Délmagyarország, 2002. június (92. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-15 / 138. szám

SZOMBAT, 2002. JÚNIUS 15. • NAPOS OLDALII. Vonzások és változások a beszélgetés műfajában „Kiszekíroztak a hírműsorból" ELFOGYTAK A KÖNYVHÉTEN BÁRDOS ANDRÁS: MIT SZÓL HOZZÁNK? CÍMŰ INTERJÚKÖTETÉNEK PÉLDÁNYAI, ÚGYHOGY MINDEN BIZONNYAL LESZ MÁSODIK KÖNYV IS A SATELIT TELEVÍZIÓBAN LÁTOTT MŰSOROK VÁLOGATOTT DARABJAIBÓL. AZ INTERJÚK KÉSZÍTŐJE SZEGEDEN IS DEDIKÁLT - Mit szól hozzá 7 A sikerhez 7 -Örülök neki. - A televíziós beszélgetések oldott légköre volt nekem a legszimpatikusabb. Mi a titka 7 Hogyan lehet azt megcsinálni, hogy a vendégei elfelejtkezzenek a kamerákról 7 - Nem titok van, hanem munka. Készülős típus vagyok, amit előre meg lehet tudni az interjúalanyról, azt igyekszem megtudni, vagyis jobban bízom a felkészülésben, mint a tehetségemben... Ez persze nem megy egyedül, csak segítőkkel. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 15 szerkesztővel dolgozhattam, ami ritkaság manapság a médiában. Részben összegyűjtötték a partneremmel kapcsolatos tényeket, másrészt írtak számomra kis esszéket az illetőről. - Tanulmányokat a személyiségről7 - Az talán túlzás, hogy tanulmányokat, de leírták a saját benyomásaikat az illetőről, amit arról gondoltak, hogy milyen ember volt, lett, és így tovább. - A felkészülés jó kérdésekhez segíthet, de ez talán nem elég az őszinteség és fesztelenség légköréhez. - Meg kell győzni a partnert, hogy amit ő mond, az engem nagyon érdekel. És ez már nem technika, mert engem tényleg érdekel - a másik. Mondok példát! Berecz János szinte nem nyilvánult meg a rendszerváltás óta; nem győztem kivárni, hogy a műsor elkezdődjön, anynyira kíváncsi voltam egy csomó dologra, hogy idő előtt elkezdtem faggatni, mit mondott ekkor és ekkor Grósz, meg Gorbacsov... Hasonlóképpen voltam Pálfy G. Istvánnal. Megérezték az őszinte érdeklődést. Ilyenkor megnyílnak az emberek. - Előfordult, hogy valaki nem vállalta a beszélgetést 7 - Ritkán. Sohasem azért, mert mondjuk tudtuk egymásról, hogy másképpen látjuk a világot. Hiszen ettől még lehet beszélgetni, sőt ilyenkor különösen izgalmas: ő miért úgy? • Dedikál: Bárdos András. (Fotó: Karnok Csaba) - Volt-e kudarcos találkozása 7 - Egyszer fordult elő, hogy nem tudtam valakivel beszélni, meg is mondom, kivel: Gyurkovics Tibor szemmel láthatóan elhatározta, hogy egy választási propagandaszöveget óhajt elmondani és ettől nem is hagyta magát eltéríteni. Ültünk, egyre kevesebbszer tudtam megszólalni, nyilvánvaló volt, hogy egyáltalán nincs tekintettel rám arra gondoltam, majd csak vége lesz az adásidőnek... - Valóban olyan érdekesek a tévés személyiségek 7 - Melyik-melyik. De - ha erre céloz - a könyvben elcsúsztak egy kicsit az arányok, tényleg sokan szerepelnek. Szerintem sem jó dolog, hogy az emberek napi négy és fél órában tévét néznek, de tény, és ennek az az egyik következménye, hogy a tévés személyiségek iránt érdeklődnek. Egyébként, szerencsére, általában az emberek iránt. Nincs érdekesebb, mint egy arc, amelyen nyomon követhetjük az érzelmeket, nincs érdekesebb, mint egy emberi történet, egy élet története, amiben a sajátunkat is fölfedezhetjük. - Mielőtt a Satelit csatornáján fölbukkant a beszélgetésekkel, mindig hírműsorokban dolgozott. Elege lett, vagy kényszerűségből váltott7 - Amikor az RTL Klub hírműsorából kiszekíroztak... -Ez mit jelent 7 Az újságírókat általában szekírozzák... - Többé-kevésbé így van, de sokaknak muszáj tűrni, nekem viszont volt választásom. A szerződésem szerint fél évig nem dolgozhattam, utána azonban kitaláltam ezt a műsort, a Satelit pedig megvette. - Mi lesz a folytatás 7 Jelenleg ismétlik a beszélgetéseket. - Mert a csatorna nehéz helyzetbe került, és nem tudunk újakat csinálni. Meglátjuk, ősztől hova sodor az élet. ,- Panaszkodik 7 - Dehogyis! Én mindig jól érzem magam a bőrömben, és ennyiben teljesen elütök a magyar átlagtól. - Ez az első könyve. Édesanyja, Fenákel Judit és édesapja, Bárdos Pál is író - méghozzá Szegedről elszármazottak. Mit szóltak 7 - Közreműködtek a szerkesztésben. Kicsit talán furcsa volt a helyzet, hiszen évtizedekig én jártam az ő könyvbemutatóikra, most meg... , .. - A könyvhétre Fenákel-könyv is megjelent. - Jó is, szép is, tessék elolvasni. S. E. Oláh György: Az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember pesszimista legyen A kémia mint játékszer A TUDOSOK MEG IDOS KORBAN IS OLYANOK, MINT A GYEREKEK: JÁTSZANAK - MONDJA OLÁH GYÖRGY NOBEL-DÍJAS KÉMIKUS. AZ AMERIKÁBAN ÉLŐ, HETVENÖT ÉVES, MA IS AKTÍVAN DOLGOZÓ MAGYAR KUTATÓ SZEGEDI LÁTOGATÁSA ALKALMAVAL EGYEBEK MELLETT ARRÓL BESZÉLT LAPUNKNAK, HOGYAN TUDNÁ FEDEZNI AZ EMBERISÉG ENERGIASZÜKSÉGLETÉT SZÁZ-KÉTSZÁZ ÉV MÚLVA, AMIKOR A SZÉN-, A KŐOLAJ- ÉS A FÖLDGÁZKÉSZLETEK TELJESEN KIMERÜLNEK A FÖLOláh György olyan családban nőtt fel, amelyben korábban senki nem érdeklődött a természettudományok iránt. Édesapja ügyvéd volt, ő pedig Budapest egyik legjobb iskolájába, a piarista gimnáziumba járt. Kiváló humanista alapműveltséget szerzett, latinul, franciául és németül tanult, szenvedélyes olvasásszeretete is itt alakult ki. - Amíg le nem érettségiztem, eszembe sem jutott, hogy természettudományi pályára menjek. Amikor azonban az első kémiakurzust felvettem, azonnal beleszerettem, és azóta is ezzel foglalkozom - magyarázza érdeklődésének fiatalkori fordulatát a nemzetközi hírű tudós. Szupersav és Nobel-díj Érettségi után a háború borzalmait átélt Oláh György a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán folytatta tanulmányait. Magyarország legrangosabb szerveskémia-professzora, Zemplén Géza asszisztense volt. 1949-ben diplomázott, és még ebben az évben feleségül vette laboratóriumi munkatársát, Lengyel Juditot. Az ötvenes évek elején eredményesen kísérletezett szerves fluorvegyületekkel, és 1956-ig több mint száz publikációja jelent meg. 1954 és 1956 között a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese volt, nevéhez fűződött a magyarországi műanyagipari kutatás és gyártás megalapozása. Az 1956-os forradalom leverése után, decemberben családjával együtt elhagyta az országot. 1964-ig Kanadában élt, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Egy évvel később az Ohio állambeli Cleveland egyetemének tanára lett, később a dél-kaliforniai egyetemre került, ahol 1977 óta végez kutatómunkát. Tizenegy éve vezeti az intézmény szénhidrogén-kutatóintézetét. Tudományos munkásságával újabb nagy lehetőségeket tárt fel a vegyipar előtt, egyebek mellett szénhidrogén alapú új anyagok, komponensek előállításával. Ezen a téren elért eredményeit 1994-ben kémiai Nobel-díjjal ismerték el. Kutatásai során rendkívül erős savakat is felfedezett. Ezek a szupersavak vagy mágikus savak új világ tártak fel, megnyílt egy olyan ipari potenciál, amely nagyon olcsó alapanyagokból teljesen új termékek előállítására adott lehetőséget. Ha elfogy a kőolaj... Lapunk kérdésére Oláh György elmondta, tíz év óta munkatársaival azon dolgozik, hogy megoldják azt a problémát, amelyet a Föld szénhidrogén-készleteinek elapadása fog okozni. - A kőolaj, a földgáz és a szén a természet nagy ajándéka, amelyek sok százmillió év alatt alakultak ki. Nem tartanak azonban örökké. Olajunk és gázunk talán még száz évig lesz, de egyre többe fog kerüfni. Szenet talán még kétszáz évig bányászhatunk, de egyre nehezebben tudunk majd hozzáférni. Az emberiségnek tehát már most el kell gondolkodnia azon, mit fog csinálni utána - tekint a jövőbe a professzor. - Azt kutatjuk, hogyan használható fel szénforrásként a levegőben található szén-dioxid. Meg vagyok győződve arról, képesek leszünk rá, hogy a szén-dioxidot kinyerjük a levegőből és felhasználjuk szénhidrogén előállítására. Ehhez azonban a szén-dioxid mellett hidrogénre is szükség van, amit a vízből vonhatunk ki sok energia befektetésével. Azt hiszem, erre a problémára az atomenergia lesz a megoldás magyarázza, hogyan segíthet a kémia az emberiség életszínvonalának fenntartásában. Munkájának eredményességéhez minden bizonnyal hozzájárult sajátos életfilozófiája, amelyet egyszer így fogalmazott meg: - Az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember pesszimista legyen, úgyhogy igyekezni kell mindig az élet pozitívumaira koncentrálni. Sok minden van, amire panaszkodhatunk, de nem érdemes erre energiát fordítani. Vele született optimizmusa miatt nem érti azokat, akik a magyarországi kutatási feltételek hiányosságára panaszkodva külföldre távoznak és ott vállalnak munkát. - Szent-Györgyi Albertnek sem volt mindenre lehetősége, amikor Szegeden végezte a kutatásait, mégis világraszóló eredményt ért el - mondja, s egyúttal reméli, hogy hoszszabb-rövidebb külföldi tanulmányút után a jövőben sokkal több fiatal kutató tér vissza Magyarországra dolgozni. A tudós gyermeki kíváncsisága A tavaly Corvin-lánccal kitüntetett Oláh György az elmúlt években többször is hazalátogatott, legutóbb egy héttel ezelőtt járt Budapesten és Szegeden abból az alkalomból, hogy megjelent Életem és a mágikus kémia című önéletrajzi könyve. Az idén hetvenöt éves magyar kutató ma is aktívan dolgozik. Lapunknak nyilatkozva úgy fogalmazott: - A tudósok még idős korban is olyanok, mint a gyerekek: játszanak. Mint ahogyan Picasso is kilencvenéves koráig festett, mert él benne valami, amit ki akart fejezni. Amíg a festő az ecsettel, a kémikus a kémcsővel játszik. Ha talál valami újat, azt azonnal ki akarja próbálni, mire jó, mit lehet vele csinálni. Ez a gyermeki kíváncsiság elég fiatalosan tartja az embert. HEGEDŰS SZABOLCS • „Már most el kell gondolkodnunk azon, mit csinálunk majd, ha elfogynak a szén-, kőolaj- és földgázkészleteink." (Fotó: Miskolczi Róbert) Vámos öt kisregénye Vámos Miklós (képünkön) legújabb könyve olyan kisregényeket tartalmaz, amelyek közül a legrégebbit a szerző harminc éve publikálta, a legújabb pedig a nyolcvanas évek végén jelent meg először. Az Ab Ovo Kiadói Kft. gondozásában megjelent kötetben a Borgisz, az Én és én, az Emily néni szakálla, a Hanyatt-homlok és a Jaj című művek kaptak helyet. „Öt Kis Regény. Engem fölkavar, hogy a legkorosabb mindjárt betölti a harmincat, s a legfiatalabb is elmúlt tizenöt. Huszonhárom voltam, amikor az elsőnek nekiültem, harminchét, amikor az utolsót befejeztem. Most ötvenkettő vagyok, így hát nem tudtam megállni, hogy picit át ne írjam őket. Égek a kíváncsiságtól, mit szólnak hozzánk. Öt Kis Regény. Ajánlom magunkat" - mondja a gyűjteményről Vámos Miklós. Novellaválogatás Kepes módra Nemrégiben jelent meg Kepes András legújabb válogatása, a Könyvjelző második része, melyben kortárs fiatal magyar írók novelláiból válogatott. Az egyik kereskedelmi televízió tűzte műsorára azokat a beszélgetéseket, amelyek a szerzőkkel készültek, és a könyvben a művek mellett ezek az interjúk is helyet kaptak. Ennek segítségével a húsz fiatal írót - húsztól negyvenig - személyesebben, kézzelfoghatóbban is meg lehet ismerni a Park Kiadó gondozásában megjelent könyv lapjain. Kepes András előszavában megemlíti, hogy ellenérzésekkel fogott hozzá a kötet összeállításához. Előítéleteit a fiatal szerzőkkel szemben akkor sikerült leküzdenie, amikor a novellákban hiába kereste azt a „lila ködöt", amire számított. - Bízom benne, másoknak is akkora élményt nyújtanak majd ezek az írások, mint nekem. Kevés dologból tanultam annyit az utóbbi években, mint ezekből a novellákból és beszélgetásekből. Kicsit úgy éreztem magam, mint amikor a családi körben gyerekeinkkel diskurálva egyszer csak rádöbbenünk: „Nocsak milyen okos ez a kölyök!" Másként nézik a világot és mást vesznek észre belőle, mint mi. Nem ártana néha beszélgetni velük! - írja Kepes András könyve borítóján.