Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-15 / 138. szám

Napos oldal A DELMAGYARORSZAG ES A DÉLVILÁG KULTURÁLIS MAGAZINJA • SZERKESZTI KECZER GABRIELLA Torontó, magyar szemmel Kanadában bizony még a fű is zöldebb TORONTO KANADA MAGYAR FOVAROSA, LÁTNIVALÓIVAL AZ ELSŐ SZÁMÚ TURISTACSALOGATO. A 3 MILLIÓ LAKOSBOL HATVANEZER MAGYAR. SZÉTSZÓRVA ELNEK, AM SZINTE MINDENÜTT HALLANI MAGYAR SZÓT. Kanadában a tű is zöldebb, mint nálunk, amin nem lehet csodálkozni, ugyanis májusban is szinte naponta esik. Más világ a torontói és a tágabb régió, mint a magyar. No nem azért, mert az emberek annyira különböznének tőlünk. Az odalátogató vendég két dolgon csodálkozik leginkább: a tisztaságon, ami mindenütt jellemző, és az udvariasságon. Az utóbbi legmegdöbbentőbb jele: a hatalmas autóforgalom pillanatok alatt teljes egészében leáll, ha a gyalogos óvatlanul megközelíti a járda szélét. Tbrontóban azonban gyalog alig közlekedik valaki, sőt sok helyen egyáltalán nincs is járda. Autó azonban rengeteg, a tömegközlekedés kiváló. A kis méretű - téglaépületnek kinéző, de fából készült - házak garázsajtaja előtt általában két kocsi áll, előkert helyett pedig mindenhol frissen nyírt, harsogó zöld gyep húzódik. Ebben csak a füvet tűrik meg. Torontó utcái amúgy meglepően jellegtelenek, még a földszintes üzletsorok is majdnem egyformák, s meglehetősen unalmasak. Látnivaló azonban van néhány olyan, amit sehol máshol nem nézhet az ember. A világ néhány csodája A csodák egyike a Royal Ontario Múzeum, mely még annak is okoz meglepetéseket, aki megfordult már egy-két hasonló európai intézményben. Itt aztán az ásványoktól kezdve a fegyvereken át minden látható. S a látnivalók nagy részéhez hozzá is lehet nyúlni! No persze ahhoz a gyémántokból és aranyból szőtt ékszerkollekcióhoz nem, melyet egy milliomos felesége adományozott a múzeumnak. A gyűjtemény nagy részét különböző magángyűjtők adták össze, jól mutatva az ottani gyakorlatot. A gyerekek számára olyan programokat is szerveznek, melyek nálunk elképzelhetetlenek. Még az edzett látogató is az egvik ámuVároskép a CN Toronyból, 500 méter magasról. (Fotók: Korom András) latból a másikba esik, hiszen tégla méretű aranyrögökkel, dinoszaurusz csontvázsereggel nem mindennap lehet összeakadni. Torontó másik nevezetessége Casa Loma. Az a vár, melyet az 1920-as években vásárolt meg Angliában Sir Henry Pellat 3,5 millió akkori dollárért, hogy gyermekkori álmát megvalósítva, lebontassa, s Torontó ma legdrágább környékén, a Spadinán építtesse újjá. Három évig dolgoztak a munkások, mire összerakták a beszámozott köveket. Megépítették azt a lovardát is, mely szintén kastélynak néz ki, s megfúrták a két épületet összekötő kétszáz méteres alagutat. Csakhogy időközben sir Henry csődbe jutott, s mindenét elárverezték. A Casa Loma berendezése és a kastély is az ebek harmincadjára jutott, a vár egy ideig üresen állt, maid szállóként működött. Ma az egyik kihagyhatatlan attrakciója a városnak. Berendezését részben rekonstruálták, beleértve teremnyi könyvtárát, szobáit. Aki Tbrontóban jár, nem hagyhatja ki a CN Towert, mely 532 méter magasan nyúlik az Onta• A legnagyobb metróállomás bejárata. rió tó partján elnyúló város és környék fölé. A magyar Műnk Péter tulajdonában lévő, tavaly 25 éves torony a világ legmagasabb olyan építménye, melyet nem tart sem drótkötél, sem másik épület. A látogatót üvegfalú gyorslift viszi fel a legnagyobb, étteremnek is helyet adó kilátó1 A Niagara alá beküzdik magukat a kirándulóhajók. ba, mely 24 óra alatt egy egész kört tesz meg önmaga körül. Szédületes látni felülről a 170 kilométerre elnyúló hatalmas várost a kikötővel, szemközti szigetet és azokat a belváros színes üvegből épül irodaházait, melyek aljában törpének érzi magát az ember. A kilátó üvegpadlójú helyiségéből letekintve az autók mint parányi színes bogarak mozognak, az emberek hangyaként nyüzsögnek, a hatsávos autópálya pedig vékony övként tekereg a messzeségbe. Hirtelen ködzuhany S ugyan a városhoz 130 kilométerre található, ám kihagyhatatlan a Niagara vízesés. Autóval bő egy óra az út, úgy, hogy egyik város követi a másikat. Mississauga, Hamilton után csak néhány kilométernyi érintetlen tájat lát az ember, átkel Hamiltonnál a több kilométer hosszú hídon. Rápillant egy vaskohó füstölgő monstrumára, majd szinte azonnal megérkezik Niagara Fallsba. Ez a város is kettéosztott, mint nálunk Komárom. Egyik része Kanada, a másik az Egyesült Államok. A Niagara folyó által kettévágott települést számtalan híd köti össze, köztük a leghíresebb a Barátság nevet viseli. Tövében az az óratorony, melv a Marylin Monroe főszereplésével 1954-ben készült filmben kulcsszerepet kapott. Már messziről hallható a vízesések moraja. A hatalmas parkolóból egy percnyi séta a nagyobb, szó szerint patkó alakú vízesés, mely olyan hirtelen ködzuhannyal lepi meg a látogatót, hogy az egy másodperc alatt csuromvizes lesz. A sebes sodrású Niagara folyó ott zuhan alá 90 méternyi magasságból az út mellett, szivárványt rajzolva az alá bemerészkedő, menetrend szerinti turistahajó fölé. Az amerikai oldalon kisebb a vízesés, s nem is annyira látványos, ám sárga esőköpenyben ott is lemerészkednek mellé, alá az emberek. A látvány felejthetetlen. Megőrizték kultúrájukat Igazi kanadai nincs - állítják a hatalmas országban élők - hiszen még az indiánok is Ázsiából vándoroltak be. Torontó utcáin is arról győződik meg az ember, hogy a világ valamennyi nemzete jelen van egyszerre, ráadásul úgy, hogy megőrizte saját kultúráját. A torontói magyarok központja, a Magyar Ház egykor zsinagóga volt, s a Körösi Csorna Társaság újíttatta fel. Ez fogná össze a magyarokat, s élénk kulturális élet is folyik benne, csak hát két magyar ott is három párt. A három nagy emigrációs hullám tagjai nem is nagyon beszélnek egymással. A nagyterem magyaros, mégis érezhető az amerikai hatás. Festményei jeles személyiségeket ábrázolnak, s a kilátást a Citadelláról. Csillárja az óriási Szentkorona. Az olaszok és a kínaiak külön negyedben laknak, a többi nemzet fiai szétszóródtak. A kanadaiak azt tartják: mindenki egyenlő, bárhonnét is jött. Bár az első héten a látogatónak igencsak furcsa a sokféle bőrszín, hamar rájön: ott is éppen olyanok az emberek, mint nálunk, hiába a két ország közti valamivel több, mint hétezer kilométer vagy az Atlanti óceán. A hajléktalanok itt is kéregetnek, szatírokat és bankrablókat itt is üldöznek a rendőrök. Az emberek szeretnek kirándulni, pecázni, beszélgetni, pletykálni. A közeli, kristálytiszta vizű Simco-tónál ezrek töltik a hétvégét. A mozgássérültek pedig éppen úgy közlekedhetnek, mint bárki más. Útjukat a mindenütt fellelhető automata ajtók, a süllyesztett járdaszegélyek könnyítik. Itt még a nyolcvanévesek is autót vezetnek, s bizony alig látni az utcán dohányzókat. A gyorsbüfékben üvegfal mögött ülhetnének, de nincs sok belőlük. Nagy hagyományai vannak az egészséges életmódnak, s nem csak beszélnek róla, de csinálják is. Persze ott sem mindenki... A dollár nem nő a fákon, azért bizony meg kell dolgoznia annak, aki boldogulni akar. Munka van, ha más nem, mosogatás vagy fűnyírás. A többségnek ott sincs más célja, mint élvezni az élet örömeit. KOROM ANDRÁS A torontói egyetem az angol várak hangulatát idézi