Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

II. •KARÁCSONY" HÉTFŐ, 2001. DECEMBER 24. ,Esterházy Pétert még egyetlen interjú sem fektette két vállra Tanuljunk őszintén, megnyerőn nyilatkozni BERNATH LASZLO TÖBB UJSAGIRONEMZEDEKNEK VOLT TANARA A BÁLINT GYÖRGY ÚJSÁGÍRÓ AKADÉMIÁN. AZ IDŐS ÚJSÁGÍRÓ EGÉSZ PÁLYÁJA SORÁN NAPILAPOKNÁL DOLGOZOTT: ROVATVEZETŐ, FŐSZERKESZTŐHELYETTES, KÉSŐBB FŐSZERKESZTŐ VOLT AZ ESTI HÍRLAPNÁL, JELENLEG PEDIG A NÉPSZAVA FŐMUNKATÁRSA. ÚJABB KÖNYVÉBEN AZONBAN NEM AZ ÚJSÁG­ÍRÓKAT, HANEM A NYILATKOZÁS MÁSIK OLDALÁT: AZ INTERJÚALANYOKAT TANÍTJA. TAVALY MEGJELENTETETT „TANULJUNK KÖNNYEN, GYORSAN ÚJSÁ­GOT ÍRNI" CÍMŰ KÖNYVE UTÁN MEGÍRTA A „TANULJUNK KÖNNYEN, GYOR­SAN NYILATKOZNI" CÍMŰT IS. - Tanár úr, mit gondol, a nyilatko­zó emberek miért vigyáznak az új­sággal! Miért nem szólalnak meg úgy, ahogyan családjuk körében, otthon, a reggelizőasztalnál! - A nyilvánossággal vigyáznak! Mert sok olyan helyzet létezik, ami­kor a nyilatkozó személyisége és a szerep, amit magáénak vall, nincs összhangéban egymással. Az embe­rek a szó jó és rossz értelmében is többféle szerepet játszanak. Egy 40 éves férfinak a férj, az apa vagy a hor­gászegyesületi elnöki szerep mellett munkahelyi beosztásának meg kell felelnie. A hétköznapi helyzetekben ezek a státusok nincsenek konflik­tusban egymással. Amint azonban nyilatkoznia kell a hivatala ügye­bői, kömiyen kiderülhet, hogy sze­repe nem fedi le a személyiségét. Gondoljunk egy olyan nőre, aki vég­rehajtói munkát végez, amelynek során ki kell lakoltatnia egy törvény­telenül ott lakó kétgyermekes csalá­dot. Sajnálja őket, de kötelessége el­végezni a kilakoltatást. Ha az orra alá nyomnak egy mikrofont, hogyan fog nyilatkozni? Ha tisztességes em­ber, akkor zavarba jön. A szíve azt súgja, hogy ne azt tegye, amit a hi­vatal elír. Ekkor elkezd törvényekre, paragrafusokra hivatkozni, és ez szörnyű a hallgató számára. - Mi a titka annak, hogy ugyan­az az ember „civilként" bizalmat ébreszt, hivatalnokként pedig eset­leg gyanakvást! - Mert a nyilatkozó hivatalnok : igyekszik személytelenné válni: úgy akar tenni, mintha nem ő beszél­ne, hanem a hivatal, a párt, a felet­tese álláspontját mondaná. Ez óhat­lanul hamissá teszi megszólalását. Márpedig, ami nem őszinte, az a legtanulatlanabb ember előtt is egy­kettőre lelepleződik. Ha úgy vesszük : az egész könyvem erről szól: a nyi­: latkozó legyen őszinte. Az őszinte­: ség éppúgy átjön a képernyőn vagy az interjúban, mint a hazugság. Az : őszinteség lefegyverez. Az újságbó számára pedig a legcélszerűbb, ha : mindenekelőtt megtudja, hogy az, akitől nyilatkozatot kér, kinek a ne­: vében fog beszélni. A nyilatkozó is tisztábban lát, ha tudja, kikhez szól majd. Persze, bizalmat kelteni nem egyszerű, az őszinteség akkor hatá­sos, ha egy személyiség hangján : szól. Nem a hétköznapi személyi­I ségünkre gondolok, hanem arra, : amelyik „átjön" a képernyőn vagy : az bott szövegen. - Könyvében egész sor praktikus tanácsot ad a nyilatkozóknak, sőt, fogalalkozási áganként külön is tárgyalja őket. Van-e receptje ar­ra, hogy mitől lesz egy csapásra hi­hető egy nyilatkozat! i Bernáth László: „Az őszinteség lefegyverez". (Fotó: Schmidt Andrea) - Van a könyvben néhány hely­zet, amelybe beleképzelve magát, megállapíthatja az ember, hogy miként is kommunikál. Egy mély­interjúban például a bizalom eléré­sében sokat segít, ha az ember meg tudja határozni viszonyát a saját múltjához. Ha elmondja, hogy szegény családból szárma­zott, nem törődtek vele, hogy reg­gelizik-e, de felküzdötte magát és mindezt nem felejtette el; vagy el­lenkezőleg: gazdag családból jött, ahol azt hitték, hogy ki van bélel­ve az útja, de nem azt választot­ta, akkor megadhatja az interjú személyes hangját. Fontos, hogy mi az, amit az ember a múltjából elvállal. Ha tudom, ki vagyok, könnyebb őszintének lennem. Flottabb. Flottul persze hazudni is lehet, de csak az őszinteség tudja megteremteni azt a szavak fölöt­ti-közötti kommunikációt, amely érzelmet és indulatot sugároz a : néző, az olvasó felé. Ez a titka a jó : nyilatkozatnak. - Emlékszik Antall fózséf „pi­zsamás interjújára"- a taxisblo­kád idejéről! Mi a véleménye ar­: ról, hogy egy miniszterelnök ho­gyan nyilatkozzék! - A pizsamás interjú azért volt hatásos, mert ebben a helyzetben : a miniszterelnök személyesebb és őszintébb volt, mint máskor. El : kell azonban ismerni, hogy a mi­niszterelnök esetében különösen : nehéz összeegyeztetni a személyi­séget a szerepkörrel. Végül is egy or­: szág nevében kell beszélnie, és an­i nak nem szabad túlságosan erősen : érezhetőnek lennie, hogy ő az or­: szág melyik részével azonos. A po­: litikusokat illetően egyébként az a : nyilatkozat kulcsa, hogy a tényeket : ne tagadják le. Értelmezni lehet : többféleképpen, de a tény, az tény. A magyarázat lehet pártfüggő, ide­: ológiafüggő, értékrendfüggő, de a tény csak igaz lehet vagy nem. Egy miniszterelnök akkor nem hazu­dik, ha a tényekét nem másítja meg. A többit úgy adhatja elő, aho­gyan személyisége diktálja. - Mit. gondol, egy nyilatkozó mennyire van ma Magyarorszá­gon az újságíró kezében! - Sajnos eléggé. Embere válogat­ja persze, mert vannak politikus személyiségek, akik nemhogy nem félnek, de egyenesen terrorizálják az újságírót; Torgyán Józsefre gon­dolok, aki - egyszer magam hallot­tam - ordibálva oktatja ki a tudó­sítókat, hogy ő tudja, mire kíván­csiak az emberek. A jámborabb nyilatkozók azonban kiszolgálta­tottak, annak ellenére, hogy tör­vény írja elő: vissza lehet kérni megjelenés előtt a szöveget. Én ezt jogos törvénynek gondolom, hi­szen a nyilatkozó az, akinek a tár­sadalom előtt kell vállalnia a meg­jelent cikk következményeit. A baj általában nem is azzal van, hogy az újságíró szándékosan félremagya­rázza, hanem azzal, hogy félreérti a nyilatkozatot. - Mit gondol, a magyar sajtóban miért olyan ritkák az olyan „nagy megnyílások", mint amilyen a Ra­dics Péteré, aki bevallotta, hogy homoszexuális vagy korábbról a Tar Sándoré, alá bevallotta, hogy IIHII-as ügynök volt! - Ezek a bevallások akkor sem egy-egy újságírónak voltak kö­szönhetőek, hanem az illető sze­mély önelszámolásának. Az olyan Oriana Fallacci-típusú interjúké­szítő, aki kiszedi a riportalanyból a titkokat, ritka Magyarországon. Eszterházy Péterrel például sok in­terjú készült már, de még egyet sem olvastam, amely „két vállra fektette" volna őt. - Mit gondol, mennyire bíznak a magyar emberek a médiában! - Közvetlenül a rendszerváltozás után bizalom tekintetésben a leg­jobbak között volt a sajtó, még az egyházakat is megelőzte. Újabb bi­zalmi indexet nem ismerek, de azt hiszem, most nem jönne ki ilyen jó eredmény. Nem felmentem aka­rom a médiát, de ez elsősorban az ország általános állapotában való bi­zalomvesztés miatt következett be. Sajnos a sajtó is cléggc megosztott; a tévéfesztiválon valaki szellemesen úgy fogalmazott, hogy lassan már nemcsak jobb- és baloldah újságírók vannak, hanem színészek, mérnö­kök, tanárok is. Ilyen körülmények között nem tudonvhogyan lehet ál­talában bízni a sajtóban: ugyanis mindenki a saját sajtójában bízik - Karácsony van: ön szerint ilyenkor változik-e az újságírók és nyilatkozók beszéde a médiában! - Ha már hirdettem, hogy őszin­tének kell lenni, bevallom: nem szeretem a sajtóban az ünnepeket. Óhatlan irritáció fog el, hogy mi­ért csak karácsonykor kell szere­tetről beszélni. Miért csak az olva­sás évében kell propagálni az olva­sást? Különben is fennáll a veszé­lye annak, hogy a karácsonykor hangoztatott szép szavak hamisak lehetnek. Szoktam is mondani, hogy egy interjúban, ha lehet, ne kérdezzünk rá érzelmekre, mert azok nem racionábsak. Ha az in­terjúalanytól megkérdezzük, hogy mit eizett, amikor a nyakába akasz­tották az olimpiai aranyérmet, ar­ra nem lehet mást mondani, még ha az ember egyetemi tanár is, csak azt, hogy „boldog voltam". Ezt az érzést egy jó író tudja megírni a maga eszközeivel, de racionalizál­ni nehéz. Én féltem a karácsonyt a felületes beszédtől. PANEK SÁNDOR Kereskedelmi fortélyok karácsonyi fókáknak A sok nullának is megvan a maga haszna TUDJAK, MIÉRT VANNAK NEHANY ARUHAZ BEJARATANAL PLÜSSALLATKAK VAGY BOLYHOS TÖRÜLKÖZŐK? HOGY TAPOGASSUK ŐKET. A SZŐRÖS-BOLY­HOS TÁRGYAK ÉRINTÉSE UGYANIS OLYAN HORMONOKAT SZABADÍT FEL BENNÜNK, AMELYEK FELOLDJÁK A PÉNZKÖLTÉSSEL KAPCSOLATOS GÁTLÁ­SAINKAT. DE EZ CSAK EGYIKE AZOKNAK A „TRÜKKÖKNEK", AMELYEKET A KERESKEDŐK ANNAK ÉRDEKÉBEN VETNEK BE, HOGY MINÉL TÖBBET HAGY­JUNK NÁLUK A KARÁCSONYI AJÁNDÉKOKRA SZÁNT ÖSSZEGBŐL MINDERRŐL GARAMHEGYI ÁBELLEL AZ SZTE MARKETING TANSZÉKÉNEK ADJUNKTUSÁVAL BESZÉLGETTÜNK -Mi történik velünk vásárláskor! - Az első lépés, hogy felismerjük : valaminek a hiányát: karácsony ; előtt például az ajándékokét. Ha az embernek van elképzelése arról, ; mi kerüljön a karácsonyfa alá, ak- ; kor azonnal keresletről beszélhe- : tünk: ilyenkor már csak arról kell döntenünk, hol, mennyiért és pon­tosan milyen árucikket vásárol­junk az adott termékkategóriában. : Ezek viszonylag racionáhs, tudatos döntések, melyek alapos mérlege­lésen alapulnak. Karácsony táján : azonban gyakoribb, hogy az ember­nek nincs konkrét elképzelése ar- : ról, kinek mit vegyen. Ilyenkor j impulzív a vásárlás: azoknak az ; üzeneteknek, ingereknek alapján döntünk, amelyeket az üzletek­ben eljuttatnak hozzánk. Ennek a : befolyásolásnak megvan a maga tudománya és szabályrendszere. - Hogyan lehet az impulzusok­kal "manipulálni" a vásárlót! - Az első és legfontosabb, hogy : le kell győzni az emberekben azt a : féket, amely a pénzük elköltésével : kapcsolatban bennük van. Egy ap- : ró adalék például, hogy biológu­sok kimutatták, a pénzköltésnek is megvan a maga hormonális alapja, és arra is rájöttek, hogy ; szőrös, bolyhos tárgyak simogatá­sa olyan hormonokat szabadít fel, melyek hatására könnyebben vá­sárolunk. Ezért láthatunk a nyuga­ti bevásárlóközpontokban rögtön a bejárat mellett plüssállatkákkal vagy bolyhos törülközőkkel teli tá­rolókat. A másik fontos kereskedel­mi cél, hogy szükségleteinket az adott üzletben, vagy az adott ter­mékkel elégítsük ki. A hűségpon- _ tok, a kupongyűjtési akciók, a vá­sárlói kártyák mind azt a célt szol­gálják, hogy erősítsék kötődésün­ket az adott üzlethez vagy termék­hez. Nagyon fontos a különböző termékek helye az üzletben. Nem véletlen, hogy a szupermarketek­ben végig kell menni a tartós fo­gyasztási cikkeken ahhoz, hogy el­jussunk az élelmiszerekhez: úgy indulunk, hogy csak tejet veszünk, de közben meglátunk öt-hat olyan terméket, ami nem létszükséglet ugyan, de jó, ha van. Köztudott az is, hogy a szemmagasságban lévő tárgyakat sokkal könnyebben ész­revesszük és szívesebben levesszük a polcról, mint a följebb vagy lej­jebb levőket. Azt is tudjuk, hogy két polcsor között sokkal többször né­: zünk jobbra, mint balra. Ezért : Nyugat-Európában a nagy bevá­sárlóközpontokban a bevásárlóko­: esik egy kicsit baba húznak, hogy ; arra az oldaba is ráirányítsák a fi­: gyelmünket. Ahhoz persze, hogy a : vásárlót azok az ingerek érjék, ami­i ket a kereskedők szeretnének, tud­• Garamhegyi Abel: Karnok Csaba) A pénzköltés komoly dolog, nem szabad félvállról venni. (Fotó: ni kell, hogyan mozognak az áru­házban az emberek. Ezt is sokfé­leképpen vizsgálhatják: rádiójele­ket sugároznak a kocsik, vagy illat­anyagokkal „megfestik" a vásár­lókat és megfelelő berendezésekkel figyelik az útvonalát. - Mi alapján döntünk végül! - A vásárló nagyon sok szempon­tot mérlegel, amikor meghozza a döntését. Az egyik legfontosabb mérlegelési szempontcsoport a kockázatoké. Karácsonyi vásárlás esetén például alapvető kockázat, hogy tetszik-e majd az ajándék. Ezért a döntésben fontos szem­pont lehet, hogy szükség esetén visszacserébk-e a terméket. Vagy: mennyit kell utaznunk ahhoz, hogy megvegyük vagy visszavigyük az árut, ha kell. - A magyarországi vásárlási szokásokat nagymértékben befo­lyásolja a pénz. Hogyan lehet az árral befolyásolni a vásárlót úgy, hogy a profit is megmaradjon! - Közismert a 99-es módszer. Mindannyian tudjuk, hogy a 299 forintos termék 300-ba kerül, még­is szívesebben vesszük meg, mint ha 301 forint lenne ráírva. Ugyan­így vonzódunk az akciós termé­kekhez is, bár ennél a módszer­nél számolni kell azzal, hogy a fo­gyasztó tudatában az ár és a minőség bizonyos esetekben szo­rosan összekapcsolódik. Egy akci­ós joghurt esetében mindenki azonnal megnézi a szavatossági időt arra gyanakodva, hogy jó oka van a leértékelésnek. Vannak olyan termékcsoportok - ékszerek, nagy értékű műszaki berendezések ­amelyeknél nem az a lényeg, hogy a vásárló olcsónak érezze a termé­ket, hanem az, hogy úgy gondolja, jó ára van, amit még meg tud fizet­ni. Hollandiában ezt úgy érik el, hogy feltüntetik a ,00 „fillért" is. A vevő ránéz az árcédulára: sok nullát lát, anút tudat alatt össze­kapcsol a jó minőséggel, ugyan­akkor tudja, hogy az ott szereplő összeget ki tudja fizetni, és ez már önmagában elégedettséggel tölti el az adott termékkel kapcsolatban. - A gyerekek különleges fo­gyasztók: ők legfeljebb kezdemé­nyezik a vásárlást, a döntést vi­szont a szülők hozzák. Hogyan kezeli ezt a problémát a marke­ting! - Általában egyszerre kell hat­nunk a gyerekre és a szülőre. Jó pél­da erre az a gyermekélelmiszer­reklám, amelyben mesefigurák ug­rabugrálnak ugyan, hogy felkelt­sék a gyerek érdeklődését. Ugyan­akkor arról beszélnek, hogy mi­lyen sok benne a kalcium, nyil­ván azért, hogy meggyőzzék a szülőt: jót tesz gyermeke egészsé­gének, ha enged az unszolásnak és megveszi a szóban forgó termé­ket. - A gyerekek a felnőtteknél könnyebben manipulálhatók, és ezt a kereskedelem ki is használ­ja. Hol a határ! - Ez egy nagyon fontos etikai kérdés, hiszen a gyerekek a nyil­vánvaló hazugságot felismerik ugyan, de kellő tapasztalat híján nem tudnak különbséget tenni az igaz és a majdnem igaz között. Ezért könnyen tőrbe lehet csalni őket: a szülő nagyon nehezen tud­ja megmagyarázni a gyerekének, hogy valami nem hamis ugyan, de nem úgy és nem abban a formá­ban igaz, ahogyan a gyerek hiszi. Azok, akik etikátlanul próbálják meg kihasználni a gyerekek naivi­tását, erre a „majdnem"-re építe­nek. - Van-e különbség a férfiak és a nők „vásárlás-lélektana" kö­zött! - A nők általában több szem­pontot mérlegelnek, de kevésbé céltudatosan. Földrajzi hasonlattal élve: a nők tó-szerűen, míg a fér­fiak folyószerűen vásárolnak. A nők preferencia-rendszere kevésbé funkcionális és racionális; a ter­mékek összehasonlításánál több a szubjektív és emocionális elem. Az ilyen általánosítás természete­sen nagyon durva, de a kereskede­lemnek mégis számolnia kell az­zal, hogy egy adott üzlet vagy ter­mék esetén többnyire női vagy fér­fi vásárlóra számít. Egy női vásár­lókra specializálódott üzletben pél­dául vétek szigorú, szűk, párhuza­mos és tematikus sorokban elren­dezni a polcokat. Az megfelel a férfiak céltudatosságának, de nem felel meg a szívesen bóklászó, sok szempont alapján, sok terméket sokáig „ízlelgető" női vásárlói ma­gatartásnak. - Van-e sajátosan magyar fo­gyasztói magatartás! - Igen. A magyar fogyasztó nem elég öntudatos, nem vigyáz kellőképpen magára. Nagypapám­tól sokszor hallottam gyerekko­romban, hogy „na kérem, ide se jö­vök többet". Jó lenne ezt ma is hallani adott helyzetekben. Nem kell beletörődnünk abba, hogy mi, fogyasztók vagyunk kiszolgáltat­va. A mdgyar piacon túlkínálat van, sokkal több az eszkimó, mint a fóka, és mi vagyunk a fókák. A döntés a mi kezünkben van, le­gyünk igényesek. A pénzköltés ko­moly dolog, nem szabad félvállról venni. Hiszen a mi pénzünkről van szó. KECZER GABRIELLA

Next

/
Thumbnails
Contents