Délmagyarország, 2001. december (91. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-15 / 292. szám

SZOMBAT, 2001. DECEMBER 15. •MEGYEI TÜKÖR" 9 Oknyomozás a magyarságról Domonkos László, lapunk egyko­ri munkatársa, a Duna Tfelevízió szerkesztője volt nemrégiben a Közéleti Kávéház vendége a Ro­yal Szállóban. Az oknyomozás módszereivel írt esszéiről és a határon túli magyarság jelenlegi helyzetéről kérdeztük a szer­kesztőt. - Hogyan fogadtak az egykori szegedi publicistát Szegeden1 - Nagy szeretettel vettek körül. Örülök, hogy tíz év után sem feled­keztek meg rólam. Az eddig meg­jelent nyolc könyvemnek nagyob­bik hányada a magyar történelem olyan elhallgatott, eltitkolt, félre­magyarázott eseményeivel foglal­kozik, amelyekről vagy nem kellő mélységű, vagy nem kellő igazság­tartalmú információk láttak nap­világot, netán teljesen fehér foltnak számítanak. Úgy érzem, hogy az esten részletesen körbejártuk eze­ket a kérdéseket. - Mit a véleménye a határain­kon túli magyarság jövőjéről és a státustörvényről! - A határon túli magyarság hely­zete sajnos semmit sem válto­zott. Az utódállamokban az el­múlt esztendők során a külön­böző kormányváltások ellenére sincsenek megoldva az ott élő ma­gyar kisebbség legalapvetőbb gond­jai. A Délvidéken változatlanul egy helyben topog az autonómia ügye. Még a részleges autonómia is kérdéses! - Az erdélyi magyarság sorsa sem gondtalan... - A státustörvény kapcsán cso­dálkozom azokon a viharokon, amelyek bekövetkeztek. Elsősor­ban román és most újabban szlo­vák oldalról is támadják, pedig véleményem szerint ez a mini­mum, amit ebben az ügyben az anyaországnak tennie kellett. A törvény kapcsán kialakult fe­szültségnek nincs más oka, hogy most már a határon túli magyar­ságnak nemcsak jogalapja, ha­nem érzelmi motivációja is meg­lesz ahhoz, hogy szülőföldjén ma­radjon. BECSY ANDRÁS Tóbiás Klára Szent László-szobra Földeákon Vizet fakasztott a lovagkirály A szobor avatásán a katonaszent előtt mai magyar katona állt díszőrséget. Fotó: Karnok Csaba Sok földeákit a település egykori földesuraira, a Návayakra emlé­kezteti az a szobor, amelyet nem­rég avattak a község főterén: hiszen a lovagkirály tiszteletét a Návay család hozta ide Nagyváradról. Szent László - és így az egykori, jó emlékezetű birtokosok - emlékét a templom és a főtér mellett most már ez a szobor is őrzi. A Képes Krónika ábrázolását, s a jól ismert hermát is figyelembe vette a szobor megalkotásakor Tó­biás Klára szegedi szobrászművész. Azon a képen, ami a régi ábrázo­lások és a királyról szóló írások alapján kialakult benne, a tér sa­játosságai is változtattak. Fontos­nak tartotta, hogy a szobor köze­lebb hozza az egykori királyt, mint embert, a maiakhoz, hogy ne néz­zen a bárdját vállán tartó alakra idegenül az sem, aki a kapálásból tart hazafelé. A talapzatban elhe­lyezett kút is ezt a szándékot jel­zi. Sárkányfejből, oroszlánfejből, halfejből folyó vizet sok kúton lát­hatunk, a lófej azonban egyedi megoldásnak számít. Az alkotó azért döntött a ló mellett, mert Szent Lászlót sok helyen lovával ábrázolják, a krónikákban a jószág neve is megemlíttetik, és az egyik Szent László-monda a ló patája nyomán fakadó forrásokról szól. A szobrászművész elmondta, na­gyon sajnálja, hogy nem tudott részt venni a november 12-i ava­táson - hiszen az alkotó úgy kötődik a munkájához, mint édes­anya a gyermekéhez - ám mielőtt kórházba került, egyfolytában a szobron dolgozott, az öntés, a ci­zellálás folyamatát is nyomon kö­vette, mint ahogy a talapzat fara­gását is, és nagyon örült annak, hogy mindenki, aki vele együtt a mű megalkotásában részt vett, pro­fi munkát végzett. B. A. Szegeden át érkezett Szentesre az adomány Még kérhető diákhitel December közepén tízezerrel több hallgatónak utaltak diákhitelt, mint egy hónappal ezelőtt. Ezek­ben a napokban több mint 63 ezer egyetemista és főiskolás jut hozzá a kölcsönhöz, amelynek erre a hó­napra eső összege meghaladja az 1 millió 800 ezer forintot. Az újabb hiteligénylők - akik november 21 ­ig nyújtották be kérelmüket - szep­temberig visszamenőleg kapják meg a pénzüket, így egyszerre akár 84 ezer forinthoz is hozzájuthat­nak. A Diákhitel Központ Rt. a tan­év kezdete óta összesen 5,1 milli­árd forint kölcsönt folyósított a di­ákoknak. A fiatalok havi 10 ezer, 15 ezer vagy 21 ezer forintra tart­hatnak igényt. A hallgatók 88 szá­zaléka a 21 ezer forintos összeget kérte, 9 százalékuk választotta a 15 ezer forintot, s mindössze 3 száza­lék döntött a 10 ezer forint mellett. Azok az egyetemisták és főisko­lások, akik eddig nem igényeltek hitelt; de a következő évben már szükségük lenne rá, ma még lead­hatják kérelmüket az arra kijelölt postahivatalokban. Ha valaki enn­él később nyújtja be adatlapját, az csak 2002 februárjától számíthat a pénzre. Ezek a hallgatók viszont már nem kaphatják meg az első szemeszterre eső összeget. Az egy­szer már beadott igényléseket nem kell megújítani, a Diákhitel Köz­pont folyamatosan küldi a havi részleteket, kivéve, ha a kérelmező úgy dönt, a továbbiakban nincs szüksége a pénzre. H. SZ. Kamara­koncert MUNKATÁRSUNKTÓL A Filharmónia Kht. következő ka­marabérleti koncertjét december 17-én, hétfőn este fél 8-kor tartják a Tisza Szálló nagytermében. A Weiner Kamarazenekar hangverse­nyén szólistaként Sutyinszki Beá­ta (fuvola) és Szécsi Edit (ének) lép fel. Az esten Corelli g-moll concer­to grossóját, Mozart Exultate, ju­bilate hangversenyáriáját, Pachel­bel Kánonját és Bach h-moll szvit­jét adják elő Weninger Richárd ve­zényletével. Édesanyjának hetedik gyermeke­ként örökölte különleges képessé­geit a nagymamájától az a szege­di jósnő, akit ma Petrovicsnéként, pontosabban „aszegediKatinéni"­ként ismernek sokan. Azt mond­ja, látja a jövőt, képes embereket összehozni vagy szétválasztani, sőt üzleti tanácsokat is ad - de min­dig csak jó ügy érdekében. Saját jövőjét viszont - talán jobb is így - nem látja. „ AszegediKatinéni" egy elegáns, jómódot tükröző házban fogad. Hogy a jóslás mennyi pénzt hoz a konyhára, nem tudni: az anyagiak­ról annyit mond, nem kér pénzt a szeánszokért, de elfogadja, amit ügyfelei adnak. Mindenesetre so­kan lehetnek, mert azt mondja, általában sikeresen kéri az égiek közbenjárását. Különleges képességei már cse­csemőkorban kiütköztek Fogakkal született, hat hónapos korában be­szélt. Az iskolában a tanító felfi­gyelt arra, hogy kérdéseire a vá­laszt már azelőtt tudta, hogy el­mondta volna neki, mire kíváncsi. Hogy miért, arra nem tudott ma­gyarázattal szolgálni, ahogyan ma sem tudja, milyen erők segítik. Egyébként nem tanult tovább, nyolc osztályt végzett. Minden-, esetre tizenkét évesen már jöttek hozzá az emberek: vessen nekik kártyát, jósoljon. Az iskolában a legtöbben arra voltak kíváncsiak, összejönnek-e szerelmükkel és mind a mai napig ilyen kéréssel ke­resik meg a legtöbben. Ám állítja: politikusok, orvosok, sőt rendőrök is járnak hozzá. Amikor jósol, belenéz az ember szemébe, tenyerébe és kártyát vet neki. Mindig csak ezt a három módszert használja. Tisztában van azzal, hogy valakinek a jövőjét megmondani felelősség, éppen ezért először mindig megkérdezi az ügyfelet: megmondjon-e neki min­dent. Ha az utcán jár-kel, a vele szembejövő emberek sorsát is lát­ja. Ez ma mát nem nyomasztja. Megszokta. A legkülönösebb kívánsággal egy idős amerikai magyar hölgy keres­te meg. Csak telefonon beszélt ve­le. Elküldte hozzá egy híres író új­ságból kivágott fotóját, akivel so­ha nem találkozott, kérve: kösse össze a sorsukat. Imádkozott az ügy érdekében, és - állítja - a fér­fi megkérte a nő kezét. Maga sem gondolta, hogy sikerülni fog. Rendkívüli adottságainak a ma­gánéletben is hasznát veszi. Bár a saját jövőjét nem látja - igaz, ezt nem is bánja -, amíg dolgozott, szerencse kísérte munkáját. A vasútnál húsz évig dolgozott, egy harmincfős csoport vezetője volt és érdekes módon, amíg ők voltak szolgálatban, soha semmilyen probléma nem merült föl a vona­ton. Ezt főnökei meg is jegyezték, brigádjával együtt többször jutal­mat kapott kiváló munkájáért. Ugyancsak kivételes képességei­nek tulajdonítja, hogy egyik fia karcolás nélkül úszott meg két olyan balesetet, amelyben autója apró darabokra tört. Nagyanyja, aki kilencvenkilenc évet élt és akitől az ő különleges ké­pességei származnak, tudós asszony volt, azaz képes volt sze­relmeket ébreszteni, szerencsét hozni, gondokat megoldani - állít­ja. O ezeknek már csak egy részé­re képes. Mint mondja, az át­öröklődő tudás generációról gene­rációra kopik. Hogy ő majdan ki­nek adja tovább a készségeit, még nem tudja. Egyelőre várja, hogy megszülessen a családban az erre alkalmas lányunoka. A többi jósnőről egyébként azt mondja, nagy részük csaló. A jövőbe látás­ra születni kell. SZABÓ IMRE Akit „aszegediKatinéni"-ként ismernek. Fotó: Miskolczi Róbert Infúzió - a kórháznak (is) Adománygyűjtő és adományozott találkozott tegnap Szegeden: a fővá­rosi székhelyű Inkubátor Koraszülött Gyermekekért Alapítvány sajtó­referense átadta a szentesi kórház gyermekosztálya képviselőinek a ­többek között helyi adományokból vásárolt - infúzióspumpát Több mint egy év telt el azóta, hogy - az Inkubátor alapítvány fölhí­vására - Csongrád megyében, így Szentesen is zsebbe nyúlt sok vállal­kozó, magánszemély és önkormányzat, mert - anyagi erejéhez mérten - hozzá kívánt járulni a szentesi kórházban szükséges életmentő mű­szer beszerzéséhez. Ám hónapokon át hiába várta az egészségügyi in­tézmény, illetve az adományozók hada, hogy megérkezzen a kórház gyer­mekosztályára az oly annyira hiányolt infúzióspumpa. Erről november 15-én számoltunk be lapunkban. Talán a helyzetet föltáró cikknek, il­letve a nyilvánosság erejének is köszönhető, hogy tegnap elérkezett a pillanat: az Inkubátor alapítvány sajtóreferense, Zemmel Andrea átad­ta a szentesi kórház gyermekosztálya vezetőjének, dr. Tóth Edit főor­vosnak és Majzik Gyöngyinek, a koraszülöttosztály főnővérének a 800 ezer forint értékűnek mondott életmentő eszközt. A műszer átadását kísérő rögtönzött sajtótájékoztatón elhangzott: a szentesi kórházban évente kétszáz gyermeket gyógyítanak, s - többek között - a koraszülöttek ellátását segíti az infúzió adagolásához szük­séges pumpa. Az adománynak köszönhetően ezentúl két ilyen életmen­tő eszköz szolgálhatja a kis betegeket. A főorvosnő elárulta: az ilyen­fajta segítségre nagy szüksége van a kórháznak, ugyanis nagyon kevés a pénz a fejlesztésre. Az adományozókat az ünnepi eseményen egyedül az algyői önkormány­zat képviselte. Piri József polgármester elmondta: Algyő önkormányza­ta ezen az akción túl más egészségügyi célokat is támogat. így például a múlt évben 2 millió forinttal segítette a gyermekklinikán folyó gyó­gyítómunkát, idén 500 ezer forinttal járultak hozzá az ottani égési osz­tály kialakításához, továbbá évente l-l millió forinttal támogatja a sze­gedi kórházat. Azt nem sikerült megtudnunk a sajtótájékoztatón az alapítvány kép­viselőjétől, hogy mennyi időn át tartott a Szentesre kerülő eszköz vá­sárlását célzó adománygyűjtő akció, illetve hogy a fölhívás nyomán össze­sen hányan és mekkora összeggel jótékonykodtak. Az infúzióspumpa-adományt Tóth Edit főorvos (balról) és Majzik Ú. I. Gyöngyi főnővér vette át. Fotó: Miskolczi Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents