Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-24 / 20. szám

6 • MEGYEI TÜKÖR" CSÜTÖRTÖK, 2002. JANUÁR 24. Orbán Hedvig Szeged kultúrájáért díjat kapott Megváltozott az értékrend Orbán Hedvig: Addig maradok a pályán, amíg szakmailag meg tudok újulni. Fotó: Miskolczi Róbert Szanszkrit mese, Vásárhelyről Léteznek alkotók, akik elsősorban közölni akarnak, gyakorlatilag bármit. Tárgy nélküli közlésvágy feszíti lelküket, ehhez állítanak elő - ki könnyen, ki nehezebben - mondanivalót. Hasonlóak a kútásóhoz, aki elhatározza: márpedig ő itt és itt vizet fakaszt, elkezd ásni, le a mélybe, nagy fáradsággal megépíti a kutat, s a kút alján lassan-lassan föl is tűnik némi víz. De szerencsére adódnak olyan alkotók is, akiknél a forrás van meg előbb, a kútásás nélkül fölhabzó, bőven csobogó mondanivaló, s e köre épül később a kút. Ilyen például ifj. Irhás József, ilyen forrás meglétére utal nemrég megjelent Szanszkrit mese című verseskötete. Szeged kultúrájáért díjjal tüntették ki Orbán Hedviget, a Százszorszép Gyermekház vezetőjét, aki február elsejével kezdi el a gyermekházban harmadik ötéves vezetői ciklusát. A díjat kedden vette át a Szegedi Nemzeti Színházban rendezett ünnepségen. - Hogyan fogadta a kitüntetést 1 - Nagyon meglepődtem a hír hallatán, egy ideig meg sem bírtam szólalni. Óriási dolognak tartom, hogy a magyar kultúra napján a közművelődési intézmények munkatársainak gálát rendeztek a színházban, és az idén először kiosztották ezeket a díjakat. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy Szeged olyan két meghatározó személyisége mellett, mint Meszlényi László zenetudós és Király Levente színművész, én lehetek a harmadik díjazott. Még mindig kislánynak érzem magam mellettük: Meszlényi Laci bácsi ötödikes koromban rendhagyó énekórákat tartott nekünk, és már gyerekként csodáltam Király Leventét a színházban. Mindkettőjük egyénisége nagy hatással van rám mind a mai napig. - Február elsejével kezdi harmadik ötéves vezetői ciklusát a gyermekházban. Milyen új tervei vannak a jövőben ? - Bármilyen furcsán is hangzik, de az előző kettőhöz képest a mostani pályázat nehezebb volt. Az elmúlt években a munkatársaim segítségével sikerült úgy kihasználnunk a ház lehetőségeit, hogy már a padlástól a pincéig minden centimétert hasznosítottunk, több terjeszkedési lehetőségünk nincs. Pedig az igények miatt szükségűnk lenne nagyobb térre, hogy a gyerekeket megfelelően el tudjuk helyezni. A ház udvarát hasznosítanánk: fajátékokból szeretnénk játszóteret kialakítani és egy kis szabadtéri színpadot felállítani. A jövőben egyre több rendezvényt tervezünk a szegedi Korzó moziban, Puszta Jánost több mint húsz éve, Mendei Árpádot pedig tavaly szeptember 13-án vonták kérdőre amiatt, mert a makói városházát fotózta. A fotósoknak mindkét alkalommal azt mondták, ezt az épületet tilos fényképezni. Az egykori makói fotóklub vezetője kínosan érezte magát, amikor meg kellett magyaráznia: épp a város tanácselnöke kéri, hogy készüljön felvétel az épület előtt virágzó tuhpánokról. Mendei tanár úr pedig többször is elmagyarázta a biztonsági őrnek: a városi képeslapfotó-pályázatra készíti épp a felvételét, és nem a terroristák számára. Vagyis: egyesek a fotósra mindig, minden időben gyanakvással néznek. Ez azon a beszélgetésen hangzott el, amelyet a magyar kultúra alkalmából a makói fotóklub múltjáról rendeztek a múzeumban. Puszta Jánost, a klub vezetőjét Halmágyi Pál igazgató kérdezte a kicsi, de annál lelkesebb közönség előtt. A jelenlévők egy része annak idején részt is vett az 1957-től működő klub munkájában. így jelen volt - többek között - Gajdos Dezső, Szabó Jenő és Mendei Árpád is. Puszta János elmondta, annak idején, amikor nem csak a kép megszerkesztése, de a felvétel nagyítása is aprólékos és nagy tapasztalatot igénylő munka volt, a hivatásos műtermi fényképészek mellett nagyon sokan fotóztak a városban. így Kesztner Zoltán, Sánta János, Klein Imre is. léhát nem hogy a kihasználatlanul álló épület mindinkább a város közművelődési életének színtere lehessen. A távlati terveink között szerepel még egy napsugaras ház bérlése is, ahol délelőttönként, tanítási időben néprajzi, honismereti foglalkozásokat, kézműves műhelyt és szakköröket tartanánk a gyerekeknek. Ennek az ötletnek a megvalósítása még nagyon kezdeti stádiumban van, több intézmény segítségét fogjuk kérni. - Hogyan lehet ebben a szakmában évről évre megújulni 1 - Világéletemben nyüzsgő ember voltam, a szabadidőmben már a következő feladatomra koncentráltam. Addig szeretnék ezen a pályán maradni, ameddig szakmaiminden előzmény nélkül kezdett működni 1957-től a fotókör Makón. Az aranykor a hetvenes-nyolcvanas évekre tehető. Akkoriban gyakran előfordult, hogy a zsűrinek több száz, vagy ezernél is több képből kellett kiválasztania azt a százat, amit kiállítanak, és az ily módon kirostált képekből még két kiállítást lehetett volna rendezni, olyan magas volt a színvonal. Később a diaporáma fellegvárának is számított Makó, rengetegen szerették „a szegény ember moziját". Amikor Gajdos Dezsőnek az oroszországi üdülőhelyen, a magnóliák soráról készített képét vetítették, orosz zene szólt, s a klub egyik tagja az ott vásárolt parfümöt fújta a levegőbe. így a jelenlévők nem csak nézték, de hallották és szagolták is a fotót. Hogyan lehetne újraéleszteni a klubot? Puszta János úgy véli, az idősebbek valószínűleg már nem tudják vállalni a szervezéssel járó pluszfeladatokat, a kht.-ként működő művelődési háznak részben saját működését is finanszíroznia kell, így nehéz lenne olyan tevékenységet támogatnia, ami csak viszi a pénzt. Ugyanakkor az újabb technikák - a videó - is sok, jó szemű fiatalt hódít el a fényképezéstől. Ennek ellenére a József Attila Gimnáziumban fotózgató diákokból szerinte már most is olyan műhely alakult ki, amely túlnőtt az iskola falain. B. A. lag meg tudok újulni és vannak új ötleteim. - Mindenki tudja önről: bármilyen sokat dolgozik, mégis a környezetére nagyon odafigyel, mindenkihez van néhány kedves szava. - Ez az érdeklődés belülről jön, számomra ez a természetes. Persze időnként én is elfáradok, vagy elszomorodom, de mindez egy pillanat alatt elmúlik, ha látom a gyerekeket. Amióta a házban dolgozom, megtapasztaltam, hogy az egykori apróságok felnőttként saját gyerekeiket hozzák el a foglalkozásokra. Az elmúlt tizenöt év alatt egy olyan kommunikációs csatorna épült ki a „Százszorszép" körül, amire nagyon büszke vaEgyszerű vendégként érkezett tavaly májusban a szegedi Alabárdos étterembe ebédelni a Horeca (Hotel Restaurant CaféCatering) három bírája, akik arra voltak kíváncsiak, milyen az üzletben a borkínágyok. Itt mindig lehet valakihez szólni, szinte mindenki életének ismerem a főbb állomásait. - Milyennek látja a szakmája helyzetét l - Nagyon nehéz ezen a pályán érvényesülni. A többiekkel ellentétben a gyermek-közművelődésben dolgozók helyzete talán szerencsésebb, hiszen a gyerekek a felnőttekhez képest érdeklődőbbek. Az elmúlt években talán a gyerekek értékrendje változott a legtöbbet. Ma már jóval nehezebb megszólítani, igényes programra invitálni őket. Azonban, ha sikerült egyszer „elkapni" az érdeklődésüket és lelkesedésüket, ezerszeresen meghálálják a szeretetet és a gondoskodást. LÉVAY GIZELLA lat és a felszolgálás. A nemzetközi szervezet a határainkon kívül már nagy hagyományokkal bíró, ám hazánkban először indított nemes vetélkedésbe vonta be több tucat fővárosi és vidéki üzlet mellett az És benne például a címadó vers, a Szanszkrit mese. „Kutyatejet csorgató emlődombokon keresztül / tűleveleken átfolyó fény-mézzel áztatott, / leomló sárga vakolat szikkadt nyomásában / ott mozdulnak összerongyolódott hegedűk szúrókés-hang dőlései / az elátkozott legyintéssel reád akasztott harmatkabát ujjában / szunnyadó kreol-lepkék rezgésétől / hull csontsovány nevetés erdők tágra nyitott szemeibe,/ahol mozdulatlan szükséglakások pocsármenyasszonya / bontja gyökerekig érő korom-haját, ráomolva göröngyös vállára /a boldogság karikafülbevalós rontást lerázó/csillogásában megmozduló szüzeket szöktető szeleknek" - kezdődik a vers, és folytatódik, színes képekben tobzódva tovább, benne mindennel, amit egy „szanszkrit mesé"-ről gondol az ember, s túl is múlja az előzetes elképzeléseket. Ifj. Irhás lózsef Lakatos Menyhért-i valóságtartalmú és kifejezőkészségű mondatai: korommal kevert csillogás. Nagy vers a Szanszkrit mese mindenképp, első kötetes szerző jobbat nem is kívánhat magának. Még számos, szintén nagyon jó vers olvasható a kötetben, általáVisszatérés Szegedre MUNKATÁRSUNKTÓL Visszatér Szegedre, sikerei egykori helyszínére, a 3+2 együttes. A 80-as évek nosztalgiacsapata, amely először a Délvidéket hódította meg lakodalmas zenéjével, később pedig Magyarországon is óriási sikert ért el muzsikájával, február 9-én, szombaton este 7 órakor a Mars téri vásár területén lévő U-pavilonban lép fel. A Bugyi fivérekből álló együttes a délvidéOskola utcai éttermet. A próba ugyancsak jól sikerült, hiszen a napokban az Alabárdos vezetői vehették át azt az elismerést, amely szerint 2001-ben a szegedi étterem volt a legjobb a borkínálati és borban más-másképpen nagyon jók, a látomásos-szociografikus Utolsó fekhely, s az Angyalvárás; az ember magára maradottságán megdöbbenő Pillérek; a filozofikus töltésű Leírhatatlan; a hosszú folyamatot kavicstömören megfogalmazó - Sors, és így tovább, az ember legszívesebben szinte mindet fölsorolná. Kicsit próbálgatásíze is van ennek, a témák az emberiség nagy témái, az alkotó mintha kíváncsi lenne arra, az adott témából mit tud kihozni. Többnyire: sokat. Említsük meg végül a kötet legelső s legutolsó versét. Az Itt állunk... címe, ama híres mondásra utalva láttatja: ez van, erről a népcsoportról, helyzetéről szólunk, és persze, ezáltal, magáról az Emberről. A "terasz az e népcsoportból származott, állapotát érzótudó, rajta kétségbeesetten segíteni igyekvő lírai ént érzékelteti. A köztük feszülő ív pedig: maga a könyv. Ajánlható mindenkinek, aki jó verseket akar olvasni. (Ifj. Irhás /ózsef: Szanszkrit mese. Kiadta a Vásárhelyi Béla Cigány Művészeti Egyesület, 2001ben, szerkesztette Ocsovszky László, az előszót írta Herczeg Zsolt) F. CS. kick farsangi mulatságán szolgáltatja a zenét. A rendezvényt egyébként a vajdasági magyarok egyesülete szervezi (a helyfoglalás is náluk történik a 06-30-278-75-34-es telefonszámon, s a vacsora árát tartalmazó belépő 39(X) forint), a tombola tiszta bevételével pedig a Kosztolányi Dezső Alapítványt támogatják. Mint ismeretes, ez az alapítvány a délvidéki magyar diákok továbbtanulását segíti. felszolgálási teszten. A Magyar Cukrászok és Szakácsok Szövetségének védnöksége alatt működő étterem maga mögé utasította az összes tesztelt vidéki és fővárosi éttermet, köztük a pécsi Kalamárist, a budapesti Hemingwayt és Majd Leonardót is. Kiss Eszter, az étterem üzemeltetője elmondta, hogy meglepetésként érte őket az elismerés, de büszkék rá, s a kapott oklevelet ki is függesztették az egyik ablakuk mögé. A Bor és Piac című szaklap annak idején követte a bírók útját, s egész oldalas összcállitást közölt szegedi élményeikről is. Mák Tibor üzletvezetőt a teszt elvégzése után a bírók is kérdezték. - A tesztelők, egy nő és két férfi, csak az ebéd befejezése után vallották be, hogy a Horcca-teszt elvégzése miatt tért be hozzánk. Zelmann Attila, aki az ő asztalukat szolgálta ki, nagyon jól vizsgázott - tette hozzá az üzletvezető. A zsűri tagjai megállapították, hogy a kínált ételek változatosak, a horlap kiegyensúlyozott, a borajánlás nagyon magas szintű, és a szakszerű kiszolgálás maradandó élményt nyújt. W.A. Kiss Eszter és Mák Tibor az emlékplakettel és az oklevéllel. Fotó: Miskolczi Róbert A „szegény ember mozijára" emlékeztek Makón A lefotózott magnólia illata A közművelődésért A Csongrád Megyei Önkormányzat még 2000-ben alapította meg a Csongrád Megye Közművelődéséért díjat, aminek odaítéléséről az idén döntöttek először. Az ehsmeréssel járó emlékérmet, oklevelet és a jutalmat a megyei közgyűlés elnöke, Frank fózsef január 24-én, azaz ma adja át Török Józsefnek, a Csongrád Megyei Közművelődési Tanácsadó Központ munkatársának. Az Alabárdos étterem nyert a versenyben Kiszolgálás, világszínvonalon Vajdasági farsang -3+2-vel