Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

HÉTFŐ, 2001. DECEMBER 24. KARÁCSONY III. íw v m pa 1 3 p Istenember születése - ajándék KRISZTUS SZÜLETÉSÉNEK BIBLIAI EREDETŰ, ŐSKERESZTÉNY ÜNNEPLÉSE A RÓMAI BIRODALOM VÉGNAPJAIRA ÖSSZEFONÓDOTT AZ ÉVEZREDEK ÓTA SZINTE AZ EGÉSZ EURÓPÁBAN ELTERJEDT POGÁNY NAPÜNNEPPEL. AZ ŐSI VALLÁSI EMLÉKNAPOT, A GYŐZHETETLEN NAP ÜNNEPÉT A TÉLI NAPFORDULÓ KÖRNYÉKÉN, A LEGTÖBB KULTUSZBAN DECEMBER 25-ÉN ÜNNEPELTÉK. A KERESZTÉNYSÉG AZONBAN ISTENE FÖLDRE SZÜLETÉSÉNEK ÜNNEPÉT ÜLI EZEN A NAPON AZ ÓKERESZTÉNY KOR ÓTA. • Rogier van der Weyden: Lukács evangélista Madonnát festi A szeretet ünnepének bibliai eredete Karácsony történeti forrásai • Máriát és a gyermek Jézust a III. század óta ábrázolják A Győzhetetlen Nap A természeti népek természetes gondolkodásmód ja az élet forrásának a Napot és a napfényt tartotta. A december végéig egyre rövidülő nappalok az éltető fény pusztulását jelentették a földművelésből élő őskori és ókori embereknek. Szokás volt ezeken a december 25éken, az év csaknem legrövidebb napján, hogy a sötétség leszálltával hatalmas máglyákat raktak. Ennek az volt a célja, hogy elűzzék a sötétséget. Imádkoztak a Naphoz (latinul; Sol), hogy ismét keljen életre. Ezért a Győzhetetlen Nap (Sol invictus] újraszületésének szimbóluma volt az ősi karácsony. Az ókori világ utolsó két évszázadában a kereszténység Európa szerte elfogadott lett, sőt Rómában államvallássá vált, így törvényszerű, hogy az ősi ünnepek összemosódtak a többnyire bibliai és zsidó emléknapokkal. Krisztus a keresztények Napja, éltető fénye. János-evangéliuma a lelki élet egyetlen igazi útjának nevezi. Krisztus, a Fiúisten földre születése a sötétség halálát jelenti minden keresztény számára. Jézus, Mária, Szent József Boros István ókeresztény-irodalomtörténésszel, a Szegedi Hittudományi Főiskola tanárával a karácsonyi ünnepkör eredetéről beszélgettünk. - Mit tudhatunk a karácsony történetéről! - Az apostoli és őskeresztény igehirdetés központjában a keresztre feszített és feltámadt Krisztus, a húsvét örömhíre állt. Az ókeresztény egyház főünnepe tehát a húsvét volt, az Üdvözítő megváltó tettének emlékünnepe, amely szorosan kötődött Izrael népének egyiptomi megszabadulásának, a Kivonulás emlékünnepéhez. De ez nem jelenti azt, hogy Jézus Krisztus személyéről más alkalmakkor ne emlékeztek volna meg. Január 6-án ünnepelték az Úr megjelenését a földön. A karácsony, vagyis Jézus születésnapjának ünnepköre Nyugaton csak a 3. század közepétől, Keleten pedig a 3. század végétől terjedt el. A 45l-es kalkedoni zsinat után - amely dogmaként fogalmazta meg Krisztus isteni és emberi természetét - az 5. században különös hangsúlyt kapott Jézus születésének megünneplése, mi• vei a Jézus Krisztus emberi természetét hangsúlyozta az úgynevezett monofizitákkal szemben, akik azt vallották, hogy egyetlen, isteni természete van. - Milyen ábrázolásmódok maradtak ránki - Az első századokban nem találjuk a betlehemi ábrázolás általunk megszokott formáját. Erre ugyanis az evangéliumok sem adnak okot, mert nagyon szűkszavúak Jézus születésének körülményeiről. Lukács evangéliumában is csak ezt olvashatjuk Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette (Lk 2,7). Azonban ; nem a jászolban fekvő csecsemő Jézus az első ábrázolás, hanem Szűz Mária ölében ülő gyermek Jézus, fölöttük csillag, melyre az ószövetségi Bileám mutat: íme, beteljesedett, amit jövendölt, csillag tűnik fel Jákob törzséből (Szám 25,17). Ugyancsak a Priscilla-katakombában láthatjuk a trónon ülő Máriát ölében ülő Jézussal amint a három király (vagy mágus) hódolatukat fejezik ki. A megjövendölt csillag, azaz a király, a Messiás egyetemes, valamennyi nép javára és megváltására jelent meg világunkban. A Karácsony ünnepe mindmáig ezt az egyetemes üzenetet jelenti. - Milyen más ábrázolásmódokat ismerünk1 - Természetesen Jézus és édesanyja, Mária is feltűnik a harmadik, negyedik századi ókeresztények képeken. A pásztorokat, az ökröt és a szamarat mindig ott találjuk a jászol, illetve barlang körül. A pásztorokról részletesen szólnak az evangéliumok, az ökörről és a szamárról viszont nem. Izaiás próféta szavait, hogy az ökör megismeri gazdáját és a szamár urának jászolát (Iz 1,3), betlehemi jászolra értelmezték. Nüsszai Szent Gergely, ókeresztény teológus a Homüia az Úr születéséről című művében kifejti, hogy az ökör a törvény igáját, a szamár pedig a bálványimádás bűn terhét hordja, az ökör a zsidó népet, a szamár a pogányságot szimbolizálja, akik Jézus jászlából táplálkozhatnak. A NÉGY EVANGÉLISTA, MÁTÉ, MÁRK, JÁNOS ÉS LUKÁCS KÖZÜL AZ UTÓBBI SZENT KÖNYVÉBEN MARADT FENT AZ A NÉHÁNY VERS, AMELY JÉZUS SZÜLETÉSÉT ELBESZÉLI. EZÉRT KARÁCSONY ÜNNEPÉT AZ ELSŐ SZÁMÚ FORRÁS, A LUKÁCS EVANGÉLIUM TÖRTÉNETE ALAPJÁN ÜNNEPELJÜK. A MEGVÁLTÓ SZÜLETÉSÉT TERMÉSZETESEN SOK MÁS IRODALMI MÜ IS FELDOLGOZTA AZ ÓKORTÓL A NAPJAINKIG. Jézus születési ideje köztudottan az európai időszámításunk kezdete, de ez nem volt mindig így. Ugyanis a mai időszámítás megalkotója Dionysius Exiguus apát (i. sz. 540ben tévesen határozta meg visszamenőleg Jézus születésének évét. Az evangélium adata szerint Augustus uralkodása idején történt összeírással hozható kapcsolatba, márpedig ilyen i. e. 28-ban, 8-ban és i. sz. 14-ben is volt. Ha a napkeleti bölcsek történetében említett csillag jelenséget is figyelembe vesszük akkor Jézus születése a i. e. 8-ban tartott adó összeírás idején történt. A császári rendelkezés szerint mindenkinek származási helyére kellett mennie, és a nőknek is meg kellett jelenniük az eljáráson. A „Mária, József jegyese" kifejezéssel azt akarja kifejezni az evangébsta, hogy az asszony jóllehet József feleségeként megy „népszámlálásra", mégis a születendő gyermek szempontjából megmaradt szűznek és a gyermeknek nem József az atyja. Jézust Lukács elsőszülöttnek nevezi a megfelelő héber szó (bekór) méhmegnyitót, vagy zsengét jelent, aki a zsidó vallási jog szerint Istené, akiért helyettesítő áldozatot kell felajállani, de ugyanakkor jogi helyzete miatt Isten ígéretének a megvalósítója is, tehát lehet Messiás. Zsidónak született Karácsony ünnepének forrásai közt sokáig csak az evangéliumokat tartottuk számon, pedig Jézus történetiségét pogány szerzők is igazolják, melyek kutatása a mai Jézus-képünk kialakulásához vezetett. Benyik György, szegedi teológus, biblikus több tanulmányában is értekezik a Jézus-irodalom fontosságáról, valamint Jézus születésének vallási hátteréről, következményebői, ezekből készítettünk egy karácsonyi válogatást: Az evangéüumok mellett más fonások is utalnak Jézus születésére. Vallási szempontból nagyon fontos ókori batok az apokrifek, azaz a Bibbába be nem szerkesztett, folklorisztikus írások. Ezek közül az úgynevezett gyermekségevangébumok sokszor igen részletesen kifejtik Mária életét, Jézus születésének körülményeit és gyermekéveit. Jakab protoevangéhumában a szűzi fogantatás és Mária örökös szüzessége leerül előtérbe. Az úgynevezett Mankuthium Team beszámol róla, hogy Máriát és Józsefet vízpróbának vetik alá, hogy meggyőződjenek a gyermek szeplőtelen foganásáról. Ez a mű említi először név szerint a betlehemi barlangba látogató bölcseket, amelyek itt: Gáspár, Melkon és Boldizsár. Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus zsidó kultúrkörbe, zsidó vallási közegbe született. A szinoptikusoknál, azaz Máté, Márk és Lukács evangéhumában nem kétséges Jézusnak a nemzetiségi hovatartozása, sőt még az igen elvont János evangéhum sem hallgatja el ezt a tényt. Azonban Jézus : személyének teológiai értékelése j a figyelmet az istenség, illetve a : valóságos emberség kérdéskörére terelte, ennek következtében nem- ; zetiségj hovatartozásának kérdése háttérbe szorult. Az ókeresztény egyházban Aranyszájú János, vagy Nüsszai vagy Nazianzenoszi Gergely Jézusról mint zsidóról ritkán beszélt, mert számára a zsidók Jézus ellenfelei voltak. így történhetett meg, hogy a középkori teológiában fézus nemzeti hovatartozása elhomályosult, elfeledték hogy ő is zsidó volt.Ennek oka, hogy bár Jézus történeti létét soha : nem tagadták, a teológia nem fog: lalkozott a történeti Jézus személyiségével, hanem csak a teoló- : : giailag értékelték mint Isten fiát. Nem általánosítható az a felfogás, hogy a teológusok a zsidónak született fézus egész életét meghatározó szellemi és kulturáhs hátterét figyelmen kívül hagyták. Több teológus és nem csak Vermes Géza deklarálta: Jézus nemzetiségét és vallását tekintve zsidó volt. Nem új hitet hirdetett, hanem Isten akaratának követésére tanította a követőit, Isten akaratát pedig - korának minden zsidó emberéhez hasonlóan - a törvényben és a Szentírásban találta meg. Az első héber nyelvű zsidó életrajz írója, /oseph Klausner voltaképpen a zsidó Jézus-kutatás egyik legkorábbi képviselője, Jézus személyét történeti szempontból vizsgálta és ezért szelektált az evangéliumi elbeszélések között, néhány állítást történetileg igazoltnak tartottmásokat nem. Ő kezdte el szétválasztani a tudósítást és a hozzá fűzött teológiai értelmezést. Pál apostol lézus képe is egy kicsit más, mint az evangébumoké, hiszen Pál más közegben hirdette a feltámadt Jézust. A középkori himnuszokban és a vallási költészetben pedig Jézus nemzeti hovatartozása teljesen lényegtelenné vált, csak az ideális ember, a megváltó és az Isten fia és a messiási szerepkör szépségét és fontosságát énekelték meg a középkori szerzők. Karácsony liturgiája A keleti egyházak után a katolikus egyház ünnepli a legpompásabb liturgiával Krisztus születését. December 24-én este (vigília) kezdődik a megváltó születésének ünneplése, sokhelyütt jellemző az éjféli mise, amelyben a pap térdhajtással énekh a Dicsőséget és a Hiszekegyet. Karácsony első napjának délelőttjén a pásztorok miséjét és az úgynevezett nagymisét a hatodik század óta ünneplik a keresztények. Az éjféli mise onnan ered, hogy a jeruzsálemi krisztushívők a keleti karácsony ünnepe előtti éjjelen Betlehemben, a születési barlang fölé épített templomban miséztek, majd körmenetben Jeruzsálembe vonultak. ILLYÉS SZABOLCS Folytatás a IV. oldalon • Boros István: A születés ünnepe az egész emberiséghez szól. (Fotó: Karnok Csaba) „ES BERAGYOGTA OKÉT AZ ÚR DICSŐSEGE'7 Lk 2.1-9 Azokban a napokban történt, hogy Aiigustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, alá áldott állapotban volt. Otttartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. KATOLIKUS FORDÍTÁS