Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-05 / 4. szám

Napos oldal A DELMAGYARORSZAG ES A DÉLVILÁG KULTURÁLIS MAGAZINJA • SZERKESZTI: HOLLOSI ZSOLT „Magyarország nem hagyja sorsára az erdélyi magyarokat Ez Románia egyik aduja az integrációban Üres zsebbel a Kánaán kirakata előtt amelyek szerint visszautasítanak . majd munkavállalókat, és nem nehéz előre látni, hogy feszültség lesz a dologból. Én nem készülök munkát vállalni, mert itthon van munkám, és nem hagyom el a családom 3 hónapra, de a határ mellett élők közül sokan próbálnak majd szerencsét. Bizonyára sok kókler is. Attól is tartok, hogy a magyar belpolitikai viták és a romániai munKEDVEZMÉNYVITA 2001 december Orbán Viktor magyar és Adrián Nastase román miniszterelnök aláírta az egyetértési nyilatkozatot. Az MSZP és az SZDSZ, valamint több szakszervezet a magyar munkavállalók elárulásával vádolta meg a kormányt. Orbán Viktor hangsúlyozta: a kormány megvédi a magyar munkavállalókat. A román lapok szerint az egyezmény a román diplomácia sikere. Az SZDSZ javaslatot nyújtott be a státustörvény módosítására. Vojnik Mária (MSZP) szerint az érkező munkavállalók több tízmilliárd forinttal terhelhetik meg az egészségügyet. A kormány válasza: e munkavállalókat csak az alapellátás illeti meg, némileg kibővítve. A kormány részéről elhangzik: a munkaügyi hatóság csak annyi engedélyt ad ki, amennyi nem veszélyezteti a magyar munkaerőt. 2002 január Az ellenzék több parlamenti bizottság sőt, az országgyűlés összehívását kezdeményezi. Matolcsy György gazdasági miniszter bejelentette: a foglalkoztatási hivatal hetente közli a kiadott munkavállalási engedélyek számát. kavállalók érkezése miatt az emberek megint ellenszenvvel fognak fogadni mindenkit, aki Romániából átjön. Az pedig - ugye megérti - egyáltalán nem hiányzik, hogy „lerománozzanak". Egy Csíkszereda melletti faluból származó fiatal magyar kőműves számára viszont rég várt változást hoz a kedvezménytörvény. B. Á. már vállalt munkát magyarországi építkezésen, persze feketén. Román társakkal dolgozott együtt és a magyar viszonyokhoz képest nagyon kevés pénzt kapott. De még így is a kétszeresét annak, amit odahaza megkereshetett volna. Gondolhatja, hogy nem feketén akartam én dolgozni, de másképp nem lehetett. Most hamarosan kiváltom az igazolványt, és megpróbálok legalább minimálbérrel elhelyezkedni egy építkezésnél. A baj az, hogy a Székelyföldön élők hátrányban vannak a határ mellettiekhez képest: Szeredából több mint egymillió lejbe kerül a vonatjegy Budapestig. Ez egy félhavi fizetés. De még ha a magyar állam az igazolványra kedvezményt ad is, a román vasút nem fog sietni nekem otthon kedvezményes jegyet adni a vonatra. V f. nagyváradi tanár; 1988-ból jól emlékszik a Ceausescu-Grósz találkozóra, ám arra a kérdésre, hogy érez-e hasonló csalódottságot, nemmel felel. - Nem vagyok elkeseredve: Románia eddig is kihasználta, hogy Magyarország nem hagyja sorsára az erdélyi magyarokat. Ez Románia egyik aduja az integrációban. Világos volt, hogy az unió alapelvei nem engednek kivételt tenni magyar és román között a munkavállalásnál, ezért a magyar kormány kénytelen volt megegyezni Nastaséval. Nincs itt semmiféle kapituláció meg diplomáciai győzelem. Magyarország, a történelem igazságtalanságai miatt ma kénytelen úgy tárgyalni egy másik országgal, hogy a határon túli magyarok terhét is vállalja. Minden arra utal, hogy ezzel a „teherrel" együtt is sikeresebb, mint Románia. PANEK SÁNDOR KOLOZSVÁR FŐTERÉN, KÖZVETLENÜL AZ ÖKOLÓGIAILAG EURÓPAI MINŐSÉGŰ FUNAR-KÖZVÉCÉK MELLETT. PIROS-SÁRGA-KÉK ÉGŐKKEL FELDÍSZÍTVE ÁLL A VÁROS KARÁCSONYFÁJA. MÖGÖTTE CORVIN MÁTYÁS AZ ESTI HOMÁLYBAN. A BÁMÉSZKODÁSSAL AZONBAN VIGYÁZNI KELL; AHOGY LASSÍT AZ EMBER, KETTEN-HÁRMAN ZSOLOZSMÁZNAK MÁRIS KÖRÜLÖTTE AZ ALIG KIVEHETŐ ARCÜ VALUTAÜZÉREK KÖZÜL, HOGY „FORINC, FORINC, FORINC, MARKA, DOLLÁR"... A MINDENNAPI ÉLET, AHOGY AZ LENNI SZOKOTT. NEM IGAZOUA A POLITIKUSOK RETORIKÁJÁT. Az év utolsó napja van, és az utolsó nap abban is, hogy a román állampolgároknak vízumot kell váltaniuk a Nyugat-Európába utazáshoz. Nagy nap van. A tévében látni, hogy a vízumkényszer feloldásának alkalmából szilveszteri mulatságot rendeztek a bukaresti Köztársaság téren, ott, ahová az 1990es évek elején niég a derék bányászok vonultak he a fővárosba, hogy szétverjék a tüntető egyetemistákat. A téren az ünneplő románokhoz most lelkesítő, kissé önironikus dal szól arról, miszerint lehullt a shengeni béklyó, Európa várja a románokat, akik 23 millióan majd útra kelnek meglátogatni őt. („A csudába, horkan fel valaki a tévénéző társaságban, már megint maguk közé számoltak engem is...) A felszabadultság rendkívül beszédes. A román társadalom régóta szomjazik a sikerre, amely áthidalná a makacs szakadékot a nemzeti büszkeség retorikája és az ország legendás szervezetlensége között. A térre egyébként zászlóval - vigyázat: románnal, illetve valamely uiúós ország zászlajával - kellett menni, átmenetileg figyelmen kívül hagyva „az idegen hatalmi jelképek" tilalmáról szóló rendelkezést. A másik „sikert" a magyar státustörvény „hatástalanítása", a magyar igazolvány „tartalmatlanítása" jelentette, hogy csak a legfontosabbakat idézzem a román lapok címeiből. Nagyváradtól Kolozsvárig a vonaton volt alkalom megismerkedni e véleményekkel: román beszélgetőpartnereim többkevesebb tapintattal, de tulajdonképpen a román sajtó cikkeit mondták fel, miszerint a román diplomácia túljárt a magyar kormány eszén. „Őszintén szólva nem értem a magyar politikát - fejtegette egy magyarországi árubehozatallal foglalkozó román technikus a vasúti kocsiban. - Mi értelme van még a magyarigazolványnak, ha már nem kell attól tartaniuk, hogy a „nyámul" (nemzetség) nem tud átjönni. Addig még értettem, hogy a magyaroknak a csatlakozás után csak a magyarok kellenek Romániából. De most már, hogy szabadon utazhat mindenki Európába, mi értelme volt ilyen látványos engedményt tenni? - kérdezte a kioktatás és a bennfentesség sajátos keverékével a hangjában. - Végre Magyarország és Románia egyenlő félként egyezett meg valami fontosban. Én nagyon bizakodó vagyok. Nem fogok Magyarországra menni dolgozni, de azt a tényt, hogy lehet menni, fontosnak tartom, mert példát adhat Európának, és beigazolhatja, hogy a román társadalom nem azonos azokkal az ügyeskedőkkel, akiket Európa megismert - vélekedett egy román joghallgató. - Maguk azt gondolják, hogy Románia semmit sem ér - szólt közbe egy másik férfi. Fekete birkakucsma, csikorgós bőrkabát, megvillanó aranyfog. - Nem fog senki sem Magyarországra menni dolgozni. Mennek majd Európába, ahol tisztelik a románokat és rendes munkát adnak nekik. Ne gondolják, hogy a román embernek szüksége van magukra, hogy boldoguljon. A román emberek egyelőre érezhetően nincsenek tisztában a magyarországi munkavállalás körülményeivel. A sajtóban eddig ez nem volt még téma, az újságok elsősorban a kedvezménytörvény „fölött aratott diplomáciai siker" felől közelítettek, úgy emlegetve az egyetértési megállapodást, mintha egy újabb labdarúgó-győzelemről lenne szó. A számos magyar kinyilatkoztatás ellenére a román közbeszéd Magyarországot továbbra is rivális ellenfélként, és nem a román integráció segítőjeként tartja számon (noha ez is benne van az Orbán-Nastase megállapodásban). A román exkirály újévi köszöntőjében éppen csak meg nem nevezte Magyarországot, ahonnan „alacsony színvonalú támadások érték Romániát, ám a román politikusok nem vették fel a kesztyűt, és kulturált magatartásuk meg is hozta gyümölcseit". A győzelmi jelentések, és az, hogy a román közvélekedés kritikátlanul átveszi ezeket, a román társadalom évtizedes sikerhiányáról tanúskodik. A Ceausescu-éra óta eltelt 12 év után Románia az átalakulásban nem volt képes saját célI Az Újév köszöntése Romániában: csak rosszabb ne legyen. (Fotó: Schmidt Andrea) jainak megfelelni. Gyenge maradt a törvényi biztonság, bizonytalan a piaci szabadság, tőkehiányos a gazdaság, a pobtikai retorika pedig látványosan eltér a valóságos helyzettől. A megfigyelőnek azonban az az érzése, hogy ennek nem is a hivatalos politikában, hanem mélyen az emberi viszonyokban vannak az okai. A román emberek hagyományos munkamorálja és egymSOSBm ... • Nagycsanádi látkép; a határ menti települések előnyben vannak a székelyföldiekkel szemben más iránti szolidaritása meglehetősen különbözik a nyugati közösségek felelősségvállalásra és pontosságra alapozó szokásaitól. Az a mentalitás, amelyet a sajátosan életrevaló, ösztönösen jól boldoguló, hajlékony és optimista ember képvisel („csak rosszabb ne legyen" - tartja a mondásuk), aki „a munkában volt, amikor a szerencsét osztották" (román népdal) nehezen találja meg útját az állított nyugati életminőség felé. Tény azonban, hogy a változás elkezdődött, és a román értelmiség (ha ezt a sajtó csak itt-ott tükrözi is) érzékeli, hogy az európai csatlakozáshoz nem lesznek elegendőek a látszatmegoldások. A közéleti évzárás is optimistább volt a korábbiaknál: a státustörvény vitájának lezárulása, valamint a jelképesnek tekintett vízumelhagyás mellett Romániában komolyan bizakodnak abban is, hogy a NATO idei prágai csúcsértekezletén tagjai közé veszi az országot. Ugyankkor rrűnd a politika, mind az emberek hajlamosak arra, hogy az európai csatlakozást is egy elkövetkező, ügyes diplomáciával megnyerhető „labdarúgómérkőzésnek" tekintsék. A sajtóelemzések ugyanazt a rövidlátó optimizmust tükrözik, mmt a kocsmai politizálások, figyelembe sem véve, hogy a román környezeti szennyezésektől a megalázóan alacsony bérekig, a gyenge minőségű termékektől Gheorghe Funarig még van néhány tényező, amelyet nehezebb lesz „legyőzni", mint a segítésükre ítélt magyar pohtikát. Ami az erdélyi magyarokat illeti, a vélemények a teljes skálát bejárják. A kedvezménytörvénnyel szemben legtöbbet hangoztatott kifogásuk nem az, hogy a románok is élvezhetik a munkavállalást, hanem az, hogy a törvény nem jelent valódi kedvezményt a munkalehetőségek terén. - Biztos vagyok benne, hogy a magyar hatóságok nem fogják hagyni, hogy korlátlanul munkát vállaljon mindenki, aki csak átjön Romániából -véli H. J., kolozsvári mérnök - Valószínűleg lesznek kimondott és hallgatólagos kritériumok,