Délmagyarország, 2002. július (92. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-13 / 162. szám

SZOMBAT, 2002. JÚLIUS 13. -NAPOS OLDAL* II. Birkanyáj, kánikulában Akár a Toldiból is idézhetnénk: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja..." Szinte meggyullad a határ. Gyúlnak is tüzek mindenfelé, bár nem pásztortüzek azok. Nem győzik kiadni a tűzgyújtási tilalomról szóló rendeleteket, és nem győzik oltani a tűzoltók. Ember, állat is szenved a hőségtől, nem csupán a növényzet. A birka is menekül legalább a sopa árnyékába, vagy fák alá, esetleg egymás takarásába dugják a fejüket. Nézzük csak azt a feketét, amelyik a gyapjak közül emelkedik ki. A tejelő nyájat azonban, meleg ide, meleg oda, naponta kétszer is fejik. Este is, reggel is. Kevesebbet ad ilyenkor a jámbor jószág, de ha nem fejnék ki azt a keveset is, elapadna a teje. A csanádpalotai juhász, Szikszai István is megszenved azért a kicsiért, megdolgozik a kenyeréért. Pontosabban a tej áráért. Sajtért, túróért inkább, mert az lesz belőle. Lehet, hogy annak már kimondottan jót tesz ez a nagy meleg? Megizzadt fotóriporterünk is, amíg ezeket a szép képeket megalkotta. Ne szánakozzunk rajta, maga kereste. A birka télben-nyárban mindig szép és hálás téma, de a legszebb akkor, amikor kéznél van a fényképezőgép. S Gyenes Kálmánnál éppen ott volt, így most mi is láthatjuk az elkapott pillanatokat. H.D.