Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

IV. KARÁCSONY HÉTFŐ, 2001. DECEMBER 24. Napfordulós dáridó, keresztény liturgia, népi szokásvilág A karácsony hagyományai A KARÁCSONY ÜNNEPLÉSÉBEN POGÁNY, EGYHÁZI, NÉPI-NEMZETI, ÉS MÁS NÉPEKTŐL ÁTVETT, ILLETVE ÉVSZAKFÜGGŐ, KALENDÁRIUM! EREDETŰ HITEK, SZOKÁSOK ÖTVÖZŐDNEK És ÖRÖKLŐDNEK, ÉVEZREDES GYÖKERŰ MÁGIÁK, LITURGIÁK, PRAKTIKÁK, ÉS ÉVSZÁZADOKRA VISSZANYÚLÓ, JÓRÉSZT KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰVÉ LETT HAGYOMÁNYOK, AMIKNEK ISMERETÉVEL GAZDAGABB LEHET MINDENKORON BÁRKINEK A KARÁCSONYA. Pogány időkben a természet elgyengülésének, majd megújhodásának időszaka, a téli napforduló nagy vígsággal ünnepeltetett. A Dies natalis Solis invicti-t, a legyőzhetetlen Nap újjászületésének napját a régi rómaiaknál a Saturnáliák idején dáridóval, óriási mulatsággal, örömtüzekkel, ajándékozással köszöntötték, termékenységvarázsló- és szexritusok kapcsolódtak hozzá. Az ősi vigasságok néhány eleme megőrződött azután is, hogy a kereszténység „rászerveződött" erre az évidőszakra (is), s a nap átkereszteltetett Natalis Christi-re, Jézus születése napjára, amiről már 336-tól vannak emlékek. A pogány, archaikus-mágikus alapréteg elegyedik keresztény mitikus-liturgikus elemekkel, jelképekkel. Az örökzöld fa, ami télen az új hajtásaival, zöld színével az élet jelképe, a római ünnepekről „átültetődött" az új szimbólumrendszerbe, s egy 1509-es rézkarcon már úgy látható, mint az első karácsonyfa, feldíszítve. Rajta a gyertyák lángja az ősi örömtüzeket pislákoltatja tovább, a sötétség felett győzedelmeskedő fényt jelképezi, s nyilván a betlehemi csillag fényét is. Az életfa (középkori magyar nevén: kincs) karácsonyfává változván Szegeden 1860. táján tűnt fel, s beköltözött az otthonokba, templomokba. Utóbbiakba mellé került a jászol, amiből az elsőt Assisi Szent Ferenc állította egy greccói templomban. A jászol a szegedi tájon a karácsonyi asztal alá került szalmából, a neve „Jézuskafészök", vagy „Jézuska-ágya" volt. A szent éjszakán résnyire nyitva hagyták még az ajtót is, hogy kifejezzék, a Kisjézust ott szállással, nyilt szívvel várják, készek a karácsonyi ünnepre. (A Jézuskafészök szalmáját az ünnepek után a gyümölcsfákra kötötték bajelhárítónak.) A karácsonyt megelőző napokban a szegediek számos szokást gyakoroltak, a vallási alapú adventi böjttől a hajnali misékre, azaz rórátékra járásig, s a babonás eredetű bőség- és termékenységvarázslásokig, baj- és rontáselhárításokig. Kiengesztelődtek például egymás iránt, megbocsátottak haragosuknak. Visszakérték a kölcsönben lévő tárgyakat, nehogy megbabonázhassák őket. Megelőzendő a rontást, nem adtak ki semmit a házból, kivéve a szegényeknek szánt ételt, amivel jótékonykodtak A koledáló, betlehemező gyerekek kivételével szünetelt a vendégfogadás, a családok kicsit magukba fordulva készültek az ünnepre. Ádám-Éva napján érte el csúcspontját ez a befeléfordulás, amikor már teljesen az ünnepre koncentráltak, a családi örömre, a faállításra, ajándékozásra, karácsonyi asztalra, lakomára. Az ajándékozásban ötvöződött a régi rómaiak újévkezdő szokása a napkeleti bölcsek legendás (aranyat, tömjént, mirhát adományozó) nagylelkűségének követésével. Az ősi dáridók tűzimádós, fénytisztelős-mágiás elemeit a karácsonyfán gyújtott gyertya mellett fehdézték a csillagszórók is, amik a valahai tuskóégetés szikraröptetéséhez hasonlatosan a jövő évi termés bőségét, a család gyarapodásátvoltak hivatva szolgálni. Csakúgy, mint a karácsonyi asztal terítésének számos praktikája, amiknek gonoszűző, elhárító és jót hozó mágikus erejük van a néphit szerint. A karácsonyi abrosz például Tápén a gabona vetésére is szolgált, másfelé pedig a beteg jószágot gyógyította. Az asztalról összeszedett, gondosan megőrzött morzsának is gyógyító erőt tulajdonítottak. Egészséget, szépséget véltek biztosítani a karácsonyesti asztalra a vizeskancsóba kerülő piros almával is. Varázslatos összetartó erőt jelentett, ha december 24-én a vacsoránál egy almát szétgerezdeltek, s minden családtag evett belőle. Mágikus-kultikus célzatokban a karácsonyi vacsora igen gazdag. Felállás nélkül kellett például végigenni. Imádkozás után a családfő szegte meg és osztotta szét övéinek a tenyeret. Első fogásul a régi szegediek mézbe mátott fokhagymát, dióbelet ettek, gonoszűzőként. Az asztalokról elmaradhatatlan volt a leves (például a bableves, hogy jövőre sok pénzük legyen), a mákos : tészta (csík vagy guba bőségvarázs: ló célzattal). A lakomában valaha : a szegedi tájon a főétek az ,-,angya: b kóbász", a kemencében melegí; tett disznótoros volt, meg az „an: gyah kocsonya", s a szárma (azaz : a töltöttkáposzta), és a „százrétűbé: lös" vagyis a rétes. A sokféle étel : asztalra kerülése azt célozta, hogy : a következő évben bőven legyen ; eledelük. A vacsorából régesrégil: lett mákoscsítet hagyni éjszakái ra az asztalon a hazalátogató leltek j megvendégelésére. - A karácsonyi : vacsora utáni meghitt, családi kör: ben töltött óráknak különös jeleni tősége van. A kisgyermekes fami: bák titokzatos karácsonyfaállítási, : „Jézuska-hozó" hagyományai, a : „csendes éj, szentséges éj" tereset: len romantikáját örökítik nemze: dékről-nemzedékre. S nem halnak ! ki a karácsonyi legendák, sejtel; mes, misztikus hangulatuk máig el: hiteti, hogy ezen az éjszakán sokI minden megtörténhet: megszólalj nak például az állatok, megláthaj tó a templomban a lucaszékéről a : boszorkány, kitudakolható a jövő ! évi időjárás és termés („Karácsony : éjszakáján, ha esik földre hó, ez : reménységet ád, hogy lészen min: den jó"), a hajnalban a Tiszából ; merített vízben megmosakodók : pedig megszépülést, újjászületést : remélhetnek. SZABÓ MAGDOLNA Stille Nacht - A holttestét is eladta, most abból iszik - mutatott irigykedve a macskaszagú pincében egyik hajléktalan a másikra, aki eszméletlenül hörgött és acetonszag jött felőle. Karácsony volt, a városban zengett a Stille Nacht. - A holttestét1 -igya harmadik. - Hiszen él! - A leendő holttestét. - A leendőt1 Óriási ötlet. A leendő holttestét, hogy ez nekem nem jutott eszembe! Hol adta el!! - Az anatómián. Nincsenek hozzátartozói, nem tart rá igényt senki, szét lehet szabdalni, a hallgatóknak tetemes tetem kell, így néz ki, lám, egy glandula suprarenalis. Én csak tudom, kis híján med. univ. lettem, csak aztán... - nézett maga elé az először megszólaló; a deliráló eközben gyermekkorában járt. Félméteres hó alatt a göcsörtös tőkék - világosan látta két roham között, miközben megnyugodni tűnt -, a csontszáraz szőlőlevelek egy halovány szél-érintés, légben úszó karácsonyi dallam hatására zörögve esnek a napfénnyel átitatott hóba. Néhol száraznál is szárazabb (kapaszkodófelületet nem lelt, dugóhúzóspirálba kanyarodó) kacsok merengnek a lét értelmetlenségén. A vén körtefa begombolkozva nézi vissza a harsogó, színes nyarat, mikor élénkzöld levelibéka szólalt meg koronájában láthatatlan, és előfordult: félig érett, ijedt körte zuhant az alacsony háztetőre, a hirtelen brekegéstől majdnem szívbajt kapva („azt az extraszisztoléját neki ", gondolta a körte), megrepesztve a cserepet, s dörömbölve legurulva a tetőn, míg elakadt az esőcsatornában, vagy nagy lendülettel átugrotta, és tompán puffant a földön. Bentről, a padlásról, melynek porszagú csöndjében a régen megállt, öreg vekker pontos időt mutat napi kétszer, s szinte érezhetően őrölnek az egerek, hamar észre lehet venni a megrepedt cserepeket: égboltszín csík szeli ketté a sötétet. Persze, a padláson nem teljes a sötét, néhol cserép helyett üvegtábla fedi a tetőt, csillámló porszemektől nyüzsgő fényhasáb mutat a padlás pelyvával kevert sárból készült, puhán dobbanó vályogpadlójára (a szobából nézvést: a mennyezetre). És a cinkék. Amikor leesett a hó, rögtön feltűnnek a kertben, tűhegyes-cérnavékony hangjuk hol az utcai diófáról hangzik, hol a nagy akácfa felől, amely félig átnyú- j lik a szomszédból, magvai a száraz hüvelytermésekben, ha fúj a szél, zizegnek hangtalan. Viszi a cinke, viszi csőrében a hang cérnáját, bebújik valamely odúba, kibukkan a fa túloldalán, az eredetivel összefüggő másikon, és bár a fának fogalma sincs, hogy fölfűzték az időre, s innentől halhatatlan, mindez a házból, a konyhaablakból kitűnően észlelhető. Az ablak... Nem lévén dupla, reggebe jégvbágok keletkeznek rajta, lendületes, sudár pálmaágak, tengerparti örökzöldeket idé- • ző alakzatok tűnnek elő, sőt egyszer egy Krisztus-arc vált föhs- : merhetővé belső felületén, ám ahogy a nap sütötte az ablakot, lassan elmosódott az arc, a szemsarkokból kövér vízcsőppek indultak le, megtorpanva-bamodva, szögletes kanyarulatokkal igyekezve a teleltetett muskátlik cserepeivel zsúfolt párkányra. ; S azt is látni az ablakból, a szőlővesszőkre kötözött, sózatlan, fagyos szalormadarabökat hogyan csipkézik ki a cinkék, miként vájnak jégesőnyom-csőrjáratokat a kőkerítés mohos tetejére tett vajba. „Fél diót is ki kellett volna rakni", motyogta a dehráló hajléktalan, évtizedek múltán, egy új, idegen évezred karácsonyán, ' a fagyos pincében. Az anatómiai intézetben megmondták neki: j az értékesítési lehetőség legalább harminc éve megszűnt, nem adhatja el holttestét sem senki, de senki. (Ingyen elfogadják, ha természetes halállal, ha tiszta tudatállapotban, ha két tanú, ha ezmegaz.ha... „Ari anyukátokat, azt", suttogta a dehráló hangtalan.) Zengett a városban a Stille Nacth. FARKAS CSABA • Betiehemesek. (Fotó: Schmidt Andrea) Istenember születése Folytatás a III. oldalról - Mária milyen szerepet kap az ókeresztények karácsonyi ábrázolásmódjai közt! - Mária képi ábrázolása és teológiai értelmezése sok vitát váltott ki. Az ötödik század elején Nesztoriosz nevű teológus kétségbe vonta Mária istenanyaságát, azt állítván, hegy Máriát csak Krisztus-szülőnek nevezhetjük, mivel Isten nem születhet. A Ki u. 431 -ben összehívott Efezusi zsinat elfogadta és véglegesen döntött: Jézus édesanyja istenszülő és istenanya. Ettől kezdve Mária is részese a karácsonyi ábrázolásoknak, sőt a középkorban kiemelkedő szerepet kap a képzőművészeti ábrázolásokon. A hatodik századtól megjelenik Szent József alakja is, így lesz teljes a szent család a karácsonyi ábrázolásban. - Milyen környezetben tűnnek fel a karácsonyi ábrázolások, alkotások szereplői! - Eleinte Jézust és Máriát egy szabadban {elállított trónszéken ábrázolták, ezzel utaltak Krisztus az egész világ feletti királyságára. A későbbiekben nyugaton az akol, keleten pedig a barlang volt a karácsonyi freskók, falfestmények színhelye. Nüsszai Szent Gergely allegorikusán értelmezte a magát a jászolt is, szerinte a megtestesült Ige, Jézus Krisztus a megváltottságot és az örök életet hozza az egész emberiségnek, a karácsonyi képben az valódi élet valódi tápláléka. Aki Krisztus követi, legyen pogány vagy zsidó, az örök életből részesül. Krisztus-kép és a karácsony - A történelem folyamán sokszor változott a Krisztusról alkotott felfogás, és ennek megfelelően változott a karácsonyi ünnepkör szerepe is. Melyek voltak ezek a szemléletváltások! - Az első századokban több irányzat is csupán embernek tekintette Jézust, egy olyan prófétának, akire különleges módon alászállt az Isten lelte. Az első kifejezett krisztológiai modellek az úgyneve.zett angyal- és pneuma-krisztológia, amely úgy értelmezte Krisztus személyét, hogy Jézusban valamely angyal (többnyire Gábriel) jelent volna meg, vagy Isten lelte öltött volna benne testet. De ezek a kezdeti Krisztus értelmezések nem adtak megfelelő magyarázatot arra, hogy Jézus Krisztus olyan dolgokat tett, például bűnbocsánatot hirdetett, amit csak Isten tehet. Amennyiben Jézus nem egy egyszerű ember, nem is testetlen szellem, vagy angyal, hanem a testbe szállt Isten, születésének pillanata az egyik legfontosabb esemény a világ történetében. Ennél fogva a karácsony is a megváltás ünnepéhez, a húsvéthoz mérhetően fontos emléknappá válhatott napjainkra, mivel a megváltás a Fiú megtestesülésével kezdődik. így a Krisztus születésének ünnepe az egész emberiséghez szól: Isten szeretetből minden egyes embernek az örök életet ajándékozza. I.SZ. Van az úgy, ha az ember emeleti ablakba rakja a cipőjét mikuláskor, jó sok idő beletelik, mire a Mikulás föl tud mászni a villámhárítón, hogy megputtonyozza a cipőket; arról nem is beszélve, ha a villámhárító tartórúdja kicsúszik a falból, és a Mikulás belendülve besuhan valamelyik ablakon, emeletekkel lejjebb, mint ahová igyekezett. Ilyenkor aztán magyarázkodhat, kifizeti az ablaküveget, töredelmesen bocsánatot kér, sőt, kötszert is, ha szerencsétlenül illeszkedett az üvegszilánkokba; esetleg lezuhanyzik, mert az ijedelemtől kissé testszagúia izzadt, a szakálla kidobta a dauert, és még a puttonya is megsérült, és mint tudjuk, jó időbe telik, mbe megtalálja zsák a foltját. Szóval, rengeteg idő van, és a rengeteg időt ki kell tölteni, különben olyan üres lesz a fej, mint a cipő láb nélkül. (Abba ne menjünk hát bele, hogy akkor a láb a gondolat.) A Mikulást várva a legjobb időtöltés a főzés, főzés közben a csipetnyi pálinka, -vagy a metszett pohárban tévelygő boranyag, míg a hideg sör kifejezett felüdülés, és a nyári hónapokra emlékeztet, egyébiránt pedig abszolút karbantartja íz1 előkériket, és még ha szerelmes is vagy, akkor se tudod túlvegetázni a levest, mert közben a szerelem vakká is tesz, és nem találod a vegetás üveget. Mintha a mikulásváró szöszmötöléshez találták volna ki a káposztás tortellini levest. Már a neve is sokat elárul, de azért a recept a biztos. En mindig nagy lábassal főzök, mert ha ízlik, lehet többször újra szedni, ha pedig nem ízlik, akkor legalább a nagy tömeget jó nagy lendülettel lehet kiönteni - bár ez utóbbi csak a mesékben fordul elő, magyar ember nem pocsékol, sírva vigad, és mosolyogva megeszi még a legborzalmasabb ételt is; dúl benne az ellentétek harca. Tehát: öt szál répát és ugyanennyi petrezselymet megtisztítunk, kedv szerint egy-két szem krumplit, a másfélkilós káposztafejet fölnegyedeljük, majd így vágjuk vékony csíkokra; mehet egy pici zeller is. Két nagy fej karikára vágott hagymával megdinszteljük (én lehetőleg olívaolajon), megszórjuk a dínsztet két teáskanál cukorral, pici kaPODMANICZKY SZILÁRD Mikulásváró kukkfű, lestyán, kis édespaprika, kis csüi, kevéske liszt, majd jól megforgatjuk. Fölengedjük hideg vízzel, és forrásig nagy lángon föltesszük a vízzel, sót (vegetát) és borsot adunk hozzá. Aki él-hal a füstöltért, az nyugodtan rakhat bele akár apróra vágott kolbászkarikát, vagy bármilyen füstölt húst, de ha „csak" húst, akkor már a dinsztelésnél hozzáadhatunk negyven deka darált sertéshúst. A teljes fövés előtt fokhagymát, kis köményport, petrezselyemzöldet aprítva, és ami még megdobja, ízesített olasz paradicsomszószt, majd a tortellínit. Akkor van kész, ha a tortellini földobta a talpát, a mérete pedig akkora, mint a nagylábujjunk. ízesíthetjük babérlevéllel, citrommal vagy tárkonyecettel. Jó étvágyat! Ha valamit kihagytam, az csak a recept egyediségét jelzi. Na, és akkor kikukkanthatunk az ablakon, megjött-e már a Mikulás. Ha üvegcsörömpölést hallunk, biztosak lehetünk benn, eltart még egy jó darabig a fotózás, hogy a lakásbiztosítás érvényes legyen, és fizesse az ablakkárt. Nincs mit tennünk, várakoznunk kell tovább. És akkor várakozás közben eszünkbe jut, mert figyelmes szülők vagyunk, hogy a nagyobbik gyerek nem szereti a káposztát. No hiszen! Nézzük, mi van még itthon! Ez az! Előkapjuk a wokot, vagy egy nagyobb lábast, apróra vágunk két nagy fej lilahagymát, "négy nagy paprikát, négy nagy paradicsomot és négy pár virslit karikára. Betüzesítjük a wokot az olívaolajjal, és erős sercegések közepette beleszórjuk az apróra vágott alkatrészeket. Ügyesen kavargatjuk, le ne égjen, finoman, hogy ne törjük az anyagot. Mindezek előtt még felteszünk egy fazékba vagy két liter vizet, megfőzünk ben: ne két húslékockát. Ugyanis, mikor a wokban j megpárolódtak az anyagok, előkapjuk az elői pirított pásztortűz tarhonyát és az egész zacs: kával beleszórjuk, picit meghenteregtetjük a ; forró cuccban, amitől másodpercek alatt elszív: ja a nedvességet. Ekkor jön a húslé, ügyesén : adagolva, hogy dagadjon az a tarhonya. Már ; érezzük, jó úton járunk, az illatok megrésze; gítenek, persze csak akkor, ha elfeledkeztünk \ közben az italokról, mint ahogy tettem most i én is. Amikor jó testesre dagadt a tarhonya, me: gint előkapjuk azt az olasz paradicsomszószt, j és jócskán megöntjük vele, hogy a tarhonya és j társai elég levesesek legyenek. Na, most meg i a fűszereket hagytam ki: két-három kanál cui kor mindenképpen, fokhagyma ízlés szerint, : provanszi fűszer, só, bors, majoránna (a ma\ jorárma kivált passzol a paradicsomhoz, még ; lecsóban is). Megkóstolhatjuk, de akár szem\ re is látszik a tarhonyán, ha megadta magát. ; Ismét jól szórakoztunk. Kinézünk a cipőkre, semmi. Ajaj! Pedig már \ nagyon éhesek vagyunk, és megtette a hatá\ sót a kortyolgatás is. A leves még forró, ki• tesszük az erkélyre hűlni, mert nem bírunk to; vább várni. Amíg hűl, lapozgassuk a Délmai gyarországot, álmodozzunk! Ha ezzel is meg; vagyunk, addigra a leves bizton lehűlt. Szólít; hatjuk a családot, azzal a megszorítással, hogy ; most vacsora után jön a Mikulás; kicsit már ; öreg szegény, föl kell ismernie a cipők és a vij rágcserepek közti különbséget. Az asztal megterítve, megyek a levesért. Né: zem a fazék oldalát, épp ehető (a leves), viszont j a káposzta jól kidudorodott a közepén. Lera: kom az asztalra, és látjuk ám, a Mikulás tény\ leg megöregedett, a csomagokat belerakta a lej vesbe. Valamit azonban nem értek. Azt, hogy; hogy nem folyt ki a leves, mikor telefőztem a \ fazekat! Erre csak egy magyarázat adható: a : Mikulásnak is ízlett a tortellínis káposztaleves. De ha nem vagyunk a megszokások rabjai, ; és a Jézuska is jól viselkedett egész évben, ot \ is nyugodtan várhatjuk ezekkel az ételekkel, ; legföljebb, ha nagyon bekajolt, szundít egyet • a szárnyas fotelben.