Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-07 / 5. szám

4 "AKTUÁLIS" HÉTFŐ, 2002. JANUÁR 7. Elsősorban klasszikusokat és művészfilmeket kínál a Somogyi Videók a könyvtárban Kegyes falfirka A tiszai partfalon, a szokásos, fölszólító módban megfogalmazott, ám a közlési küszöb alatti kifejezési formára vetkőztetett utalások és értelmező ábrák szomszédságában egy meglepő mondat is ol­vasható. „Én vagyok az út, az igazság és az élet". Jézus szavai Szent János evangéliumából, festékszóróval fölfújva a parti sétányt sze­gélyező mellvédre. A graffitis üzenet múzsája rögtön két gondolatébresztő puszit is cuppant a szemlélő homlokára. Egy: ha odafönt is olvassák a part­falat, ennek a szövegnek biztos jobban örülnek a többinél. Kettő: szerencse, hogy az evangélisták nem falfirka formájában rögzítet­ték Jézus történetét, mert talán még a Jóisten se győzte volna őket ellátni azzal a tömérdek festékszóróval. NYILAS PÉTER Van visszhangja Gellérfy László tévéműsorának Kereszttűzben a makói Sajtóklub Szombaton délután is videóztak az olvasók - hétköznapokon gyakran már sorba kell állni. Új szolgáltatással bővült nemré­giben a megyei feladatokat is el­látó szegedi Somogyi-könyvtár kí­nálata: a bibliotéka gyűjtcményc­lx>l kiválasztott videokazettákat az első emeleti zenei részleg mellett kialakított ncgy boxban egyénileg is meg lehet nézni. A Somogyi-könyvtárban az utóbbi években a szűkös anyagi lehetősé­gek ellenére is sokat tettek azért, hogy lépést tartsanak a technika fej­lődésével, hogy egyre korszerűbb, szélesebb körű szolgáltatást nyújt­sanak. Az internetezés mellett im­már videózni is lehet a Dóm téri bibliotékában. Sósné Karácsonyi Mária, a könyvtár zenei tájékozta­tója elmondta: 2001-ben jelent­keztek a Nemzeti Kulturális Alap­program |NKA) audiovizuális esz­közökbeszerzését támogató pályá­zatára. Az eredményes szereplés feltétele volt, hogy az intézmény fenntartója 50 százalék önrészt biz­tosítson a projekthez. Szeged város önkormányzata vállalta ezt, 500 ezer forintot adott a Somogyinak, így az NKA támogatását elnyerve összesen egymillió forintért vásárol­hatott a könyvtár audiovizuábs esz­közöket. A Média Markt kedvez­ménye is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt év végén az első emele­ten négy, videomagnóval és színes tévével felszerelt egyszemélyes bo­xot tudtak kialakítani, ahol az ol­vasók a többiek zavarása nélkül, fejhallgatóval videózhatnak. A pá­lyázattal nyert pénzből ezenkívül új fejhallgatókat, magnókat, CD-ját­szókat, két nagyképernyős, szte­reó színes tévét és hib videomag­nót is vásároltak, amelyeket majd a rendezvényeiken használnak. Biztosan senki sem tudja, há­nyan kényszerülnek arra, hogy átkutassák mások szemetét, így egészítsék ki csekély jövedelmü­ket. Nem mindannyian hajlékta­lanok, sőt állítólag nem is mind­annyian szorulnak rá a kukázás­ra. A minap ütött-kopott kerékpárjá­val érkezett az egyik vásárhelyi ház konténereihez egy férfi. Olyan fi­atalosan ugrott le a nyeregből, mintha tizenéves lenne, majd hosszan kutakodott nejlonzacskói között. Végül kampós fémbotjá­val kezdett kurkászni a konténer­ben. Egy lakó aprót köhentve kér­te, engedje már meg, hogy kiönt­Sósné Karácsonyi Mária szerint azért nagyszerű ez az új lehetőség, mert ezután azokat a videokazet­tákat is meg tudják nézni az olva­sók, amelyek eddig nem voltak köl­csönözhetőek, csak szervezett for­mában, a könyvtárban vetítették le. Különösen hasznos ez a szolgál­tatás a középiskolásoknak és az egyetemistáknak, akik leggyakrab­ban tanulmányaikkal kapcsolatos filmeket választanak. A videoboxok a teljes nyitvatartási idő alatt vár­se a szemetet, majd mikor megtet­te, a kukázó a használt gyermek­pelenkákra mutatva morcos han­gon kezdett dünnyögni: - Miért kell ilyen büdösét beledobni? Aztán megállt beszélgetni. - Hát kérem, én valóban rászo­rultam, hogy ilyet csináljak - bö­kött a fejével a kuka felé. Nem te­hetek róla, ide jutottam. Annak idején a Hódgépben dol­gozott, ám miután az utcára került, egyszerűen nem talált magának állást. Végül a kilencvenes évek elején előnyugdíjba mehetett. - Szépen, de nagyon szegényen éldegéltünk a feleségemmel, ám szegény gyorsan meghalt. Az egyik fiam meg nemsokára követte. A ják az olvasókat. A videózás - ami immár a könyvtár ingyenesen igénybe vehető alapszolgáltatásai közé tartozik - hamar népszerűvé vált, már korlátozásokat is be kel­lett vezetni: délutánonként, ha sor­ban állás alakul ki, akkor nincs le­hetőség arra, hogy valaki három­négy filmet is megnézzen egymás után. A Somogyi videogyűjteménye több mint ezer filmből áll, a klasszi­kusok mellett egészen új alkotá­másikat meg legalább tizenöt éve nem láttam. Hídja, a menyem mi­att... Elérzékenyül, s nem is akar mást mondani. Aztán ismét megered a nyelve: - Aztán itt maradtam egyma­gam, mint az ujjam, a nagy ház­ban. Fűteni nem a központival fű­tök, hanem beállítottam a szobá­ba egy kis vaskályhát. Oszt, ha kerül bele valami, azzal fűtök. Megeszik az mindent, még a mű­anyagot is. Nem mond többet. Gyűjtöget tovább, szorgalmasan. Tapodi Sándorról, a város hatá­rában fóliába csavart bádogkalyi­bában élő férfiról már korábban ír­sokkal is találkozhatunk. Elsősor­ban művészfilmeket kínálnak, de van jó néhány igényesebb krimi-, kaland- és akciófilm is. A kereszt­apa, a Títanic és a lengyel Krzysztof Kieslowski Három szín-trilógiája most a sláger. A könyvtárosok ed­digi tapasztalatai szerint az egye­temista korosztály, azaz a huszoné­vesek videóznak leggyakrabban, de a nyugdíjasok is szívesen választ­ják a szórakozásnak ezt a módját. H.ZS. tunk. Ő az, aki a leginkább kom­fortossá tudta tenni életterét. Igaz, ő a készbe ült bele, ugyanis meg­engedték neki, hogy beköltözzék egy üresen álló házikóba, terve is van: az, hogy kiskertet vegyen ma­gának a város környékén. Mint mondta: bontott anyagból majd­csak felépít magának egy, az igé­nyeinek mindenben megfelelő há­zikót. - Olyan kertre lenne szüksé­gem, amelyben ott az áram is. Mert az mostanság mégiscsak kell az ember fiának. Vásárhelyen több városi intéz­mény is foglalkozik a hajléktala­nok istápolásával: a hajléktalan­szálló, a nappali melegedő. Az át­meneti szállóban azonban nem fér el mindenki. Még akkor sem, lia többet fogadnak be, mint ahány férőhely van. Elvileg összesen 60 embernek jut itt hely, de általában többen veszik igénybe. A roma jogvédő iroda ugyan segít nekik hivatali ügyeiket intézni, de ho­gyan lehetne munkát adni azok­nak, akik az utcákon élnek? Istvánnak, egy másik hajlékta­lannak nincs semmilyen életcélja. -Azt mondom, uram, hogy nem érdemes terveznie előre annak, aki az utcán, a parkban él - mond­ta. - Aki tervez, az nincs magánál, hiszen az utcán lakók hamar meg­halnak. Minek is éljenek sokáig; hogy csak szenvedjenek? Mert en­nek az életnek csak ez lehet az ér­telme - emelte meg a szatyrát, benne a műanyag palackban löty­kölődő bort. - Keserű ez a vacak, nagyon az, csak azért jó, mert sok van belő­le. Magáról csak azt árulja el, hogy több munkahelye is volt, de min­denünnen kirakták - az ital miatt. Elvált, s a felesége maradt a gye­rekeivel a lakásban. Nem volt ho­vá mennie, csak az utca maradt. KOROM ANDRÁS A makói képviselőtestület legutób­bi ülésén néhány jobboldaliként számon tartott képviselő szinte össztüzet zúdított a Makói Városi televízió egyik műsorára, amikor - egy másik ügy kapcsán - szóba ke­rült a helyi médium. Rosszabb, mint a Heti Hetes, egyoldalú, ke­veset foglalkozik makói témákkal - mondták a Sajtóklubról. Az egyik szenátor - talán maga sem gon­dolta komolyan - azt is megjegyez­te: néha a legszívesebben ostorral kergetné szét a beszélgetés résztve­vőit. A tévé jelen lévő ügyvezetője, Gellérfy László nyomban válaszolt, mondván: megszívleli a bírálatokat. A nézők pedig azt kérdezik, mi lesz a műsor sorsa? A Sajtóklub műsora tavaly ős­szel indult a makói tévében. A két­hetente jelentkező, nagyjából félórás beszélgetés résztvevői min­dig újságírók, akik aktuáhs esemé­nyekről, jelenségekről mondanak véleményt. Gellérfy László a bírá­ló megjegyzésekről szólva azt mondja, az élőben közvetített mű­sor résztvevői valóban keresetle­nül elmondják véleményüket. Sze­rinte a meghívott vendégek nem so­rolhatók politikai szekértáborok­ba, ám kétségtelenül kritikus al­katú emberek - mint az újságírók általában. Vallja, hogy a hír szent, a vélemény szabad. Az újságíróé is. Más kérdés, hogy ez többekhez jut el. Ez persze felelősséggel is jár. BUDAPEST (MTI) Három szökött menedékest keres a rendőrség; a külföldi állampolgá­rok eltűnése ügyében a nyírbátori rendőrkapitányság indított állam­igazgatási eljárást - adja hírül in­ternetes honlapján az Országos Rendőr-főkapitányság. Az illegálisan Magyarországon tartózkodó külföldiek közül ket­tejük számára kiutasításukig a Nyírbátori Határőr Igazgatóság Kö­zösségi Szállását jelölték ki tartóz­kodási helyként. Cselenyák János 53 éves ukrán állampolgár októ­berben nem tért vissza ide enge­délyezett kimaradásáról, Stephan Az ügyvezető-főszerkesztő úgy gon­dolja, a Sajtóklubban olyan témák kerülnek terítékre, amelyekről a makóiak is beszélnek a presszó­ban, a piacon vagy a boltban. Hogy kimondottan makói vonatkozású­ak viszonylag ritkábban kerülnek szóba, az egyszerűen amiatt van, hogy egy ilyen kis településen vi­szonylag kevés jelenségértékű ese­mény történik. A kitekintés amúgy sem válik kárára a helyi tévének. A Sajtóklub tehát folytatódik, ám kicsit másként, mint eddig. Azt Gellérfy László a bírálatokból leszűrte, hogy az általában szegedi újságírók közé időről időre érde­mes meghívni helybélieket is. így a műsor „makóibbá" válik, még akkor is, ha országos jelentőségű té­máról váltanak szót a stúdióban. Csütörtökön például Bodzsár Erzsé­bet lesz a három meghívott vendég egyike. A Sajtóklubot persze nem csak bí­ráló megjegyzések érik képviselők­től és nézőktől egyaránt, ám Gel­lérfy László a kritikát is szívesen fo­gadja. Szerinte furcsa lenne, ha a szakmájuk alapkövetelményeként kritikus szemléletű újságírók rossz néven vennék, amikor róluk mon­danak - esetleg negatív - véle­ményt. Az észrevételek azt tükrö­zik - mondja -, hogy néznek ben­nünket, és van visszhangja annak, amit csinálunk. SZABÓ IMRE Vokasinovics 21 éves jugoszláv ál­lampolgár pedig 2001. október 28­án szökött meg a Nyíregyházi Jó­sa András Kórház Sürgősségi Osz­tályáról, ahová kezelésre beutal­ták. A harmadik körözött, Free­man Carl Bright 24 éves sierra leone-i állampolgár a budapesti Szent László Kórházból távozott 2001. november 4-én engedély nél­kül; a férfi HIV-fertőzött. A rend­őrség kéri, hogy aki tud a három férfi tartózkodási helyéről, értesít­se a Nyírbátori Városi Rendőrka­pitányságot a 06-42/281 -666 vagy 06-42/281-105 telefonszámon, il­letve hívja a 107-es, vagy 112-es se­gélyhívószámot. Sokak számára ez mindennapi, már természetes mozdulat. Fotó: Tésik Attila Szépen, szerényen éltek Vásárhelyen Igaz mesék a konténereknél Gellérfy László a kritikát is szívesen fogadja - a Sajtóklub pedig foly­tatódik. Fotó: Miskolczi Róbert HTV-fertőzöttet köröznek Szökött menedékesek

Next

/
Thumbnails
Contents