Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-31 / 203. szám

V. • NAPOS OLDAL" SZOMBAT, 2002. AUGUSZTUS 31. Gyerünk a moziba be! Stuart egér szívügyei ALIG KÉT ÉVE ISMERKEDHETTEK MEG A GYEREKEK A BŰBÁJOS LITTLE CSALÁDDAL ÉS ÖRÖKBE FOGADOTT EGÉRKÉJÜKKEL, STUARTTAL. A MESÉT MÁRA ELÉRTE A HOLLYWOODI SIKERFILMEK VÉGZETE: ELKÉSZÍTETTÉK A FOLYTATÁSÁT IS. Két év telt el az előző rész óta, és azóta Stuart szépen beilleszkedett a Little családba. Iskolába jár, méghozzá a saját autóján, szabadidejében repülőgépeket épít és a fociesapat büszke tagja. A kisegér és bátyja, George, valamint húguk, Martba baba remekül megértik egymást, sőt Stuart még Hómanccsal, a macskával is egyre jobb viszonyban van. Az idillnek egyszer mégis vége szakad: a kisegér szerelmes lesz és ezzel elkezdődnek legújabb kalandjai. Választottját az iskolából hazamenet ismeri meg, amikor Margalo, a sérült kismadár Stuart hátsó ülésén landol. Miután visszanyeri eszméletét, félelemtől remegő hangon meséh el, miként fenyegette meg Falcon, a félelmetes maffiavezér, aki rettegésben tartja a Manhattant lakó lényeket.. Mivel Margalónak nincs hová mennie, a Little család befogadja, de a madárka valamit eltitkol új pártfogói elől. Amikor eltűnik, Stuart és Hómancs a keresésére indul, és hajmeresztő kalandok során kiszabadítják a kismadarat, sőt még a titok is napfényre kerül. A forgatásokon a szereplök el voltak ragadtatva a forgatókönyvtől. A bűbájos gyermekmese Geena Davist, Mrs. Little alakítóját is elvarázsolta. - Stuart végre megtalálja azt a barátot, akire mindig is vágyott, aki hozzá hasonló kaliberű. Életében először kötődik valakihez, aki nem családtag. Ez az első gyermekkori szerelme, és ez annyira édes - meséli a kisegér legújabb kalandjairól. Az előző résszel ellentétben jobban odafigyeltek, hogy Stuartnak végre igazi egyéniséget adjanak. Douglas Wick producer szerint két éve még csak kísérleteztek a kisegér személyiségével, most viszont már az volt a céljuk, hogy felruházzák egyfajta karakterrel. Ez azonban nem történhet konfliktusok nélkül. Mr. és Mrs. Little kezdenek egészen más elveket vallani a nevelésről. A Mr. Little-t alakító Hugh Laurie szerint az a konfliktus oka, hogy mindketten másként gondolkodnak arról, vajon hagyni kell-e a gyerekeket függetlenedni? - A blm elején közös alapokról indulunk Geena Davisszel, majd szétválunk, mig a végén újra megtaláljuk a közös pontot. - Rob Mmkoff rendező ezzel egészen hétköznapi vetületet akart adni a filmnek. Egy olyan problémát dolgoztak fel, amivel minden családnak szembe kell néznie. - Ha azt akarjuk, hogy a gyermekeink felnőjenek, bátorítanunk kell őket. Stuart és családja is ezt tanulja meg a filmben - vallja. A számítógépes animáció az előző rész óta is sokat fejlődött, de ez nem jelenti azt, hogy a közel százötven rajzolónak nem kellett megfelelnie a kihívásoknak. Rendkívül aprólékos munka várt rájuk, hiszen csupán Stuart fejen több mint félmillió digitális szőrszál van, de külön szoftvert fejlesztettek ki arra is, hogy Stuartot minél valósághűbben lehessen megvilágítani. A digitális egér pedig mindeközben egész kis sztárrá nőtte ki magát. Külön „öltöztetőnője" volt, és divattervezők dolgoztak a ruháin. A Sony Pictures ismét kitett magáért. Az animált szereplök szinkronizálására olyan sztárokat kértek fel, mint a Parkinson-kórban szenvedő Michael J. Fox (Stuart Little), (ames Woods (Falcon) vagy Melanie Griffith (Margalo), aki még sohasem adta hangját animált szereplőnek. P.K. A csillagok - égi tanyák PINTÉR LAJOS KÖLTŐ, A FORRÁS IRODALMI FOLYÓIRAT SZERKESZTŐJE CSONGRÁDI GYÖKERŰ. HOSZSZÚ ÉVEK ÓTA KECSKEMÉTEN ÉL. DE ITTENI ÉLMÉNYEIBŐL TÁPLÁLKOZIK MA IS, VERSEIBEN BENNE VAN A FÖLNEVELŐ VÁROSTÓL KAPOTT SZELLEMI ÚTRAVALÓ. A KÖLTŐK NEMZETKÖZI FESZTIVÁLJÁN, CSONGRÁDON ARRA KERESTE A VÁLASZT, MIT KEZDJÜNK GYÖKEREINKKEL ÉS A NAGYVILÁG KIHÍVÓ CSÁBÍTÁSAIVAL. „A helyi és a világirodalom között az alkotó nem választhat, mert ez valójában az a két part, mely között közlekedünk. Ha mégis választunk, ha egyik vagy másik partot kizárólagossá tesszük, akkor nekimegyünk a partfalnak. Csongrádi gyökerű lévén éltünket, alkotói létünket egy hajóskapitányéhoz hasonlítanám, aki rosszul kormányozza hajóját, amikor egyik vagy másik partra, a gátnak sodródik. A szélsőségek, a partok mire jók? Arra, hogy életünket jó mederben tartsák. Szükséges ismernünk életünk, esélyeink szélső pontjait. Az élet, legyen az magánélet vagy egy nemzet élete, akár az emberiségé, akkor ér valamit, ha lehetőségeinket mindahányan jól felmérjük, a partoktól kellő távolságot tartva szerencsésen hajózunk. • Pintér Lajos: a tanya, ahol élünk, a csillag, amire fölnézünk összekapcsolható. (Fotó: a szerző felvétele) Azt mondja Juhász Gyula a Tiszai csönd című versében, hogy: „a csillagok égi tanyák". Számomra ez a legszebb verssor. S ebből következőpen számomra a Tiszai csönd a legszebb magyar vers. Ez a legszebb metafora. A csillag nagyon távoli, az univerzum része; s a tanya pedig, amiben élünk, apró pont. Ha ő ezt össze tudta kapcsolni egy költői képben, akkor bátran mondhatom: a két, egymástól távoli pont a mi életünkben is összekapcsolható. Ha csak azt hallom: tanya, akkor nagyon lokális, nagyon provinciális helyre gondolok; a csillagok, az égi tanyák pedig a világmindenségre, az univerzumra utalnak. Ha Juhász Gyulának ez a kettő a szívében és a versében megfért együtt, akkor a mi gondolkodásunkban is épp úgy helye van. Beszéljünk a csongrádi-szentesi kubikosokról! Fölteszem a kérdést: ők lokális vagy globális emberek voltak? Az egyik válasz: nagyon a helyhez kötődtek, mert kisemberek voltak, vagyontalanok, akiket korábban lenéztek az úgynevezett fölsőbb körökben. Mi ne tegyük ezt! Ok építették meg a magyarság „kínai nagyfalát". A tiszai gátrendszer olyan építészeti teljesítmény mint a kínai nagyfal. Ezek a kubikosok a maguk kis talicskájával, miután itthon nem volt munka számukra, fölkerekedtek és (egy példa a sok közül) a szuezi csatornát, az asszuáni gátat is építették. Vagyis helyi és globális értékeket teremtettek két kezükkel. Világot láttak, sőt világot formáltak. Példájukat ne feledjük, mert belőle kiviláglik: az ember egyszerre nagyon lokális, s nagyon globális. Az emberi méltósághoz hozzátartozik az, hogy azon a közösségen, amelyben (s amelyikért) dolgozik, túlláson. Ne süllyedjen el a provincializmusban. Az ember teljesítménye, akár költő, akár mérnök vagy más foglalkozású, olyan szabású legyen legalább mint a csongrádi kubikosoké volt. Eközben ne legyen gyökértelen, de agresszív, másokat kihasználó és félresöprő világpolgár em. Mert ez a veszély is fenyeget. Ennek a gátnak is nekikormányozhatjuk életünket, hajónkat. BÁLINT GYULA GYÖRGY A Seuso-kincsek rejtélye SOK MINDEN MUTAT UGYAN RÁ. DE MEGDÖNTHETETLEN BIZONYÍTÉK MÉG NINCS ARRA, HOGY ÖSSZEFÜGGÉS VAN A SEUSO-KINCSEK ÉS A SZABADBATTYÁN HATÁRÁBAN MOST FELTÁRT, AZ EGYKORI PANNÓNIA EDDIG ISMERT LEGNAGYOBB RÓMAI KORI ÉPÜLETE (KÉPÜNKÖN) Közön. MTI SAB A Seuso-kincs az antik kultúra egyik legnagyobb értékű lelete. Összsúlya 65,5 kilogramm, anyaga szokatlanul nagy tisztaságú ezüst. A lelet a nevét az egyik tálra vésett versben megörökített ókori tulajdonosáról, Seusóról nyerte. A rendkívül kalandos sorsú leletet a hetvenes években kutatta föl Polgárdi környékén Sümegit József amatőr régész. Hivatalos bejelentést nem tett, a kincs darabjait az illegális műkincspiacon kívánta értékesíteni. Sümegh Józsefet 1980-ban felakasztva találták egy tanyán, feltehetően gyilkosság történt. A lelet néhány tárgyát Sir Peter Wilson, az angol Sotheby,s árverési cég azóta elhunyt elnöke vette meg, a többinek nyoma veszett. A lord nyilvános árverésen akarta értékesíteni a tárgyakat; a világsajtóban közölt cikkek alapján két magyar régész rájött: a tárgyak feltehetőleg azonosak a Seuso-kinccsel. A magyar kormány 1991 -ben bejelentette igényét a kincsre, s perbe szállt lord Nothamptonal, de elveszítette, mert nem tudta bizonyítani, hogy területén találták meg a leleteket. A magyar régészek azonban valószínűsítik a lelet magyarországi eredetét, hiszen a legnagyobb ismert tálon olvasható a Balaton egykori latin neve. Tudományos értékű bizonyítékot még nem sikerült arra vonatkozóan felmutatni, hogy a Seuso-kincs a szabadbattyáni területről származna. Egyes adatok azonban - például az, hogy az épületet megsemmisítő barbár támadást megelőzően az ott élők a kincseiket elrejtették, vagy magának a palotának mérete, amely alapján feltételezhető, hogy tulajdonosa vágyó- 1 nos, komoly köztisztet betöltő méltóság volt, s így lehettek a Seuso-kincshez hasonló dísztárgyai - emellett szólnak. Podmaniczky Szilárd JDB Ork és Orkla Ork visszaül a székre, Orkla behátrál a rendelő sarkába, valami alkalmas önvédelmi eszközt keres, de rájön, hogy ez itt túlzás. Mi a franc van magukkal, kérdezi Ork. Mi a panasza, kérdezi ismét az orvos. Elmondjam, kérdezi dühödten Ork. Mondja, mondja az asszisztens, visszaül egy akta mögé, kinyújtja a kezét, az igazolványát, mondja. Ork feláll, megfogja az asszisztens kezét, bemutatkozik, odalép az orvoshoz, neki is, majd bemutatja Orklát, az asztalon lévő kis rádiót bekapcsolja, régi keserves táncdalok. Odakint a nap egy vil- : lanásra kisüt. Ork megkéri az orvost, üljön le egy pillanatra. Orkla fölül a betegágyra. Nem érzik úgy, kérdezi Ork, mintha véget ért volna az élet, mintha mindez már érvénytelen lenne, túl vagyunk azon a határvonalon, amelyen onnan ínég lehet, innen mar nem lehet élni? Konkrétan mire gondol, mondja az orvos, az asztalára könyököl, érdekli a dolog, bár az arca nem változik semmit, akkora a fe- j je mint egy kisebb káposztafej. Orkla u betegágyon himbálja a lábát, ö is leveszi a kabátját. Ork hátradől a széken. Nem tudom folytatni, nincs konkrét, mondja Ork. Gondoltam, mondja az orvos. Akkor most mit írjak, kérdezi az asszisztens. Semmit, dobja oda az orvos. Szóval azt mondja, hogy ez lenne itt az árnyékvilág? Meglehet, mondja Ork, feltűri az ingét, tartja a vérnyomásmérőhöz, az asszisztens fölpattan, végzi a dolgát Az orvos mereng. Szarul vagyok doki, ennyi az egész, mondja Ork, pedig semmi okom rá, és tudom, ne küldjön semmilyen más orvoshoz, elme és ideg, valami fizikai a lényeg. Mit írjak föl, kérdezi az orvos, ha ennyire ismeri magát, biztosan a gyógyszert is. Az orvos odalép Orkhoz, állva alig magasabb nála, kitapintja a pulzusát, a szemeit nézi, a fejét tekergeti. Mi van a férjével, kérdezi Orkla az asszisztenst. Az asszisztens fölnéz: még kérdezi, mondja színvörös szájjal, beállít nekem vérezve, és azt mondja, végre bunyózott egy jót, olyan régen készült már rá, hogy egy igazi jó nagyot hemosson valakinek. Nem volt valami nagy, mondja Ork, meg ráadásul a csatomat találta el. Bekötöttem a kezét is, mondja az asszisztens, ahogy lerakta magukat. Szép a szája, mondja Ork, aztán elneveti magát. Mondja, minek kell magát ilyen erősen körberajzolni. Az asszisztens ehieveti magát, az orvosra néz. Legalább ennyi szép legyen a soí beteg között, mondja az orvos. Megértem, mondia Orlda, de szép az anélkül is, és egy szalvétát vesz le az egyik polcról, az asszisztenshez lép, négy kanyarintással letörli a rúzst. Nézze meg igy, doki! Az asszisztens szája vékony, sovány, és a rúzs nélkül nem látszik. Most mondjon valanút, mondja Ork. De mit, kérdezi az asszisztens. Mondja el a kolbászos lecsó receptjét. Az orvos elröbögi magát, nagyon veszélyes, kicsi, fehér fogak villannak a szájában, tűhegyesek, mintha apró cápafogak lennének. Röhögve tántorog a széke felé. leül, még hogy a kolbászos lecsó receptjét. Ork kifúj, ezek komplett bolondok. Nem tudsz főzni, kérdezi súgva Orkla az asszisztenst, aki lesütött szemmel ingatja a fejét. lói van, doki, mondja Ork a lassan magához térő orvosnak, képben vagyunk. Minden vizsgálaton túl azt tudom magának mondani, hogy szerintem a szívemmel van valami, meg az ereim, érzem, ez a diagnózis, és esetleg a vérnyomás. Hát jó, mondja lehiggadva a kis doki, aki a röhögéstől rőt vörösbe vált a fején, kis gonosz manó bujkál benne, egy koravén kisgyerek, aki nem tudja elveszíteni a formáját. Hát jó, ismételgeti, mintha hatalmában állna belátásra térni: elküldöm kivizsgálni, én ehhez már öreg vagyok, hogy bemondásra kezeljem; magamat még csak-csak. Nem megyek sehova, mondja Ork, és gyógyszert se írjon, ki se váltom, valanu mással jöjjön. Adjon inkább csodagyógyszert, én ilyen patikai szarokat be nem veszek. Kémia. Adjon valami gyógynövényluvonatot, vagy mondja, hogy csináljak íőzetet, de ezt a vackot bc nem veszem. Magának kuruzslóhoz kellett volna menni, mondja az asszisztens. Gondolja, kérdezi Ork. Magának a holdra epret termeszteni. Nagyon vicces, mondja az asszisztens, de betegtől nem sértődök meg. Jól van, cica, mondja Ork, mire Orkla a kabátjába bújik, karon fogja Orkot, menjünk, én ezt nem bírom tovább. Fölírok két bogyót, mondja váratlanul az orvos. Szedje ezeket, nem fognak ártani, de hogy használni? Nem kell félni, doki, mondia Ork, majd én használom őket. Na, ebből elég volt, mondja Orkla, elcsípi Ork karját, kivonszolja a rendelőből. Odakint sűrű sár, latyak, és egy remegve bagzó kutyapáros. (FOLYT. KÖV.)