Délmagyarország, 2002. május (92. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-11 / 109. szám

12 •NAPOS OLDAL* SZOMBAT, 2002. MÁJUS 11. Az elemző szerint Kovács László is alkalmas lenne az Orbán Viktoréhoz hasonló népvezéri szerepre A politikus többet nyer; ha önmagát adja A JÓ PÁRTVEZÉR MINDEN HELYZETBEN FELTALÁLJA MAGÁT, TUD RÖGTÖ­NÖZNI, DE TERVEZNI IS, KÖNNYEN MEGÉRTETI MAGÁT A TÖMEGEKKEL. AZ ÁLTALÁNOS VONÁSOKON TÚL AZONBAN ARRA IS GONDOLNIA KELL, HOGY A KÜLÖNBÖZŐ POLITIKAI HELYZETEK ÉS ELLENFELEK MÁS-MÁS TÍPUSÚ VEZÉRT IGÉNYELNEK. • „Orbán Viktor visszaadta a jobboldaliak hitét." (Fotók: Schmldt Andrea) A leköszönő magyar miniszterel­nöknek a legutóbbi választási kampány idején és azóta tanúsí­tott magatartásából úgy tűnik, Orbán Viktor személyében új népvezér jelent meg a politikai paletta jobboldalán. Több ezres vagy százezres tömeget tud moz­gósítani egy-egy közszereplése alkalmával, és szimpatizánsai­nak egy része már-már popsztár­nak kijáró rajongással veszi kö­rül. Szeretlek, Viktor! - kiabálták a választások estéjén a Fi­desz-közporttban összegyűlt tö­megből, amely szűnni nem aka­ró tapsával és üdvrivalgásával félmondatonként szakította meg Orbán beszédét. Jobboldali kishitűség A rendszerváltástól számított magyar közéletben merőben szo­katlan jelenségre a politológu­soknak sincs határozott magya­rázatuk. Löffler Tibor, a Szegedi Hidományegyetem Politológia Tanszékének adjunktusa az Or­bán Viktor iránti rajongást az ér­zelmek spontán kitörésének tartja, amit bizonyos értelemben erősítenek a sportnyelvből vett szlogenek, például a beszédek vé­gén elhangzó biztatás: Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! - Erre nyilván a közönség is úgy reagál, mintha egy futballmérkő­zésen lenne. Ráadásul az 1994-ben leszerepelt és kudarc­élményekre berendezkedett jobboldalt Orbán Viktornak négy évvel ezelőtt sikerült győzelemre vinnie, s a mostani választáson még javítottak is az eredményen, bár ez kevésnek bizonyult a kor­mányzáshoz. Ezzel a sikerrel va­lamennyire kompenzálni tudták a rendszerváltozás utáni magyar jobboldalra jellemző kishitűsé­get, amely egyebek mellett a nemzetközi nagytőkének való ki­szolgáltatottság érzéséből és a média magukkal szemben ellen­ségesnek tekintett hozzáállásá­ból fakadt. Olyan ez, mint ami­kor az esélytelen válogatott le­győzi a világhírű csapatot - ma­gyarázza Löffler Tibor. Az elemző ugyanakkor nem gondolja, hogy a politikusok iránti rajongás szokatlan meg­nyilvánulásai csak a jobboldalt jellemeznék. Egy 1995-ös MSZP-kongresszuson például voltak, akik „I Love Lajos!" fel­iratú pólót viseltek Bokros Lajos tiszteletére. Azt pedig rosszmájú megjegyzésnek tartja, hogy bal­oldali kommentárok hangulat­beli párhuzamot vonnak Rákosi Mátyás vastapssal kísért nagy­gyűlései és a Fidesz politikai ren­dezvényei között. Löffler Tibor szerint a kettőnek semmi köze egymáshoz. A képességeket bizonyítani kell A nyilvános szereplések hely­zeteiben magát feltaláló, az em­berekkel könnyen kapcsolatot teremtő és a nagyobb létszámú közönséget is jól „kezelő" Orbán Viktor kedvező politikusi szemé­lyiségjegyeinek számbavételén túl a szakember a népvezér gyen­ge pontjaira is kitér. Szerinte nem látszott, hogy Orbán ­klasszis labdarúgó módjára - fel­készült volna az ellenfélből, vagyis racionálisan kielemezte volna a szocialisták kampányát, hibázásra késztetve őket. Ehe­lyett általában inkább támaszko­dik saját ösztöneire és a spontán magatartásra. A politológus azt is hibának tartja, hogy a hét ele­jén a Budai Várban tartott gyűlé­sen már túlságosan elvont, az el­vekről és az értékekről szóló, s kevés konkrétumot tartalmazó beszédet mondott. A megfelelő hangot és viselke­dést persze nem egyszerű megta­lálni. Ráadásul az eltérő politikai helyzetek más-más típusú párt­vezért igényelnek, akinek maga­tartását még az aktuális ellenfél­hez is igazítania kell. Bár Antall József a maga idejében Orbán Viktorhoz hasonlóan a jobboldal meghatározó egyénisége volt, személyiségük mégis teljesen különbözik egymástól. Torgyán József sorsa pedig azt példázza, hogy a politikai sikerhez nem elég elhitetni az emberekkel, hogy a karizmatikus vezér kivé­teles képességekkel rendelkezik, azokat bizonyítani is kell. Tor­gyán éppen emiatt szenvedett csúfos bukást a választáson, amikor pártja egy százaléknál is kisebb arányú szavazatot kapott. Különös szereposztás Orbán Viktor mint a jobboldal egységének megtestesítője kivé­teles helyzetben van, mivel a kormányfői poszt mellett sem­milyen választott funkciót nem tölt be. Löffler Tibor szerint ez szinte példa nélküli, a politikai vezérek általában egyben pártel­nökök. Nem kevésbé érdekes szereposztás alakult ki a szocia­lista pártban. Az elemzők által unalmasnak és szürkének tartott Medgyessy Péter miniszterel­nök-jelöltet Kovács László párt­elnök és Lendvai Ildikó támogat­ta a kampányszereplések alkal­mával. - Túlzás nélkül állítha­tom, hogy Kovács László a kam­pányban igazi vezérré nőtte ki magát. Ha őt jelölte volna az MSZP kormányfőnek, valószí­nűleg hasonló szerepet töltött volna be, mint Orbán Viktor a másik oldalon. Ehhez megvan a megfelelő habitusa: jól beszél, ki­válóan tud rögtönözni, érzelme­ket vált ki és az embereket is meg tudja szólítani. Ezzel szemben Medgyessy Péternek - s ezt maga is elismerte - nem erőssége a nyilvános szereplés, a kommuni­káció. Bár azt vettem észre, hogy az Orbánnal folytatott tévévitá­ban azért láthatók voltak megle­pően spontán megnyilvánulásai is. Ebből arra következtetek, hogy Medgyessyben több van, mint amennyit mutat magából, s talán sokszor mások kényszerí­tik egy elképzelt koreográfia sze­rinti magatartásra - mondja Löffler Tibor. HEGEDŰS SZABOLCS • „Medgyessy Péterben több van, mint amennyit mutat magából." Petőfi egykori lakótársának, a makói Dobsa Lajosnak a könyvtárát hamar „elhasználták" Romániában Sírját szemét, emlékét hallgatás övezi ÍZELÍTŐT KAPTAK KALANDOS, SZOMORÚ ÉLETÉBŐL, AKIK SZÁZ ÉVVEL HALÁLA UTÁN MEGPRÓBÁLTÁK MEGKERESNI A MAKÓI DOBSA LAJOS SÍRJÁT ROMÁNIÁBAN. A SÍR UGYANIS MEGVAN, DE AZT, HOGY AZ EGY­KORI SZÍNÉSZ. NEMZETŐRTISZT, VÍGJÁTÉK­ÍRÓ, PETŐFI EGYKORI LAKÓTÁRSA CSONT­JAI OTT NYUGSZANAK-E MÉG VALAHOL A SZEMÉTTELEPNEK KINEVEZETT, TRÁGÁR FELIRATOKKAL TELEFIRKÁLT FALÚ KOS­GYÁNI CSALÁDI KÁPOLNÁBAN. MÁR NEM LEHET TUDNI. „Itt nem lakott semmiféle Dobsa; én tudom, hiszen helytörténeti tanul­mányt írtam a településről. Nem lehet, hogy tévedtek?" - mondja a Bihar me­gyei Kosgyán iskolájának igazgatónője. Nem járul hozzá, hogy fényképeket ké­szítsünk az épületben és az udvaron. Megértjük zavart tartózkodását, hiába is mondanánk, nem valamiféle kárpót­lás ügyében jöttünk, sőt: inkább adni szeretnénk valamit a falunak, ha lehet. Kilépünk a kapun, az első idős férfi, aki szembejön, emlékszik a Dobsa névre. Aztán az a néni is, akit, mint mondja, a faluban régebben azzal csúfoltak, hogy magyar, mert az egyik nagyanyja tény­leg az volt. Tonca Floare mosolyogva, jókedvűen magyarázza, hogy Dobsáék építették az épületet, amelyben ma az iskola működik, ám először nem itt laktak, hanem feljebb, a domb tetején, ahonnan mindig zongoraszó hallat­szott: Dobsa lánya szépen játszott. A néni elmeséli, hogy a nagyanyja sok­szor emlegetett egy temetést, ahol min­den falubeli kisgyerek három krajcárt kapott. Három krajcárért kalapot lehe­tett venni akkoriban. Mikor volt az a temetés? „Nagyon régen, vagy száz éve". A premieren tartóztatták le Kosgyánhoz Nagyszalontán át vezet út Magyarországról. Az autó végig dombokra épült falvak között halad, és egy idő után nem lehet magyar szót hallani az út mentén. A települést már akkor is románok lakták, amikor a ma­kói Dobsa Sámuel megvásárolta, hogy nemességet szerezzen. A vaskereskedő nem csak folyamatosan gyarapodó va­gyonáról volt ismert Makón, de arról is, hogy belga nőt vett feleségül. Dobsa Lajos 1824. október hatodikán szüle­tett Makón. Debrecenben jogi akadé­miát végzett, majd volt színész, tiszte­letbeli jegyző, a Csanád megyei ország­gyűlési képviselőkkel együtt részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Letette az ügyvédi vizsgát, de miután véget ért az országgyűlés, ismét színész lett; ját­szott a pesti Nemzeti Színházban és Kolozsváron is. Járt Győrben, és lakott együtt Petőfivel. Járt Angliában, Fran­ciaországban, mégpedig épp a párizsi forradalom idején, s nem sokkal a ma­gyar forradalom előtt érkezett haza. Amikor Kossuth Vasvárira bízta a sza­badcsapatok megszervezését, Dobsa Csanád és Csongrád megyei megbízott szervező lett 1849 tavaszán. A szabad­• Dobsa Lajos szobra Makón áll. (Fotó: Karnok Csaba) ságharc bukása után természetesen őt is keresték, de csak Öcsém, házasodjál cimű vígjátékának pesti bemutatóján tudta elfogni az osztrák rendőrség 1850. május 22-én. Fél évig ült börtön­ben. Aztán korának ismert és ünnepelt vígjátékírója lett. Makón 1869-ben és 1872-ben országgyűlési képviselővé is választották, és úgy volt, ő lesz a Nem­zeti Színház intendánsa. Am ezzel a feladattal mégsem őt bízták meg, s emiatt visszavonult a közélettől Kos­gyánba, a családi birtokra. Itt halt meg 1902. július 8-án. A makói önkor­mányzat delegációja azért látogatott el a faluba, hogy megnézze: a századik év­fordulóra rendbe lehetne-e hozni Dob­sa sírját. Öt kiló finomliszt Tonca Floare azt mondja, szívesen megmutatja a kápolnát, de az sajnos már nagyon romos állapotban van. Be­ülünk az autóba, és egy bivalyfogatot ki­kerülve felmegyünk a dombra. Először a kis kápolna tornyát látjuk, aztán a körü­lötte eldobált lomot, szemetet, amit nem kötöttek zsákokba. „Nem értem, miért ide hordják egyesek, van normális szeméttelepe a falunak" - mondja saj­nálkozva a néni. A makói delegáció tag­jai egyenként felkapaszkodnak a kápol­na bejáratához, benéznek, aztán kifor­dulnak. Odabenn föld, szemét, egy te­hén fél állkapcsa világít, a sírnak már nyoma sincs. A falon román nyelvű trá­gár feliratok. S végre egy magyar szó, egy üres zacskón: „finomliszt, 5 kg." A dele­gáció vezetője, Giliczc János azt mond­ja, nem érdemes helyrehozni ezt a ká­polnát, hiszen lehet, hogy hamarosan ismét megjelenne itt a szemét. Talán, ha fel lehetne venni a kapcsolatot a román kulturális minisztériummal, s a makói önkormányzat elhelyezhetne egy em­léktáblát az iskola falán... A közeli pa­taknál néhány asszony ruhát mos, csat­tog a sulykoló. A Dobsa nevet csak a temetőben lát­juk leírva, hibásan. A falu ortodox temp­loma körül van a sírkert. Kiszállunk, az autó elmegy a papért, hogy be tudjunk nézni a templomba is. A néni megmu­tatja azt a bizonyos sírt. „1866-1954 AICI ODINESITE BERNAH MARGA­RÉTA SOFIA NASCU TA DOPSA...", azaz „Bernah Margaréta Szófia, szüle­tett Dobsa". A sír a többitől elkülönül­ten, a templomhoz tartozó faépület mel­lett látható. Ide támasztják a szerszá­mokat. Közben visszatér az autó, a pap nélkül. Éppen ás, azt üzeni, most nem tud ránk időt szakítani. Tonca Floare né­ni vigasztal bennünket. „Elhasznált" könyvek Később, hogy a falu központja felé me­gyünk, elmeséli, amikor az ortodox templomot építették a hívek, a tetőre már nem jutott pénz. A Dobsa család azonban kifizette a tető árát, pedig más vallásúak voltak. Azt mondja, ha húsz évvel korábban jövünk, talán sikerrel já­runk. Talán akkor még néhány könyv is maradt volna a faluban. Dobsának nagy könyvtára volt. „Egy egész vagon köny­vet öntöttek ki egyszer, régen az iskola udvarára, legalábbis ezt beszélik a falu­ban. Mindenki vitt belőle, egy Belényes­re került orvos vitte el a legtöbbet." Va­jon megvan-e egy-két könyv valahol, va­lakinél a faluban? Nem valószínű, mondja a néni, hamar elhasználták azo­kat. Először nem értjük, hogy lehet gyorsan elhasználni egy könyvet, ő erre nagyot sóhajt, és ezt is elmagyarázza. BAKOS ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents