Délmagyarország, 2002. július (92. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-06 / 156. szám

Biote Rasna I PODGORICA Morinjrúl Kamenári oni«guilcrr|nje fctfWflOvKí) :Sv«ü Stafan iutomore Krutt Napos oldal A DÉLMAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG KULTURÁLIS MAGAZINJA • SZERKESZTI KECZER GABRIELLA Montenegróban szinte csak az idegenforgalomból élnek az emberek KECSKESÜTÉS A Tivat feletti hegyekben bú­jik meg Gornja Lastva. Az ap­rócska faluban egykoron mintegy ezren laktak. Napja­inkban azonban csak hatan „népesítik" be a kihalt tele­pülést. A lakosok leköltöztek a tengerpartra, mert a hegyek között nem tudtak megélni. A hat kitartó Gornja Lastva-i pedig várja a turistákat. Az egy­koron szebb napokat látott ét­terem teraszán esténként kecs­két sütnek. Máglya és gyertyák fényében eszegetnek, iszogat­nak a vendégek. A vacsora után montenegrói népdalokat énekelnek a falusiak, a külföl­diek pedig megpróbálják elsa­játítani a néha igen bonyolult tánclépéseket. A hatalmas kö­vekből rakott épületeket csak keskeny erdei utakon lehet megközeh'teni. Néhol derékig ér a gaz, mert annyira kevesen járnak errefelé. A hat lakos azonban nem panaszkodik. Házaikat hatalmas fák és itt-ott omladozó kőkerítések rejtik el a kíváncsi szemek elől. érdekessége, ha valaki mögé bú­jik és hosszú karral áldotta meg a sors, egy kis lyukon keresztül megérintheti annak a vitorlás­nak az árbocát, amely a templom helyén süllyedt el. A másik érde­kes sziget Perast. Egykoron ten­gerészek és kalózok alapították. Később egy hatalmas börtönt húztak fel a közepén. A második világháborúban katonák mellett asszonyok és gyerekek is rabos­kodtak a falai között. Több anya itt szülte meg gyermekét. A me­nekülés szinte lehetetlen volt, mivel aknákkal vették körbe az egész szigetet. Egyszer néhány fogolynak sikerült meglépnie, de társaik élete árán. Azért, hogy az a pár ember a szárazföldre úsz­hasson, többtucatnyian testük­kel robbantották fel az aknákat. Napjainkban is igen hangos Pe­rast. Csak annyi a különbség, hogy a düledező erődben vijjogó sirályok ezrei laknak a rabok he­lyett. KORMOS TAMÁS Kicsiny ország, óriási vendégszeretet Hírességek szigete APRÓCSKA VÁROSOK A HATALMAS SZIKLÁK LÁBÁNÁL, ERDŐBEN MEG­BÚVÓ FALVAK, GYÖNYÖRŰ STRAN­DOK AZ ADRIA PARTJÁN - EZ MON­TENEGRÓ. AZ EGYKORI NAGY JUGO­SZLÁVIA LEGKISEBB ÉS LEGDÉLIBB KÖZTÁRSASÁGÁBAN NEM ROPOG­TAK A FEGYVEREK, A MINTEGY 650 EZER CRNAGÓRÁC, VAGYIS MONTE­NEGRÓI PEDIG BARÁTSÁGOS, KED­VES AZ IDEGENEKKEL. Több tucat sikátort rejtenek a budvai várfalak. A tengerparti éttermekben 10-15 euróból (egy euró körülbe­lül 245 forint) már tisztessége­sen meg lehet ebédelni. Azért az italt kifizetődőbb boltban venni, mert igen nagy lehet az árkü­lönbség. Míg egy kisebb üzletben 30 centbe kerül egy üveg sör, ad­dig egy jobban menő kocsmában akár 1,50-2,50 eurót is kérhet a pincér. Ez alól kivétel Sveti Ste­fan. A szárazföldtől pár méterre lévő, fallal körülvett szigetecske valódi luxushely. Olyan híressé­gek nyaraltak már itt, mint Sylvester Stallone vagy Sophia Loren. Ennek köszönhetően az árak is csillagászatiak. Marad­junk a sörnél. Sveti Stefan étter­mében 20 eurót is kóstálhat egy korsó jéghideg árpáié. Montenegró legismertebb és legkedveltebb része a Koto­ri-öböl. A névadó településen, Rotorban az óvárost érdemes megnézni. Hatalmas kőfalak vi­gyáznak a többtucatnyi étterem­re, bárra és kisebb-nagyobb üz­letre. A hangulatos utcácskák­ír Körülbelül 200 kilométeres tengerpartja van a kis köztársaságnak. Crna Gora, Montenegró vagy Fe­kete-hegy: ez a kicsiny köztársa­ság Horvátország és Albánia kö­zött bújik meg. Herceg Novitól Ulcinjig mintegy 200 kilométer­nyi szakaszt mondhat magáénak az Adria partján. Fővárosa az egykori Titograd, vagyis mai ne­vén Podgorica. Az egykori nagy Jugoszlávia legkisebb és legdélibb köztársasága. Kevesen laknak a hatalmas hegyekkel és csupasz sziklákkal szabdalt államocská­ban, mindössze 650 ezren élnek itt. A crnagórácok szinte csak az idegenforgalomból élnek, hiszen sík terület hiányában a mezőgaz­daság csak nagyon keveseknek nyújt biztos megélhetési forrást. A tengerparton citrom, datolya­pálma és olajbogyó virágzik, ter­méseik eladásából van egy kis pluszbevétel. A sziklás talajon igen gyér a növényzet, így több­nyire csak kecskék és birkák le­gelnek a kövek közt. Azt azért te­gyük hozzá, hogy a nincs is annál jobb turistacsalogató, mint a nyárson sült kecskés, borral lo­csolt vacsora utáni hajnalig tartó buli fent a hegyekben. Ezt talán a pálmafás sétányon elköltött kagylós, halas és rákos fogások tudnák felülmúlni. Hajó hajó hátán A magyar átlagturista még mindig egy kicsit megretten, ha a volt jugoszláviai tagköztársaság­ok egyikébe hívják nyaralni. Hi­szen a kilencvenes évek elején kirobbant testvérháborúra még ban, sikátorokban még a rekkenő hősében is kellemes hűvös van. A legkisebb helyet is kihasznál- i ják a vendéglősök, kocsmárosok és pár asztalt, széket kitesznek a bejárat elé. Még a legeldugottabb bárok teraszán is ülnek vendé­gek. A helyiek órákat is képesek eltölteni egy-egy csésze forró, tö­rökös kávéval, közben olvasgat­nak vagy sakkoznak, A turisták inkább a hideg italokat részesítik előnyben, a sláger a jegeskávé. Gyorsan felhörpintik az italokat és már „nyargalnak" is tovább, hogy a lehető legtöbb fotót ké­szíthessék a városkáról. A nyári turistaszezon kivételé­vel a városkapukat igen korán zárják. Az utazó vagy a falakon belül keres magának szállást éj­szakára vagy felkutatja az úgyne­vezett kiskaput. Egykoron ezt azok az urak használták, akik „véletlenül" egy-egy bordélyban feledkeztek, majd igyekeztek vol­na haza asszonyaikhoz még nap­felkelte előtt. Az öböl másik nagyobb városai Tivat és Herceg Novi. Az utóbbit a virágok, a napfény és a lépcsők városának is szokták nevezni. A mediterrán és szubtrópusi klíma hatására egyedülálló a növényze­te, leanderek, pálmák, citromok, narancsok és kaktuszok pom­páznak az utcákon, tereken. A legjellemzőbb virága azonban a mimóza, aminek virágzásakor minden évben fesztivált rendez­nek. Vitorlás a templom alatt A földi paradicsomnak számí­tó Sveti Stefan mellett még szá­mos érdekes szigetecske várja a turistákat. Az egyik ilyen a Gos­pa od Skrpjela, vagyis a Szirti Madonna-sziget. Az alig pár négyzetméteres sziget különle­gessége, hogy mesterséges. A za­rándokok a magukkal hozott kö­vekből rakták, majd felépítettek rá egy kis templomot, ami a mai napig fontos kegyhely. Az oltár indulnak mind a kereskedelmi, mind az utasszállító hajók. A legfontosabb kapcsolat az olasz­országi Barival van. Naponta többtucatnyi vízi jármű fordul meg a két kikötő között. A tenge­ren kívül repülővel, vonattal és közúton is könnyű Montenegró­ba jutni. A Bécsből Barba tartó hálókocsis szerelvények Magyar­országot is érintik, valamint Belgrádig autópályán is lehet utaznia annak, aki nem szereti a szervezett közlekedést. Annyira mélyen nem kell an­nak a pénztárcájába nyúlnia, aki Montenegróban szeretne nyaral­ni. Az árak nem sokkal külön­böznek az itthoniaktól. A csöpp köztársaságnak nincs saját pén­ze, az eurót használják. Emiatt bank- és hitelkártyát sehol sem fogadnak el, valamint a bankok­ban sem lehet pénzt felvenni. A kocsival utazók jobban teszik, ha nem tele tankkal indulnak el, hi­szen kint jóval olcsóbban szerez­hetik be az üzemanyagot, mint nálunk. sokan emlékeznek, és ami rosz­szabb, a következményeitől töb­ben manapság is tartanak. így utazási iroda legyen a talpán, amelyik megpróbálja idecsalo­gatni az utasait. A háborútól, az etnikai tiszto­gatástól való félelem napjaink­ban szinte mindegyik egykori tagköztársaságban már dőreség­nek mondható. A legdélibb csü­csökben, vagyis Montenegróban pedig még fegyverropogást sem hallhattak az ott lakók. Ebbe az államocskába szervez utazásokat már évek óta a szegedi Adria Kon Tiki Tours. Az iroda legutóbb idegenforgalmi szakembereket és újságírókat vitt el egy hétre, hogy bemutassa nekik az orszá­got. Montenegró kapuja Bar, a ki­kötőváros. Ide futnak be és innen

Next

/
Thumbnails
Contents