Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-07 / 131. szám

• A K T U A L I S • PENTEK, 2002. JUNIUS 7. Sonkodi Rita két esztendő alatt festette meg Jézus Krisztus keresztútját Stációképek Brassónak Hódmezővásárhely: nők a hadseregben Sonkodi Rita táblaképei és a templom szerkezeti rajza előtt a B Galériában. Fotó: Gyenes Kálmán A brassói Szent Kereszt-templom számára festette meg Jézus Krisztus keresztútjának 14 stációját Sonkodi Rita. A nem mindennapi táblaképsorozatból rendezett kiállítást Benyik György teológus, főiskolai tanár nyitotta meg tegnap a szegedi Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában. i A fiatal szegedi festőművész, Sonkodi Rita a tanárképző főiskolán Lázár Pálnál tanult, majd 1997-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Dienes Gábor növendékeként szerzett diplomát. Lapunk is beszámolt róla, hogy tavaly, Kisboldogasszony napján az ajnácskői templomban Rudolf Schuster szlovák államelnök jelenlétében szentelték fel azt a nagy szárnyasoltár-képet, amit az ottani közösségnek ajándékozott. Most újabb mérföldkőhöz érkezett. - Szeptember végén szentelik fel Brassóban a Szent Kereszt-templomot, amely Nóvák István, Szeged főépítésze tervei alapján épült. Két éven át tartó munkával a templom főhajójába készítettem el a tárlaton látható tizennégy stációképet, amely Jézus Krisztus keresztútját mondja el a kereszt vállra vételétől a sírba tételig. Mindegyik kép esetében kötött volt a tematika, hiszen a via crucis-téma az egyik leggyakoribb a művészettörténetben, sok régi mester is megfestette mondja Sonkodi Rita, aki azt is elárulja, ezzel a munkájával öszszefüggésben nem lapozgatta a képzőművészeti albumokat, mert szerette volna elkerülni, hogy valamelyik nagy előd hatása alá kerüljön. - A legnagyobb támogatást édesapámtól kaptam ehhez a nehéz munkához. A keresztút megfestésére általában pályájuk utolsó szakaszában, mintegy összegzésképpen szoktak vállalkozni a művészek, én viszont csak 34 éves vagyok, épp a második kislányomat vártam, amikor hozzákezdtem. Mindvégig édesapám biztatott, neki köszönhetem, hogy volt elég erőm a kereszt cipeléséhez. Nem a bibliai történet sorrendjében festettem meg a képeket, hanem azt vettem előre, amelyikhez épp ihletet éreztem. Utoljára a keresztre feszítést hagytam, amitől legjobban féltem, de amit ugyanakkor nagyon vártam is, mert a lelkemben az volt az utolsó stáció. Sonkodi Rita a régi mesterek módszerét követve falemezre porfestékkel készítette el a képeket, sőt a kereteket is maga festette. A szakmai zsűri meglepetéssel fogadta a végeredményt, volt olyan, aki azt ajánlotta: ezeket a stációképeket az isten háta mögötti Brassó helyett a Vatikánba kellene inkább elküldeni, hogy minél többen megcsodálhassák. A festőnő szerényen mosolyogva erre azt mondja: őt boldoggá teszi, ha majd a brassóiak szeretettel fogadják. HOLLÓSI ZSOLT Őrkutya-bemutató és katonazenekar, koncertek és fegyverkiállítás, sportversenyek és lézerlövészet. Csak néhány a vásárhelyi laktanya tegnapi nyílt napjának programjai közül. A rendezvény egyik célja az volt, hogy az érdeklődők bepillantást nyerjenek a laktanya mindennapjaiba, lássák például, hogyan épül fel a katonai tiszteletadás vagy milyen típusú egyenruhák vannak. A civilek tisztelgésére dr. Piri József, Algyő polgármestere szolgáltatott példát: zászlót adományozott a dandár légvédelmi alegységének. A nyílt nap elősegíti az óvodás és általános iskolás gyermekek honvédelmi nevelését. A látogatók nagy része is ebből a korosztályból került ki, a sok apróság hihetetlen ügyességgel mászott fel az önjáró tarackra, vizsgálta meg a tűzoltóautót és bíbelődött a fegyverekkel. Akadtak persze olyan fiatalok is, akik munkát keresve nézelődtek a toborzóiroda sátrában. Nagyné Balázs Magdolna törzsőrmester, az iroda képviselője elmondta: a honvédség biztos pontnak tűnik az elhelyezkedési nehézségekkel küzdő fiatalok körében. Nemrég felemelték a fizetéseket, és a külföldi szolgálat lehetősége is vonzó igaz, nem mindenki számára. Mostanában meglepően sok nő is felkeresi a honvédséget. így tette ezt a tegnapi nyílt napon Bogár-Szabóné Krémer Zsófia férje híradó törzsőrmesterként dolgozik a vásárhelyi laktanyában. - Német-magyar szakos tanárként végeztem az egyetemen, szüleim pedagógusok, én azonban többfelé is szeretnék szétnézni, mielőtt állást vállalok mondta a fiatalasszony. - így most eljöttem a honvédséghez, hiszen azok alapján, amit a férjem elmesélt, ez lenne az ideális munkahely számomra. Itt odafigyelnek az emberre, és megbecsülik azt, amit csinál. Nem feltétlenül szeretnék ebben a laktanyában dolgozni, érdeklődöm majd a szegedi hadkiegészítő parancsnokságon is. A katonai pálya tehát egyre népszerűbb, aminek oka lehet az is, hogy a honvédség sokkal nyitottabbá vált az elmúlt időszakban. Jó bizonyíték erre a tegnapi nyílt nap is. SZÖGI ANDREA Szegedi művészeti jubileum Csongrádon Tízéves a Szög-Art A szegedi Szög-Art Művészeti Egyesület megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából nyílik kiállítás ma, pénteken a csongrádi városi galériában. A tárlaton a civil szervezet tagjai Aranyi Sándor festőművész, Eszik Alajos grafikus-festőművész, Farkas Pál szobrászművész, Fritz Mihály szobrászművész, Fischer Ernő festőművész, Kass János Kossuth-díjas grafikusművész, Kalmár Márton szobrászművész, Kovács Keve üvegtervező-grafikusművész, Lapis András szobrászművész, Lázár Pál festőművész, Lóránt János festőművész (érdemes művész), Nóvák András festőművész, Pataki Ferenc festőművész, Popovics Lőrinc szobrászművész, Sinkó János festőművész, Szathmáry Gyöngyi Munkácsy-díjas szobrászművész és Zombori László festőművész mutatják be alkotásaikat. A galériában június 29-ig látható tárlatot ma délután 5 órakor Nátyi Róbert művészettörténész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A megnyitón közreműködik: Gárdián Gábor gordonkán és Gárdián Tamara hegedűn. Múzeumi matiné A Móra múzeum matinésorozatának következő találkozója holnap délelőtt 10 órakor kezdődik a II. emeleti kincskereső kuckóban. Az általános iskolás korú gyerekek Csizmazia Botond vezetésével nézhetik meg a Madarat tolláról... című kiállítást. A foglalkozást követően az ásotthalmi nyári tábor programját ismertetik. HA PIHENTETŐ NAPFŰRD0ZESRE, BIZTONSÁGOS LUBICKOLÁSRA, IZGALMAS KIRÁNDULÁSOKRA VÁGYIK, JÖJJÖN EL HOZZÁNK, JÖJJÖN HAZA! • ÖNFELEDT ÉS JÓKEDVŰ NYARALÁSSAL VÁRJA ÖNT ÉS CSALÁDJÁT A BALATON, A FERTŐ TÓ, A TISZA-TÓ ÉS A VELENCEI-TÓ. • • LÁTOGASSON EL A SZEGED PLAZÁBA 2002. JÚNIUS 8-ÁN - AHOL EGY CSEPPNYI NYÁRRAL VÁRJUK ÖNT! • •• FELLÉPŐK: 14.15-FIESTA 15.15-CHARLIE • ••• MAGYARORSZÁG NAGY TAVAI Fotók az onkológiáról Kőkemény munka volt - ennyi, amit először mondani tud a fiatal fotóriporter, Mohos Angéla (képünkön), amikor kiállításának megrázó képeiről kérdezem. Tömör és érzékletes összefoglalása annak a félévnek, amit egykori kolléganőm a szegedi gyermekklinika onkológiai osztályán örökített meg. Nem sokkolásra, nem megdöbbentésre, nem érzelmi felkavarásra szánt fotók. Pillanatfelvételek a rákos gyermekek klinikai hétköznapjairól, a világtól elzárt, mégis elfogadott életterükről és helyzetükről. A kiállítás képeit, s az ezzel útjára indított alapítványt egy kisfiú ihlette. Akkor még élt. - Angéla családi ünnepségre toppant be hozzánk, s azonnal fényképezni kezdte Ábelt - emlékszik vissza a kétéves korában agydaganatban meghalt kisfiú édesanyja, Bene Andrea. - Aztán néhány hét múlva életem legértékesebb ajándékát kaptam Angélától, egy albumot, Ábel fotóival. Akkor már tudtuk, hogy a kisfiunk gyógyíthatatlan beteg, a képek így más dimenzióba kerültek. Arra gondoltam, az onkológián fekvő gyermekek szüleinek is ugyanazt adhatják a gyermekeikről készült fényképek, mint nekem, s megkértem Angélát, készítsen fotókat a többi gyerekről. A fotoriporter vállalta, de akkor még fogalma sem volt, mire mondott igent. - Első alkalommal sírva jöttem ki a kórteremből, s azt mondtam: nem, ezt nem tudom megcsinálni. Aztán fél évig, amikor pesti munkám engedte, hazajöttem, s az időt a kis betegek között töltöttem. Amikor összebarátkoztunk és elfogadtak, akkor vettem elő a gépet, s kezdtem őket fényképezni. Megszámlálhatatlan kocka készült, ebből negyvenet válogattunk ki a kiállításra. Kilenc gyereket fotóztam, közülük kettő meghalt. - Nem a kínról, nem a megannyi szenvedésről szólnak a képek - folytatja a fotóriporter. - Mosolyokról, apró örömökről, a szenvedésmentes órákról, arcokról, szemekről, s arról, hogy ne szánakozzunk, ne fordítsuk el feFotó: Karnok Csaba jünket tehetetlenül. Figyeljünk rájuk és segítsünk, mert az aprónak tűnő segítség nekik és a szüleiknek erőt ad. Ez a fotózás rádöbbentett arra, hogy mi a fontos, mi az értékes az életben - vallja Angéla. - Tíz hónapig vittem az onkológiára Ábelt a műtétek utáni kezelésekre, sugarazásra folytatja az édesanya, aki végigélt minden borzalmat, ami egy gyermek szenvedéseinek láttán, s elvesztésének tudatával együtt jár. Ott voltam mellette mindig, együtt éltem a többi gyerekkel, a szülőkkel. Tudom, mennyi minden súlyosbítja életüket. Az anyagi szükség valamennyi családban jellemző, hiszen az egyik kereset - rendszerint az édesanyáé kiesik, mert ő ott van nap mint nap a klinikán a beteg gyermekével. A lelki gyötrelmet mélyíti, ha nem tudja megadni a gyerekének azt, amire vágyik, amit szeretne. Amikor meghalt a kisfiam, ez év február 8-án, nem akartam a fájdalomba temetkezni. Amíg élt, addig is tettem a dolgomat úgy, ahogyan a betegsége megkívánta. Most, hogy már nincs, azzal tehetek a legtöbbet, ha megpróbálok segíteni azokon, akik most élik át azt, amit néhány hónappal ezelőtt én és a családom. Az alapítványt a képzőművész Bene Andrea egy másik, gyermekét rákban elvesztett édesanyával és két orvossal hozta létre a súlyos és gyógyíthatatlan beteg gyermekek és családtagjaik szociális megsegítésére. A kortárs művészek alkotásainak bemutatásával szeretnének nyilvánosságot kapni, s így alkalmat adni minden segítő szándékú embernek arra, hogy megismerhessék a beteg gyerekek és családjaik sorsát és segítsenek nekik. Az első ilyen alkalom Mohos Angéla fotókiállítása, egy kőkemény „munka" végeredménye. A kiállítást június 10-én délután 6 órakor nyitja meg Szebeni András fotóművész az MTESZ-székházban. KALOCSAI KATALIN