Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-26 / 22. szám

SZOMBAT, 2002. JANUÁR 26. •NAPOS OLDAL* II. Nézzük a tévét Szerencsésebb országokban már régóta az van, hogy a pobtika: szakma. Egy üzletág a többi között. Az Egyesült Államokban 1968 óta tartják számon a pohtikai tanácsadást is önálló szakmaként. Sokféle szaktudással rendelkeznek, akik ebben az üzletágban dolgoznak. Elsősorban médiaszakértők, reklámszakemberek, közvéleménykutatók, a pohtikatudományok oktatói, különféle propagandaszakértők, úgymint a direkt levelezés, a telefonos és az elektronikus üzenettovábbítás szakértői stb. A politikai tanácsadók táborának apró részterületekre szakosodott emberei természetesen csapatban működnek a választási kampányok idején. A pohtikai karrier felsőbb posztjaiért versengők általában önálló, saját stábokat is dolgoztatnak, ezek együttműködnek a párt által megbízott cégekkel. Következésképpen egyes ügynökségek , . .. hagyományosan a republikánusoknak dolgoznak, mások mindig a demokratáknak. Azért muszáj az üzleti vállalkozásoknak pohtikailag elköteleződni, mert bár ugyanolyan professzionáhs reklámszakértelmet kíván apobtíkus eladása ", mint a parfüm, a mosószer vagy az autó kereskedelme, azért ez mégis - más. Amennyiben önábó'személyiséggel rendelkezik az „áru". Vagyis beleszól, . de még mennyire, a saját áruba bocsátásának kérdéséibe. Ha pe. di'g a marketinges egyszer republikánus, másszor demokrata „áruval" foglalkozik, mindkét oldalon elveszíti a bizalmat, tehát jól felfogott üzleti érdeke a pohtikai irányzathoz való hűség. Mindazonáltal a legjobb - legsikeresebb - reklámcégek között nincs vita abban, hogy úgy kell egy választási kampányt végigcsinálni, hogy utána a pohtikai ellenfelek le tudjanak ülni égy asztalhoz és meg tudják beszélni a tanulságokat. Ne tartsák egymást szörnyetegnek, gonosztevőnek, hanem versenytársaknak. Létezik is egy szervezet, amely tömöríti az összes politikai irányultságú tanácsadó- és reklámcéget, s időről időre szakmai mérleget készít, gazdagftva a kampánystratégiák, reklámfogások, közvélemény-kutatások amúgy is gazdag szakirodalmát. A kampányban igen rövid idő alatt igen kreatívnak kell lenni, a politikai tanácsadók elrettentő mértékben használják el magukat, siker esetén pedig a befutott jelölt önmagának tulajdonítja az eredményt. Vagyis nem könnyű a pálya. Azért vannak tanácsadók, akik híresebbek, mint a politikusok. Ann Stone például, akit a politikusok csak úgy emlegetnek: „a szőke hosszú hajú nő". Republikánus. Legnagyobb sikere Reagan elnök kampányához kötődik, azóta sem sikerült senkinek annyira rövid idő alatt annyi pénzt és szavazót összegyűjteni - elsősorban a direkt levelezés módszerével. Miért beszélünk erről? Mert kampány van minálunk és minden jel szerint az amerikai minta felé tartunk. Amennyiben kétpólusú kezd lenni a politikai paletta, és már mutatják magukat professzionális cégek is. Hogy aztán képesek lesznek-e valaha egy asztalhoz ülni, ellenfelekként és nem ellenségekként viselkedni? Ennek nincsenek jelei.A szakértők szerint ez is a fejlett demokrácia fokmérője, úgyhogy előbb-utóbb így lesz. Vagy nem, s az utóbbi esetben beáll a banánköztársasági állapot. Amúgy, az utolsó következtetés kivételével mind a föntieket és még többet egy érdekes, informatív műsorból, a királyi tévé legutóbbi Médiarmx-adásából lehetett megtudni. SULYOK ERZSÉBET Könyvtoplista Az Alexandra Könyvesbolt (Szeged Plaza) heti sikerlistája 1. Dr. Kende Péter: A Viktor (Saxum) 2. Tolkien: A Gyűrűk Ura (Európa) 3. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (Animus) 4. Müller Péter: Jóskönyv - Ji-King (Doctor Herz Bt.) 5. Bartus László: Maffiaregény (szerzői magánkiadás) 6. Stephen E. Ambrose: Az ebt alakulat (Gabó) 7. Vujity Tvrtko: Újabb pokob történetek (Alexandra) 8. Tolkien: A Babó (Európa) 9. Helen Fielding: Mindjárt megőrülök! (Európa) 10. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (Helikon) Beatrix királyné „segédletével" vált népszerűvé a jelmezes-maszkos alakoskodás Farsangi vigasságok ideje • Farsangi áleskiivő: az „ifjú párt" farönkre ültetve húzzák végig a falun. (MTI-archlv) A FARSANG GYÖKERE AZ ŐSRÉGI, POGÁNY TAVASZHÍVOGATÓ, FÉKTELEN ÖRÖMÜNNEPEKBEN KERESENDŐ, KIALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON A KÖZÉPKORRA TEHETŐ, A KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR UTÁNI LEGGAZDAGABB SZOKÁSHAGYOMÁNYOKKAL, MULATSÁGOKKAL, ALAKOSKODÁSSAL, PÁRVÁLASZTÁSSAL,KÖSZÖNTŐKKEL, DRAMATIKUS JÁTÉKOKKAL, TERMÉKENYSÉGVARÁZSLÁSOKKAL, TÉLTEMETÉSEKKEL. A tavaszt segítő és kezdő, jókedvben tobzódó, ősi ünnepek, a görög dionysiák, a római bacchanáliák, a pogány rituálék és mágiák „utóda", a farsang, bár Európa-szerte dívott, az egyház számára még a XV században is elfogadhatatlan volt, s Temesvári Pelbárt prédikátor egyenesen az „ördög ünnepe"-ként aposztrofálta. A természet újjászületése ősvágyú dicsőítésének legjellemzőbb európai mozzanata, a jelmezes-maszkos alakoskodás azonban „királyi segédlettel" szokásjogot nyert nálunk is - Mátyás király feleségének, Beatrix királynénak rokonai küldtek például művészi itáliai álarcokat ajándékba az udvari mulatozóknak. Az emberi életörömöt mintegy az evangéhumban is szentesítve (lásd a kánai menyegzőről szóló János apostoh szakaszt), az egyház elállt a farsangi tiltástól, de mértékletességre próbált inteni. A tavaszvarázslásban és ünneplésben eredő ősi, kultikus elemek azonban dominálok maradtak: a tánccal az élet újjászületését járták ki, a nagy lakomákkal a természetet akarták hasonló bőségre bírni, az élet folytonosságát, az emberek szaporodását voltak hivatottak elősegíteni az alakoskodások, a párválasztást célzó nagy bálok és a lakodalmak. Koronként és néprétegenként más-más elemek erősödtek fel, amelyek a korabeh feljegyzések alapján a farsangi szokásvilág rendkívüh színességét mutatják. S irodalmi szintre emelkednek például Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című vénlánycsúfoló vígeposzában, ami a dámáknak farsang ideji viselt dolgait örökíti meg 1799-ben. Az újabb keletű farsangolásban a legáltalánosabb a bálozás volt nemesnél és parasztnál, városiaknál és falusiaknál egyaránt. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakban a legtöbb helyen egymást érték a táncalkalmak, volt bál külön az egy céhbebeknek, a kis- vagy nagygazdáknak, a gyerekeknek, a párosoknak, a még páratlanoknak, csak nőknek vagy csak férfiaknak Voltak a település egész lakosságát váró táncmulatságok, voltak kisebb közösségeket hívó házi bálok (pendzsomok), rendeztek zártkörű, a vendégek hozta enni-innivalóra alapuló batyubálokat - maskarával, ritkábban anélkül. Az álarcos alakoskodás, felvonulás szinte íratlan szabálya volt a farsangidőnek, akárcsak a lakodalmas játékok és a mókaházasságpk, valamint az egészségés bőségvarázslásokhoz kapcsolódó, adománygyűjtő, jelmezes, zajos, tréfás farsangi köszöntések, illetve a mulatságok színhelyén vagy a házaknál előadott dramatikus játékok, s ismeretesek voltak legények virtuskodásai (pl. a szegedi tájon a kakasütés), gyermekek vetélkedései is. A vigasság, a télkergetés a farsangfarkán érte el a tetőpontját, ami a húshagyó keddet (a böjtkezdetet) megelőző hét végétől számí: tódott. Kövér (zabáló) csütörtökön : kezdődött a nagy evés-ivás, jó éte: lekkel, hogy biztosítsák ezzel a jó : termést. Fánkot azért ettek, hogy a szerencséjük, a termésük úgy dagadjon, mint a fánk tésztája. Idősjóslás, dologtiltás is kapcsolódott a farsangi háromnapokhoz, aminek a végén, egy időben a téltemetéssel (ennek szokása Szegeden egy vénasszonnyá formázott bábu Tiszába lökése volt), számbavették a „far: sangbólkimaradtakat'/(apárranem i találókat), és számukra különböző közvélemény-büntetéseket eszeltek ki. Csúfolásuk országszerte szo; kás volt, a tuskó- vagy tőkehúzást újabban (már eredeti tartalma nélkül, „népünnepélyként") megint sokfelé felelevenítik. A farsang és a böjt jelképes, középkori profán küzdelmének, a Konc vajda és Cibere vajda párviadalának Breughel hí: res bécsi képén is megörökített dra; matikus játékát azonban, sok más : régi szokással, hiedelemmel együtt, : már az emlékezetből is kitörlik az új idők, melyekben a farsang leginkább csak a báb szezont jelenti. SZABÓ MAGDOLNA PODMANICZKY SZILÁRD Vénusz a Rózsadombon Az öreg felhúzta a szemöldökét, és belekezdett. „Az egész nagyon egyszerű és ésszerű." „Azt mindjárt gondoltam." Nem bírtam megállni, hogy ne szóljak közbe. „A föld pályája relatíve módosult, mármint úgy értem, hogy a naprendszerben maradt, de a Tejúton egy erős és ingadozó mágneses tér hatására összevissza bolyongott, és többnyire bolyong még ma is. Soha nem jöttek rá, hogy honnan származik ez a mágneses erő. De a lényeg az, hogy van, mikor közel kerülünk hozzá, van, mikor távolabb kerülünk a Tejútrendszer közepén lévő fekete lyuktól. Ilyenkor minden összezavarodik. A fekete lyukban, de ezt már biztosan tudod te is, nincsen idő, legalábbis a mi fogalmaink szerint nincs. És amikor elhúzunk az időtlen sötétség mellett, olyan erős hatást gyakorol a földi időre, hogy az szinte megáll, vagyis úgy érzékeljük. És aztán már hiába távolodunk onnan, a hatás úgy összezavarja a gravitációs mezőt, hogy jó időbe telik, mire helyreáll. Mindig kell hozzá egy valaki, vagy valakik, akik, nem tudni, miért, de valamilyen oknál fogva kívül esnek ezen a hatáson. A biológusok azt tartják, hogy ezek más szellemi lények, és csak a fölvett alakjuk hasonlít ránk. Na, és ha egy ilyen ember hordozza magában a rép időrendszert, akkor ő rendbe tudja rakni, visszahozhatja az időt. Én még nem láttam ilyet, de állítólag úgy szokott történni, hogy egyszerűen megérinti a másikat, és akkor a sejteken keresztül helyre áll a biológiai óra. Aztán az is megérint valakit és így tovább, a folyamat hamarosan fölgyorsul. De úgy látom, még nagyon az elején tartunk. És az öreg ravaszul körülnézett. „En is úgy látom." „Hm. Nem te vagy véletlenül az az érintős ember? Mert nekem úgy tűnik, gondolom, neked is, rajtunk ldvül senki nem mozog itt." „Nem tudom, én nem tudom, mi vagyok. Nekem senki nem mondta még, hogy más szellemi lény vagyok. Sőt azt se nagyon, hogy szellemi lény." „Elég baj, erre figyelmeztetni kell őket, mert ahhoz túl nagy a felelősségük, hogy ne tudjanak róla. Mindig vártam, hogy egyszer majd én, hogy más szellemi lény legyek, de lassan amúgy is lejár az időm, és még senki nem mondta. Meg aztán erre idővel magamtól is rájönnék." „Gondolja, hogy én más szellemi lény vagyok?" „Mjért ne! Próbáld csak meg, érints meg valakit, majd meglátjuk!" Oldalt rázogattam a fejem. „Ez így nem jó, nem bizonyít semmit, éppen tetszett mondani, hogy aztán már a többiek is fölébreszthetik egymást." „Ez igaz, okos lány vagy. Akkor hogyan derítsük ki, hogy más szellemi lény vagy-e ? Én is nagyon szerettem volna tudni, biztosan te is." „Hát éppenséggel nem lenne rossz. De..." És akkor hirtelen eszembe jutotta barlang, az emlékezőkristályok, hogy ez itt egy másik világ, a másodvilág, ami a barlang falán kelt életre, és kívül meg még ott az a sok furcsa hely, amin átléggömböztünk, és ha jól gondolom, akkor a szomszédék szekrényéig az megint egy másik világ. Na, most kezdjem el magyarázni az öregnek, hogy ő csak egy másodvilág, és csak azt gondolja, hogy itt bizonyos más szellemi lények keverik a masszát, miközben ő is csak az emlékezőkrístály egy darabja, egy élő halott, aki soha nem akar kifogyni a világból a rengeteg példánya miatt. Valahogy csak szóvá kéne tenni! De ebben a korban ? Még megviselné, aztán rosszul lesz, kiterül itt nekem, és az úgy nem jó. Viszont érdekes, hogy itt nem hasad le az emlékezőkristály, azt csak a barlangban láttam. Hogy van már ez is ? Pedig ha leszakadna, mondjuk, a lába, na jó, egy kicsit a cipője orra, akkor azzal már kezdhetnénk valamit. De nem fog leszakadni, ahogy az én szerencsémet ismerem. „Mi van veled, kislány?Nagyon elgondolkoztál." „Semmi-semmi. Csak..., csak azon gondolkoztam, hogy hátha tényleg más szellemi lény vagyok. Az nagyon jó lenne. Akkor már a szüleim is büszkék lennének rám." „Miért, nem azok?Egyáltalán hol vannak a szüleid?" „Elmentek megnézni a tűzijátékot." Es ahogy ezt kimondtam, röpön a szám elé kaptam a kezem, bár fölösleges volt, mert biztosan itt is van tűzijáték, azt meg nem árultam el, hogy én egy egészen másik tűzijátékra gondoltam, „fa, hogy a szüleim, hát, olyanok, mint a többiek, nem különösebben nagyobbak vagy kisebbek, nem is csúnyák, néha hazajárnak, jókat esznek, van hobbijuk (de mi is ?), állítólag szeretik a munkájukat, néha veszekszenek, de aztán meg nevetnek, úgyhogy teljesen fölöslegesen veszekszenek, szóval, olyanok, mint a többiek." „Nem túl kedvesen beszéltél róluk." Ettől aztán vadul húzogattam a szemöldököm, amiről már rég le kellett volna szoknom, mert ráncokat okoz. „Nem túl. De erről ne tessék faggatni. A szokványos gyerekes zsörtölődés, majd ha megnövök, megértem őket, sőt, én is ugyanazt fogom csinálni." (Folyt, köv.)