Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-26 / 22. szám

SZOMBAT, 2002. JANUÁR 26. •NAPOS OLDAL" IV A Szukits-könyvek sorozatában újra kiadták Arató László és Bátyi Zoltán kötetét a szegedi Csillagról Egy tisztességes börtönkönyv MINDEN RIPORTBAN, AMELY BÖRTÖNLAKÓKRÓL, A TISZTESSÉ­GES EMBEREK ÉLETÚTJÁ­RÓL LESODRÓDOTTAKRÓL SZÓL, KESKENY ÖSVÉNYEN KELL EGYENSÚLYOZNIA AZ ÚJSÁGÍRÓ­NAK. Egyik oldalon az embeibarátilag kö­telező, ám esetenként korántsem őszinte bájolgás fenyeget, misze­rint az egyéni bűnökért a társada­lom a hibás, másikon pedig a „bátor" (önmeghatározása szerint: „tökös"), ám árnyalatokra vak ripor­ter elszántsága, hogy megátal­kodott szörnyetegeket mutasson be tépelődő, vívódó emberek he­lyett. Arató László és Bátyi Zoltán „A Csillag börtönkönyv" című kötete második kiadásánál tart (ezúttal a Szukits Kiadó gondozásában), je­lezve, hogy az olvasóközönség meg­találta benne a kiegyensúlyozott, újságírói modorosságtól mentes könyvet. A kötet alighanem azért is szüle­tett meg, mert szerzői újságírói ta­pasztalatból ismerték a Csillag bör­tönt, és úgy gondolták, hogy ezzel nincsenek sokan így: a börtön nem hasonlít a közfelfogásban róla élő képhez. A könyv titka ennélfogva nagyon egyszerű: Arató és Bátyi úgy veszi a börtön valóságát, aho­gyan az van. Kötetük, bár doku­mentumjellege egyik erőssége, ettől még olvasmányos maradt, annak következtében, hogy tapasztalt új­ságírókként jó arányérzékkel adagol­ták a börtönbe jutott emberek tör­ténetének színeit. Megőrzik a távolságot attól, amit a megszólaltatottak elmesélnek, ugyanakkor hűen visszaadják mind­azt a bizakodást, amire még a leg­elvetemültebb embernek is szüksé­ge van, hogy a börtönéveket elvisel­je. A többszörös gyilkos hallgathat Beethovent, s ezzel együtt-fogalma sincs, hány késszúrással ölte meg feleségét és anyósát. E könyv emberbarát abban az ér­telemben, hogy nem a törvény, és nem is a normális átlagemberi mo­rál hangján beszél, hanem a ténye­kén, amelyet az emberi életsorsok fordulataira érzékeny újságíró nyel­vén ad elő. Abban a tekintetben is figyelemreméltó, hogy felforgatja a börtönélettel kapcsolatos közhitet: a trágár és brutális erődítmény köz­helyét eleve félreteszi, s egyik részről a munkahely, a szakszerűség, a pe­dagógia, másikról pedig a sorsán esetleg új elhatározásra jutó vagy a magábaszállottság miatt átalakult lelkű embert mutatja meg az olva­sónak Arató László-Bátyi Zoltán: A Csillag börtönkönyv. (Szukits Kiadó; fotók: Gaál Béla) PANEK SÁNDOR Elsőként adott hírt az Antarktisz létezéséről Bellingshausen kalandos élete (MTI PANORAMA) Százötven éve, 1852. január 25-én halt meg Fabian Gottlieb von Bel­lingshausen, orosz néven Faggyej Faggyejevics, svéd származású orosz felfedező, aki elsőként adott hírt az Antarktisz létezéséről. Bellsingshausen 1778. szeptem­ber 20-án született a ma Észtor­szághoz tartozó Ezel szigeten (mai neve: Szarema). Tízéves korában lépett a haditengerészet szolgálatá­ba, a kronstadti kadétiskolában ta­nult. 1803-1806-ban tagja volt az első orosz földkörüli expedíciónak a Nagyezsda hajón, amelyet Ivan Fjodorovics Kruzenstem vezetett. 1809-ben részt vett az orosz-svéd háborúban. Az orosz kormány által terve­zett első antarktikus kutatóút ve­zetőjéül Ratmanov kapitányt, a Nagyezsda első tisztjét szemelték ki, ő azonban hajótörést szenve­dett, megsebesült és lemondott, így lett Bellingshausen a Vösztok hajó parancsnoka és az expedíció vezetője. A másik egység a Mirnij kapi­tányának Mihail Petrovics Lazare­vet nevezték ki. A két hajó igen különbözött egymástól, a Mirnij nagyobb volt és erősebb építésű, de sókkal lassabb, ezért együtt tar­tásuk komoly feladatot jelentett. Az expedíciónak kizárólag tudo­mányos feladata volt, a déli sark­vidék környékének feltárása. 1819. július 19-én futottak ki Krons­tadtból, novemberben értek Rio de faneiróba, majd decemberben Déli Georgia szigetére. Bejárták a még ismeretlen délkeleti partot ­a másik oldalt Cook írta le 1775­ben - és felfedezték a Traverse szi­getcsoportot, amely három vul­kanikus szigetből áll. Ezután érték el a Cook által öt­ven évvel korábban felfedezett Sandwich-földet, amelyről bebi­zonyították, hogy szigetcsoport, s Déli Sandwich-szigeteknek ke­resztelték át. Kimutatták azt a víz alatti vulkáni hegyláncot, amely 2500 km hosszban húzódik a Falkland-szigetektől a Sandwich­szigetekig az Atlanti-óceán dél­nyugati részén. Ez ma a Déü An­tillák nevet viseli. 1820 elején lépték át először a déli sarkkört, a 67,5 szélességi fo­kot, de a 70-edik fokon túl nem si­került jutniuk. Többször megkö­zelítették a Keleti (Indiai-óceáni) Antarktiszt, s meg is pillantották a partokat, először a nyugati hosszúság 3. foka körül, ezt később a norvégok Martha hercegnő-part­nak nevezték el, majd a keleti hosszúság 16. fokánál (ez a Rang­hild hercegnő-part), harmadszor a keleti 49-edik foknál, Olaf herceg földjénél. Vitatható, hogy ez a kon­tinens felfedezését jelenti-e. Az északi szél, amely közelebb vihet­te őket, a térségben ködöt és ha­vat hozott, a tiszta időhöz viszont kedvezőtlen irányú szél járult, ezért nem tudták a partokat job­ban megközelíteni. Ezután a két hajó elszakadt egy­mástól, külön-külön vitorláztak északra Tasmaniáig és Sydneyig, ahol találkoztak. Továbbhaladva áthajóztak Új-Zéland két szigete között, a Tuamotou-szigeteknél atollokat és más szigeteket fedez­tek fel, ezeket Russian-szigetek­nek nevezték el. Tahitin is jártak, itt is találtak néhány, addig ismeretlen szige­tet, majd visszatértek Sydneybe, ahol ötven napot töltöttek. 1820 novemberében az Új-Zélandtól délre fekvő, a déli 54. fokon talál­ható Macquarie-sziget érintésével ismét dél felé indultak, és sokkal szorosabb kört vontak az Antark­tisz köré, mint Cook. 1821 januárjában a 69. fokig ju­tottak és ott 22-én földet láttak, melyet I. Péter-földnek neveztek el. Ezt a szigetet, amely a később Bel­lingshausenről elnevezett tenger közepén fekszik, csak 106 év múl­va találták meg újra a norvégok. Később, január 29-én egy 3000 m magas hegycsúcsra bukkantak, ennek környékét I. Sándor-föld­nek nevezték el. A hegy később a Mount Stephenson nevet kapta. 125 évvel ezután bizonyította be az amerikai Finn Ronne, hogy a Sándor-föld sziget, melyet csator­na választ el a kontinenstől, az Antarktiszi-félsziget nyugati ol­dalán van. Ezek területek az első ismert szárazföldek a déli sarkkö­rön belül. Bellingshausen ezután áthaladt a Drake-szoroson, ahol a Déli­Shetlandok több szigetét fedezte fel, s megállapította, hogy ez 600 km hosszú szigetlánc. 1821 febru­árjában a hajók állapota miatt ha­zaindultak és 1821. augusztus 5­én, 751 napos út után érkeztek meg Kronstadtba. Egész útjukon mindössze két embert veszítet­tek. Bellingshausen később a balti hajóhad parancsnoka lett, az orosz-török háború során 1828­ban részt vett Várna körülzárásá­ban, ezután kapta tengernagyi ki­nevezését. 1831-ben szerepet ját­szott a lengyel forradalom leveré­sében. 1839-ben nevezték ki Kronstadt kormányzójává. Bellingshausen expedíciója tör­ténetét Két utazás a Déli Jeges­tengeren című, 1831 -ben oroszul megjelent könyvében írta meg. Beszámolója 1902-ben jelent meg németül, 1945-ben pedig angolul, Bellingshausen kapitány utazása az Antarktiszi tengeren címmel, ezért a tudományos világ hosszú ideig csak kevéssé ismerte eredmé­nyeit. Az ő nevét viseli ma az An­tarktisz nyugati - Csendes-óceá­ni - part menti hegyvonulata is. FÁBRI FERENC A CSILLAG BÖRTÖNKONYU t ARATÓ LÁSZLÓ BÁTYI ZOLTÁN # •KINCSTÁRI-TAKARÉKJEGY­JANUÁR 2-TÓL NÉVRE SZÓLÓ A legnépszerűbb magyar att n . Harnpapir. 3 postán vásáröí r h '.iacaríáchAí jIó törvény hatályba lépésével. Iisi'moc- 'rrtz7KJőFMLÍCÍt •j. H < Ű¥ 3 mert 0 V ah rsi p vA-jl lékpapirjarp Ezzé; az állami garancia nyújl dlSatníao ujdZtH.Vcüiyat, oíta biztonság mellett 3 KfííCStc ü TakarékieaGyfaidontis s t /B'.iK, rcszsn a marnak cietvs a toké k\zbrt íeméiyazonosséoanak igazolásával vehető : iaypjíírn) A változás a Torgalomöan Jévd pap íf'jksi npffi érinti Ezért önü ?koem keli befáradnia a postára le nem íá t értékpapírja:r újra csefeini. megszokott módon kenettek kifizetésre. • www.allampapir.hu

Next

/
Thumbnails
Contents