Délmagyarország, 2001. november (91. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-02 / 255. szám

Az otthon melléklete a Délmagyarországban és a Délvilágban Szerkeszti: Keczer Gabriella A családi fotók reneszánsza A családi fotóknak mindig egyéni hangulata van: a tekintetek, kéztar­tások és mosolyok sok mindent elárulnak a képről ránk nézőkről és az összetartozásról. A nagycsaládos fénykép­készítés már unikumnak számít, viszont a három­négy fős képek reneszán­szukat élik. Körsétánk so­rán három belvárosi fényképész üzletben jár­tunk. Egy különleges hangulatú század eleji családi fotó hever előttem: csipkés ruhába és elegáns kalapba, fess fel­öltőbe öltözött nemzetes asszonyok és urak állnak cso­portképet egy vonatsínen posztoló kis kocsiban, háttér­ben domb, melyen a távolba tekint egy kislegény és fej­kendős édesanyja. A tizen­négy fős családi kompozíci­ón mindenkinek megvan a he­lye, középen kalapban grima­szolnak a gyerekek, oldalt a nagyszülők fogják egymás kezét, lentebb, a keréken ül­ve egy kendőt szorongató fiatal hölgyet látunk. A kép szerkezete szinte festői pon­tosságú, a korabeli szakember hozzáértését mutatja. Ez idő tájt kedves, néhol komikus­nak tűnő, a korabeli divatot és szokásrendszert tükröző his­torikus képek születtek. Sok családban még most is őriz­nek ismeretlen ismerősökről, déd- és ükszülőkről, szom­szédokról és barátokról ké­szült képeket a fényképal­bumban. Még a rendszerváltás előtti években a családi fotózás ko­moly eseménynek számított: hétvégenként a család tagjai felvették legelegánsabb ruhá­ikat, kifestették magukat és elmentek a fotóműterembe ­meséli némi nosztalgiával Hárs Lászlóné fényképész. Csíz!!! és hopp, már el is készült a családi legendári­um következő szelete, egy megragadott pillanatkép a ro­hanó időből. A családi fotóal­bum javarészt kitüntetett na­pokon kerül az asztalra: es­küvőn, születésnapon, kará­csonykor, nyaralás után, vagy az elhunytakra emlékezve no­vember másodikán, halottak A fényképalbum ismeretlen ismerősei Fontos a kompozíció A barnított képek divatosak Évente kétszer fényképezkednek A század eleji hangulatot idéző kép a közelmúltban készült napján. Sokan csak fényké­pekről ismerik a dédszülőket, távoli ősöket, nagynéniket és nagybácsikat. Körülbelül tíz éve még hetente harmincasá­val készítették a Wagner udvari üzletben a családi ké­peket, mára azonban a szo­kások, a technika, és ennek függvényében az igények is megváltoztak. A rendszervál­tás után egyre több család vá­sárolt fényképezőgépet és vi­deót: megörökítették egymást otthon az ünnepi ebédlőasztal mellett, vagy a gyerekek szü­linapján. - Elsősorban a Sze­ged környéki kisebb települé­sekről jönnek még most is családi fotózásra - mondja a szakember. A hosszabb kül­földi útról hazatérők és az es­küvőn résztvevő családtagok állnak még a kamera elé. ­Szombaton egy tizenkét fős család jön hozzám - meséli Suták Éva fényképész. Az ilyen nagycsaládot ábrázoló képkészítés már unikumnak számít. A szakember szerint viszont a kisebb családok fo­tózása reneszánszát éli. Egy ismerős pár közel tíz éve el­jár a fotóüzletbe, azóta há­rom kislány született és éven­te legalább kétszer készíttet­nek magukról képet. Amióta divatba jöttek a különlege­sebb, antikolt képkeretek, egyre többen állnak az optika elé. - Az apukák nehezen áll­nak kötélnek, nem szívesen fényképeztetik magukat - ma­gyarázza Papp László üzlet­vezető. Ilyenkor a leleményes fotós oldja a hangulatot, akár negyedóráig is „elszórakoz­tatja" a családfőt, hogy ked­vet kapjon a pár perces mo­dellkedéshez. Divat még a ké­pek időtlenítése, a század ele­ji hangulatot idéző barnítás és a szélső kontúrok elhorná­lyosítása. Lehetőség van a ré­gi családi fotók „megújításá­ra" is, a technika jóvoltából akár egy százéves fényképről is kiváló minőségű reproduk­ciót lehet készíteni. - Bármi­lyen alkalomra kedves aján­dék a családi fotó, a siker ga­rantált - vallják a szakembe­rek. A harsogó színeket felvo­nultató vidám, szülinapi tor­tás-mozgalmas képek ép­púgy, mint a régi időkre rí­melő, szolidabb, archaizáló jellegűek. Lévay Gizella tmmm Természetes takarítótársak Az őszi nagytakarítás azok számára is lehet könnyebb, akik nem kedvelik a modem, vegyi anyagokat is tartalma­zó szereket, vagy éppen olcsón szeretnék megúszni a „la­káspuccolást". Dédszüleink tudománytárából nekik prak­tikus elővenniük a természetes tisztítószereket. Például a sót, az ecetet,a citromot, a hagymát, a burgonyát. Mert ezek szinte mindenben segítenek. Az ecet és a só keverékével - példának okáért - szépen meg lehet pucolni a rézkilin­cseket, s minden réztárgyat. A rézedényeken keletkezett zöld színű lerakódás ecetes vízzel is lemosható. S újra fé­nyesek lesznek a sárgaréz edények, ha meleg vizes-citrom­leves oldattal töröljük át őket. A forráspontig hevített ece­tes-sós víz a tetlonedényekből tisztítja ki a lerakódásokat. A nemesacél edényből pedig a benne megfőzött spenót sze­di ki a foltokat! A só kevés étolajjal elegyítve a politúros bútorok egyik legjobb tisztítószere. A fonott tárgyakat sós oldattal (egy liter vízbe három evőkanálnyit) átkefélve lehet felfrissí­teni. A bőrhuzatokról a régebbi foltokat langyos vízbe tett néhány csepp ecet oldatával, szivacsos törölgetéssel lehet eltávolítani. A tapétán lévő foltokat célszerű vasta­gon bekenni iskolai fehér krétával, majd fél nap múlva „le­porolni". A parkettáról, a linóleumról a csúnya, fekete cipőnyomokat eltünteti a terpentin. A szőnyegekből, kár­pitokból a régebbi foltot kiveheti a hígított ecet. A nyikor­gó ajtó „szerelője" a vazelin. A függönykarikák csúszása meg elősegíthető, ha a karnis sínjét gyertyaviasszal kenik be. A függönyt egyébként „első lépésként" ajánlott hideg vízben áztatni (mosópor nélkül), így távolítható el belőle a por és a dohányfüst. Az üveg villanyégőt szalmiákos ronggyal jó letörölni. A tűzhely főzőlapja úgy újítható meg, ha pár csepp citrom­mal bedörzsöljük, majd olajjal átfényezzük. A hűtőszek­rény belsejét ecetes ruhával célszerű áttörölgetni (egy li­ter forró víz és két evőkanálnyi ecet keverékével). Az ecetes rongy „ellensége" a kő, csempe felületén lévő pi­szoknak. A vízkövet az erősen sós oldat vagy a tízszáza­lékos ecetes lé tüntetheti el. A csöpögő meleg víztől elszí­neződött fürdőkád vagy mosdókagyló barnás foltjait cit­romos bedörzsöléssel lehet eltávolítani. Az aranyozott képkereteket tisztítja a frissen vágott felületű nyers bur­gonya, az olajfestmények felületét pedig a félbevágott hagymával, majd jól kifacsart vizes ruhával történő átdör­zsölés. Szabó Magdolna Varázssapkás virág Nyári hangulatkép: almák, dinnyék és szőlőfürtök között piknikelő család A téli szobába fekete papírból készített sapkával né­hány hét alatt szépséges ama­rilliszt varázsolhat bárki. A néhány hete a kertben felsze­dett növény hagymáját kell elültetni cserépbe, tápdús ker­ti földbe. Úgy, hogy a fiatal hagymának a fele, az idősebb gumónak pedig legalább két­harmada maradjon a talaj fel­színe felett. Ültetés után a föl­det jól meg kell öntözni. A cserépre kerüljön fekete kar­tonpapírból tekert süveg. A fényből, huzatból kieső he­lyen, szobahőmérsékleten tar­tott - nem locsolgatott - hagy­ma oldalán öt-hat hét múlva kipattan a virágrügy. Akkor­tól öntözni (de nem túlöntöz­ni!) kell, hetente egyszer, táp­oldattal - ám, a varázssapka maradjon rajta. Ha a virág­szár már 25-30 centisre nőtt, akkor kell levenni a fekete süveget, s hamarosan lehet csodálni a nagy, tölcsér alakú virágokat - akár hármat­négyet egy száron. Méltó öregkort! A kormány - a tízéves népegészségügyi program részeként - az idősek helyzete javításának konkrét módozatait is kidolgozta. Most először kötelezett több tárcát a kormány e téren együttműködésre és közös felelősségvállalásra. -Természetesen alapvetően anyagiakról van szó, de nem csak erről - mondja dr. Iván László, a közelmúltban kinevezett idősügyi miniszteri biztos. - Most - a tíz esztendőt átfogó nemzeti egészségügyi program részeként - idősügyi program készült, amit az Idősek Magyarországi Chartája foglal magában. Végre követelménnyé vált, hogy szociális és egészségügyi területen együtt kell működni azoknak, akik az ügy érdekében valóban tenni akarnak. És most először született olyan döntés, hogy a szociális és egészségügyi tárca kapcsolja össze az idősellátást és közös felelősséggel végezzék azt, ami korábban párhuzamos tevékenység volt. Az időskorúak helyzetét alapvetően rossznak minősíti a professzor, de hozzáteszi: ennél azért sokkal árnyaltabb a kép. - Minden ötödik lakos 60 évnél idősebb. Tehát már most is kétmillió, 60 éven felüli állampolgár él Magyarországon. Ehhez hozzáteszem még, hogy a 60 éven felüliek negyede egyedül él, kiszolgáltatottan, nem csupán a betegségeknek, a magánynak és a szegénységnek, hanem gyakran a gátlástalan bűnözőknek is, akik még lakásuktól, személyes holmijaiktól is megpróbálják megfosztani őket. Így érthető, hogy a várható élettartam nálunk a legrosszabb, férfiaknál csak 66 év, nőknél 75. Japánban mindkét nemnél 82,5 év. A program célja, hogy e határok 72 évre emelkedjenek a férfiak, és 77 évre a nők esetében. A szülő dönthet: fiú vagy lány gyermeke legyen? MTI Press Vihart kavaró döntést hoztak az Egyesült Államokban. Az amerikai házaspárok megválaszthatják szü­letendő gyermekük nemét. Az ellentmondásos döntés nem előzmények nélküli, a szülészek és a nőgyógyászok már jó ideje sürgették az illetékes etikai bizottságot, hogy foglal­jon állást az ügyben. Mint a lapjelenté­sekből kitűnik, John Robertson jogász­professzor a nemek közti szabad válasz­tás joga alapján mondta ki, hogy azok a házaspárok, akiknek már van fiúk vagy leányuk, szabadon dönthetnek abban, hogy a meglévő gyermek nemével el­lentétes nemű kisbaba embriójával vál­laljon terhességet az édesanya. A döntés vihart kavart. Egyrészt mert nem egye­zik a hivatalos állásponttal, amely nem engedélyezi az embriókiválasztást, ha a házaspár csupán a gyermek nemének meghatározása miatt teszi. Másrészt tá­madja a mesterséges megtermékenyítés­sel foglalkozó orvosszervezet is; ez a választás egyenlő a szexuális diszkrimi­nációval, érvelnek és megkérdezik, hogy a genetika fejlődése vajon már abba az irányba tart, hogy eldobhatjuk a magza­tot, mert nem tetszik a szeme?! A vita előzménye: a genetikai diagnózis már egy évtizede alkalmazott módszer. Az embrió kiválasztásának módszerét azon­ban csak olyan házaspárok esetében al­kalmazták, akik esetében bizonyosra vet­ték, hogy a születendő gyermek örök­lött, gyógyíthatatlan betegségben szen­ved. Az alkalmazott vizsgálattal fölismer­hető volt a beteg gén létezése. A kromo­szómaszám alapján pedig azt is megál­lapíthatták, hogy fiú-, vagy leányembri­óról van szó, az adott esetben. A vitában döntő érvnek számíthat a különféle val­lások vezetőinek állásfoglalása. Családtervezés - hol a határ?

Next

/
Thumbnails
Contents