Délmagyarország, 2002. augusztus (92. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-09 / 185. szám

Szinesfilm-elöhivás 30 perc alatt! Szeged, Tisza L. krt. 52. Tel.: 62/477-983 AZ OTTHON MELLEKLETE A DELMAGYARORSZAGBAN ES A DELVILAGBAN • SZERKESZTI LEVAY GIZELLA A nyugati magánügyek A NYUGAT-EURÓPÁBAN VAKÁCIÓZ­NI AKARÓK IS BÖLCSEN TESZIK, HA AZ OTT ÉLŐ NÉPEK KULTÚRÁJÁVAL ÉS SZOKÁSAIVAL MEGISMERKED­NEK. Az öreg kontinens déli részén di­vatos közvetlenkedésnek a Nyu­gat-Európában élők nem hívei ­igaz, nem is annyira „három lé­pés távolság"-tartók, mint az an­golszászok. A németek többsége „két lépésnyire" engedi közel magához az idegeneket, ha azok „megérdemlik". Például, ha ná­luk is ügyelnek a tisztaságra, ha nem szemetelnek, nem hagynak maguk után „balkáni állapoto­kat", betartják a közlekedési, parkolási rendet, nem hangos­kodnak. Am, ha kiderül, hogy a turista netán „összekeveri" a né­meteket az osztrákokkal, az bűn­nek minősül. Nem veszik szíve­sen, ha a vendég az országuk po­litikáját, a vallást vagy a pénzt erőlteti beszédtémaként. Inkább társalognak szülőföldjük termé­szeti adottságairól, szépségéről, nevezetességeiről - ezek ugyan­olyan bevált csevegési témák, mint a különféle hobbik vagy a foci. Akárcsak a belgáknál, a svájciaknál vagy a hollandoknál. Akik szintén nem „fecsegnek" államügyekről, még kevésbé sze­retik, ha magánéletüket akarja valaki kifürkészni. A „tulipáno­sok" persze szívesen beszélget­nek kertészkedésről, és szívesen meg is mutatják udvaraikat, ott­honaikat - persze, nem bárkinek és bármikor. Az előre megbeszélt látogatások időpontjának betar-' tására, a pontosságra a fentebb említett népek, sőt még a kissé lezserebbeknek vélt franciák is sokat adnak - úgy vélik, illik vele megtisztelni a másikat. SZ. M. Évszázadokra készült - négy hét alatt elviszik Az antik porcelán és az aranyfény AZ ÉTELHORDÓT HOZZÁK-VISZIK, ODA-VISSZA - A PORCE­LÁNNAK VISZONT AZ A LEGJOBB, HA ÉVTIZEDEKEN ÁT MEG SEM MOZDÍTJÁK. EZÉRT, MIKOR MEGLÁTOM ÉLETEM ELSŐ PORCELÁN ÉTELHORDÓJÁT (AZ 1900-AS ÉVEK ELEJÉN KÉ­SZÜLT). NAGYON ELCSODÁLKOZOM. AZT TARTJÁK, AMI SZÉR AZ PRAKTIKUS IS, ILLETŐLEG FORDÍTVA. A PORCELÁN ÉTEL­HORDÓNÁL ANTIPRAKTIKUSABB DOLOG KEVÉS LÉTEZIK-VI­SZONT NAGYON SZÉP ERRE KOVÁCS IRÉN RÉGISÉGBOLTJÁ­BAN JÖVÖK RÁ. Ülünk a - szintén századfordulós - ebédlőgarnitúrával berendezett régiségkereskedésben, és az az érzésem: e bú­torok eleve ide készültek, s itt is maradnak, legminimáli­sabban további száz évig. - Csak azt ne, az nekem na­gyon rossz lenne - mondja Kovács Irén, s kiderül: négy hete tartózkodik itt csupán a garnitúra, és aligha marad újabb négy hétnél tovább, addig elviszik. Vásárhelyen élénkülőben a régiségforgalom. - Van, aki vitrinbe való csecsebecsét vesz, van, aki egy egész vitrint - érzékelteti a skálát a tulajdonos, aki tizenkét éve üzemelteti vásárhe­lyi régiségüzletét, (obb várost aligha találhatott volna er­re, errefelé tisztelik a hagyományokat. - Sok itt az alkotó, mesteremberektől a művészekig, s aki maga is tudja, mi mindennel jár új értéket létrehozni, az a korábban előál­lított értékeket szintén megbecsüli. Legalábbis többnyire - hallom a régiségkereskedőtől. Hozzáteszi: értéknek nemcsak a pénzben kifejezhető összeg számít - bár időn­ként az sem semmi: egy garnitúra ára százezer forinttól egymillióig terjedhet, stílusától, állapotától függően hanem a pénzben kifejezhetetlen, eszmei is. Ami egyik embernek minden, a másiknak olykor sem­mi, és viszont. - Némelyek legszívesebben kidobnák a hagyatékként rájuk maradt régiségeket. Adódott eset, amikor csaknem ilyen sorsra jutott egy szép kort megélt szekrény, amely mégis hozzám került. Már az első napon megvette valaki, aki addig csupán nézelődni tért be, „pont ezt kerestem!" fölkiáltással. Mások nagyon is kö­tődnének a család, a rokonság valahai tárgyaihoz, de kénytelenek azokat pénzzé tenni a mindennapi megélhe­tés érdekében. Elófordul, hogy a szó szoros értelmében kenyérre kell a pénz, ám ilyet az itteni ember soha el nem mond, én meg nem is kérdem - beszéli a régiségbolt-tu­lajdonos. Tűnődve mondja: az ő foglalkozása olyan, mint a bankszakma. A bank nem kérdi, hogy aki berakja a pén­zét, miért rakja be, aki kiveszi, miért veszi ki, s a régiség­kereskedő sem igyekszik megtudakolni, ki, mit, miért ad • A századfordulós bátorok különösen kedveltek - mondja Kovács Irén régiségkereskedő. (Fotó: Tésik Attila) el, vesz meg; csak így alakulhat ki az eladó és vevő közti nélkülözhetetlen bizalom. - Persze, miképp a bankok esetében, nálunk is első a törvényesség. Mielőtt megvennék bárkitől bármit, ki kell tölteni a kellő nyomtatványokat, s az eladó személyi iga­zolványára is szükség van - hívja föl a figyelmet Kovács Irén. Hozzáteszi azt is: a elmúlt tizenkét év alatt soha nem történt olyasmi, hogy törvényellenes úton-módon szerzett tárgyat kínáltak volna neki. Miközben mindezeket hallom, elkalandozik tekinte­tem. Meglátok egy csupa arany festményt. Csak úgy i fénylik. Tüzetesebben szemügyre véve az alkotást, észre­veszem azt is, honnét indul ki a fénye: az ábrázolt pohár­nyi, óaranyszín borból. A pohárnyi bor sugárzása beara­nyozza a szintén festményen belüli étkészletet (vagy csak fölerősíti annak eleve arany árnyalatát?), és továbbterjed- i ve az - ugyancsak festett - levegőt. A kép határán sem áll meg az aranyfény: a festmény kerete is aranyozott. Pon­tosabban: laparannyal fedett, s a laparany valódi arany. Az összhatás pedig? Képes bearanyozni egy fél szobát. - Ha valaki kéri, be is rendezem lakását - mondja Kovács Irén, akinek, úgy tűnik, nemcsak az eladás fontos, hanem az is: hová kerülnek a tőle megvett tárgyak, és úgy helyez ­te-e el őket az új tulajdonos, hogy azok „a legtöbbet hozzák ki magukból. A lakberendezést a „feng shui" alapelvei sze­rint végzi Kovács Irén. Amikor arra kérem, avasson be, mi is az a titokzatos feng shui, kifejti: voltaképp a tárgyak s emberek összhangja. Körülbelül eddig értem, amit mond, aztán elvesztem a fonalat. Amit hallok, megfoghatatlan ­és legalább ugyanennyire szép. Egyszersmind: nem min­dennapi. Akár a porcelán ételhordó. FARKAS CSABA Az aranyhalat rej tő kerti tavak FÉNYKORÁT ELI A KERTITO-LETESITES. A SZEMGYÖNYÖRKÖDTETO KERTI TÓ ELSŐSORBAN ARANYHALAKNAK BIZTOSÍTHAT ÉLŐHELYET - DE NEM­CSAK AZOKNAK. UGYANAKKOR TUDNI KELL: LÉTREHOZÁSA. GONDOZÁSA SOK ODAFIGYELÉST IGÉNYEL. Népességadatok Hogyan létesíthetünk kerti tavat? Sok mindenre kell figyelni, ha azt akarjuk: a tó tartósan, sok-sok évig megmaradjon, a benne lévő növények, állatok is jól érezzék magukat. Amikor kinézzük he­lyét a kertben, ügyeljünk: e hely ne legyen se túl árnyékos, se túl napos. Formájának kialakítása­kor ügyelni kell arra, hogy éles sarkokat ne tartalmazzon, a par­tok ne legyenek túl meredekek, de egy mélyebb - legalább méternyi ­rész mindenképpen lelhető le­gyen benne, ahol a halak bizton­ságosan telelhetnek. A tó alapja vastag PVC-fólia (léteznek spe­ciális tófóliák is). Épp ezért a szükségtelen, pluszfóliát is csak egy-két héttel a feltöltés után vág­juk le, amikor már „stabilizáló­dott" a tó. A fólia partszegélyi ré­szét kövekkel, oda ültetett növé­nyekkel tehetjük láthatatlanná; a növények nemsokára úgy benö­vik a partot, hogy fóliából semmi nem látszik ki. Vízi növényként alámerült hínárokat és részben a vízből kiemelkedő, mocsári növé­nyeket egyaránt alkalmazhatunk. Ha halak is kerülnek a tóba, a hal­betegségek kiküszöbölésére a vízi növényeket a behelyezés előtt egy-két napig helyezzük fertőtle­nítőszeres (akvarisztikai szaküz­letben beszerezhető Xantakridin, malachitzöld| oldatba. Agyagos földet tartalmazó virágcserépbe ültessük őket - a föld tetejére vas­tag kavicsréteg kerüljön -, a gyö­kérzetet nem fejlesztő hínárok szabadon lebeghetnek. Milyen halak valók a kerti tóba? Mindenekelőtt: aranyhal, melyet eleve úgy tenyésztettek ki évezre­dekkel ezelőtt a kínaiak az ezüst­kárászból, hogy elsősorban fölül­ről nézve (tehát nem akváriumi „oldalnézetben") legyen mutatós. Számtalan, szebbnél szebb fajtája akad, a klasszikus aranyszíntől a bársonyfeketéig. Sok változat pá­ratlan úszói megduplázódtak, és vízszintesen állnak. Halanként minél több liter vizet számítsunk - ha elektromos szűrővel, szökő­kúttal megoldható az oxigénpót­lás, víztisztítás, több hal is elfér egységnyi vízben. Csak annyi táp­lálékot adjunk a halaknak napon­ta, amennyit pár perc alatt elfo­gyasztanak. Egyébként nem ok­vetlen kell ragaszkodnunk a ha­lakhoz - kerti tavunkban kitűnő petézőhelyet lelhetnek a hasznos békák, gőték, ivó- és pancsolóle­hetőséget a madarak. F. CS. MTI Az év első 5 hónapjában 9 száza­lékkal emelkedett a házasságkö­tések száma, 1100-zal kevesebb gyermek született és 900-zal töb­ben haltak meg, mint egy évvel korábban - közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közle­ményben az MTI-vel. A születések 2,8 százalékos csökkenése és a halálozások 1,6 KIRÁNDULÓ edése miatt a népességcsökkenés mértéke 13,5 százalékkal lett magasabb, mint 2001 azonos időszakában. A né­pességcsökkenés üteme megha­ladta az elmúlt év január-május­ban mért értéket. A nem végleges adatok szerint az első 5 hónap­ban több mint 14 ezer 500 há­zasságot kötöttek, 39 ezer gyerek született és mintegy 56 ezer la­kos halt meg. • A Kenguru panzió tavacskájának oxigénellátását beépített szökőkút növeli. (Fotó: Tésik Attila) Természeti tünemény A Tisza menti tájjal ismerkedni akaróknak különleges élményben le­het részük az ilyentájt már a lombok sokszínű ruhájába öltöző évszá­zados fák és az örökzöldek együttesen páratlan látványosságát nyúj­tó, a XIX. században létesített Tiszakürti Arborétumban. Abban az Alföld-széli természeti tüneményben, ahol a mi tájunkon őshonos növényfajok és a világ más földrészeiről ide telepített fák, cserjék cso­dálatos társulása várja a látogatókat. A szarvasi Pepi-kertet is telepítő Bolza família arborétumalapító törekvése kivételes szépségű és érté­kű füvészkertet alapozott meg a Tisza valahai árterében, amelynek jellegzetessége az óriási fák és a gyep közvetlen találkozása a hatal­mas tisztásokon. A besétálót hatalmas vöröstölgy és mocsáriciprus fogadja, szinte terelve a kert nevezetessége, a „hármas platán" felé, aminek dereka már több mint hat méter átmérőjű, a mellmagasság­ban 2,5 méter vastag ágrendszere pedig felséges látvány. Lenyűgöző az Európában is ritkaságnak számító, két és fél évszázadosnál is öre­gebb óriás kocsányos tölgy, az évszázadosnál idősebb feketefenyő és a nála alig fiatalabb virginiai boróka, illetve a hatalmas észak-amerikai feketedió. Aki mindent látni akar, az az egész napját az arborétumban töltheti, a felületes képhez is több kell az „Öregparkban" tett egyórás sétánál. A tovább időzök a füvészkertben az 1974-84. között rende­zett fafaragó táborokban készült alkotásokat is megnézhetik. SZ. M.

Next

/
Thumbnails
Contents