Délmagyarország, 2002. július (92. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-13 / 162. szám

V •NAPOS OLDAL" SZOMBAT, 2002. JÚLIUS 13. Szív Ernő Könnyű, nyári jelentések Magyarországról Sokszor, sok helyütt, néha már feleslegesen is emlegettük, hogy a magyar nők különlegesen szé­pek, hogy a világ esztétika-árfo­lyamán meglehetősen előkelő helyet foglalnak el, elég csak a Tünde keresztnevű ápolónőkre, különféle politikus asszonya­inkra, Madonna-mosolyú met­róellenőr hölgyeinkre gondolni. Azt nem tudjuk, hogy a divatot mint világtrendet kicsoda talál­ja ki, kicsoda a felelős azért, hogy az egyik évben a fedetlen tompor, a következőben a has, tegnap a szűkített nadrág, ma piszkoszöldre koptatott hippi­farmer a divat, valószínűleg, mi­ért is ne, a férfi a feltaláló, a ki­agyaló. Meglátásunk szerint az idei nyáron a magyar nők újra divatba hozták a fehéret. A könnyű állagú és áttetsző, a combokra és a hátsó húsalaku­latokra engedelmesen rásimuló fehér nadrágra gondolunk, amelynek azonban semmi köze a cári rendszer restaurációjához. Ez nem konzervatív viselet, mert éppúgy lehet polgári, mint balliberális természetű. Mert nincsen jobb fenekű nő, vagy bal fenekű nő, a női tompor to­tális képződmény, a nagy Egé­szet képviseli. A fehér nadrág mármost csak akkor divatos, ha megmutatja a bugyika formáját, azt a többnyire maximum két­ujjnyi vastag anyagot, amely ­minden politikai metaforizálás nélkül mondjuk - szűküló Vé betűt mutat a világnak, a világ felé, hm, a világhoz. Tói. • Mint azt különböző aljas hírje­lentésekből megtudtuk, Magyar­országon az előző kurzus alatt di­vat volt az aranyhalőrzés is. Vél­jük, aranyhalnak lenni Német­országban, Kuvaitban vagy Ro­mániában sem egyszerű dolog, vannak helyek, ahol az aranyha­lakat egyszerűen megeszik, mie­lőtt az teljesíthetné a három, öt és fél vagy a száz kívánságot, ná­lunk ez nem így van. A magyar aranyhalat először is komolyan, és felelősségteljesen őrzik. Nyil­ván szaladgál őrkutya is a me­dence körül, esténként ott szag­lászik, lefetyel a vízből, és min­dig megkérdi, nem jössz köze­lebb, halacska, vau. Ki elől őrzik a magyar aranyhalat? Nyilván a magyarok elől. Az őrzés pedig munka, amit természetesen ho­norálni illik. Kell. Szükségszerű, így becsületes, korrekt, és szau­na a gazdaminiszternek is. A magyar aranyhalat azért kell őrizni, mert előszeretettel hor­gásztatja ki magát másokkal, tu­ristákkal vagy nagyon sunyi me­nekültekkel és akkor azoknak, németeknek, amerikaiaknak, af­gánoknak, románoknak teljesíti a három kívánságot. Vagy. A ma­gyar aranyhalat azért kell őrizni, mert depressziós. Egyszer kifog­ták, több variáció van erről, ma­gyar újgazdag fogta ki, promi­nens politikus fogta ki, mindegy, kifogták, az aranyhal Dévényi Ti­bor lemezlovas-dzsinn és mi­niszteriális tanácsadó - ó," hát milyen jó érzékkel tudták nyom­ban a legmegfelelőbbet kiválasz­tani?! - megelőlegezett szoprán­ján sikoltozott, három kívánság, három kívánság, három kíván­ság, mire. Mire az, aki kifogta, azt dünnyögte, na jó, sorold, ha­lacska, mi a túrórudi kéne. A hal hallgatott, mert nem értette, vagy! Az értetlen halat őrizni kezdték, százhúszezer havi brut­tó, plusz kutya, ruhapénz, éjsza­kai pótlék, szaunabérlet, ja, és a halnak a hallgatási pénz. » Lám csak, mennyivel egysze­rűbb és hálásabb feladat Magyar­országon édesanyának lenni. A szülés utáni megmaradt comb­és deréktonnák, az a néhány száz könnyed hajnali szoptatás, a mézédes gyerekágyi depresszió, hogy úgy mondjuk, kismiska azokhoz a szenvedéstörténetek­hez képest, amit a rendszerváltás óta magyar édesapák kiállnak, s amely folyamat éppenséggel kul­minál. Az apák előtt, akik tevé­keny részesei voltak az előző rendszernek, két lehetőség állt. Vagy szerényen és csöndben el­haláloztak, vagy nem haláloztak el. S ha elhaláloztak, úgy maguk­kal vihették a titkaikat, amelye­ket azonban, hohó, mégse vittek magukkal, a szégyenüket legfel­jebb, mert Magyarország a nő, a puszta, a gulyás és a Puskás Öcsi bácsi mellett arról is híres, hogy nem marad titokban semmi. Ez például jelölhetetlen kifejezés: Magyar Titok. Nincs magyar ti­tok, nem is volt soha. Mi, ma­gyarok, amit nem tudunk, azt is tudjuk. Aki édesapák mármost nem haláloztak el, azok előtt két út állt, vagy elmondták gyermeke­iknek, hogy múltjukon fekete folt virít, vagy nem mondták el. S a gyermek, lett belőle közember, közszereplő, elhivatott polgár, egy nap kimondta tízszer, hogy erény, húszszor, hogy morál, százszor, hogy becsület, és azt gondolta, helyénvaló az, amit tesz. Ülnek az apák, idős, meg­tört emberek, bámulják a lugast, a szomjazó veteményt, és már nem szoronganak. Minden mindegy. Mindegy, hogy mi a fi­am, mi vagyok én, hol élek. Él­tem, iparkodtam, tönkretettek. Szart csináltak belőlem, az egész életem arról szólt, hogy titkol­jam a bűzöm, nemzetiszín tej­színhabot kentem a lelkem fölé. Van, aki ezt másképpen oldotta meg. Drámaíró volt, sikeres, népszerű. Drámáiban az önpusz­títás, az önmarcangoló, önvádló értelmiségi lét volt az alaptéma, míg nem, egyszer csak, úgy a nyolcvanas évek közepén, kibá­mult a szereplő a szerepből, és azt morogta, nem jó ez pajtás, to­vább magamat nem bántom, nem ostorozom, keresek más célpontot, gyűlölettárgyat, vád­pontot magamon kívül. S talált. Na de. Hány apa üldögél most is a lu­gasban, csöndben, fröccskába­ságban? Miért nem mondták el? Fiam, figyelj, és vigyázz, mert ve­lem, aki téged járni tanított, ve­lem kell kezdened. Velem. A fiú meg gyanútlan, és kimondja egy nap tízszer, hogy erény, és húsz­szor, hogy morál,... stb. Szóval lehet az istállóban is bálozni, mi­ért is ne, de ha nem hordjuk ki elébb a trágyát, félő, hogy a szí­vünkig csap a fekáliav • A magyar vendégszerető, lírai hajlamú nép, ha hattyút talál a kert végi talajvíztavacskában, csak néhány nap csodálás után kopasztja meg, s csinál a madár­ból világfinom hattyúkocsonyát. A magyarok odaadóan követték a világbajnokság eseményeit, le­gyen elég annyi, hogy a televíziós nézettséget tekintve a teljes körű felnőtt lakosság arányában a má­sodik helyen ragyogott a helyes végeredményű döntő eseménye. Idős falusi házaspárok adták be a válópert, mert Mari néni Ballac­kot, Pista bácsi meg Roberto Car­lost akceptálta. Néhány magyar fodrász meg idegrohamot kapott az események alatt. Előkelő fod­rászstúdiók, külvárosi borbélysá­gok mesterei küszködtek ugyan­azzal a problémával. Rondal­do-frizurát kellett nyírniuk, az egyik okleveles mesternek példá­ul a vébé utolsó hetében száztí­zet, nála, nyilatkozta a kórházi ágyon sűrű fejrángás között, ak­kor szakadt el a cérna, amikor a feleségének is azt kellett nyirnia. A hattyút meg csak azért emle­getjük, hogy mi magyarok be tudnánk bizonyítani, hogy Ro­naldo, Cafú vagy Roque lúnior nem is igazán jó futballista. Mert a jó játékos mindenhol jó játé­kos. Például egy jó nevű magyar klub szerződtetett a múlt bajno­ki évben egy válogatott)!) brazil játékost, aki néhány éve még együtt snóblizott a Sao Paulo-i buszon Ronaldóval és Romarió­val. Ez a játékos, ahogy lelépett a repülőgépről, s lába a magyar föl­det érintette, egyszeriben min­dent felejtett, az összes cselt, for­dulást és lövéstípust, s a pályán csak botladozott, esett, kelt, még a keresztet is rosszul vetette. Ha­za is zavarták, jóllehet Pesten azt beszélték, hogy nem is az igazi játékos jött el, hanem az öccse, éppen kint süttette magát a Co­pacabanán, a bátyus meg rámo­bilozott, te öcsi, nincs kedved húsz miilét keresni Magyaror­szágon, azt nem tudom, milyen ország, csak annyit tudok, hogy nincs titka. És az öcsinek volt kedve idejönni, és maradt is, amíg maradhatott. Rajzfilm készül a ma is népszerű Királyról Elvis élt és élni fog MOSTANRA VALÓSZÍNŰLEG A LEG­FANATIKUSABB ELVIS-RAJONGÓK IS BELETÖRŐDTEK ABBA, HOGY BÁLVÁNYUK ÖRÖKRE ELKÖLTÖZÖTT AZ ÁRNYÉKVILÁGBÓL, AZT AZON­BAN MINDENKINEK BE KELL LÁT­NIA, A KIRÁLY MÉG JÓ IDEIG A LEG­NAGYOBB HÍRESSÉGEK EGYIKE MA­RAD. Nyugodt szívvel nevezhetjük az idei esztendőt Elvis feltámadása évének. Halála után 25 évvel még mindig őrzi státusát a híres­ségek között. Egykori memphisi rezidenciájához, Gracelandbe, mely tanúja volt élete legfonto­sabb eseményeinek és halálának is, évente hétszázezren zarándo­kolnak el. A Disney rajzfilmet készít róla, videojátékban szere­pel, s nemrégiben letaszította a Beatlest trónjáról a legtöbb lista­vezető dalért folytatott verseny­ben. Elvis örökségét külön szervezet ápolja, és halálának 25. évfordu­lójára különleges koncerteket rendeznek számos zenész rajon­gója részvételével. Ószre pedig egy albumot is kiadnak, amely az összes nagy slágerét tartalmazza. A Király zenéjének népszerűsí­tésére valóságos hadjáratot indí­tottak az örökség kezelői. Sike­rült egy megállapodást tető alá hozniuk a Disneyvel, s így végre rajzfilmben is megszólalhatnak Elvis dalai. A kampány részeként a Király ruhatárának egyes darabjait is újra piacra dobják. Ezek tervezé­séhez pedig nem mást, mint a Lansky fivéreket kérték fel, akik annak idején Presley imidzsének szerves részét képező extrava­gáns öltözékeket is tervezték. A kampányba beszállt a valódi nehézsúlyú AOL Time Warner is, internetes nyitóoldalán hir­detve Elvist, akit a biztonság kedvéért mint márkanevet is le­védettek. A Randoni House ki­adóóriás fotóalbumot és a Király szerelmi életéről szóló kötetet je­lentet meg. Újra kapható az IPM Hosszú évekig tartó szünet után júliustól ismét megjelenik az Inter­press Magazin (IPM) - jelentették be a szerkesztők budapesti sajtótá­jékoztatóján. Amikor negyedszázada először megjelent, forradalmian líj színt hozott a lappiacra. Rövid idő alatt fogalommá vált és évtize­dekig a egyik legkedveltebb és legolvasottabb magazin volt a művé­szetek, a történelem, az irodalom, és a tudományok iránt érdeklődők körében. Az újraindított lap mértékadó és hiteles tájékoztató fóruma kíván lenni az előbb említett témakörökre fogékony olvasóközönség­nek. A sajtótájékoztatón elhangzott: az IPM nagy figyelmet fordít arra, hogy az egyes szakterületek legjobbjai írják és szerkesszék a lapot. A szerkesztőbizottság tagjául sikerült megnyerniük Czeizel Endre or­vos-genetikust, Grandpierre Attila csillagász-fizikust, Hernádi Gyula Kossuth-díjas írót, Juhász Árpád biológust és Ranschburg Jenő pszi­chológust, akik újszerű gondolataikkal, elméleteikkel tűnnek ki pá­lyatársaik közül. Belami fogat csináltatott Hát maga talán elé állt egy parittyának ? Vagy netán mégsem kaviccsal ütötték ki a fogát, hanem a kedves naccsád, bé felesége, Jolánka pörgette túl ügyetlenül a sodrófát, amikor maga hazatért legutóbbi sörözés­ből? - állította meg rövidnek még véletle­nül sem nevezhető kérdészuhataggal Bela­mit vigyorogva Smúz apu. A külváros nyu­galmazott szépfiúja azon gondolkodott, hogy ennyi kérdésre válaszul megindít­son-e egy hastájéki rúgást a vén Smúz irá­nyába, vagy inkább megpróbálja elérni, hogy a Zsibbadt brigádvezető törzsközönsé­ge egy emberként sajnálja. Mivel ez utóbbi mellett döntött, Smúz hasa nem a fájda­lommal volt elfoglalva, hanem egy újabb korsó sör tárolásával. A Zsibilakók pedig megtudták, iszonyatos kór támadta meg Belamit. - Sorvad az én ínyem, sorra hullanak ki fo­gaim. Ha e tényhez hozzáteszem, hogy a foghullást erőteljes fájdalmak kísérik, azt hi­szem elmondhatom: számomra itt a világ­nak vége - sóhajtozott a vénülő széplegény. - Na, ilyen szörnyűség csak nem történik meg magával - sikított magából is, pultja mögül is kikelve józsi csapos. Merthogy eszébe jutott: a hitel ugyan alma a Zsihi­ben, de Belami mégiscsak tartozik egy any­nyira jelentéktelen összeggel, amennyiből könnyen felvásárolhatnának néhányat a brit uralkodóház gyémántjai közül. - Én is azt mondom, kettőnél többször azért ne essen kétségbe - kezdte meg vi­gasztaló hadműveletét Plüss Eta. Mesélt öreganyjáról, akit szintén efféle haj táma­dott meg, igaz, 92 éves korában, meg nagy­bátyjáról, akinek kihulló fogait olyan remek híddal pótolták, hogy akár még a vattacuk­rot is el tudja rágni. - Hidam nekem is van - mutogatta Bika fenő fogait, száját nagyra tátva. - De ne tudja meg, milyen iszonytató fájdalommal járt, amikor e hidat alapozván csiszolták a fogaimat. Hol a doktor vádliját szorongat­tam hatalmas kínomban, hol pedig az ön­gyilkosság gondolatával játszottam. - Ugyan már, ne ijesztgessék ezt a szeren­csétlen Belamit! - szól közbe Minek Dönci, mert az öregedő szépfiú szürke arcát látva megsejtette: igencsak a közelben tartózkod­hat Ájulás Ármin. - Vagy maguk még nem hallottak az érzéstelenítő injekcióról.' - Ha egyszer a fog begyullad, annyit se ér az, mint köpönyegnek az eső - igyekezett valami költői hasonlattal beférkőzni a be­szélgetésbe Cink Enikő. Röhögtek is mon­datán úgy kilenc és fél percig. Csak éppen Belami szája nem bírt el egyetlen mosolyt sem. Ugyanis az ínysorvadással, no meg a bátorító erőként felhasznált vilmos pálin­kával birkózott, mielőtt négyszer elsírta magát. Másnap viszont nem szeszt, hanem bá­torságot öntött magába, úgy indult fogának legkedvesebb orvosához. Mivel Bovden Bé­ci figyelmeztette: egy ilyen kíntortúra előtt nem árt népi praktikákhoz folyamodni, Be­lami dél-andalúz vajákos nótákat dúdolgat­va simogatta a tavaly elhunyt fekete macs­ka szárított lábát, addig bolyongott, míg nem talált kilenc vakablakot s három ké­ményseprőt. Majd fehdézte May Károly bá­tyánk neves indián történeteit. Azokból is leginkább azokra a jelenetekre koncentrált, amelyekben azt taglalták, milyen hősies­séggel is viselkedtek az apacsok, ha előre megfontolt szándékkal és kötéllel kínzócö­löphöz kötözték őket. Ugye, mondanom sem kell: Belami végül túlélte a szájüregi beavatkozás összes fázi­sát. Injekciózták, húzták, csiszolták, híd is került pár nappal később a szájába. S ha el­tekintünk attól a hetvenháromszor han­goztatott kijelentéstől, miszerint, jaj, de fáj, mondhatnánk: szótlanul tűrte a túlélő gya­korlatot. - Hős vagyok ? - kérdezte valamennyi új fogát villogtató mosolyával Belami a Zsűri­ben. - Hős-e? Majd ha kifizette az összes számlát. Mert, ugye azt tudja: ilyen vigyort manapság nem ingyen mérnek - hervasz­totta a belamis vigyort Smúz. nagy boldo­gan. - No de egy percig se búsuljon. Inkább hívja fel telefonon Eperjes Károly színmű­vész urat, s közölje vele: adjon mát egy kis pénzt a Széchenyi-filmben mutatott alakí­tásért járó prémiumából. Merthogy immá­ron nem 6, hanem maga a Hídember - vic­celődött Smúz. Belami pedig azon törte a fejét, vajon a múltkor miért is mondott le arról a hasba rúgásról ? BÁTYI ZOLTÁN • Németh György rajza

Next

/
Thumbnails
Contents