Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-15 / 292. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG ÉS A DÉLVILÁG KU? f URÁLIS MAG AZ N11A • SZERKESZTI: HOLLÓSI ZSOLT Napos oldal Alföldi Róbert rendezésében Shakespeare-bemutató készül az ünnepre Szentivánéji valóság a színpadon IGAZI SZÍNHÁZI ÉLMÉNYT ÍGÉR A KARÁCSONY ELŐTTI SHAKESPEARE-BE­MUTATÓ. A SZENTIVÁNÉJI ÁLOM RENDEZŐJE ALFÖLDI RÓBERT. ÖSSZESZO­KOTT CSAPATÁVAL, ALKOTÓTÁRSAIVAL, A SZEGEDI SZÍNÉSZEKKEL ÉS A VENDÉG HERNÁDI JUDITTAL - A MUNKA LÁZÁBAN ÉGNEK. EZ LÁTSZOTT AZ EGYIK, E HETI PRÓBÁJUKON. A premier december 21-én, pénte­ken lesz, előtte, szerdán egy főpró­baszerű előadás a Kazinczy-bérlet­ben. Vagyis van még idő, ha nem is bőven, ám azt mégsem lehet megmondani, így kívülről, hogy a színpad állapota megfelel-e az időnek... Domb Tény, hogy a próbán a játszó sze­mélyek egy jellegzetesen ismerős szemétkupacon és környékén gya­korlatoznak. Pukk - tudják, a ha­gyományos előadásokon ő a hun­cut Robin pajtás és a gonosz ördög elegye azaz Király Attila, vala­mint Oberon tündérkirály, azaz Szalma Tamás, továbbá utóbb mind a négy szeleburdi és szeszé­lyes szerelmes - valamennyien ak­robatikus mutatványokra kény­szerülnek. Az a helyzet ugyanis, hogy az autógumik, lavórok, vécé­csészék, gyanús tartalmú rozsdás hordók, nyelüket vesztett konyhai klopfolók, derékban tört fürdőká­dak, beltéri lószőrüket kényszerűen kiokádó hajdani matracok, macs­katetemek és egyéb nyalánkságok még nincsenek lépésbiztosra össze­szerkesztve. Kentaur díszeletter­vező úr adott ugyan bizonyos uta­sításokat a domb összetevőit ké­pező különb s különb darabok egy­máshoz rögzítésére, derült ki a próbán, de... Szóval, erre nem volt - még idő. A színészek némelyike si­keresen visszaszív egy-egy ideillően esztétikus szitokszót, másokból viszont önkényesen kibuggyan a megkönnyebbülés, amikor meg­indul, bár a talp alatt a gumi, a bo­kaficam elhalasztódik. Lepetés Mindazonáltal az eljövendő kész színpadot csak saccolni lehet még. Talán a szemét mellett - fölött ­lesz híd, mint sok Szentivánéji­előadásban, ám azt nem hinném, hogy ez a most készülő egyebekben hasonlítana más, előző Szent­iváné j i-előadásokra . Miért gondolom? Az általam látott próbarészletben a tündérek olyan hamisítatlan... Nem, ezt mégsem lehet elmon­dani! A rendező nyilatkozta, hogy szeretné, ha a közönséget megle­petések érhetnék. Legyen. És le­gyen most elég annyi: Shakes­peare-t ezúttal alighanem úgy ol­vasták, ahogyan eddig még soha senki. Merész előadás lesz. A próba hangulata megkapó. Egyszerre oldott és feszült min­denki. Alföldi erőszakos despota és messzemenően megértő. Félelme­tesen autokrata és érzékenyen nyi­tott. Pontosan tudja, mit akar, ho­gyan, miért, következésképpen a színészek elfogadják a szigorát. Úgy néz ki, mostanra teljesen megszűnt számukra a külvilág, pontosabban egy, csak egy világ van, a színház, s benne ők, akik­re méretett a vajúdás kínja és bol­dogsága. Összpontosítanak. Ez összeforrasztja őket. Ki sem lát­nak, ki sem látszanak a koncent­ráció szigorú és mérhetetlen belső gazdagságú köréből. Megszenve­dik. Élvezik. Példa: Hernádi Ju­• Előjáték. Középen a rendező: Alföldi Róbert. (Fotók: Karnok Csaba) dzt-Titánia a szerepe szerint ép­pen ébred, valami bódéféléből tá­molyog kifelé, megtámasztja ma­gát az ajtókeretben, szájából lóg valami. Hátul ülök, nem látom, mi az, fő, hogy a rendező látja és úgy elkezd kacagni, mintha a hét leg­jobb viccét mondták volna neki. Hát ez óriási - mondja, fölugrik a helyéről a nézőtéren, megy a szín­pad felé, égnek emeli a kezét, ne­vet, nevet, nevet... Alig telik el pár perc, Hernádit valami bosszúság éri, méltatlankodik, Alföldi hang­ja indulatosan csattan: - Juci! Ide­jönnél? Anélkül, hogy egy árva szót is szólnál? Némaság. Juci megy. Nedvek Úgy sejtem, az előadást uralja majd egy különös - hogyan is kel­lene ezt kifejezni... Nos, éizésvilág, légkör, közeg, állapot ilyesmi. Még­hozzá talán pont abból a jelenetből sugárzik át a többire, amit, talán sze­rencsémre, a próbán láttam. NádasdyAdám műfordításában Titánia azt mondja: „Ezért a Hold, nedvek gazdasszonya, / sápadt dü­hében mindent úgy eláztat,/hogy folyásos kórok terjengenek. / Ta­vasz és nyár, / termékeny ősz, zord tél cserélgeti/szokásos öltözékét, s a világ'ijedten kérdezi: melyik me­lyik?" Ez a Titánia-hang nem csilin­gelhet, itt nagyon, de nagyon távol leszünk holmi fiitteres álmoktól, pajkos manóktól, tündéri tütüktől, rebegő műszempilláktól, édes han­cúroktól. Olyasmiben leszünk, mint amiben vagyunk. Artó ködök ned­ves gomolygásában. Bizonytalan­ságban. Reményben. Hiszen végül: „Barátságos taps, ha lesz, / Robin mindent helyre tesz." Talán. SULYOK ERZSÉBET • A szerelmesek: Bognár Gyöngyvér (Hermia) és Borovics Tamás (Lysander) • Mindenki kap egy belövést - egyszer. Szalma Tamás, Sarádi Zsolt Király Attila

Next

/
Thumbnails
Contents