Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-26 / 22. szám
Napos oldal A DÉLMAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG KULTURÁLIS MAGAZ INJA • SZERKESZTI: HOLLÓS1 ZSOLT korcsolyázás az, kérem, maga az elegancia Ari néni és az Ice Team a jégpályán a mostani csapat. Amikor arra kérem, szervezzen meg nekem egy találkozót a „fiaival" és „lányaival", azonnal kiadja az utasítást: „Szombaton mindenki egy órával az edzés előtt itt legyen!" Ott is van mindenki. Meleg György elnök elmeséli a szegedi Ice Team Sportegyesület történetét. Mint mondja, az ország egyetlen vidéki jégtáncegyesülete 1997-ben alakult meg a jégkorongszakosztályon belül. '98-ban léptek ki onnan, tavaly decemberben pedig különváltak a gyorskorcsolyázóktól is. Gondjaiknak se szeri, se száma. A várostól ugyan kaptak heti hét óra ingyen pályahasználatot, de ez az idő nagyon kevés a versenyekre való felkészüléshez, ezért a tömegkorcsolyázásokra is bejárnak, és a pálya sarkában gyakorolnak. Ráadásul a hétköznap reggel 6-tól 8ig és a hétvégén este 7-től 9-ig tartó edzés időpontja igencsak emberpróbáló a gyerekeknek. Az igazi az lenne, ha Szegeden is 10-11 hónapon keresztül üzemelne a jégpálya. Korcsolyázás napszemüvegben A pénz kevés: a szülőknek nemcsak a méregdrága korcsolyát és a kűrruhát kell megvenniük, hanem ők fizetik az edzőket, a versenyekre való utazást és a nyári edzőtáborokat is - ez utóbbi tavaly 1,2 millióba került. De megérte: két hétig fürdőnadrágban és napszemüvegben korcsolyáztak a tiszaújvárosi műjégen. Az sem szerencsés, hogy más vidéki városban nem működik jégtáncszakosztály, így ugyanis nemigen lehet vidékbajnokságot szervezni. Az egész évben pályához jutó budapesti gyerekekkel pedig nehéz felvenni a versenyt. Állandó szakedzőt szerződtetni szintén nem könnyű feladat. Aki jönne, nem jó, felkészült szakember pedig nem akar Szegedre költözni. Most Világos Beáta jár hozzájuk hétvégenként Budapestről, hét közben pedig Ari néni, két segédoktató és a legidősebb versenyző trenírozza a fiatalokat. Az egyesület legidősebb versenyzője a 21 éves Horváth Lász• Ari néni és a gyerekek. (Fotó: Schmidt Andrea) ló, aki jelenleg a 14 éves Kovács Orsolyával jégtáncol. Mindketten országos bronzérmesek. Laci eredményei határozottan cáfolják azt a tényt, hogy csak az tanul meg rendesen korcsolyázni, akit gyerekkorában visznek jégre. A fiatalembernek tudniillik 17 éves korában volt először korcsolya a lábán. Igaz, műkorcsolyázó soha nem lesz belőle, mert „ugrálni" ebben a korban már nem lehet megtanulni. Táncolni viszont igen. Lacit természetesen Ari néni szervezte be az egyesületbe, csakúgy, mint a többieket. A Renget és a Szemes családoknak például három-három gyermeke is korcsolyázik az Ice Teamben. Szabó Orsolya a televízióból kapott kedvet a korcsolyázáshoz. „Anyu először nagyon ágált ellene, de a végén beletörődött" mondja. Azóta zokszó nélkül kel hajnalban, és jön az edzésekre. Laci partnere, Kovács Orsolya három éve korcsolyázik az egyesületben. „Egyénizni szerettem volna, de Ari néni azt mondta, a jégtánc illik hozzám. Az ikrek tizenkét pár cipője Lacival is ő rakott össze, mint az összes többi párt is. Hiába lázadozunk néha, azt mondja, ez nem szerelem, nem érzelegni kell, hanem dolgozni. Lacival jól kijövünk, bár mivel sokkal fiatalabb vagyok, néha úgy éizem, egy kicsit el vagyok nyomva" - vallja be a kislány. Lacinak is és neki is az a leghőbb vágya, hogy világversenyen indulhasson. A két saját unokát, a 13 éves Markovics Csabát és Attilát Budapestről és Karcagról hozza edzeni Szegedre minden hétvégén Ari néni. Csaba négyszeres vidékbajnok műkorcsolyázó, jelenleg Szemes Ágnes a párja. Hogy többet tudjon edzeni, Budapestre költözött, ott jár iskolába, míg a család Karcagon maradt. Attila országos ezüst- és bronzérmes egyéni korcsolyázó volt, most Szabó Orsolyával jégtáncol. Az ikrek eddig 12 pár korcsolyát nyűttek el - egy egész vagyont. Kétszázezer forintnál olcsóbb cipőben ugyanis semmi értelme versenyen a jégre menni. Nem Csaba az egyetlen, aki a korcsolyázás miatt Budapestre költözött. Sólya Ádám ötszörös vidékés kétszeres magyar bajnok szintén ezért tanul a fővárosban, de párjával, a budapesti Oros Hajnalkával most is a Szeged színeiben versenyez. Az ő célja nem más, mint az olimpiai részvétel. Eddig jutunk el a beszélgetésben, amikor valaki hozza a hírt: lehet jégre menni. Egy pillanat alatt egyedül maradok az öltözőben - a gyerekek a csekélyke edzésidő minden percét ki akarják használni. Eltűnik Ari néni is. Mire korcsolyát húzok és kibotorkálok a pályára, már Lacival vitatkozik. „Nekünk az egész pálya kell, Ari néni, tessék megérteni! Hogy gyakoroljuk a kötelező kürt, ha ott cikáznak a kicsik? érvel a fiatalember. „Majd holnap kaptok félórát, ma nem lehet. A többieknek is kell a hely. Nehogy azt hidd, te, hogy Pesten egész pályát kapnál! - zárja le a vitát Ari néni. Nekem még odadörmögi, hogy az utánpótlás roppant fontos. „Ha nem kezdünk egy sportágat a bölcsőben, soha nem lesznek világklasszisaink" - szögezi le, és odébbkorcsolyázik. A kicsik úgy mennek utána, mint a kislibák. KECZER GABRIELLA VASÁRNAP DÉLUTÁN HÁROM ÓRA A SZEGEDI KORCSOLYAPÁLYÁN: TÖBB SZÁZ EMBER, LELKES AMATŐRÖK, CSETLŐ-BOTLÓ APRÓSÁGOK, KOMÓTOS HÖLGYEK, VIHÁNCOLÓ LÁNYOK, SZÁGULDOZÓ FIÚK ÉS LASSÚ, MONOTON KÖRÖKET ROVÓ, MAGÁNYOS URAK A JÉGEN. A TÖMEGTŐL SZABADON HAGYOTT SAROKBAN KÉT-HÁROM FIÚ GYAKOROL, CSAK ÚGY SORJÁZZÁK A FORGÁSOKAT ÉS AZ UGRÁSOKAT. MÁR AMENNYIRE KÉTSZER KÉT MÉTEREN FOROGNI ÉS UGRÁLNI LEHET. A GYEREKEKET EGY IDŐS HÖLGY DIRIGÁLJA KLASSZIKUS, FŰZŐS KORCSOLYA, SZÁLFAEGYENES TARTÁS, VISSZAFOGOTT SMINK, AHOGY A NAGYKÖNYVBEN MEG VAN ÍRVA - KÍMÉLETLEN HATÁROZOTTSÁGGAL AZ EMBERNEK AZ AZ ÉRZÉSE, EGY LOVASSZÁZADOT IS KÖNNYEDÉN ELIGAZGATNA. „HOGY KI Ő? HÁT, AZ ARI NÉNI" - MONDJA MINDENKI, AKINÉL E FIGYELEMREMÉLTÓ JÉGI JELENSÉG KILÉTÉRŐL ÉRDEKLŐDÖM. PONTOSABB INFORMÁCIÓVAL AZONBAN SENKI NEM SZOLGÁL, SZEMMEL LÁTHATÓLAG MINDENKI EVIDENCIÁNAK TEKINTI, HOGY ARI NÉNI AZ ARI NÉNI, ÉS EBBÉLI MINŐSÉGÉBEN VAN JELEN A JÉGEN. • Horváth Laci és Kovács Orsolya. Akkoriban illett tudni jégtáncolni A korcsolyázás? Apám tanított meg rá. Kijártunk a Szukováti térre (a mostani Ady tér), ott korcsolyázott a szegedi nagypolgárság krémje. Akkoriban illett tudni jégtáncolni. Legalább tízezer embert tanítottam meg korcsolyázni. Fellocsoltam az udvart a gimnáziumban, négy-öt fiúval egész éjjel hizlaltuk a jeget. Aztán reggel a gondnok szépen felszórta salakkal, hogy a lovas kocsi, amelyik a kollégiumba szállított ezt azt, át tudjon menni rajta. Felsepertük a salakot, és kezdtük elölről az egészet. Hétvégenként meg mentem Szabadkára kishatárátlépővel, az ottani korcsolyapályára. Amikor megnyílt Szegeden a műjég, összevontam az óráimat és vittem mindenkit, akit tudtam. Néha hetven gyereket egyszerre. Csináltam én mást is: hátúszásban főiskolai magyar bajnokvoltam, szertornában ezüstérmes, de a korcsolya, az más. Az, kérem, maga az elegancia." : • Sólya Ádám és Oros Hajnalka. Utóbb azért kiderül róla egy s más. Özvegy Markovics Endréné született Wöller Aranka 68 éves, nyugalmazott testnevelő tanár. „Nem tornatanár, kedves. Testnevelő. Úgy kell mondani. Persze, persze, Szegeden születtem, őskövület vagyok én ebben a városban. Itt végeztem a tanárképzőn, azután huszonhárom évig tanítottam a Tömörkény gimnáziumban. Az én osztályom mindig igazi nevelde volt; a banketteket csakis a Royalban tartottuk, nem holmi csirkecsárdákban. Ari néni ténykedése nem ért vé; get a nyugdíjazásával. Sőt bizo; nyos értelemben akkor kezdődött. : Fia és menye rendszeresen rábízta két fiúunokáját, Ari néni pedig, ; amikor már nem tudott mit kez; deni a hároméves ikerpárral, vit; te őket a jégre. Bécsben vett nekik : korcsolyát - nálunk még nem le: hetett kapni kisgyerekre valót. A : többi kölyök a jégen megirigyelte ; az ikrek kunsztjait, Ari néni pei dig elvállalta őket is. így alakult ki