Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-25 / 21. szám

Családi kör AZ OTTHON MELLEKLETE A 0 E LM AG Y A RO RS ZÁG B A N ÉS A DÉLVILÁGBAN • SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA A babamasszázs csökkenti az alvászavart és a hasfájást Izgága és lusta kisbabáknak A BABAMASSZAZS-TECHNIKAT AZ INDIAI ÉS A SVÉD MASSZÁZSTECHNIKÁK ÖTVÖZÉSÉ­VEL KÖZEL HÚSZ ÉVE ALAKÍTOTTA KI A NEM­ZETKÖZI BABAMASSZÁZS SZÖVETSÉG. MELY­NEK EGYIK BUDAPESTI KURZUSÁT ELVÉGEZTE A SZEGEDI RÁCZNÉ GYÉMÁNT ANDREA IS. AKI CIVILBEN VÉDŐNŐ ÉS ÉVEK ÓTA A SZEGEDI IFJÚSÁGI HÁZBAN OKTATJA A BABAMASSZÁZS ALAPJAIT. A SZÜLŐK KÖRÉBEN SZEGEDEN IS EGYRE NÉPSZERŰBB TANFOLYAM FEBRUÁR ELEJÉN INDUL ÚJRA. A babamasszázs az édesanya és a gyermek kapcsolatáról, az érintésről és a simításról szól, amivel a szülő a gyógyítás mellett segí­ti a baba fejlődését. A Nemzetközi Baba­masszázs Szövetség körülbelül húsz éve az indiai és svéd masszázstcchnikák ötvözésével alkotta meg a babamasszázs alapvető mozdu­latait, amit minden országban csak okleveles oktatók alkalmazhatnak, illetve taníthatnak meg a szülőknek. Ez a komplex módszer egy­szerre több egészségügyi problémára jótéko­nyan hat: segít az alvászavarokkal küszködő piciknek és csökkenti a hasfájást, serkenti a nyirokkeringést, fokozza a vérkeringést, jó ha­tással van az immunrendszerre. - Itt nem le­het hibát véteni. Minden édesanya ösztönö­sen érzi, hogyan kell a gyermekhez nyúlni, úgy masszírozza a picit, hogy annak a legjobb le­gyen, én csupán a technikát tanítom meg ­magyarázta Ráczné Gyémánt Andrea védünő, babamasszázs-oktató, akinek a vezetésével indul február első napjaiban a Szegedi Ifjúsá­gi Házban a babamasszázs-tanfolyam. Elmondta, hogy a két technikát ötvöző masszázs indiai részére jellemző, hogy a test középpontjától indul kifelé a masszírozás, a vég­tagok felöl pedig a szív irányába haladnak a svéd elemeket felhasználó mozgások. Míg az indi­ai lazitő, ernyesztő hatású, ezért elsősorban az izgága gyermekeknek ajánlott, a svéd inkább serkentően hat, ezért a lassúbb és picit lustább babáknál célszerű alkalmazni, természetesen problémától és babától függően kell a megfe­lelő elemet előnyben részesíteni vagy kombi­nálni. Csak nyugodt ébrcnléti állapotban lehet masszírozni, síró babát csak akkor szabad, ha a sírás okát, a hasfájást szeretnék ilyen módon csökkenteni vagy elmulasztani. A masszírozás lazítással, rclaxációval indul, majd az édes­anya szemkontaktussal-és naponta lehetőleg ugyanazokkal a szavakkal „engedélyt kér" a I Ráczné Gyémánt Andrea és kisfia, a négy hónapos Andris. Fotó: Veréb Simon kezdéshez. Ez azért fontos, hogy az édesanya és a gyermek egy hullámhosszra kerüljenek, a kicsiben rögzüljön az érzés. A babák könnyen hozzászoknak a mozdulatokhoz és azok vará­zsos hatásához - a szertartásos kezdést egy idő után megszeretik és már várják. Ha a mamá­ra néznek és mosolyognak, megadták az en­gedélyt. Ajánlatos ugyanabban a napszakban végezni, az édesanya rövid időn belül megta­lálja a megfelelő időszakot, leggyakrabban a dé­lelőtti, vagy a fürdetés előtti percek a legnép­szerűbbek. A babák a megfelelő időre „beáll­nak" és várják a simogató mozdulatokat. Kö­rülbelül húsz-harminc percig bírják a masszí­rozást. A tapasztalatok szerint az óvatosabb, alig érintő mozgással szemben az erősebb, egész tenyeres simításokat kedvelik a picik. A négyhetes ingyenes tanfolyamon bárme­lyik családtag részt vehet, aki erősen kötődik a gyermekhez. A havonta újra induló kurzus a gyakorlatban mindig babaklubbá alakul, ahol ismeretségek és barátságok alakulnak, az édesanyák szakember tanácsát kérhetik a problémákra. Az Ifjúsági Házban lehet jelent­kezni a babamasszázs-tanfolyamra, ami feb­ruár elejétől, hétfőnként délelőtt tíztől várja a szülőket. LÉVAY GIZELLA Milyen gyakran járunk vendéglőbe? (MTI) A felnőtt lakosság 40 százaléka ét­kezik elsősorban vendéglőben, ha­gyományos étteremben, míg 31 százalékuk választja inkább a gyorséttermeket - derült ki a GfK Piackutató Intézet felméréséből. A GfK a 15 éveseknél idősebb la­kosokat reprezentáló ezer fő sze­mélyes megkérdezésével készítet­te a felmérését a múlt évben. A felmérés szerint a hagyomá­nyos étteremben többséget alkot­nak a férfiak. Életkor szerint a 20-39 év közöttiek többsége szo­kott étteremben enni, míg a 60 évesek és idősebbek erősen alulrep­rezentáltak. Iskolai végzettség sze­rint a magasabb képzettségűek kö­zött jóval elterjedtebb szokás a vendéglőben étkezés, mint az ala­csonyabb iskolázottságúaknál. A diplomások kétharmada szokott étteremben enni, a nyolc általá­nost, vagy kevesebbet végzetteknek viszont mindössze egyötöde. Hasonlóan egyértelmű trendet mutat a jövedelem szerinti meg­oszlás. A havi nettó 100 ezer fo­rintnál nagyobb jövedelmű ház­tartásokban élők többsége jár ét­terembe. Az ennél kisebb jöve­delműek többsége pedig sohasem. Regionálisan Budapest és Észak­Dunántúl mutatószámai kiemel­kednek. Az ország többi régióiban ugyanis az átlagosnál kevesebben szoktak vendéglőben étkezni, te­lepülésnagyság szerint Budapest mellett a 20 ezer lakosúnál na­gyobb városokban élőkre jellemző, hogy étterembe járnak. A gyako­riságot is figyelembe véve kiderül, hogy hetente többször mindössze a válaszadók 2 százaléka megy vendéglőbe. Egy-két heti rendsze­rességgel további 4 százalék, egy­két-három havonta 11, féléven­ként 5, ennél is ritkábban viszont 18 százalék. Bár a gyorséttermek vendégei közt is több a férfi, mint a nő, egyéb szempontokból tapasztalhatók elté­rések a hagyományos vendéglátás­hoz képest. így az életkor szerint sokkal jobban megoszlanak a szo­kások. A 30 évesnél fiatalabbak többsége jár gyorsétterembe, a 30-39 közöttiek kisebb része, míg a 40 évesek és idősebbek körében elenyésző ez az arány. A felmérés szerint az iskolai végzettség itt is fontos választóvonal. A magasabban képzettek körében kedveltebb a gyorsétterem, mint az alacsonyab­ban képzetteknél. A jövedelem sze­rinti megoszlás szintén érvényesül, tehát a tehetősebbek közül többen járnak gyorsétterembe. Ez különö­sen jellemző a havi nettó 160 ezer forintnál nagyobb jövedelmű ház­tartásokban élőkre. Regionálisan Budapest és Észak­Dunántúl mellett Pest megye mu­tatói kedvezőbbek a középértéknél, míg a többi régióban átlagosak vagy annál alacsonyabbak. BARKACS Széklábak javítása Az „otthonülős" téli időszak kiválóan alkalmas az apróbb barkácsmunkák elvégzésére. Például a napjaink divatjával a lakásba kerülő régi székek kisebb hibáinak kijavítására. Néhány alapfogás ismeretével és némi kézügyességgel az öreg ülőalkalmatosság könnyedén stabilizálható. A székek tartását vesztett illesztéseit egyszerű megreparálni, pár mozdulat, s nem billeg, nem nycklik-nyaklik a szék. Az ülőfelület alatti fakeretből óvatosan ki lehet venni a széklábat, aminek csapjairól le kell tisztítani a régi ragasztóanyagot. Aki késsel kapargatja, az ügyeljen, hogy a fát ne sértse meg (lehet próbálkozni finoman dörzspapírral is). A megtisztított csapot vékonyan, egyenletesen be kell kenni ragasztóval (a szaküzletekben lehet megfelelőt vásárolni), majd a lábat visszailleszteni a csaplyukba, s megfordítani, lábára állítani a széket. Az ülőfelületre néhány könyvet, téglát kell tenni „nyomatéknak" (s ha kipréselődik némi ragasztó az illesztésnél, azt egy tiszta ronggyal azonnal ajánlatos letörölni). - Ha a csap már megkopott, lötyög a lyukban, akkor bandázzsal lehet stabilizábii: a csap köré vele azonos magasságú papír- vagy vászoncsíkot kell tekerni (ha több réteget, akkor minden réteg közé kenendő ragasztó), s úgy teendő a láb vissza, hogy a lyuk szélét is bekenik vékonyan ragasztóval. Ha a csapfej már elvék myi xl< >tt kissé, akkor célszerű ékkel beilleszteni. A beragasztandó csapba fürészelni kell egy kis rést, abba pedig betenni egy vékrny kis íaéket, aminek a vége kicsit kiáll a csapból. A ragasztóval történő bekenés után a csapot a lyukba csúsztatva, kicsit össze kell ütni a lábat és a széklapot, aztán a lábára állítható, „nyomatékosítható" a szék, néhány órás száradás után pedig használható. A csapok ragasztásos megerősítése alkalmazható azoknál a székeknél is, amelyeknek lábait bordák kötik össze: nagyon óvatosan szét lehet húzni az elemeket, és a csaplyukakba friss ragasztót lehet bejuttatni (például injekciós fecskendővel benyomva). Ha nagyon feszegetni kellene a lábakat és az összekötőket a ragasztáshoz, akkor ne tegyék, célszerűbb elemeire szétszedni a széklábat, megtisztítani a régi enyvtól, majd új ragasztóval megkenve ismét összerakni. A módszer természetesen „szabadalmas" asztallábak, sámlik javítására is. SZ. M. Kicsiknek csak korlátozottan ajánlott Komputerre tapadnak A számítógép mint a mágnes, vonzza a gyerekeket. Egy-egy jó já­ték vagy az internet kedvéért min­denféle családi háborúságot vál­lalnak: „le sem lehet robbantani" őket a komputerről. Azon túl, hogy az internetezés napközben nálunk még elég költséges szórakozás (éj­jel meg elvileg, ugye, a gyereknek aludnia kellene...), gyermekorvosok és lélekbúvárok aggódnak azon, hogy a kicsik gépfüggővé válnak, s káros lesz számukra a világhálón való szörfözés. A sok ülés, a mozgásszegénység okozta ifjúkori egészségi problé­mákat, a szemkárosodást, a „nem gyereknek való" olvasmányok, ké­pek negatív hatásait sok szülő felemlegeti a csemetéjével folyta­tott „gépvitában", ám érvei rend­szerint leperegnek, hiszen a képernyőn és a billentyűkön kí­vül a gyerek mást meg se lát, meg se hall. Nos, szakemberek most megszó­laltattak egy eléggé erős hangú vész­csengőt: kísérletezések után kiszá­mították, hogy mennyi ideig ül­hetnek a lurkók „károsítás" nél­kül a gép előtt. Az egészen kicsik­nek természetesen 0 órát javasol­nak, a négy-öt éveseket pedig ma­ximum napi fél órára engednék, erős szülői felügyelettel a kompu­terhez. Csak a kilencévesnél idősebb nebulók számára enge­délyeznék a napi max. egyórás ne­tezést. Lelkére kötve a tanároknak, a szülőknek, az internetkávézók, a faluházak géptermi felügyelőinek, h()gy ellenőrizzék közben, mit is né­zeget, olvas a lurkó. Az egy órából kettő legfeljebb a 12-16 éveseknél lehet - ám, a netezés közbeni el­lenőrzés még ilyenkor is javallott. Sőt ajánlják a szakértők azt is, hogy a szülők, pedagógustik ne „rázzák le" a neten szerzett információval, onnan felmerült problémával hoz­zájuk forduló gyermekeket, beszél­gessenek velük élményeikről. 16 éves kor felett is próbálják elérni, hogy napi két-három óránál ne le­gyen hosszabb a szörfidő. Mert aki túl sokat „lóg a neten", valószínűleg ellóg számos kötelezettséget, és a közelchc sem mejy a valós világ sok olyan elemének, ami pedig a gyerekek fejlődéséhez létfontossá­gú. SZABÓ MAGDOLNA

Next

/
Thumbnails
Contents