Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-22 / 144. szám

Nem úszik, nem is ház, a neve mégis úszóház Szabadságra járnak, nem csak szabadságra Napos oldal A DÉLMAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG KI Ji R l S rt -\G LZINU • SZERKESZTI KECZER GABRIELLA SOKAN A BAHAMÁKRA VÁGYNAK. MÁSOK MONDJUK HORVÁT-VAGY GÖRÖGORSZÁGBAN KERESIK A TENGERPARTOT. HA SZABADSÁGGAL AJÁNDÉKOZ A NYÁR. SZEGED EPPEN NEGYVENEDIK SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPLŐ ÜSZÓHÁZÁN, A SZABADSÁGON VISZONT AZT LÁTHATTUK: A BOLDOGSÁGÉRT DEHOGY KELL SZÁZ MEG EZER KILOMÉTEREKET UTAZGATNI. Anyám még arra figyelmeztetett, be ne koszoljam rövidgatyámat, frissen mosott fehér térdzoknimat, amikor megfejtettem a nagy titkot. Jelesül azt: az úszóház olyan építmény, amelyik se nem ház, se nem úszik. Apámmal sétálgattam akkoriban rekkenő nyári hőségben a Tisza szegedi partján, pecásoktól érdeklődtünk, volt-e fogás, evezőshajókról próbáltam kideríteni, vajon miért nem borul a vízbe, legyen bármekkora is a hullám. De leginkább azokat a barnára sült bácsikat és néniket irigyeltem, akik fent nevezett e nem úszó sem házon mutogatták magukat a napnak. Papíron kikötő El kellett telnie jó néhány esztendőnek ahhoz, hogy megtudjam, úszóház tulajdonképpen nincs is. No, nem amiatt, mert egy-kettő efféle építmény az évek során valóban annyira elöregedett, hogy el is tüntették a rakpartról. Hanem azért, mert a Közlekedési Főfelügyelet ilyen alkotmányra engedélyt sem adhat. Az úszóház így aztán papíron nem más, mint kikötő - árulta el egy roppant békés délutánon Moldovai Géza. Ó pedig igazán tisztában lehet a szabályokkal és előírásokkal, ugyanis a Szabadság úszóházat üzemeltető vízisport-, tömegsport- és szabadidő-egyesület elnökeként ügyel arra, hogy csak és kizárólag jól érezze magát az, aki munkától elfáradva a klinikák előtt horgonyzó úszóházon keresi magának a kikapcsolódást. Márpedig vendégekből nincs hiány - derült ki Moldovai úr pontos számokat sem mellőző szavaiból. A Szabadságnak jelenleg közel száz tulajdonosa van, 115 kabinjából talán ha tíz-tizenöt nem talál gazdára. A Szabadsághoz kötve mintegy hatvan hajó horgonyoz a Tiszán, de az úszóház garázsában is pihen vagy 40 vízi jármű. - Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, örökre vége lesz a szép világnak. Az úszóházunk, amit egyébként 1962-ben állítottak vízre, minden eresztékében elkorhadt, szétrozsdásodott. Ekkor fogtunk össze mi, úszóháziak, és - élvezve az önkormányzat támogatását is - 24 milliót áldoztunk a felújításra. Hogy megérte-e? Nézze, aki itt tölti idejét, ilyen kérdést meg sem fogalmaz. Aki fiatal diákként ballagott le ide először, s most már nyugdíjasként is itt akar beszélgetni barátaival, el sem tudná képzelni a Tiszát a Szabadság nélkül - fogalmazott Moldovai Géza. Boros László ügyvéd úr (kinek néhány évtizede még a foci szerelmesei tapsoltak a Tisza-parti stadionban vívott NB l-es derbiken - mert hát ilyen is volt valaha Szegeden) az úszóházról beszélve bizony egyetlen számot sem említett. Annál nagyobb örömmel idézte fel ama régi szép időket, amikor Bogdán doktor, Miszlay szűcs és dr. Lakos Antal rakosgatta a bábukat a sakktáblán. Dominó és kártya - Az egyik asztalnál dominóztak, a másiknál a kártyások verték a blattot. Volt itt, kérem, ulti, póker, mikor mire futotta a pénzünkből. Gyakran lejött ide Martonyi János, a volt külügyminiszter, aki Szegeden tanulta ki a jogot. Itt kvaterkázott Tandari Jani, az autósportban is elhíresült ügyvéd. Bámultuk a szép lányokat, ha ünnepeltünk, táncra perdültünk. Szegény jó Kovács Jani barátom, tudja, a jeles színész, ki már nem él, így foglalta össze akkoriban az úszóházi lét lényegét: Bár olyan jól élhetnénk, ahogy élünk. A kártya, a dominó persze ma sem hiányzik a Szabadságról, mint ahogy van itt, kérem, móka is, meg kacagás is. - Azt látná, Ynilyen vigadalmat csapunk minden esztendőben augusztus 18-án, István-napon. Merthogy az istvánolás nagy hagyományú, szent dolog a mi úszóházunkon - kapcsolódott a beszélgetésbe Szabó Gábor. Természetesen Szabó úr is nevezetes személyiség a Szabadságon, nála remekebb pörköltet talán senki nem tud főzni kerek e világon - bizonygatták többen. Ara Szabó úr gyorsan megelégelve a dicsérgetést inkább ismét az István-napra terelgette a szót. Beszélt Boncz Sitvuról. öregebb meg ifjabb Wirthről, Kun Istvánról, akik hajón, maskarába öltöztetve érkeznek névünnepükre, az úszóháziak pedig nagy tisztelet- ; tel köszöntik őket, hogy aztán éj- ; szakába nyúljon a hejehuja. Megtudtam azt is Szabó Gábor- ; tói, mit se érne a Szabadság, ha : nem lenne még saját zenekaruk is. De van. Moldovai Géza gitárral, Veres László zongorajátéká- i val szórakoztatja a nagyérdeműt. Persze van, akit nem annyira az asztal melletti barátkozás vonz erre az úszóházra, hanem inkább a sportnak hódol. Halász Miklós újságíró például beszélgetésünk idején éppen olyan társat keresett, aki segítene a mólóig ci- ; pelni evezősét, mert hát enyhülni látszik a nap heve, éppen ideje vízre szállni. - Most mondd - tegeződtünk Micivel régi jó ismerősként el lehet-e képzelni jobb sportpályát, mint a mi Tiszánk? Itt hullámzik Szeged Belvárosában, Szeged minden pontjáról könnyen is, gyorsan is megközelíthető. Evezés közben pedig megmozgathatom minden izmom, s dehogy jutnának eszembe a napi gondok. Nem titkolom, hívtak engem többször is Budapestre dolgozni, de hát beleszerelmesedtem a Tiszába, nem tudtam elszakadni attól a hangulattól, amivel ez a folyó rabul ejtett. Csak azt nem értem, miért nem fedezik fel még többen a Tisza szépségeit, miért nem eveznek fel, mondjuk, a Marosra, vagy dél felé, a határhoz közeli vizekre? Mert hidd el, mondhatnak bármit, nem drága sport ez. Na jó, a csónakot meg kell venni, szent igaz, de aki az úszóházra jár, kevesebből megússza, mint az, aki nap mint nap jegyet vesz bármelyik strandra. Csónakközeiben, egészen pontosan hajóján egyensúlyozva beszélgethettem Domonkos Mihállyal, a főiskola sporttanszékének adjunktusával is. Ő ugyan nem szokott hosszú kilométereket leevezni a Tiszán, de azért gyakorta vállalkozik csónakos kirándulásra, mégpedig a halak miatt. Pontyos remények - A horgászás a nagy szenvedélyem, nehéz lenne összeszámolni, hány pontyot rántottam én már ki a Tisza vizéből. De hát nem én vagyok itt az egyedüli pecás, a Szabadság mellett horgonyzó hajók gyakorta indulnak zsákmányban reménykedve távolabbi vizekre is. Mert lehet ugyan halat fogni itt, Szeged központjában is - nézze csak, ott éppen kapás van, mutatott Domonkos úr egy botját cibáló horgászra de azért ismerek én olyan helyet is ezen a folyón, ahol háromszor, négyszer is több hal kapja be a csalit, mint itt. Hát ezen nem csodálkozom jutnak eszembe Domonkos Mihály szavai, amikor elköszöntem a Szabadság úszóháztól. Ugyanis a partot nyaldosó habokat figyelve láttam annyi szemetet, amennyit más folyó talán el sem bírna. Műanyag flakonok, háztartásból kiselejtezett hulladékok sodródtak a vízzel, bujkáltak a sok uszadékfa között. Nagy öröm, bizony tényleg nagy, hogy az úszóházasok megmentették Tisza-partunk egyik látványosságát, a Szabadságot. De a Tiszát, ezt a valaha szőkének nevezett folyót vajon mikor és kik mentik meg nekünk, utódainknak? - zavarta el frissen szerzett élményeimből táplálkozó jó hangulatomat Tiszát sajnáló szomorúságom. És azon gondolkodtam, vajon miért nem szólt rá csimotájára az a szoláriumbarna anyuka, aki tőlem talán ötvenméternyire tűrte, hogyan célozza meg a Folyót gyermeke egy kiürült bádog kólásdobozzal. BÁTYI ZOLTÁN