Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-07 / 131. szám

Színesfilm-elöhivás 30 perc alatt! Szeged, Tisza L. krt. 52. Tel.: 62/477-983 AZ OTTHON MELLEKLETE A DÉLMAGYARORSZÁGBAN ÉS A DÉLVILÁGBAN • SZERKESZTI LÉVAY GIZELLA A búvárok életre szóló barátságokat kötnek egymással Mélységi mámor - alkohol nélkül AZ EXTREM SPORTOK EGYIK LEGKÜLÖNLEGESEBBJE, A MANAPSAG EGYRE NAGYOBB NÉPSZERŰSÉGNEK ÖRVENDŐ BÚVÁRKODÁS. NYARANTA SOKAN KIPRÓBÁLJÁK A MERÜLÉST, MA PEDIG A VÁSÁRHELYI STRANDON INGYE­NES BEMUTATÓT TARTANAK AZ ÉRDEKLŐDŐKNEK. Sokan még ma is misztikummal vegyes borzongással tekintenek a tengerek mélyére merülő búvá­rokra: a hajóroncsokat vizsgáló, víz alatti emlékműveket állító, tragédia esetén holttest után ku­tató szakemberekre, akik viszont eme vadregényes gondolkodás­módon csak mosolyognak. - A kezdő merülök valóban sokszor félnek, de a többszöri próbálko­zás után a riadalmat mégiscsak legyőzi a vízi világ látványának a szépsége - magyarázza Papp Já­rítis búvár. - Egyetlen nehézség jellemzi, a víz alatt ugyanis nem lehet levegőt venni - teszi hozzá nevetve. Mint mondja, aki búvár felszerelésben egy idő után kész­ségszinten elsajátítja a levegővé­telt, semmi nem menti meg at­tól, hogy élvezni tudja a „vízi éle­tet". A próbálkozások cseppet sem könnyűek, hiszen csak a fel­szerelés közel ötven kiló, amivel meg kell tanulni szárazföldön és vízben mozogni. A kezdeti merü­lések alkalmával mindenki a ru­hájával, felszerelésével törődik, vizsgálja, minden rendben van-e. Később, amikor már a környeze­tére is figyelni tud, eufórikus ál­lapotba kerül: ilyen mélységben minden növény és állat teljesen r vr­• A búvárfelszerelés Közel ötven Kiló. más, a parti kavicsok zörején és a saját légzőkészülékének hangján kívül nem hallani mást. Tíz-ti­zenöt méter mélyen például megszűnik a piros, lassan a spektrum színei elnyelődnek a zöldes, szürkéskék vízben. A zseblámpa fényére azonban fel­ragyognak a különféle rejtett ár- ; nyalatok : a vöröses korallok, a színes tengeri csillagok és több színben pompázó halak. Az egyik kedvenc, a játékos polip. A búvárok érdeklődő és bizonyos mértékig intelligens állatnak tartják, az órán, mélységmérőn megkapaszkodik, figyel és tűri az emberi vizsgálódást is. Persze ezt sem szabad túlzásba vinni, ha az : állatnak már nem tetszik vala­mi, váltogatni kezdi a színét és ; tintát lövell ki magából. Ilyenkor ajánlatos egy időre békén hagyni. A másik nagy színváltogató, a rejtőző sziklahal, ami környeze­tének színvilágát ölti fel, így ál­cázza és óvja magát az ellenséges támadástól. Magyarországon is vannak jó merülési lehetőségek, ! a hazai vizekben a kagylókon kí­vül a süllőket kedvelik leginkább a búvárok. Mivel ennek az állat- : nak nincsen természetes ellensé­ge, egészen közel engedi magá­hoz az embert, kis idővel pedig : kiváló játszópajtás válhat belőle. - Az orvosi alkalmassági vizs- i gák letétele után a búvárkodást bármilyen életkorban el lehet kezdeni - részletezi a szegedi bú- : vár. Ez az extrém sport azért is biztonságos, mert a mélybe me- : • A búvárok mindig párban merülnek. rülők kizárólag párban úsznak, tehát mindenkire figyel valaki. Baj esetén ott a merülő társ, aki azonnal segít, riasztja a többie­ket. Ez egy olyan biztonsági ka­pocs, ami egy életre összefűzi a búvárokat, mély barátságok szö­vődnek a merülök között. - Elő­fordult velem, hogy levegő he­lyett hirtelen vizet bocsátott ki a légzőautomatám - idézi fel a tör­ténteket Papp János. Először na­gyon megrémült, majd a párja ki­segítette a nála lévő pótautoma­tával. A szokásos izgalmakon kí­vül bizonyos mélység alatt min­Fotográfiák a falon A régiségek romantikáját a felfedezők a lak­berendezésbe egyre szélesebb körben „lopják vissza" az antik tárgyakat, illetve azok máso­latait. A régi-új módit nemcsak a tágabb terű, nagyobb lakásokba, házakba ajánlják az élet­terek profi tervezői, de olyanokba is - egy-egy elemmel amikre eddig azt mondták, hogy szűkös hozzá. A panellakások kevés négyzet­méterére persze nem testes antik bútorokat javallanak, hanem inkább stílusjelzéseket. Ilyenek például a régi (illetve régi stílusban készült új) fotográfiák. Az ősökkel büszkélke­dő polgárosodás jegyében egyre divatosabb a felmenők arcképeit, a régi családi fotográfiá­kat kiakasztani a falakra. Megfelelő rámák­ban, s akkor, ha hozzájuk valóban van érzel­mi kötődés, miért ne tennénk. Am ha nem a régi képeken szereplők a fontosak, hanem csak a drága keret, ha nem is ismerjük őket, csak „mutogatni akarjuk", akkor jobb, ha a legalsó szekrényfiókban maradnak. Az ide­gen arcú, korhű keretes fotográfia ugyanis nemhogy nem érték, de hosszabb távon együtt élni vele akár nyomasztó is lehet. Ak­kor már inkább választandó az a másik, ugyancsak divatos megoldás, hogy a család élő tagjairól készíttessünk régi korok ruháiba öltözött, alkalmi képieket, azokat tetessük stílusos rámába, s tegyük a falakra. A nosztalgiafotókkal több más okból sem árt tartózkodóan bánni. Mindenekelőtt mér­legelni ildomos, hogy illenek-e az enteriőrbe. Mi mellé, fölé, alá kerülhetnek? Hányan le­gyenek, s mekkorák? Nem célszerűbb-e egy szobába csoportosítani őket? Hogyan pasz­szolnak vagy nem egymáshoz és a kereteik­hez? Általános szabály nincsen, s mérce is csak egy, a jó ízlés. A módi megtévesztő le­het. Mint ahogy az volt a fényképeket a falak; ról száműző, rézkarcos, tanyaképies egye­notthonok nem is olyan régi időszakában is. Mikor a régiségek romantikáját hajszolva „képbe kerülünk", ne feledjük el, hogy a fo­tográfiák élnek, és sohasem degradálhatja őket egyetlen divathóbort sem berendezési tárgyakká. SZABÓ MAGDOLNA • A 104 éves erdélyi bácsi - édesapja képével. (Fotó: Gyenes Kálmán) Százéves ízek - A háziasszonyi tudomány a legfontosabb tudomány. Sohasem tudhatunk, tanulha­tunk belőle eleget. El sem képzelhető, milyen nagy és fontos szerepe van az emberek életé­ben a sütés-főzés tudományának, illetve a helyes és jól elkészített ételekkel való táplál­kozásnak - írja Bánffyhunyadi Hunyady Er­zsébet A jó házikonyha című könyvében. Eb­ben édesanyjának, a múlt század eleje híres háziasszonyának állít emléket. A könyvben igen sok, már-már elfelejtett ízzel, recepttel és újra felfedezhető fűszerekkel találkozha­tunk. Érdemes nekünk, mai háziasszonyok­nak is belekukkantanunk dédanyáink faze­kába és ellesni egy-egy fortélyt. PULISZKA Fél- vagy egyliternyi vizet megsózunk egy kis fazékban, hogy kellemesen érezzen a só rajta. Mikor fő a víz, akkor félkézzel, fakanál­lal kavargatjuk, a másik kezünkkel pedig fi­nomra szitált kukoricalisztet szórjunk bele egészen addig, ameddig olyan sűrű nem lesz, hogy a kanál a közepén megáll. Ekkor már több lisztet nem teszünk bele, hanem még továhb főzzük 10-15 percig. Folyton kavar­gatjuk, törve a kanállal, hogy le ne süljön és szép sima legyen, hogy ne legyenek benne csomók. Akkor levesszük a tűzről és forró zsírba mártott evőkanállal kiszaggatjuk és így tehetjük köretnek a pecsenye mellé. PIRÍTOTT ZSEMLEMORZSAMÁRTÁS Minden személyre vehetünk egy tetejes evőkanál zsemlemorzsát. Körülbelül 5-6 ka­nál zsemlemorzsát egy tojásnyi zsírban foly­ton kavargatva pirítsunk meg szép pirosra. Ekkor vegyük le a tűzről és tegyük hozzá a már előre elkészített 2-3 cikk fokhagymát és egy jó csipet p>etrezselyemzöldet. Mindkettőt jó apróra megvágva kavargassuk el benne. Tálalás előtt nem sokkal öntsünk rá annyi húslevest, hogy jó bőven ellepje, és főzzük addig, hogy a prézli ne legyen kemény. Aztán jól megsózzuk és ha elitta volna a levét, úgy még öntsünk rá, amennyit szükséges. Ha ez­zel is felfőtt, lehet a hús vagy vagdalt mellé mártásnak tálalni. denkit elkaphat a mélységi má­mor, az a boldog bódult állapot, amit szárazföldön alkoholfo­gyasztás után érezhet az ember. Ilyenkor azonban vigyázni kell, hiszen az önkontrollt vesztett búvár nagy bajba kerülhet, ha a párja észreveszi, azonnal felviszi a felszínre. Negyvenméteres mélységben még egy tapasztalt búvárt is elkaphat ez a „spicces" érzés, a gyakorlott szakember azonban felismeri önmagán a je­leket és azonnal cselekszik. A vásárhelyi strandon ma, pénteken délután kettőtől este hétig a búvárkodással kapcsolat­ban ingyenes nyílt napot tarta­nak a szegedi búvárok. Minden­kit várnak, akik kedvet éreznek ehhez az extrém sporthoz, ki sze­retnék próbálni a felszerelést. Be­öltözhetnek és segítséggel leme­rülhetnek a strand medencéjébe, ahol játékos vetélkedővel teszik még élvezetesebbé a próbálko­zást a szervezők. Ezt követően a tervek szerint Szentesen és Csongrádon, majd június végén és július elején Szegeden is tarta­nak nyílt napot a búvárok. LÉVAY GIZELLA Hajnali horgászat Itt a nyár, s mind gyakoribb, hogy hiába áztatja az ember a zsi­nórt, kapás egy szál sem. Tavasszal az ember reggel nyolc-kilenc ­re leért a partra, akkor kezdte a pecát, s - bevált. De nyáron, ugyanilyenkor? Van néhány kapása, fog pár törpét, ezüstkárászt, aztán leáll ez is, csak tízcentis vörösszárnyúak iramodnak el az úszóval, a fenekező készség kapásjelzőjét is apró birizgálások nyugtalanítják csupán. És tűz a nap, délután háromra a horgász­nak már elege van az egészből. Mi a megoldás? Keljünk korán! Ez a korai kelés - már ahol nem tartalmaz a helyi horgászrend olyan kitételt, hogy horgászni az adott vízen napkeltétől napnyugtáig szabad - akár azt is jelenthe­ti: még javában koromsötét van, mikor már a parton vagyunk. Ekkor még nem biztos, hogy van kapás (de előfordul: ilyenkor van csak igazán), viszont ez a legbiztosabb módszer a hajnalok hajnalán táplálkozni kezdő halak elérésére. A korai horgászatra föl kell készülni, zseblámpa egy és kettő (legjobb a petróleummal működő viharlámpa, a lámpaüveg felénk eső része sztaniollal el­takarva, hogy ne süssön szemünkbe a fény), fluoreszkáló kapás­jelző etc. Jó, ha eszköztárunk rendben foglal helyet a sokrekeszes dobozban: sötétben, zseblámpafénynél is rögtön meg lehessen ta­lálni mindent. Ha megfelelő gyakorlottságra tettünk szert a gyors szerelék-újraösszeállításban, a sötétben könnyebben akad-sza­kad, gubancolódik a zsinór. De az eredmény megéri a fáradságot: reggel nyolckor indulhatunk is haza... ECS. • Ki korán kel, az halat lel. (Fotó: Miskolczi Róbert)

Next

/
Thumbnails
Contents