Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-15 / 292. szám

Müller Péter a Jóskönyvről • Müller Péter Müller Péter műveiben hangsúlyozza, hogy nem könyvet, hanem társat szeretne adni olvasóinak, akiket minden munkájában tegez: pillanatok alatt kialakul a meghitt kontaktus az író és az olvasó, gondolkodó és a gondolkodni vágyó, a beteg és a gyógyító között. Az ezoterikus és okkultista irodalmat kedvelők között népszerű szerző a közelmúltban óriási érdeklődés mellett Szegeden dedikálta legújabb kötetét, a Jóskönyvet, melyben ez olvasható: „A Ji-káng az egyetlen könyv, amellyel beszélgetni lehet." Ez a mondat azért is érdemel figyelmet, mivel Müller Péter minden művében megemlít egy szellemi irányítót, mestert, akivel rendszeresen „beszélget", vagyis spirituális kapcsolatban áll. - Ki az ön szellemi vezetője?- tettem fel a kérdést. Hosszú csend követetkezett. Majd szaggatottan, megfontoltan mondta: „Egy szent szellem, sokszor újjászületett a földre, valamikor ugyanolyan ember volt mint én, de míg neken fontos, hogy Müller Péter vagyok, neki már a valamikori földi személyisége lényegtelen. Névtelen." Először tudatosan húsz éve találkoztak, és azóta tart ez a különleges kapcsolat, pontosabban a kívülálló számára különleges, Müller Péternek ez a természetes állapot. Ennek a szellemi lénynek a segítségével és sugallmazására írta meg életművének betetőzését, a Jóskönyvet, melynek alcíme: Ji-King mindennapi használatra. Nélküle nem tudta volna létrehozni ezt a kötetet az író, aki szerint: a szellemi tanítómester egyik leggyönyörűségesebb reinkarnációja egy kínai élet volt, a könyvben szereplő kínai szómagyarázatokat is neki köszönheti. Müller Péter Latinovits Zoltán szellemével is kapcsolatban áll, pár évvel ezelőtt például a Kígyó és Kereszt című, nagy vihart kavart könyvében a színészkirály „engedélyével" és sugallmazárásra írta meg a balatonszárszói tragédiát. - Én írtam le először, hogy Latinovits nem lett öngyilkos - hangsúlyozta Müller Péter, aki spirituális úton értesült a mások előtt akkor még ismeretlen történetről. Latinotivs sorsán keresztül mutatta be a reinkarnációs folyamat lélektanát: a színészkirály előző életében Gogol volt, aki viszont pár száz évvel korábban egy spanyol inkvizítor szigorúságával élt és döntött másokról. - Szép történet, akár spiritualitás nélkül is dicsérheti egy jó tollú író fantáziáját - viccelődtem. Müller Péter nem védekezett: az igazság vagy megáll a lábán, vagy nem. Érdekességként említette, hogy a Hamlet is egy spiritualista darab, hiszen Hamlet atyja szellemének útmutatásait követve bosszúlja meg a gyilkosságot. - Ha valaki nyílt szívvel olvassa ezeket a könyveket, megérinti az igazság. Úgy véli, a legújabbkori írói munkássága nem képvisel különlegességet, csupán az írói példaképeitől - Tolsztolj, Dosztojevszkij, Weöres Sándor, Hamvas Béla és Goethe - tanult szellemi eszenciákat fogalmazza meg. Müller Péternek hatalmas a rajongótábora, amikor Szegeden járt, pillanatok alatt elfogytak a Jóskönyv példányai, órákon át ldgyózott a sor, várva a szerzői dedikációra, egy villanásnyi személyes találkozóra, egy tekintetre. - Nagyon szeretem és becsülöm az embereket, és mindezt visszakapom az olvasóimtól magyarázta az író. Megfogalmazása szerint az emberek eredendően isteni lények, és a lelke mélyén mindenki szomjazik a szeretette. Elcsépelt szavak - gondolhatnánk, de ő eszerint él, válaszol az olvasók útkereső kérdéseire, az eltévesztett mondatokra, a kérdő tekintetekre. A több mint kétórás dedikálás után félórás előadást tartott a kínai Jikingről. Nem látszott rajta, hogy fáradt lenne, pedig a közelmúltban töltötte be hatvanötödik évét. - Sokan félnek és szoronganak szeptember 11 -e után. Változott valami azóta az életében? - kérdeztem búcsúzóul Müller Pétertől. - Nem. Ha kiszárad a folyó, hiába sírod teli, azt a könnyeiddel nem fogod újra pótolni - hangzik a kínai tanítás. Ez az ősi bölcselet attól óv, hogy a saját sorsod megoldása helyett ne a világban történtekkel kezdj törődni. Nem szabad a világ aggodalmát, félelmét, szorongását átengedni magunkon, mert úgysem tudunk rajta változtatni. Ami viszont a közvetlen környezetedben rajtad múlik, a te hozzáállásodtól és munkádtól függ, hogy sikerüljön cselekedj a legjobb képességed szerint. LÉVAY GIZELLA • Müller Péter: mesterem sugalmazására írtam meg legújabb Könyvemet. (Fotók: Miskolczi Róbert) SZOMBAT, 2001. DECEMBER 15. • N A P 0 S 0 L D A L • IV. Cserna-Szabó András legkedvesebb műfajáról a novelláról Irodalmi senki földje Krencsey Marianne albuma A HUSZONHÉT ÉVES FIATAL MAGYAR ÍRÓ SZENTESI EMIGRÁNSKÉNT ÉL A FŐVÁROSBAN. KÉTKÖTETES SZERZŐKÉNT, A FÉL NÉGY ÉS A FÉL HÉT UTÁN VÉGÉRVÉNYESEN, FÉLREÉRTHETETLENÜL TUDTUL ADTA: SZÁMÁRA A NOVELLA A LEGKÉNYELMESEBB, MERT A LEGIZGALMASABB. PEDIG AZ IRODALMI KÖZTUDATBAN A FIATAL GENERÁCIÓVAL SZEMBEN MINTEGY MESSIÁSVÁRÁSKÉNT ÉREZHETŐ AZ ELVÁRÁS: SZÜLESSEN MEGELŐBB-VAGYUTÓBBA NAGY MŰ. CSERNA-SZABÓ ANDRÁS (KÉPÜNKÖN) NEMRÉGIBEN A SZENTESI PÉTER PINCÉBEN ARRÓL IS BESZÉLT, MIÉRT NEM VÁGYIK REGÉNYT ÍRNI. -A fiatal írók legtöbbje ír novellát. Úgy tűnik, mintha ez a műfaj kiindulópontja volna a készülődésnek, az íróvá válásnak. - Az irodalomi életben három kategória van: a költő, aki verseket ír, az író, aki regényeket ír, s aki novellát ír, az a fiatal író. Ha lesz belőle valaki, akkor majd megírja a nagy regényét. Ez a messiásvárás állandóan érezhető, pedig szerintem a magyar irodalom novellisztikus irodalom. Az utolsó ízig-vérig regényíró Jókai volt, Mikszáth, Krúdy vagy Kosztolányi is fit regényeket, de a legnagyobb dobásaik novellák. Az utóbbi tíz év számomra lefontosabb alkotásai is többinyre novellák: Tar Sándor, Lázár Ervin, Parti Nagy vagy Bodor Ádám művei. Az elvárás ennek ellenére nagyon konrét és erőszakos. A novella ma nincs a helyén és nincs megfejtve. A novellában sokkal több tűz van, mint a regényben, sokkal kevesebb kötelező, unalmas szerkesztettség, míg ez a műfaj sokkal közelebb áll a vershez. Azt gondolom, a novella ma az irodalmi senki földje. - Ezek szerint Cserna-Szabótól senki ne várjon nagy regényt... - Arra nem esküszöm meg, hogy soha nem írok regényt, de ez a meló nekem egyszerűen nem tetszik. El kell varrni a szálat, le kell írni a várost... mintha egy helyben ülfiék évekig. A versben sokkal fontosabb időnként az, hogy mi nincs benne, s ez érvényes a novellára is. Krúdynál például: egy ember eszik egy halat. Azon a halon, az emberen, a vendéglőn keresztül átjön egy egész világ, az egész XIX. század. Persze nem akarom azt állítani, hogy nincsenek jó magyar regényírók, de ha kritikus lennék, sokkal többet foglalkoznék rövid prózával. Az irodalomtörténetben kismestereknek nevezik Cholnokyt vagy Tömörkényt. Ez lenéző hangnem. - Elég nyíltan lehet ezekről beszélni! Nem gátolják az irodalmi nyilvánosságot bizonyos társasági normák! - Azt ki lehet mondani, hogy valami nincs kimondva, csak én nem mondhatom ki. Az nem az én dolgom. Sokszor annyira felháborodtam, hogy szerettem volna leírni a véleményem, aztán rájöttem, hogy ez nem az én feladatom. A baj az, hogy a mi generációnknak nincsen kritikus, értékelő háttere. Az írói középnemzedék összefonódott egy elméleti csapattal, ezek egymást támogatják. Ha én beszélnék a generációmról, rögtön azt a választ kapnám, hogy sértett, ideges vagyok, nem a saját melómmal foglalkozom. Ugyanúgy megalázónak tartanám, hogy politizáljak, irodalomelmélettel sem foglalkozom, csak kocsmaasztal mellett. - Az első kötet második fele novellafüzér. Mennyiben hasonlít a regényhez és mennyiben a novellához! - Még a legjobb kritikáimban is azt kaptam, hogy a Kevab és Liza fejezetek nem tudják a kisregény elvárásait teljesíteni. Ilyenkor az ember fölhördül, de nem válaszol a kritikára. Az a nyolc novella be volt számozva, ezért azt hitték, hogy az kisregény, pedig semmi másról nem szól, minthogy van nyolc történet, amiben ugyanúgy hívják a lányt és fiút, variációk egy témára: mi történik ha ezek találkoznak. Esznek, ölelkeznek, kirándulnak, összeütközik a világnézetük, átalakulnak egymástól, ettől novellafüzét - A második kötet hogyan állt össze! - Nem úgy, hogy ami összegyűlt az első után eltelt időben és elég nehéz lett, azt sorba raktam. Ezek különálló történetek, de úgy szerkesztettem, hogy legyen íve. Nem Best of Csema, hanem a Fél hét. Kihagytam belőle egyet, amit egyébként nagyon szeretek, azt nem tudom, hogy ártott volna-e a kötetnek, de hogy nem használt volna, az biztos. Az eleje és a vége összekapcsolódik, s az egész történet erről az egy helyben darálásról szól. Hiába szeretem ezt az írást, diót tettem volna egy másik dióba, ha a belekerül a kötetbe. - A két kötetből egy egészen biztosan kiderül: van a szerzőben tekintélytisztelet, de nem a korral szemben. - Erről szól lényegében a következő könyvem, Apám hasa a címe. Apám hasának van tizenhárom története, mely leszámolás mindenféle apával, mesterrel, baráttal. A leszámolás rengeteg szeretettel zajlik, de mégiscsak leszámolás. Ami az élvezetről, az evésről, a szeretkezésről, a gyönyörről, a kéjről szól, az a has. Nagyon érdekes volt, először történt meg velem, hogy kitaláltam valakit magamnak, s elkezdett működni bennem, elkezdett írni, íratni velem. Egészen fura könyv lesz. - Ez az új élmény kiemel, pontosabban felemel a környezetből. - Egy biztos: az olvasó nincs ott, amikor írok. Nagyapám néha mellém ül és figyel, de egyedül az érdekel, ami nekem fontos. Beledöglenék, ha nem írnék. Amit sehol máshol nem tudnék végiggondolni, megoldani, se a kocsmában, se a felségemmel, se az anyámmal, az megtörténik a papíron. Az író sokkal butább emberként, mint íróként. Amikor azt veszem észre délelőtt tízkor, hogy hajnal négy óta a szöveget írom, akkor biztos vagyok benne, hogy nincs az a drog, ami ezt az élményt nyújtja. Nyilván istennek érzem magam, teremtettem valamit, ami azelőtt nem volt, és azelőtt én se tudtam, hogy van. - Miért hívják a barátai Cyranónak! - Ibolya Tamás, a BVSC vízilabdacsapatának centere nevezett el így tizenkét éves koromban. Egy vakbélműtét után voltam éppen, lementem a szentesi uszodába pofozni. Úgy néztem ki mint egy csontváz, de azóta hozzáhízott az arcom. Az akkor testreszabott indokolt elnevezést azóta belülről is magaménak érzem. BLAHÓ GABRIELLA A karácsonyi könyvvásárra jelent meg az Egyesült Államokban élő Krencsey Marianne színművésznő Equinox - 2001 avagy 35 év Budapesten - 35 év New Yorkban című képekkel illusztrált albuma. A kötetet régi barátja, Bacsó Péter filmrendező mutatta be a budapesti Puskin Moziban. Krencsey Marianne - aki ezen a nyáron ünnepelte hetvenedik születésnapját 1965-ben, színházi és filmes sikerei csúcspontján emigrált. Előtte másfél évtizeden át a Vígszínház, majd a József Attila Színház ünnepelt színésznője volt, nagy sikerrel játszotta például Anna Kareninát és Molnár Ferenc színművében Olympiát. Máig tartó népszerűségét emlékezetes filmjeinek, köztük a Liliomfinak köszönheti. • Bacsó Péter filmrendező és Krencsey Marianne a könyvpremieren. (MTI Fotó: Friedmann Endre) Most 100 000 Ft-tal több jut karácsonyra! -100 000 Ft a kezdőrészletből, akár 3 hónap törlesztési halasztással! Swift már 250 000 Ft-tól, Wagon R+ már 300 000 Ft-tól! # l * te Ünnepi ajánlatunk új, limitált modelljeinkre is érvényes! / , , • .j • SUZUKI. A mi karacsonyi ajandekunk.