Délmagyarország, 2002. március (92. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-09 / 58. szám

Napos oldal A DELM AGYAROKSZAG ES A DÉLVILÁG KULTURÁLIS M A G A / I !\! | A • SZERKESZTI: HOLLOSI ZSOLT Hobo Moszkváról, a családjáról, az öniróniáról és a Bakaballadáról Ma a művészeknek résen kell lenniük JÓZSEF ATTILA-ESTJEVEL A SZEGEDI JATE-KLUBBAN LEPETT FEL A KÖZELMÚLTBAN A MAGYAR BLUESÉLET EGYIK KORONÁZATLAN KIRÁLYA: HOBO (KÉPÜNKÖN). A MOSTANÁBAN EGYRE TÖBB FELLÉPÉST VÁLLALÓ MŰVÉSSZEL A VERSEKRŐL, A MAGYAR KÖZÉLETRŐL, A KULTURÁLIS ÉRTÉKEKRŐL ÉS A LEGÚJABB ALBUMÁRÓL BESZÉLGETTÜNK. - Az idei magyar kultúra napján Moszkvában lépett fel a József Attila estjével. Kikből állt a közönségI - A közel kétszáz fós publikum többsége orosz ember volt. Eleinte furcsa volt, hogy ottani szokás szerint a versek végén bravözott a közönség. Magyarul mondtam a verseket, egy szót sem érthettek belőle. Valójában sem József Attiláról, sem rólam nem tudták, hogy ki vagyok, de a szövegek intenzitása, hangulata mégis megérintette őket. Ugyan egy négyoldalas szórólapon olvashatták az omsz fordítást, azért például a Hetedik te magad légy! című verset igazán csak magyarul lehet megérteni. Hatalmas élmény volt számomra a fellépés. Az est végén odajött hozzám egy nyolcvanéves úr és azt mondta: én ugyan pravoszláv vagyok, de úgy éreztem magam, mintha egy katolikus templomban ültem volna: megtelt a lellcem. Pár héttel korábban Pesten látta a moszkvai Magyar Kulturáhs Intézet vezetője a Viszockij-estemet, ami nagyon megtetszett neki, és meghívott az orosz fővárosba. A Viszockij-esttel egyébként április 9-én a szegedi JATE-klubban is fellépek. A száznyolcvanmilliós országban elképesztően alacsony költségvetésből kell gazdálkodnia a magyar intézetnek, miközben hozzájuk képest a harmincszoros büdzséből gazdálkodó nyugati intézetek csupán a közönség töredékét mozgatják meg. Oroszországban ugyanis nagyon nyitottak az emberek a magyar kultúrára. - Rendkívül elfoglalt ember, a naptárában koncertek, különféle előadói és színházi estek váltják egymást napról napra egészen nyárig. Hogyan bírja energiával1 - Fürdők a családom szeretetében, hatalmas segítséget kapok tőlük és szinte minden időmet otthon töltöm a négy- és a tizennégy éves lányaimmal. Nem iszom alkoholt, cs nem járok el bulizni és fogadásokra: nem veszek részt abban a társasági őrületben, I Távol tartom magam a politikai élet mai szereplőitől. ami most olyan divatos. Engem még nem látott egyik pletykalapban sem, és a televízióban sugárzott locsi-fecsi műsoroktól is idegrohamot kapok. - Egyébként nézi a televíziót1 - Ritkán. Ha éjszaka nem tudok aludni és olvasni, akkor néha bekapcsolom a tévét. Ilyenkor többnyire az angol nyelvű csatornák vagy az Ml teletexét olvasom el. Ha katartikus élményre vágyom és fel akarok töltódni, akkor mostanában a tévé helyett inkább az Odeon tékájából Oscar-díjas filmeket vásárolok és azokat nézem otthon. Vagy például most láttam Helyey Laci barátom Sátánfajzat című estjét. Bitang jó. Úgy tudom, rövidesen Szegeden is játssza a Pinceszínházban, ahová egyébként engem is meghívtak. -Azért a jelenlegi magyar közéletre odafigyel1 - Csupán annyira, amennyi feltétlenül eljut hozzám belőle. Borzasztó, ami az országban folyik. Semmiben nem veszek részt, in- ; kább a feladataimra koncentrálok, a szövegeimmel és az estjeimmel mondom el a világról a vélemé- j nyem. Nem tartozom egyik csoportosulásba sem, így mindenki engem rugdos. Eddig bármilyen változás történt is a magyar politikai életben, nem jártam jól vele. Jelenleg inkább a munkámra koncentrálok. Ez persze rövid távon nem túl kifizetődő, de állítólag esélyes lehetek a posztumusz-díjra. - Gondolom, azért nem erre pályázik. - A jelenlegi helyzetemet csak humorral és rengeteg öniróniával tudom elviselni. Számomra néhány, egészen tevés kivételtől eltekintve a mai magyar politikai élet szereplői teljesen érdektelenek és távol tartom magam tőlük. -A legutóbbi albumának egyik dalában azt énekli: múlt századi figura vagyok. Mégis mi az, amit a jelenlegi században magáénak érez, amivel azonosulni tud? - Bár a legtöbb médium cseppet sem törődik vele, de a művészi életben óriási a pezsgés. Az igazi nagyok - például Cseh Tamás, Jordán Tamás, Darvas Iván, Szabó István és a Muzsikás együttes mellett egyre több a fiatal zenész, költő- és íiótehetség. Még szélesebb körben nem ismerik őket, nem tudnak felszínre jutni. Most már dühít, hogy a tévékben szinte csak olcsó és értéktelen dolgokról esik • A locsi-fecsi tévémiisoroktól idegrohamot kapok. (Fotó: Karnok Csaba) szó. Úgy tapasztalom, a művészet iránt fogékony emberek megunták ezt. A közelmúltban egy soproni kocsmában léptem fel a József Attila-estemmel, rengetegen jöttek el és nem tudtunk mindenkit beengedni. Az előadás végén felkapcsoltattam a villanyt a teremben és azt mondtam a közönségnek, nézzenek egymásra, milyen sokan vannak. Négy-öt évvel ezelőtt sokkal rosszabb volt a helyzet, mára megmozdult valami az emberekben. Nekem sem volt ennyi fellépésem. Az emberek keresik a helyüket a világban, a helyes értékrendet, a művészeknek pedig észen és résen kell lenniük. - a napokban jelenik meg a Ghymes együttessel közösen készített Bakaballada című albuma. a Hohó vagy a Ghymes rajongóknak fog jobban tetszeni ez a lemez 1 - Mindkettőnek. Bár gyanítom, a hobósoknak nem lesz elég hobós, a ghymeseseknek pedig nem lesz elég ghymeses. Ennek ellenére úgy érzem, valami egészen újszerű, különleges anyag született. Soha ilyen igényes és részletgazdag zenét nem írtak a szövegeimhez. A Bakaballada tizenöt dalban egy második világháborús katona történetét mondja el. Döbbenetes élmény és nagyon kellemes csalódás volt számomra ez a munka. Az életem egyik legszebb ajándékának tartom. LÉVAY GIZELLA Könyvtoplista A Sík Sándor Könyv és C 'serkészbolt (Szeged Oskola u. 27.) e heti sikerlistája 1. Kristó Gyula: A korai Erdély (895-1374) (Szegedi Középkorász Műhely) 2. Petncki Áron: Krakkó (Enciklopédia) 3. lankovics Marcell: Ének a csodaszarvasról (Csokonai) 4. Hankiss Elemér: A tízparancsolat ma (Helikon) 5. Horváth Ferenc: A csengelei kunok ura és népe (Arcba eoüngua) 6. Arvai Mária: Portrék a Szegedi Tbdományegyetemről (Messzelátó) 7. Kahler Frigyes: 111411-as történelmi olvasókönyv (Kairosz) 8. Kimig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében (Helikon) 9. Gereben Ágnes: Egyház az ateista államban (PolgArt) 10. Frisnyák Zsuzsa: A magyarországi közlekedés krónikása (1750-2000) (MTA Történettudományi Intézete) Kérdőjel egy mondat végén A magyar zsidó történet vége? Ez az alcíme Kőbányai János közelmúltban megjelent, A halott arcán növekvő szakáll című tanulmánykötetének. A címrendszer azt sejteti, a szerzőnek legalábbis kétségei vannak a magyarországi zsidóság jövőjével kapcsolatban. Már jóval a honfoglalás előtt éltek zsidók a későbbi Magyarország területén, a rómaiak Pannónia provinciájában; a jelenlegi magyar zsidóság ősei jórészt a XVIII-XIX. században érkeztek ide - szögezi le a kötet címét adó tanulmány. Részint Nyugatról jöttek, német nyelvvel, városiasodottan, közülük terültek ki a „neológok", akik egyszersmind a magyar kultúrához is jobban asszimilálódtak - részint keletről érkeztek, jiddisül beszélve, hagyományaikat őrizve, ők voltak az „ortodoxok". A szabadságharcban a zsidók, főleg a városiasodott réteg, a Habsburgokkal szemben a magyarok oldalára álltak. „Polgárság" hiányában sokáig elsősorban ők töltötték be Magyarországon a polgári osztály szerepét. A holokausztot mindenekelőtt a budapesti zsidóság élte túl; a 600 ezres áldozattömeg nagy része vidéki volt. Ezerkilencszáznegyvenöt után sokan elhagyták az országot, akik maradtak, az átlagnál is erősebben kötődtek a magyarsághoz. Innentől kezdve a politikai és közigazgatási hatalomban is részt vehettek: e korszak nem származásuk alapján ítélte meg az embereket, hanem az előzó uralkodó osztályhoz fűződő viszonyuk alapján. A zsidóknak ez a viszonya feltűnően rossz volt - tekintve: a holokausztot az előző hatalom tette lehetővé az új hatalom tehát előnyökben részesítette a megmaradtakat. Ők nem is annyira zsidónak, mint inkább „zsidó származásúnak" tekinthetők, távolodásuk „a zsidóságtól" előrehaladott, egyszersmind az előzmények miatt asszimilációjuk megszakadt. Ez a rendszer ugyanakkor, fönnállásának évtizedei alatt, létrehozott egy „saját", szociahsta polgárságot is „hely" volt számukra, hiszen a zsidóság a megsemmisülés közelébe fogyott. Az 1989-es rendszerváltás óta újra felszínre kerülő „zsidókérdés" elsősorban e két réteg harcát tükrözi - magyarázza Kőbányai a kialakult helyzetet. Hozzátéve: a közelgő EU-integráció, amely fokozott profizmust igényel, újra elősegítheti a zsidó származásúak érvényesülését is, hiszen a múlt rendszerben, amikor ők irányították a gazdaságot, meghatározó szakismeretekre, kapcsolatrendszerre tehettek szert. Viszont ennek az érvényesülésnek a mai körülmények közt zsidó azonosságtudatuk föladása az ára. Vagy.csupán: lehet az ára? A kötet alcíme kérdőjellel fejeződik be. (Kőbányai János: A halott arcán növekvő szakáll. Múlt és fövő Kiadó, 2001) ecs.