbet kapu­ra, de még az is, mennyivel több lövést és fejest hárított a török Rüstü kapus, mint mondjuk a paraguayi Chilavert. Hogy ezek aztán igazán könnyen mellőzhető tények? Ilyet csak az mond, akit még soha nem varázsoltak el a labda művészei. A szurko­ló (tudják, az a vérbeli) mindenre kíváncsi, ami szeretett játékához köti. így aztán nem nehéz megjósolni, hogy a kötetet lapozgatok gya­korta megkeresik majd a könyv történeti részét, amelyben a korábbi világbajnokság krónikáját teszik közzé a szerzők. E fejezet bevezetőjé­ből megtudható: 1930-ban, az uruguayi Montevideóban a francia Lu­cien Laurent szerezte a vébédöntők első gólját, majd hatvannyolc esz­tendővel később a szintén francia Zinedine Zidane Párizsban érte el a második évezred utolsó vb-találatát. Ami pedig közte történt, a könyv olvasói előtt még véletlenül sem marad titokban. így aztán az apukák is megmutathatják a kötetet lapozva gyermekeiknek - bármennyire is hihetetlen, de volt olyan világbajnokság, nem is egy, amelyen a résztvevő között szerepelt egy európai kis ország, bizonyos Magyaror­szág válogatottja is. (Futball-VB 2002, Ringier Kiadó - Budapest) B. Z. Belami pollenre vadászna Én ezt már nem bírom tovább. Lélegzetem el, szem fel, lelkem meg teljesen kiakadt. Eddig csak a szegénységgel küszködtem, ; most meg már a könnyeimmel is, s mindezt havi nettó negyven- . hatezerért. Hát élet ez ? - fejezte be szózuhatagát egy kérdéssel Snájdig Pepi. Majd a méretes vállairól, ám annál kisebb szorgal­máról híres Zsibilakó, mit sem törődve Plüss Etával, meg a férfias­ság látszatával, halkan pityergett egy keveset, s elindult a pult fe­lé, hogy befizesse a pályadíjat a lerészegedés útján. - Hát ennek meg mi a baja ? A szerencséje meg a családja már régen elhagyta, a melójából is évekkel ezelőtt kirúgták, éppen most jut eszébe, mennyire fájhat az élet1 - kérdezősködött Cink Enikő. Hangja inkább a húszévi dohányzás, mintsem a szánalom jeleit viselte. - Ahergiás lett. Pollenre aüergiás - közölte a mélabús bámész­kodást megszakítva Minek Dönci. Majd miután látta, hogy Cink Enikő a pollenről vajmi keveset tudhat, rövidebb előadásba kez­dett parlagfűről, annak tengernyi ártalmáról, no meg az ahergiá­ról, ami kies városunkban is minimum ezreket kínoz. - Mert hogy környezetvédelem-ügyileg egy darab nagy nullák vagyunk - mondott véleményt is közállapotainkról Minek úr, aki­nek véleményét Snájdig azonnal és folytatólagosan meg is erősí­tette. Es beszéltek Enikőnek szabadon növögető gazokról, nyárfá­nak pihéiről. De még egy tudományosnak mondott nézet is szóba került, miszerint ez a vadkender azért nőhet (ellentétben bizo­kezdték szidni a kormányt, az önkormányzatot, a politikát, oda­sóztak csúf szavakkal legalább három minisztériumnak, hat párt­i nak, kilenc képviselőnek. Leginkább Snájdig szavától volt hangos a Zsibbadt brigádvezető összes terme. A munkanélküliségtől na­gyon megfáradt férfiú valamennyi szomszédjának beígért na­gyobb pofonokat, ha nem ugranak azonnal kapáért, kaszáért, így segítve elő az ő mindennél fontosabb gyógyulását. - Igaza van, Snájdig úr, az effélékkel nem lehet más hangon, csak az erőszak nyelvén beszélgetni - bátoritgatta Snájdigot Mi­nek Dönci. Belamit pedig teljességgel agyament figurának nevez­ték, mivel változatlanul azt áhította: ők is tehetnének valamit a poheninvázió ellen. Másnap már szóba sem került a vadkender, mint ahogy az aller­giára sem áldoztak több időt egy negyed másodpercnél. Csupán akkor jutott eszükbe az immár népinek számító betegség, amikor Cink Enikő felfedezte: Snájdignak se híre, se hamva, se gyűrött gatyája nem tartózkodik a Zsibiben. - Biztos annyira beteg, hogy ágyhoz láncolta a kór - szörnyülkö­dött Plüss Eta, s javasolta: Snájdig meglátogatását egyetlen má­sodpercig se halogassák. Loholtak is derék cimborájuldioz Bovde­nék. Meg sem áhtak addig a picinyke magánházig, amelyik a pa­neldzsungel szélén mutogatta: milyen is a fal, ha harminc évig nem meszelik újra. Amikor pedig a kapun beléptek, már egyetlen dolguk akadt csupán - megtalálni Snájdigot. - Ott lesz valahol a gaztenger közepén - biztatta a többieket fél óra múltán Belami, s ujjai között lassan morzsolgatta a vadken­der zöld levelét. S emlékei között kutatva arra az eredménye ju­tott, hogy eme hadműveletet mintha már tavaly is elvégezte vol­na Snájdig portáján... BÁTYI ZOLTÁN nyos fákkal) az égig, merthogy a Kárpát-medencében nincsen ne­ki természetes ellensége. - Mondjuk, nagyon hiányzik a pohenfaló bogár, ezért aztán dú­sul a gaz. Mert hogy eme bogár mehől a kaszás emberek is hiá­nyoznak, akik kivágnák az allergiát ingerlő növényt - mondá Be­lami. Majd a külváros nyugalmazott szépfiúja bejelentette: sze­rény véleménye szerint munkacsoportot kehene alakítaniuk, aminek tagjai naponta és fáradtságot nem kímélve körbejárják la­kóhelyüket, megállapítják, hol burjánzik a gaz, s azon nyomban ki is tépik mindet, de méghozzá gyökerestől. - De miért éppen mi 1 - eüenkezett rögvest Ló Elek, Bika Jenő és Bovden Béci. S mivel könnyebb dolguk nem akadt, azonnal el is Németh György rajza • Szacsvay László: En profi vagyok, minden helyzetben tudok játszani és nevettetni. (Fotók: Schmidt Andrea) az élet nehézségeire pozitívan reagáló ember mindig könnyebben boldogul­vallja szacsvay lászló, a budapesti kato­na józsef színház művésze, akit a nyári fürdőudvari esteken láthatott a szegedi közönség. a népszerű színészt természe­tesen a humorról kérdeztük, a beszélge­tést pedig gyakorlatilag végignevette... - A vidéki fellépéseken, előadás előtt min­den színész maga vasalja a jelmezét ? - Szó sincs róla. Rozika vasalja a ruhánkat, csak az enyémre már nem jutott ideje. Gyű­rött ingben pedig nem állhatok a közönség elé, mit szólnának hozzá az emberek. - Mindig ilyen rugalmasan reagál a bosz­sz óságokra 1 - Oh, ez számomra egyáltalán nem bosszú­ság, szeretek vasalni, ugyanis megnyugtat. Ebben a szakmában hamar megtanulja az ember, hogy a problémákhoz is pozitívan ér­demes viszonyulni, akkor talán könnyebben megoldódik minden. Ez igaz a magánéleti és a szakmai kérdésekre egyaránt. Sok kollégám azért fordul hozzám, mert én egy ilyen vicce­lődő és békítő ember vagyok. A kicsit megfá­radt színészeket vigasztalgatom, miközben időnként én is nagyon elfáradok. De ez per­sze senkit sem érdekel , viszont én ezen is jót mulatok. - Nagyon jókat tud nevetni. Milyen fajta humort kedvel leginkább 1 - A szarkasztikusai és a vitriolosat, ezek felüdítenek. De tulajdonképpen minden humoros színházi produkció közel áll a szívemhez, ugyanis nagyon nehéz műfaj. Érteni kell hozzá. Egy régi bölcs mondás szerint a profi és az amatőr között az a kü­lönbség, hogy míg az előbbi örömből dolgo­zik, az utóbbinak kedvtől és lelkiállapottól függetlenül mindig hozni kell a formáját. Én profi vagyok, minden helyzetben tudok játszani és nevettetni. Sajnos mostanában egyre kevesebb színházon kívüli lehetőség adódik a bizonyításra, a kereskedelmi tele­víziózás is egészen új irányt szabott a hu­moros produkcióknak. - Megtalálja a helyét a mostanában diva­tos poénkodó, heti heteses rendszerben 1 - Nem, a politikai humor mindig nagyon távol állt tőlem. Ez egy egészen más műfaj, itt naprakészen kell élből reagálni az ese­ményekre. És mivel a humoristák is embe­rek, bizony nem mindig sikerül: sokszor érzem ízléstelennek, blődnek és fölösleges­nek ezeket a vicceket. A politikusok leg­többje pedig sosem azzal foglalkozik, ami­vel kellene, és éppen ez a humor forrása. Ez valójában nem is humoros, hanem szo­morú. - A közelmúltban szerepet vállalt Bozsik Yvette fános vitéz című produkciójában. Prózai színészként hogyan érezte magát a táncosok között' - Remekül, nagyon élveztem. Persze azért nem szenvedek valóságérzet hiányban, nem gondolom táncosnak magam. A francia ki­rályt játszom a darabban. Nagyon szeretek Yvettel együtt dolgozni, rendkívül izgalmas előadásokat készít, mindig meglepi velük az embert. Valójában engem arra használ, amire kellek neki, vagyis épp egy ilyen magamfajta figurára volt szüksége. Mindig boldogan vál­lalom az effajta kihívásokat. - Mi/yen feladatok várják a következő évadban t - A Katona József Színházban ezt mindig az utolsó pillanatban tudja meg az ember, úgyhogy erre a kérdésre még nem tudok vála­szolni. Nem izgatom magam, én még nem kértem szerepet senlcitől. Egy produkció vagy szerencsés csillagzat alatt születik vagy nem. Nem érdemes hadakozni. Mondom, sokat segít a pozitív lelki alkatom abban, hogy könnyebben elviseljem a dolgokat. Tüdni kell mindig nevetni, még akkor is, ha keserédes az a nevetés. LÉVAY GIZELLA Szacsvay László nem áll gyűrött ingben a közönség elé A viccelődő és békítő profi

Next

/
Thumbnails
Contents