Délmagyarország, 2002. február (92. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-16 / 40. szám

SZOMBAT, 2002. FEBRUÁR 16. • N A P 0 S 0 L D A L • IV Beteljesült a „létrás fényképészDusha Béla álma A mai Szeged - képeslapokon •Molnár László (dr. Jekyil) és Rácz Tibor (Utterson) a szegedi előadásban. Háttérben az apa portréja: Stevenson műveiben visszatérő motívum az apa-fiú konfliktus. (Fotó: Schmidt Andrea) Frank Wildhorn és Leslie Bricusse musicalje, melyet most láthat a Szegedi Nemzeti Színházban a közönség, Róbert Louis Stevenson Dr. Jekyil és Mr. Hyde különös esete című könyve alapján készült. Az erkölcsi tanulságoktól és filozófiai vonatkozásoktól sem mentes pszichológiai rémregény egy kiváló, fiatal orvosról és kutatóról, Henry Jekyllről szól, aki apja elmebetegségétől indíttatva az emberi természetben rejlő jó és gonosz kettősségét kutatja. De kísérletei visszafelé sülnek el: megszületik Edward Hyde, Jekyil gonosz alteregója, egy bestiális gyilkos, aki rettegésben tartja Londont és kiváltképpen azokat, akik nem ismerik el a tudós kutatásait Stevenson így írt az általa teremtett lényről egy barátjának: „Egy mély bányából jött, ahol a könnyek szökőkútját őrizte. Most feljött, de remélem, a jövőben lent marad." Leveleit pedig gyakran így írta alá: Jekyil, és nem Hyde. A könyv szerzőjének élete és a Jekyil és Hyde-sztori keletkezése majdnem olyan bizarr, mint maga a történet. R. L. Stevenson 1850-ben született Edinburghban. Az ottani egyetemen először mérnöknek tanult, majd jogásznak, hogy végül író legyen. Első művei útleírások, esszékés levelek voltak, a nyarakat általában Párizsban, írók, művészek társaságában töltötte. Ott ismerkedett meg későbbi feleségével, Fannyval - a találkozás megváltoztatta az akkor 25 éves hatalember életét. Fanny 36 éves, modern amerikai nő volt, elvált, két gyermekkel - Stevenson hamarosan hozzá költözött Kaliforniába. Első szépirodalmi munkája, az Éjszakai szállás című novella 1877ben jelent meg, melyet elbeszélések egész sora, az Arabian Nights (Arab éjszakák) cildus követett. Ezeket a történeteket az akkori kritikusok hol fantasztikus kalandoknak, hol groteszk románcoknak tituláltak. Noha élete végéig írt novellákat, a nagyközönség nem elsősorban ezekről, hanem - a Jekyil és Hyde mellett - a Kincses szigetről ismeri Stevensont. Egy 188l-es skóciai utazásuk során a kellemetlen időjárás miatt a család hosszabb időre a lakásba szorult, és Fanny 12 éves fia rajzolgatással ütötte el az időt. Térképeket készített képzeletbeli, titkos helyekről, Stevenson pedig, a család szórakoztatására történetet kezdett írni egy kincses szigetről. A könyv 1883-ban jelent meg, ez egyben egy népszerű karrier kezdetét jelentette. Anyagi és egészségügyi problémái azonban, amelyek egészen fiatal korától nyomorították az életét, így sem oldódtak meg. Az első felnőtteknek szóló regénye, a Prince Ottó 1885-ben jelent meg. Nagyobb elbeszélő munkáiban csakúgy, mint a novellákban vissza-visszatérő motívum a hlozófiai-pszichológiai megközelítés, a személyiség összetettségének és az apa-fiú viszony konfliktusainak boncolgatása, ez utóbbi feltehetően saját élményei alapján. A Jekyil és Hyde-ot 1886-ban, Boumemouthban írta, igen rossz egészségi és idegállapotban. Éjszakánloént gyakran sikoltozott ópiumos rémálmaiban, nappal pedig láztól gyötörtén dolgozott. Naponta tízezer szót írt (abban az időben egy viktoriánus író napi ezer szót már szép teljesítménynek tartott), hat nap alatt elkészült a regény, három nap alatt lemásolták, a tizedik héten pedig már ki is jött a nyomdából. A silcer azonnah és elsöprő volt. Stevenson 1889-ben Szamoára költözött, ott halt meg 1894-ben. Korának megfelelő viktoriánus regényen kívül mindent írt: színdarabot, verset, esszét, irodalomkritikát, irodalomelméletet, életrajzot, útleírást, dokumentarista riportot, romantikus történetet, kalandregényt, gyermekmesét, novellát. E műfaji változatosságnak megfelelően gazdag a stílusa is: poétikus prózát éppúgy írt, mint könnyed hangvételű népszerű irodalmat. Közkedveltsége a kritikusok körében azonban csak az első világháborúig tartott. Attól kezdve fokozatosan kiszorult a kánonból, azaz az iskolában oktatott és elemzésre méltatott irodalomból, és a kétezer oldalas, 1973-as Kermode-Hollander-féle angol irodalomtörténetben már meg sem említik a nevét. Ennek ellenére az olvasók körében azóta is él a Stevenson-kultusz. Jekyil és Hyde történetéről pedig több film, színdarab és musical is készült: az utóbbiból például egy időben kettőt is játszottak az amerikai színházak. A Wildhorn-Bricusse-féle változatot 1990-ben mutatták be Houstonban. Azonnal kivívta a nézők és a kritikusok ebsmerését és hatalmas kasszasiker lett. A dalokat olyan hírességek énekelték lemezre, mint Liza Minelli vagy a Moody Blues. A Broadwayon 1997-ben debütált ismét hatalmas sikerrel, az előadást négy Tonydíjra jelölték. KECZER GABRIELLA Stevensonról nem tesz említést az angol irodalomtörténet Jekyil, Hyde és a könnyek szökőkút) a regi, századele ji képeslapok bensőséges téma- és ötletgazdagságát hasonlítottuk össze a mai, távolságtartó és rideg Itatást keltő lapokkal. írásunkat olvasva Dusha Béla szegedi fényképészmester elhatározásra jutott: autójába rakta hatalmas, közel hatméteres létráját és elindult, hogy feltérképezze a város azon pontjait, amelyeket le akart fotózni. Hogy miért kellett a létra? Olyan különleges magasságból, szögből és perspektívából kívánta láttatni a szobrokat és épületeket, ahogy a nap mint nap arra sétáló helybéli még nem találkozott velük. Lefényképezte például Szeged felújított palotasorát, a Kárász utcai Unger-Mayer-házat, a Deutsch-palotát, a Reök-palotát és a Gróf-palotát, lencsevégre kapta a rejtett, belső udvarok tereit, szecessziós virágokat és indákat idéző kovácsoltvas korlátait és díszes ólomüvegablakait. És még nem beszéltünk a szobrokról, a kivilágított Klauzál térről és a gyönyörű templombelsőkről. Mintegy kétszáz felvétel alapján jelenleg hatvanhét képeslap mutatja meg a mai Szeged sokarcúságát. Dusha Béla több mint húsz évig a Szegedi Biológiai Központban készítette tudományos témájú képeit, majd tíz éve önálló fényképész vállalkozásba fogott, a mostani munkával pedig egy egészen új műfajt kellett megtanulnia. - Áz egyszerű fotókhoz képest a képeslap készítésnek egészen más szabályai vannak, itt a kompozíciók feszesebbek, kizárólag a központi mondanivalóra összpontosítanak, a feleslegesnek tűnő részleteket mellőzni kell - magyarázta a szegedi fényképész. Több kép elkészítésének kalandos története volt. Kétszer is halálfélelemmel kellett szembesülnie, amikor a dómban a közelmúltban elhunyt Patay László festőművész mennyezeti körfreskóit fotózta. Miután a mesterek befejezték a festést és elkezdték lebontani a közel hatméteres festőállványzatot, a szegedi fényképész felkúszott, hogy kellő magasságban és látószögben megötökítse a képet. Több emelet magasságban egy szál pallón inogva, remegő lábakkal emelte szeméhez a gépet. A templom gyönyörű rózsaablaka hasonló körülmények között készült. Hosszú séták és barangolások során megfigyelte, hogy Szeged utcái, szobrai és épületei melyik évszakban kapják a legszebb fényeket, mutatják legimpozánsabb arcukat. Például ki gondolná, hogy a napfény városának híres-neves Kárász utcája két oldalát soha nem világítja meg egy időben a nap. A sugarakban fürdőző utcát szerette volna elkapni a fényképész, még darut is kölcsönzött hozzá, amikor többszöri hiábavaló próbálkozása után rá kellett jönnie, hogy ez bizony lehetetlen. Ugyanis a Kárász és a Kölcsey utca kereszteződésénél egy aprócska kis dőlésszög, a járókelőknek szinte észrevehetetlen kanyar mindezt megakadályozta. Az esti felvételek elkészítése egészen másféle látásmódot és technikát kívánt meg a fotóstól. Napnyugta után csupán körülbelül tíz percig vannak olyan fényviszonyok, amelyek megfelelnek a fényképezéshez, ekkor legszebbek a fények. A szegedi fényképész azt mondta, még nem fejezte be a munkát, rövid időn belül további fotográfiákat készít. Az elkészült, közel hetven darab képeslap már megvásárolható az üzletekben. LÉVAY GIZELLA Kit érdekel, hogy nincs választék szegedi képeslapokból? - tette fel a kérdést lapunk másfél évvel ezelőtt.