Délmagyarország, 2002. január (92. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-18 / 15. szám

Családi kör AZ OTTHON MELLÉKLETE A DÉLMAGYARORSZÁGBAN ÉS A DÉLVILÁGBAN • SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA A szegedi ásványgyűjtő a földtanról, a szépségről és a rendről Járom a macskaköves utam ORSZÁGOS VISZONYLATBAN SZEGE­DEN NEM SOK ÁSVÁNYGYŰJTŐ ÉL, GIMESI ISTVÁN A RITKA KIVÉTELEK KÖZÉ TARTOZIK. OTTHONÁBAN KÉTEZER-HÁROMSZÁZ DARABOT RENDEZETT PÉLDÁS RENDBE. A POLCOKON EGYMÁS UTÁN SORJÁZ­NAK A KÜLÖNBÖZŐ SZÍNBEN POM­PÁZÓ KVARCKRISTÁLYOS CSIL­LÁMPALÁK ÉS VASSZULFIDOK. A SZEGEDI GYŰJTŐ ÉVEK ÓTA ELNÖK­SÉGI TAGJA A MAGYAR MINEROFIL TÁRSASÁGNAK. AMI A HAZAI ÁS­VÁNYGYÜJTŐK MUNKÁJÁT SEGÍTI. - Milyen szobában ülünk most ? - Ez a tudományos bagolyvá­ram, ahol a kétezer-háromszáz da­rabos ásványgyűjteményem mel­lett a szakirodalommal foglalkozó könyveim és folyóirataim is he­lyet kaptak. Az ásványokról rend­szeresen publikálok, a témáról pár éve könyvet is írtam. Főleg a Kár­pát-medence ásványvilágát gyűj­töttem össze. Idegenvezetőként is dolgozom, így Európa majdnem minden országába eljutottam. Mi­vel a természetben nincs rendetlen­ség, az ember a saját maga gyűjtöt­te világában is szeretne rendszert alkotni. Míg a világon megtalálha­tó négyezer ásványból körülbelül nyolcszázat tudunk kézbe venni, addig Magyarországon közel öt­százat ismerünk, ebből kettőszáz­negyvenhét nekem is megvan. A gyűjtemény csak egy része látha­tó a polcokon, a többit szakszerű­en erre kialakított szekrényekben helyeztem el. Vigyázni kell rájuk, hiszen bizonyos mértékig olyanok, mint az emberek, fejlődnek, idővel kopnak, vannak, amelyek nem bír­ják a fényt, és egyszer bizony ezek is elpusztulnak. - Ebbe a „szentélybe"a család többi tagiának is van bejárása i - természetesen van, de ritkán jönnek. Tlidják, hogy ez az én bi­rodalmam, minden centimétert számon tartok. A rendszeres tisz­tításuk például hatalmas feladat, és rajtam kívül senki nem nyúlhat a gyűjteményemhez. A feleségem így ismert meg és elfogadott ilyen­nek, mindenben pártfogol. A lá­nyomat pedig próbáltam bevezet­ni az ásványtan gyönyörűséges vi­lágába, bizonyos fokig érdekli is, de nem erre teszi le a nagy esküt, ha­nem a színház érdekli. - Az ásványgyűjtés szimpla hobbi vagy már szenvedély ? - Attól függ, ki csinálja: ha vala­ki hivatásszerűen végzi, annak bi­zonyára munka, ha az esztétikum miatt gyűjti őket, akkor valószí­nűleg hobbi, és ha ezt a hobbit va­laki szinte hivatásszerűen űzi, ak­kor már szenvedélyévé vált. Egész életemet az egészségügyben töl­töttem, jelenleg az ÁNTSZ-nél dolgozom mint járványügyi fel­ügyelő, emellett gyűjtöm harminc­hat éve az ásványokat - szenve­délyesen. Szinte minden szabad­időmet ennek szentelem. - Hogyan kezdődött: - Elég korán. Gyönge fizikumú gyerek voltam, orvosi tanácsra a szüleim nyaranta az ország leg­szebb tájaira vittek el kirándulni. Mint minden gyerek, ilyenkor mindenféle vackot, a fületlen bög­rétől a falevélig összeszedtem. Köz­tük volt jó néhány kőzet is, ami minden évben egy nagy dobozban felkerült a padlásra. Pár évvel ké­sőbb előkerültek a „kincseim", amiket akkor már közelebbről is meg tudtam határozni, hiszen pon­tosan emlékeztem, hogy hol talál­tam őket. Miközben nézegettem a legszebb darabokat, elgondolkod­tatott a kiapadhatatlan sokfélesé­gük és különlegességük. Ezt az ér­zést még csak fokozta Dzsida Lász­ló és Dzsida Ottó: Kis ásványgyűj­tő könyve, amit egy alkalommal kaptam ajándékba. Lépten nyo­mon a kristályokról, azok szerke­zetéről írtak, aminek a rabja let­tem. Mérföldkőt jelentett az éle­temben Koch Sándor, az egyetem híres tanszékvezetője, aki bizal­mába fogadott cs tizenhét évig jár­tam hozzá rendszeresen, nap­hosszat beszélgettünk az ásványok­ról és a szépségről. Ez az ismeret­ség nagyon mély nyomot hagyott bennem. Ekkortól már tudatosan pásztáztam a környezetem, Sze­geden is körbenéztem és örömmel láttam, hogy milyen szép a váro­sunk. - Kevés ember lehet, aki ás­ványtani szemmel nézi a várost. Fotó: Schmidt Andrea - Igen, ezt nagyon szomorúnak tartom. Pedig ilyen szempontból is nagyon érdekes volt régen, és ma is ez a város. Szegeden rengeteg kőfajta található. A Brüsszeli körúton nőttem fel, akkor még ba­zaltkockákból volt kirakva az egész út, egy életre belém vésődött ez a kép. Ma is nagyon kevesen veszik észre, hogy a Híd utcában hosszú, faragott, gránit szegélykövek talál­hatók. Gyönyörűek. - Mire tanítja meg az embert az ásványok gyűjtése l - A természet szeretetére. Az ásványgyűjtésnek köszönhetően megismerhettem a mérhetetlen gazdagságát és ezáltal is megtanul­tam becsülni a természetet. Ma­napság nagyon sok szó esik a kör­nyezetvédelemről, anélkül hogy földtant tanítanának az iskolá­ban. Ezt nagyon nagy hibának tartom. Hét éve vezetem a szege­di Százszorszép Gyermekház ás­ványtani szakkörét, amit kultúr­missziónak tekintek, hiszen ez a tevékenység egyben leletmentés is. Talán az ifjabb nemzedék a jö­vőben jobban odafigyel a környe­zetére. LÉVAY GIZELLA A gazdi fertőzte cirmos? Könyvajánlat - szülőknek Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő - könyv a gyermeknevelésről „Ennek a könyvnek az a célja, hogy arra bátorítsa a szülőket, igye­kezzenek a saját fejükkel végiggondolni a gyereknevelés bizonyos kérdéseit. Remélem, a könyvben található példák segítenek nekik abban, hogy jó megoldást találjanak a gyermeknevelés során felme­rülő bármiféle problémára. Erre irányuló erőfeszítéseik révén vál­nak majd elég jó szülővé, ami mind önmaguknak, mind gyerme­keiknek javára válik. A születés pedig a gyermek életében a leg­csodálatosabb esemény. Minél jobban élvezik mindazt a maguk mód­ján, ami ebből következik - a szülő a gyermeknevelést, a gyermek azt, hogy a szülő neveli -, annál boldogabb lesz az életük. Ha ez a könyv valamelyest hozzájárulhat, hogy ez a lehetséges boldogság valósággá váljék, akkor elmondhatom, hogy elérte a célját." - írta könyvéről a szerző, Bruno Bettelheim. (Cartaphilus Kiadói Kft.] Horváth Éva-Szepesi Dóra: Boldog szülő, boldog gyermek - Életmódkalauz Miként válhat a család erőforrássá? A hasznos nevelési tanácsokon kívül 103 finom, egészséges, a gyerekek ízlésének megfelelő - de a család valamennyi tagjának is kifejezetten ajánlott - ételrecepttel is kiegészül a könyv. Az ismert vegetáriánus szerzőpáros sok szü­lő és pedagógus kifejezett kérésére írta meg legújabb cletmódkala­uzát. A fiatalodás művészete és a Harmónia az ételben, harmónia az életben című könyveik sikere, valamint főzőtanfolyamaik tapasz­talatai után most kibővítik a tanácsadás körét. Az ősi forrásokból is merítő szemléletmód ötvöződik a modern európai pszichológi­ai és pedagógiai elvekkel. A tanácsadó a születés clőttőí egészen 18 éves korig kíséri figyelemmel a csemetéket. (Bioerergetic Kft.) Dr. S. H. Jacob: Gyermekünk fejlődő értelme Az értelmi fejlődés csaknem befejeződik az iskoláskor elérése előtt. A Gyermekünk fejlődő értelme kiegyensúlyozott és mindenki szá­mára hozzáférhető programot biztosít a gyermek korai intellektu­ális fejlődésének első hat szakaszára. A könyvben található több mint 200 játék és játékos elfoglaltság nem a mechanikus tanulásra vagy magolásra épít, hanem könnyű és játékos formában gazdagítja a szülő és gyermek interakcióit. (Alexandra Kiadó) A kreatív unalom... (MTI PRESS) A különféle programokkal túlzsú­folt életmód csökkenti a kreativi­tást, tompítja a fantáziát. Az una­lom erősíti az értelmet. Angol ku­tatók ezzel a meglepő bejelentés­sel lepték meg a pedagógusokat és a szülőket. Szerintük a mai gyere­kek kreativitása azért csökken, mert nincs idejük unatkozni. Ze­neóra, tánciskola, úszótanfolyam, különféle sportfoglalkozások és nem utolsósorban a televízió elótt töltött órák, valamint a számító­gép bőséges program választéka tompítja a gyerekek fantáziáját. Teresa Belton, az East Egyetemen végzett kutatás koordinátora egye­bek között erről beszélt a sajtó­nak. „A versenyszellem, az állan­dósult tevékenység, a gyors siker igénye, a rafinált időtöltés immár életviteli normává vált. A tétlenség, a holt idő nem kaphat létjogosult­ságot" - mondta a doktornő, aki szerint főleg a serdülőket érintik ennek az időzavarnak a problé­mái. A kutatás - mint a Daily Ma­il beszámolt róla - abból a több, mint négyszáz fantasztikus témá­jú fogalmazásból is merített, me­lyet 10-11 éves gyerekek írtak. A legtöbbjük dolgozatából a rajzfil­mek és a tv-sorozatok köszönnek MTI PANORÁMA Némely állatbarátot aggaszt a lehetőség, hogy kedvenc Bodri kutyájától vagy Cirmos macs­kájától fertőző betegséget szedhet össze. Ez azonban fordítva is megeshet. Kanadai kutatók legutóbb 16 olyan, dokumentumokkal alátá­masztott esetet ismertettek, amikor lovak, macskák cs kutyák veszélyes staphylococcus fer­tőzésben betegedtek meg. A kutatók ismeretei szerint valamennyi a gazdájától vagy éppen az állatorvostól fertőződött. A szóban forgó kór­okozó a methicillin antibiotikummal szem­ben rezisztens staphylococcus aureus (MRSA). Nemregen főleg kórházakban azonosították, ahol gyakran támadott meg nyílt sebbel kezelt idősebb személyeket vagy súlyos betegeket. Érintetlen immunrendszerrel rendelkező egész­séges emberekben azonban alig tud kárt ten­ni. „Meglehetősen pontos adatok birtokában va­gyunk olyan esetekre vonatkozóan, amikor a gazdák a felelősek állataik MRSA-fertőződé­séért" - mutatott rá Donald Low, a torontói Mo­unt-Sinai Kórház vezető mikrobiológusa. A kanadai tudósok által megvizsgált elsó pá­ciens egy kilencéves kutya volt. Az állat egyik szeméről 2000 elején műtéti úton cisztát távo­lítottak el. Jóllehet antibiotikummal kezelték, a műtét után hosszan tartó gyulladás fejlődött ki nála, amelyről kiderült, hogy MRSA-fertőzés okozta. A kutya gazdáját 1999 végén rákbeteg­séggel megműtötték és a kórházban MRSA­baktériummal fertőződött. Genetikai vizsgála­tok kiderítették, hogy a baktérium egy és ugyan­az volt gazdánál és kutyájánál. A kutatók isme­retei szerint ez a kórokozó állatklinikákon is ter­jed. Qucbecnek ugyanazon a klinikáján azo­nos fertőzéssel kezeltek két macskát és egy ku­tyát. Arra is rájöttek a kutatók, hogy egy teli­vér paripa MRSA okozta kelést kapott, miután két nappal korábban bőrrákkal megoperálták egy nagy állatklinikán. A ló gazdáját, egy asszonyt különben kilenc hónappal korábban szintén műteni kellett - orrában a kutatók MRSA-bak­tériumot izoláltak, amely azonos volt a lovon keletkezett kelés kórokozójával. Az amerikai egészségügyi hatóságok szerint a kórokozók ­köztük a staphylococcus aureus is - az évtize­dek során nemcsak a penicillinnel, hanem már a methicilinnel szemben is rezisztenssé vál­tak. Ezért a szakértők már jó ideje óva intenek a túlzott antibiotikum-adagolástól a gazdaságok­ban tartott állatok esetében, mert ez elősegít­heti a rezisztens mikrobák fokozott mértékben történő átvitelét állatról emberre. A kanadai kutatók fentiekben ismertetett megállapításai pedig arra a további veszélyre utalnak, hogy a kórokozók emberről állatokra is átvihetők.

Next

/
Thumbnails
Contents