Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-31 / 203. szám

fókusz H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu kttnyváruhúz H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. www.fokuszonline.hu Telefon: (+36 62) 420-624 Fax: (+36 62) 424-789 e-mail: fokusz.szeged@lira.hu SZOMBAT, 2002. AUGUSZTUS 31. Háromszáz oldalnyi focivarázslat „Méghogy Szenegál megveri Franciaországot?! Ugyan, kérem, ekkora csodák még a labdarúgásban sincsenek!" Ezt a véleményét május 30-án, egy nappal a Dél-Koreában és Japánban megrendezett focivébé rajtja előtt fogalmazta meg egy úr. Hol máshol, mint az egyik szegedi szerencsebarlangban, ahol izzó tekintetű tippmixbajnokokban hevült a remény - milliókat keresnek majd a focifieszta idején. Nos, kérem, ki ne emlékezne rá: ama bizonyos Szenegál legyőzte a világbajnok franciákat (annyi neked, tippmix!), s ezzel megkezdődött az a káprázat, amit a labdarúgás hívei most egy nagy igényességgel összeállított, látványos fotókkal illusztrált kötet segítségével idézhetnek fel. A Futball-VB 2002 című könyv szerzői - Dénes Tamás, Ládányi László és Lukács Gábor - nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy mérkőzésről mérkőzésre felidézzék a világtorna minden fontosabb eseményét. A statisztikák barátai (márpedig a futball szerelmesei között nagyon sok számbúvész memorizálja az adatokat) hozzájuthatnak ezernyi információhoz. Hogy mást ne mondjak: a könyvben megtalálható a legtöbbször szabálytalankodók névsora éppen úgy, mint az, kik adták a legtöbb gólpasszt, kik lőttek legtöbbet kapura, de még az is, mennyivel több lövést és fejest hárított a török Rüstü kapus, mint mondjuk a paraguayi Chilavert. Hogy ezek aztán igazán könnyen mellőzhető tények? Ilyet csak az mond, akit még soha nem varázsoltak el a labda művészei. A szurkoló (tudják, az a vérbeli) mindenre kíváncsi, ami szeretett játékához köti. így aztán nem nehéz megjósolni, hogy a kötetet lapozgatok gyakorta megkeresik majd a könyv történeti részét, amelyben a korábbi világbajnokság krónikáját teszik közzé a szerzők. E fejezet bevezetőjéből megtudható: 1930-ban, az uruguayi Montevideóban a francia Lucien Laurent szerezte a vébédöntők első gólját, majd hatvannyolc esztendővel később a szintén francia Zinedine Zidane Párizsban érte el a második évezred utolsó vb-találatát. Ami pedig közte történt, a könyv olvasói előtt még véletlenül sem marad titokban. így aztán az apukák is megmutathatják a kötetet lapozva gyermekeiknek - bármennyire is hihetetlen, de volt olyan világbajnokság, nem is egy, amelyen a résztvevő között szerepelt egy európai kis ország, bizonyos Magyarország válogatottja is. (Futball-VB 2002, Ringier Kiadó - Budapest) B. Z. Belami pollenre vadászna Én ezt már nem bírom tovább. Lélegzetem el, szem fel, lelkem meg teljesen kiakadt. Eddig csak a szegénységgel küszködtem, ; most meg már a könnyeimmel is, s mindezt havi nettó negyven- . hatezerért. Hát élet ez ? - fejezte be szózuhatagát egy kérdéssel Snájdig Pepi. Majd a méretes vállairól, ám annál kisebb szorgalmáról híres Zsibilakó, mit sem törődve Plüss Etával, meg a férfiasság látszatával, halkan pityergett egy keveset, s elindult a pult felé, hogy befizesse a pályadíjat a lerészegedés útján. - Hát ennek meg mi a baja ? A szerencséje meg a családja már régen elhagyta, a melójából is évekkel ezelőtt kirúgták, éppen most jut eszébe, mennyire fájhat az élet1 - kérdezősködött Cink Enikő. Hangja inkább a húszévi dohányzás, mintsem a szánalom jeleit viselte. - Ahergiás lett. Pollenre aüergiás - közölte a mélabús bámészkodást megszakítva Minek Dönci. Majd miután látta, hogy Cink Enikő a pollenről vajmi keveset tudhat, rövidebb előadásba kezdett parlagfűről, annak tengernyi ártalmáról, no meg az ahergiáról, ami kies városunkban is minimum ezreket kínoz. - Mert hogy környezetvédelem-ügyileg egy darab nagy nullák vagyunk - mondott véleményt is közállapotainkról Minek úr, akinek véleményét Snájdig azonnal és folytatólagosan meg is erősítette. Es beszéltek Enikőnek szabadon növögető gazokról, nyárfának pihéiről. De még egy tudományosnak mondott nézet is szóba került, miszerint ez a vadkender azért nőhet (ellentétben bizokezdték szidni a kormányt, az önkormányzatot, a politikát, odasóztak csúf szavakkal legalább három minisztériumnak, hat párti nak, kilenc képviselőnek. Leginkább Snájdig szavától volt hangos a Zsibbadt brigádvezető összes terme. A munkanélküliségtől nagyon megfáradt férfiú valamennyi szomszédjának beígért nagyobb pofonokat, ha nem ugranak azonnal kapáért, kaszáért, így segítve elő az ő mindennél fontosabb gyógyulását. - Igaza van, Snájdig úr, az effélékkel nem lehet más hangon, csak az erőszak nyelvén beszélgetni - bátoritgatta Snájdigot Minek Dönci. Belamit pedig teljességgel agyament figurának nevezték, mivel változatlanul azt áhította: ők is tehetnének valamit a poheninvázió ellen. Másnap már szóba sem került a vadkender, mint ahogy az allergiára sem áldoztak több időt egy negyed másodpercnél. Csupán akkor jutott eszükbe az immár népinek számító betegség, amikor Cink Enikő felfedezte: Snájdignak se híre, se hamva, se gyűrött gatyája nem tartózkodik a Zsibiben. - Biztos annyira beteg, hogy ágyhoz láncolta a kór - szörnyülködött Plüss Eta, s javasolta: Snájdig meglátogatását egyetlen másodpercig se halogassák. Loholtak is derék cimborájuldioz Bovdenék. Meg sem áhtak addig a picinyke magánházig, amelyik a paneldzsungel szélén mutogatta: milyen is a fal, ha harminc évig nem meszelik újra. Amikor pedig a kapun beléptek, már egyetlen dolguk akadt csupán - megtalálni Snájdigot. - Ott lesz valahol a gaztenger közepén - biztatta a többieket fél óra múltán Belami, s ujjai között lassan morzsolgatta a vadkender zöld levelét. S emlékei között kutatva arra az eredménye jutott, hogy eme hadműveletet mintha már tavaly is elvégezte volna Snájdig portáján... BÁTYI ZOLTÁN nyos fákkal) az égig, merthogy a Kárpát-medencében nincsen neki természetes ellensége. - Mondjuk, nagyon hiányzik a pohenfaló bogár, ezért aztán dúsul a gaz. Mert hogy eme bogár mehől a kaszás emberek is hiányoznak, akik kivágnák az allergiát ingerlő növényt - mondá Belami. Majd a külváros nyugalmazott szépfiúja bejelentette: szerény véleménye szerint munkacsoportot kehene alakítaniuk, aminek tagjai naponta és fáradtságot nem kímélve körbejárják lakóhelyüket, megállapítják, hol burjánzik a gaz, s azon nyomban ki is tépik mindet, de méghozzá gyökerestől. - De miért éppen mi 1 - eüenkezett rögvest Ló Elek, Bika Jenő és Bovden Béci. S mivel könnyebb dolguk nem akadt, azonnal el is Németh György rajza • Szacsvay László: En profi vagyok, minden helyzetben tudok játszani és nevettetni. (Fotók: Schmidt Andrea) az élet nehézségeire pozitívan reagáló ember mindig könnyebben boldogulvallja szacsvay lászló, a budapesti katona józsef színház művésze, akit a nyári fürdőudvari esteken láthatott a szegedi közönség. a népszerű színészt természetesen a humorról kérdeztük, a beszélgetést pedig gyakorlatilag végignevette... - A vidéki fellépéseken, előadás előtt minden színész maga vasalja a jelmezét ? - Szó sincs róla. Rozika vasalja a ruhánkat, csak az enyémre már nem jutott ideje. Gyűrött ingben pedig nem állhatok a közönség elé, mit szólnának hozzá az emberek. - Mindig ilyen rugalmasan reagál a boszsz óságokra 1 - Oh, ez számomra egyáltalán nem bosszúság, szeretek vasalni, ugyanis megnyugtat. Ebben a szakmában hamar megtanulja az ember, hogy a problémákhoz is pozitívan érdemes viszonyulni, akkor talán könnyebben megoldódik minden. Ez igaz a magánéleti és a szakmai kérdésekre egyaránt. Sok kollégám azért fordul hozzám, mert én egy ilyen viccelődő és békítő ember vagyok. A kicsit megfáradt színészeket vigasztalgatom, miközben időnként én is nagyon elfáradok. De ez persze senkit sem érdekel , viszont én ezen is jót mulatok. - Nagyon jókat tud nevetni. Milyen fajta humort kedvel leginkább 1 - A szarkasztikusai és a vitriolosat, ezek felüdítenek. De tulajdonképpen minden humoros színházi produkció közel áll a szívemhez, ugyanis nagyon nehéz műfaj. Érteni kell hozzá. Egy régi bölcs mondás szerint a profi és az amatőr között az a különbség, hogy míg az előbbi örömből dolgozik, az utóbbinak kedvtől és lelkiállapottól függetlenül mindig hozni kell a formáját. Én profi vagyok, minden helyzetben tudok játszani és nevettetni. Sajnos mostanában egyre kevesebb színházon kívüli lehetőség adódik a bizonyításra, a kereskedelmi televíziózás is egészen új irányt szabott a humoros produkcióknak. - Megtalálja a helyét a mostanában divatos poénkodó, heti heteses rendszerben 1 - Nem, a politikai humor mindig nagyon távol állt tőlem. Ez egy egészen más műfaj, itt naprakészen kell élből reagálni az eseményekre. És mivel a humoristák is emberek, bizony nem mindig sikerül: sokszor érzem ízléstelennek, blődnek és fölöslegesnek ezeket a vicceket. A politikusok legtöbbje pedig sosem azzal foglalkozik, amivel kellene, és éppen ez a humor forrása. Ez valójában nem is humoros, hanem szomorú. - A közelmúltban szerepet vállalt Bozsik Yvette fános vitéz című produkciójában. Prózai színészként hogyan érezte magát a táncosok között' - Remekül, nagyon élveztem. Persze azért nem szenvedek valóságérzet hiányban, nem gondolom táncosnak magam. A francia királyt játszom a darabban. Nagyon szeretek Yvettel együtt dolgozni, rendkívül izgalmas előadásokat készít, mindig meglepi velük az embert. Valójában engem arra használ, amire kellek neki, vagyis épp egy ilyen magamfajta figurára volt szüksége. Mindig boldogan vállalom az effajta kihívásokat. - Mi/yen feladatok várják a következő évadban t - A Katona József Színházban ezt mindig az utolsó pillanatban tudja meg az ember, úgyhogy erre a kérdésre még nem tudok válaszolni. Nem izgatom magam, én még nem kértem szerepet senlcitől. Egy produkció vagy szerencsés csillagzat alatt születik vagy nem. Nem érdemes hadakozni. Mondom, sokat segít a pozitív lelki alkatom abban, hogy könnyebben elviseljem a dolgokat. Tüdni kell mindig nevetni, még akkor is, ha keserédes az a nevetés. LÉVAY GIZELLA Szacsvay László nem áll gyűrött ingben a közönség elé A viccelődő és békítő profi