Délmagyarország, 2001. október (91. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-29 / 252. szám

4 MEGYEI TÜKÖR HÉTFŐ, 2001. OKTÓBER 29. Az évad első prózai bemutatója Galócza, gyilok nélkül A sor, amelyet úgy két éve nyitottak a szegedi szín­házban, az idén folytatód­ni látszik egy újabb tingli­tanglival. A közönség nyil­ván eszi majd a Galóczát, teheti bátran, egyrészt mert nincs más, másrészt mert ártalmatlan. A Galócza (leánykori nevén Csaruga) című darab az egyik főszereplőjéről kapta a címét. Jovó Sztaniszavljevics Galócza, a darabbeli bérgyilkos figuráját Iván Kusan horvát író állítólag egy valódi szlavóniai rablóve­zérről mintázta, aki a 20-as évek­ben garázdálkodott a mondott országrészben. A gyilkos gom­bát idéző nevet alighanem a for­dító, Spiró György magyarítot­ta neki, mintegy plusz humorfor­rást teremtve. A többi név nincs magyarítva, de a figurák rendkí­vül ismerősek, amin nem kell csodálkozni. Hiszen Horvátor­szág itt van, tiszta Kelet-Európa, pont mint mi. Kis ország. Nagy urak, előkelő hölgyek, szeren­csétlen parasztok, tekintélyes ál­lami egyenruhások, félelmetes rablóvezérek. S e felsoroltak va­lamennyi jelzője idézőjelben ér­tendő. Mert hát minden viszony­lagos, a gazdagság esetleg szla­vóniai viszonylatban érvényes, az előkelőség szimplán butuska bujaság, a rablógyilkos nem lát a szemével, az állami alkalma­zottak olyasmik, mint a mi Indul a bakterházunkban a bakter, csak a parasztnak van meg a magához való esze. Vagyis adottak a tra­gikomikus szereplők és helyze­tek. A történet szinte mellékes, de azért mondjuk el röviden, hogy a földbirtokosné el akarja tétetni láb alól a férjét, számo­sakat beavat a tervbe, valamint fölbérel a gyilkolásra, ám végül saját kezűleg sikerül neki az ügylet. Úgy saccolom, legalább két­féle stílben lehet előadni e mű­Ágyjelenet. Janik László és Kocsis György duettje. (Fotó: Schmidt Andrea) faji kettősséggel és értelmezés­beli sokszínűséggel játszó mű­vet. Tragikomikusán, amelyben súlyos az (ön)irónia, kíméletlen a szarkazmus és kicsúfolása fo­lyik mindennek, ami talmi. És tragikomikusán, amelyben az elnéző mulatságosságra hajtunk, feszt nevettetünk, ám igyek­szünk meg-megvillantani a mö­göttes drámát, melyet talán a re­ménytelen, javíthatatlan kelet­európai visszamaradottságként nevezhetünk meg. Balkániság­nak is szokás ezt mondani. Sze­rémi Zoltán rendező mintha ez utóbbi felé terelgette volna játé­kosait, mindössze a meg-megvil­lantások nem sikeredtek, s így az előadás megcsúszott a szimpla nevettetés felé. Amolyan klasszi­kus tinglitangli lett, őrületes ri­pacskodásokkal és helyenkénti dalra fakadásokkal. Mivel a tör­ténet abszolút érdektelen, a figu­rák, bármi jól egyénítettek, röp­ke percek alatt kiismerhetők és feltérképezhetők, az embernek, ha néző, kissé hosszúnak bizo­nyul a játékidő. Ne legyünk azért igazságta­lanok! Magam csak az előadás mintegy kétharmad ideje körül jöttem rá, hogy a Galócza néven kívül akad még itt „magyarí­tás". Szalma Tamás fess csend­őrkapitányának beszédmódja az. A mi jelenlegi országos főrend­őrünk ízes dunántúli tájjelegű kiejtését persze nem egy az egy­ben vette át Szalma, de hogy ott volt az alakításban a fricska, az majdnem ziher. A legjobban tet­szett Szűcs Lajos parasztja, mert úgy láttam, hogy ez a visszafo­gott, ám pontosan kidolgozott játékmodor lenne az igazán Ku­san-abszurdszerű közvetítési mód. Mind a többiek végletes eszközökkel operáltak, különb­ség legföljebb a figurák komp­akt vagy eklektikusabb mivoltá­ban fedezhető föl. Megyeri Zol­tán bérgyilkosa, Jakab Tamás földmérője, Kocsis György Ju­raja tartozik az előbbi csoport­ba, Müller Júlia Ankicája az utóbbiba. Cseh Zsuzsának ke­vés ideje van a színpadon, érthe­tő, ha széles ecsetvonásokkal festi rikítóra a cselédlányt, Janik Lászlónak több a játékideje, mégis ugyanígy jár el. Dalban Borovics Tamás és Megyeri jó, miként a négytagú zenekar a ze­nélésben, díszletjelmezben pedig Csík György. Sulyok Erzsébet CD-ROM a vizsgákra Munkatársunktól Országosan 390 középiskola jut hozzá térítésmentesen az érettségi és a felvételi vizsgákra való felkészülést segítő CD-ROM­okhoz. Az elektronikus gyűjtemény kidolgozott és a középisko­lai tankönyvszerzők által lektorált feladatsorokat tartalmaz ma­gyar nyelv és irodalomból, történelemből, illetve matematikából, a részletes megoldási menetekkel együtt. A CD-ken ezen kívül helyet kapott egy kisebb házi könyvtár is, amely magába foglal­ja a Nyugat folyóirat összes számát, Ady Endre és Mikszáth Kálmán műveit, 41 magyar költő összes versét, Shakespeare életművét magyar és angol nyelven, valamint a Pallas Nagy Le­xikont és a Nagy Képes Világtörténetet. A felvételi modulokon keresztül az érdeklődők lemérhetik saját lexikális tudásukat, hi­szen történelmi, illetve irodalmi eseményekre, évszámokra, sze­mélyekre, fogalmakra kereshetnek a teljes érettségi és felvételi ismeretanyagát tartalmazó adatbázisból. A középiskolákat tá­mogató pályázat a Széchenyi-terv keretében valósult meg. Vasútmodellezők Munkatársunktól Sikerrel szerepeltek a Veszp­rémben megrendezett nemzetkö­zi vasútmodell-kiállításon a sze­gedi Vasúttörténeti Alapítvány modellező baráti körének tagjai. Nagy József, az alapítvány kurá­tora tájékoztatása szerint a szege­diek összesen 222 vasútmodell! mutattak be. Gombos Mihály a lillafüredi erdei vasút keskeny nyomközű motorvonatának mo­delljével vándordíjat nyert. Kiss Árpád sínfektető szerelvénymo­delljének készítésével első he­lyezést ért el. Lőcsei Dezsőmoz­donymodelljéért második díjat kapott. Domonkos András villa­mosmozdony-modellje első díjat nyert. A terepasztalok és model­lek mellett a veszprémi bemuta­tó közönsége láthatta a Vasúttör­téneti Alapítvány harmadik or­szágos fotópályázatára érkezett képekből összeállított vándorki­állítást is. Kiállítás az aulában Munkatársunktól Az őszi kulturális fesztivál zárórendezvényeként Hegedűs Tünde kiállítását nyitják meg hétfőn, este hatkor a Szegedi Tudományegyetem alulájában. „A színek, érzelemgazdag for­mák a mérnök-bankár diplomák gyakorlása mellett is végigkí­sérték eddigi életemet, amelyek mindig menedéket biztosítottak a racionális világban. A kiállítá­sommal ezekből az érzésekből szeretnék közvetíteni...,,-vall­ja képeiről a művész. A tárlatot Tráser Ferenc, a Szegedi Tu­dományegyetem gazdasági fő­igazgatója nyitja meg. A kiállí­tás november 5-ig tekinthető meg délelőtt tíztől este hatig. Felvételi hírek mobilról Munkatársunktól Októbertől a felvételizők a mobiltelefonjukon keresztül, wapon (wap.fisz.hu) is lehív­hatják a legfontosabb felvéte­li és nyelvvizsgával kapcsola­tos híreket. A Felvételi Infor­máció Szolgálat ezzel kívánja segíteni a felsőoktatási intéz­ményekbe jelentkező diáko­kat. Jelenleg a magyarországi középiskolások csaknem öt­ven százaléka rendelkezik mo­biltelefonnal, éppen azért a FISZ bízik abban, hogy ezzel is hatékonyabbá teheti az éven­te 150 ezer diákot érintő felvé­teli információk áramlását. Négyszázezer forint tartozásból egymillió Műkincsügylet vagy életmentés? Félmillió forint kölcsönt vett föl májusban egy dorozs­mai nyugdíjas. A rákbeteg férfi kéthetes visszafizetési ha­táridőt vállalt, ám a pénzt nem tudta megszerezni. A hi­telező a kölcsön összegén felül, napi 2 ezer 500 forin­tos kötbérre is igényt tart. A pénzfölvétel körülményei­ről ellentmondásosan nyilatkozik adós és hitelező. Ötszázezer forint kölcsönt vett föl május 15-én egy szegedi ügy­védtől egy kiskundorozsmai nyugdíjas férfi. A pénzt azonban nemhogy a kéthetes határidőre, de a mai napig sem fizette vissza. Az ügyvéd nem csupán az adósság rendezését sürgeti, de napi 2 ezer 500 forint kötbért is követel. Eddig a tények, amelyeket egybehangzóan mesélt el adós és hi­telező. A hitelfölvétel céljáról azonban már egészen másképpen nyilatkoztak. Szerkesztőségünket a hetvenegy éves férfi felháborodásában ke­reste meg: adósságát elismeri, de a kötbér kiszabását méltányta­lannak tartja. A kölcsönfölvétel előzményeiről azt mondta, hogy a pénzre egy életmentő eszköz megvásárlása miatt volt szüksége. Egy tavaly novemberi röntgenvizsgálat ugyanis megerősítet­te, hogy az idős ember rákos: testében hat daganatot találtak. Ál­lapota erősen romlott. Műtétre nem került sor: az orvosok ellent­mondásosan vélekedtek egy esetleges beavatkozás várható ered­ményéről. Közben a dorozsmai férfi hírét vette, hogy egy magyar onko­lógus találmányával daganatos betegségek is gyógyíthatók. Az ott­honi használatra szánt, s öngyógyításra alkalmas műszer azonban igen drága: közel 400 ezer forintba kerül. „Ekkor fordultam az ügyvéd úrhoz, s kölcsönkértem tőle a műszerre való pénzt. A „kamatmentes baráti kölcsönről" szóló szer­ződés azonban nem négyszáz-, hanem ötszázezer forintról szólt. A hitelt két hétre vettem föl, és a plusz százezres „kamat" fölött még napi kétezer ötszáz forint kötbér kifizetésére is kötelezettsé­get vállaltam" - mondta a nyugdíjas, aki arra számított, hogy egy régi adósa megfizeti tartozását, így maga is rendezheti a számlát. Nem vált be a számítása. Félmilliós adósságát elismeri, de a köt­bér kiszabása ellen tiltakozik. • A hitelező ügyvéd teljesen más képet festett az ügyről. „Beteg­ségről szó sem esett, tanú rá a munkatársam is. A bácsi régi isme­rősöm, s tudtam róla, hogy műtárgy-kereskedelemmel foglalko­zik, magam is vásároltam már tőle. A pénzt egy különösen jónak ígérkező üzlet nyélbe ütésére kérte, így, bár nem szokásom az ilyes­mi, kölcsönadtam a pénzt. Amikor a határidő lejárt, adósom csak annyit mondott, hogy „nem jött össze az üzlet" - foglalta össze a történetet az ügyvéd, aki a kötbérfizetésről szóló bekezdést biz­tosítékképpen írta a szerződésbe. • Megkérdeztünk egy Szegeden régóta praktizáló, tekintélyes ügyvédet, hogyan vélekedik az esetről. Az ügyvéd névtelenséget kérve nyilatkozott. „A törvény lehetővé teszi a hasonló kölcsönszerződések meg­kötését. A napi gyakorlatban sem ritka az ilyesmi. Az ily módon fölvett hitel kamatai azonban sohasem reálisak. Az úgynevezett „kamatmentes kölcsönök" szerződései a fölvett pénznél jóval ma­gasabb összegről szólnak, a kötbér pedig voltaképpen „kamatfe­dő" szerepet játszik. Magam sohasem adnék és nem vennék föl ilyen kölcsönt" - mondta az ügyvéd. • A dorozsmai nyugdíjas jogerős fölszólítást kapott a tartozás ren­dezésére. Az ügyben a Szegedi Városi Bíróság dönt, amely mér­sékelheti a kötbér összegét. A bácsi október közepén már 842 ezer 500 forinttal tartozott. Ha nem fizet, a végrehajtókkal kell szem­benéznie. Nyilas Péter Jubilált a Tisza Lajos középiskola Ötvenéves születésnap­ját ünnepelte az elmúlt hé­ten, szerdától szombatig a szegedi Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépis­kola. Az eseményen ha­talmas volt az érdeklő­dés, számos színvonalas szakmai és kulturális program várta az egyko­ri és jelenlegi diákokat és tanárokat. Az ezret is meghaladta azoknak az egykori diákok­nak, tanároknak, munkatár­saknak és barátoknak a szá­ma, akik az elmúlt héten fel­keresték a jubileumát ünnep­lő Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola valamelyik rendezvényét. Az ország min­den részéről érkeztek vendé­gek a négynapos rendezvény­sorozatra, még Floridából is telefonált egy volt pedagógus, aki az ötvenes években hagy­ta el Magyarországot. Köszön­tötte az iskolát, és elmesélte, hogy abban az időben mi jel­lemezte az oktatást. A szerdá­tól szombatig tartó monstre rendezvénysorozat számos szakmai és kulturális progra­mot kínált az érdeklődőknek, bepillantást adva az iskola múltján keresztül gazdag jele­nébe is. Közel kétmillió fo­rintba került a középiskola új, modern technikával felszerelt olvasóterme, melyet Ványai Éva alpolgármester avatott fel. A társintézményekkel karölt­ve történelmi vetélkedőkön vettek részt a diákok. Helyes­írási versenyen, irodalmi és szakmai vetélkedőn adhattak számot tudásukról az iskola jelenlegi növendékei. A prog­ramot szakmatörténeti és is­kolatörténeti kiállítás gazda­gította. Az intézmény egyko­ri tanára, az ismert zenész és természetfotós, Molnár Gyu­la is elhozott egy kiállításra valót legújabb fényképeiből, melyeket a többi tárlattal együtt a második emeleten le­hetett megtekinteni. Emellett csillagászati előadással, sportprogramokkal, városi ide­gen nyelvi vetélkedővel és az iskola diákjainak munkáiból rendezett látványos divatbe­mutatóval ünnepelt az intéz­mény. Az eltelt fél évszázad alatt 3828-an érettségiztek és 1882­en szereztek technikusi okle­velet az iskolában. Sokan el­jöttek szombaton az öregdiá­kok osztálytalálkozóira is. ­Szigorú iskola volt, de igazsá­gosan döntöttek a tanárok ­meséli a találkozón Nagy­György Sándor, aki 1963-ban A régi és mai diákok együtt koszorúztak a névadó Széchenyi téri szobránál. (Fotó: Miskolczi Róbert) végzett a 44i osztály fonó ta­gozatán. Az osztályban a gya­korlati oktatásokon megtanul­ták tisztelni a fizikai munkát is, egy életre szólt a lecke, mely­re a mai napig szívesen gon­dolnak a többiek is. Az egyko­ri társakkal emlékeztek szere­tett osztályfőnökükre, Sóti Je­nőnére, a vasfegyelmet tartó, de mindig emberségre tanító Dugonics tanár úrra. - A sport­élet már akkor nagyon gazdag volt, hatalmas versenyeket vívtunk a Radnótival - emlé­kezett az osztálytárs, Nagy Sándor. A másik terem aszta­lán gyertya égett, a volt diák­társak közül már sajnos né­gyen nem élnek. - Harmincöt éve végeztünk, több egykori tanárunk is megtisztelt ben­nünket jelenlétével - mesélte Pavuk Péter. Hozzátette: önál­ló kereskedőként dolgozott mindig, a nehéz piaci körülmé­nyek között is meg kellett ke­resnie a családja számára a mindennapi betevőt. A kitar­tást és a szakmai elhivatottsá­got kapta ettől az iskolától. ­Örömmel tapasztaltam a négy nap alatt, hogy sokan gondol­nak még ma is szeretettel az egykori középiskolára ­mondta Koczor Lajos igazga­tó. Az intézmény ma már al­kalmazkodik a gazdasági és társadalmi változásokhoz, a valamikori textiliskola kibő­vítette profilját. Az idei tanév­ben 628-an járnak nappali, és 460-an levelező képzésre. A jubileumi ünnepség gazdag programjai közül kiemelkedik a Széchenyi téri Tisza Lajos szobor megkoszorúzása, ­ahol az egykori és jelenlegi diákok együtt ünnepeltek, va­lamint az a szakmai konferen­cia, ahol az ország textilipari szakközépiskolának vezetői és a feldolgozó üzemek képvi­selői vitatták meg a minőségi oktatás aktuális kérdéseit. Lévay Gizella

Next

/
Thumbnails
Contents