Délmagyarország, 2002. május (92. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-11 / 109. szám

SZOMBAT. 2002. MÁJUS 11. •NAPOS OLDAL" 11 Gyerünk a moziba be! Szembesítés NEMZETKÖZI STÁB, VILÁGHÍRŰ SZÍNÉSZEK, DE A TÉMA UGYANAZ: POLITI­KA ÉS MŰVÉSZET BONYOLULT KAPCSOLATA, AZ EGYES EMBER HELYE ÉS SORSA A TÖRTÉNELEM KÜLÖNBÖZŐ IDŐTEREIN. SZABÓ ISTVÁN (KÉPÜN­KÖN) ÚJ FILMJÉBEN ISMÉT BIZONYÍTJA: NEM IDEOLÓGIÁT KERES, HANEM TÖRTÉNELMI SZEREPEKET TÁR FEL A FILMES DRAMATIZÁLÁS MAGAS MŰ­VÉSZI SZÍNVONALÁN. Egy amerikai tiszt (Harvey Keitel) érkezik a 2. világháború utáni Berlinbe, hogy kivizsgálja a híres német karmester, Wilhelm Furtwangler (Stellán Skarsgard) ügyét. A háború alatt a náci párt kedvelt és támogatott művésze a birodalom legnagyobb ünnepein lépett fel. A film annak a kihallgatásnak a története, amelyben az amerikai tiszt Furtwangler bűnösségét próbálja bizonyítani, mond­ván, hogy a legmagasabb művészet sem feledkezhet meg politikai szerepéről: zenéje romlott közeget táplált, hozzájárulva a náci bű­nök elkövetéséhez. A karmester azonban másképp gondolja. A tisz­ta művészet mentes az ideológiáktól, s azt minden korban őrizni, gondozni kell. A Szembesítés azt a kérdést teszi fel, vajon létezik-e az a tiszta művészet, amelyben a karmester hisz, vagy pedig éppen az a bizo­nyos „felajzott képzelet" válik majd a politikai ideológia fegyverévé. Mindkét fél szilárdan kitart az igaza mellett. Az amerikai munka­társai, a fiatal titkárnő és a vizsgálatot felügyelő ifjú tiszt közöttük ingadoznak, bár a kihallgatás egyre durvuló hangneme, az amerikai egyre kíméletlenebb, terrorizáló módszere nagy ellenérzést vált ki belőlük. Újabb és újabb információk és érvek merülnek fel mindkét oldalon, s közben maga a néző is ingadozik az ítélkezésben. A küzdelem egy­szerre zajlik pszichológiai, történelmi és filozófiai síkon. Aki a látványos-kalandos mozit szereti, bizonyára csalódni fog. A történet alapja Ronald Harwood A karmester című színdarabja. In­tellektuális-érzelmi síkon fordulatos és izgalmas. Az egy és három­negyed órás film nagy része a füstös, fojtott légkörű kihallgatószo­bában játszódik. A drámaiság a szereplők közötti feszültségekből bontakozik ki. Mégsem filmre vett színházat látunk. Koltai Lajos szépen visszafogott, mély atmoszférateremtő erővel megalkotott képei adnak teret a kivételesen érzékeny és hiteles színészi játék­nak. Szabó filmjének most sem az ideológia lesz hát a főszereplője, ha­nem sokkal inkább az ember, a történelmi kor embere, aki elveivel, moráljával és tehetségével igyekszik magát otthon érezni a világban, akinek kérdéseit a történelem teszi fel, s ő kérdéseket tesz fel a törté­nelemnek, aki döntéseivel a kor problémáira ad választ, s maga a vá­laszadás nem feltétlenül igaz vagy hamis, hanem mindenekelőtt drá­mai. Szembesítés (Taking Sides) 105 perc, Fsz: Harvey Keitel, Stellán Skarsgaard, Moritz Bleibtrau, Oleg Tabakov, fényképezte: Koltai La­jos, írta: Ronald Harwood, rendezte : Szabó István. (A filmet jövő csütörtökig vetítik a szegedi Belvárosi moziban.) FORMANEK CSABA - Csak a maga agysejtjei nem voltak képesek efféle mutatványra ­rúgta sípcsonton Eleket Snájdig. - Még hogy műanyag? Hiszen ép­pen a természetesség az, ami idegnek megnyugtatójává teszi az ak­váriumot. - Meg a halak. Mert hogy az se mindegy, milyet vásárol - szólt közbe Bovden Béci. - A hal valóban fontos - taposott át a Belami körül csoportosuló mind nagyobb és mind nyugodtabb tömegen Firnájsz Egon. - De a lámpa! A lámpa, kérem, teljességgel nélkülözhetetlen. Ugyanis a sötétségben depressziósak lehetnek a halak. - Nehogy lámpát vegyen, amíg nincs meg a vízforgató - ordítojt a többieknél is sokkal nyugodtabban Bika fenő. - És ha már úgyis elment a kisállatboltba, áldozzon algakaparóra is. Már persze csak akkor, ha még a jövő héten is szeretne átlátni az akvárium üve­gén. - Es a vízmelegítő ? Arról miért nem beszélnek Belaminak 1 Vagy fagyjanak meg a halai egy esősebb tavaszi éjszakában ? - tette fel a kérdését Cink Enikő, amikor sikerült kibújnia Minek Dönci bakan­csa alól. - Beszéljünk inkább az etetésről - szakította meg a mind nyugod­tabb diskurzust egy rövidebb kamionféltengellyel hadonászva Snáj­dig. - Ugyanis az se mindegy, hogy picinyke szemű őrleményt, vagy a vízben lebegő lapkás étket szór a vízbe. Amíg ugyanis az egyik gyorsan alámerül, addig... No, de kinek beszélek én 1 - hagyta abba ingyen mért tanácsait Snájdig. Ugyanis Belami időközben eltávozott. Megnyugodva, ahogy illik. Ló Elek szerint a nyugalmazott szépfiú válla, szájának széle és tér­dének kalácsa csak azért rángatózott, mert rosszul szabták az öltö­nyét. - Egyébként pedig a művirág igenis szépen mutat - tette hozzá Ló úr, és miptegy a nyugalom jeleként Snájdigra öntött néhány deci, koszos korsóban felejtett, állott sört. BÁTYI ZOLTÁN A hindu kultúra bűvöletében Belami akváriuma Belamit előbb a piacon lökte, taposta, nyúzta és húzta a tömeg. Az­tán egy teljességgel közintézményben állt sorba (de minek is 1) vagy egy órán át, hogy később egy másik hivatalban csukja kezére egy rendkívül szórakozott ügyfél az ajtót. Amikor pedig a külváros nyu­galmazott szépfiúja a sarkon kanyarodó „hű, de laza vagyok" su­hanc autója elől csak szépen kivitelezett szertornagyakorlattal tu­dott elmenekülni, már pénzért se akarta magába fojtani a pana­szát. - Nyugalomra vágyok, lélekpihentetésére. Nincs véletlenül az uraknál kölcsön egy ezres, valamint egy vissza nem térítendő jó ta­nács ? - érdeklődött Belami a Zsibbadt brigádvezető teraszán, orrát is, lábát is lógatva. Mivel néhány ötlet (menjen nyaralni a Bahamákra, vegyen kas­télyt a Duna-kanyarban, költözzön a lakótelepről villanegyedbe, stb.) financiális okok miatt gyorsan megvalósíthatatlannak minő­síttetett, a Zsibiben fröccsöző kompániától Plüss Eta javaslata kap­ta a legtöbb szavazatot. - Vegyen Belami úr otthonra egy akváriumot. El se tudja képzelni, micsoda nagy nyugalmat árasztanak azok a vízben úszkáló, cuki pofa, kicsinyke halak. Háborgó tenger helyett tükörsima tó lesz a lelke, nekem elhiheti - mondá Etácska, a hallgatóság pedig oly he­vesen helyeselt, fejét rázva, mint NDK Trabant hátsó ablakában a műanyag bólogató kutya. Miután Belami megtudta, hogy ehhez a bizonyos akváriumhoz nem is kell több, mint egy üvegláda, víz, meg olcsón beszerezhető halakból néhány, már ugrott is a talpára, hogy a közeli kisállat-kereskedésben beszerezze a szükséges alkat­részeket. - Nono, azért lassabban azzal a kicsit elhízott testtel - intette nyugalomra Minek Dönci. - Mert az tény, hogy az akváriumnál egyszerűbb szerkezetet még nem találtak fel, de arról azért ne feled­kezzünk meg, hogy eme nyugtatógép az aljára szórt kavicsok nél­kül nem üzemel. Meg aztán néhány növénynek látszó zöldséget is illendő elültetni, hadd kerülgessék a halak. Fél percen belül kiderült: nagy mafla az, aki öklömnyi kavicsot tesz az akváriumba, amikor éppenséggel apróra darált sóder illik csak bele. A virágot pedig nyugodtan helyettesítheti Belami úr mű­növénnyel is, mert az legalább sokáig eláll - közölte Ló Elek. Németh György rajza INDIÁBA ZARÁNDOKOLT, HOGY FÉL ÉVEN ÁT KLASSZIKUS HINDU TÁNCOKAT TANULJON A GYŐRI SZÍNHÁZ TÁNCKARÁNAK TAGJA. MLADO­NYICZKY EDIT, AKI A JÖVŐ PÉNTEKEN A KAGYLÓ­KÜRT-NAPON SZEGEDEN IS BEMUTATÓT TART. Gyerekkorában klasszikus balettet tanult, a pécsi művészeti szakközépiskolában vége­zett, majd tizenhat éven át a Győri Nemzeti Színházban operettekben, operákban, musi­calekben táncolt Mladonyiczky Edit, aki az elmúlt fél évet Indiában töltötte. - A Magyar Vaisnava Hindu Misszió lelki vezetője, Szvá­mi Thirta inspirációjára 1997-ben kezdtem foglalkozni az indiai kultúrával, ezen belül is elsősorban a táncművészettel. - A Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus sza­kán szereztem diplomát, szakdolgozatomat Tánc és mítosz az indiai művészetben cím­mel a klasszikus indiai táncokból írtam. Úgy gondoltam, nemcsak beszélni, írni kellene róla, hanem meg is kellene tanulnom. Ezt azonban csak Indiában lehet. Össze kellett gyűjtenem annyi pénzt, hogy repülőjegyet vehessek és fél éven át fedezni tudjam a szál­lásomat és az étkezésemet. Editet Vrndavanba, egy Delhitől 150 kilo­méterre fekvő hindu szent helyre irányítot­ták, ott keresett tánctanárt. - Megnéztem egy odissi táncelőadást, és rögtön tudtam, hogy találtam egy olyan taní­tómestert, aki beavathat a táncok rejtelmei­be. A klasszikus indiai táncok sok száz éves múltra tekintenek vissza, felfedezhetők ben­nünk a néptánc elemei is. Kialakult egy sajá­tos, egyetemes indiai tánckultúra, amely leg­inkább az európai klasszikus baletthez ha­sonlítható. Természetesen nem a mozgásfor­mákban,hanem az indiai kultúrában betöl­tött szerepét illetően. Mint a klasszikus ba­lettet, ezt is hosszú éveken át tanulják a tán­cosok. Mindegyik hindu táncban közös, hogy valójában az istenekhez szóló felajánlás. In­diában a lélek legszebb kifejezési formájának tartják. A legősibb klasszikus indiai tánc már kétezer éves hagyománnyal rendelkezik, az odissi táncok - amelyeket én is szererettem volna megtanulni - legalább ezerévesek, és ötszáz évvel ezelőtt váltak ismertté szélesebb körben. A hindu táncok között is vannak csoportos és szóló táncok, azaz férfi-nő is táncolhatja együtt. Számomra a mozgásko­ordinációt, a láb, a kéz, a fej, a nyak és a szem bonyolult mozgásának összehangolását volt legnehezebb megtanulni, hiszen ez annyira különbözik az európai tánckultúrától. Pálya­futásom során sohasem tapasztaltam ennyi­re komplex mozgásformákat. Ezekhez a tán­cokhoz hozzá tartozik a belső történések ki­fejezése is, ami legalább olyan fontos, mint a mozgások pontos megjelenítése. A meste­rem, Pratap Narayan azt mondta, fél év alatt két-három év munkáját végeztük el. Edit hamar otthon érezte magát Indiában. Mivel már régóta vegetáriánus, a húst szinte teljesen nélkülöző helyi konyhára való átté­rés nem jelentett problémát számára, bár a szervezetét így is megviselte, hogy egészen más ételeket fogyasztott, mint idehaza. Be­költözött egy szent hindu templomba, ahol októbertől áprilisig egyedül lakott. Ilyenkor hűvösebb van Indiában, nincsenek külföldi turisták, ez az ideális időszak az intenzív tánctanulásra. - Indiában hihetetlenül erős az emberek hite, s ez a mély vallásosság áthatja az egész életüket. A hinduk mindenkit szeretettel fo­gadnak, aki őszintén érdeklődik a kultúrájuk iránt, és látják, hogy tényleg tanulni akar tő­lük. Szerettem volna az odissi táncok közül minél többet elsajátítani. Táncos múltam nagyon sokat segített abban, hogy gyorsan haladhassunk a mesteremmel. Az odissi tánc ékessége a jelmez, a fejdísz és az éksze­rek. A ruhát selyem száriból egy mesterszabó készítette Delhiben, az ékszereket Orissából hozták. A gyönyörű fejdíszt - ami eredetileg friss virág volt - ma már speciális papírból készítik, így nem csupán egyetlen alkalom­mal használható. Azért tanultam meg ezeket a táncokat, hogy bemutathassam idehaza is, és megtaníthassam az érdeklődőknek. A hin­du tánc speciális dolog, nem hiszem, hogy például a hazai színházi produkciókba beil­leszthető lehetne. Mladonyiczky Edit a szegedi Kagyló­kürt-napon, május 17-én 18 órától a Juhász Gyula Művelődési Központban várja azokat, akik szeretnének megismerkedni a klasszi­kus hindu táncokkal, és érdeklődnek az in­diai kultúra vagy a new age iránt. HOLLÓSI ZSOLT Mladonyiczky Edit egy több száz éves odissi táncot mutat be.

Next

/
Thumbnails
Contents