Délmagyarország, 2001. október (91. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-22 / 247. szám

SZOMBAT, 2001. OKTÓBER 27. AKTUÁLIS 3 Ökumenikus fohász október hőseiért Emlékmüvet avattak a szentesiek Nemcsak a forradalom hősei öregedtek meg, hanem a hóhérok is - állította Zöldi László újságíró. Rácz Sándor, az 1956-os munkástanács elnöke szerint nem azon az úton halad az ország, amelyet 45 évvel ezelőtt kijelöltek a forradalmárok. Nagy dolognak nevezte a vasárnapi ünnepségen, hogy a szentesiek közadakozásból állítottak emlékmüvet október hőseinek tiszteletére. Közvetlenül a rendszerváltozás után még bátor tettnek számított egy kopjafát elhelyezni a szentesi református nagytemplom mellé. Harmati István, a Magyar Út Körök mozgalom helyi csoportjának képviselője szerint ma nem kellett következményektől tartani, amikor közadakozásra kérték az embereket az emlékmű elkészítése érdekében. Az 1956-os forradalom hősei tiszteletére emelt oszlop vasárnapi avató ünnepségén Veréb László plébános arra utalt, hogy ez az alkotás mostantól azokat az embereket szimbolizálja, akik az életüket adták a szabadságért. Kovách Péter református lelkipásztor szerint bátorságot tanulhatnánk a forradalmároktól, mert ők a kilátástalannak tűnő helyzetben is felemelt fejjel küzdöttek. Hozzátette: amíg emlékezünk rájuk, addig van reménysége e nemzetnek. Zöldi László, a Szentesről elszármazott újságíró elmondta: 1956 októberének hőseit nem övezi akkora tisztelet, mint az 1848^19-es forradalom és szabadságharc résztvevőit. Kitért arra, hogy a fővárosban még mindig ott A hála koszorúi a közadakozásból készült emlékművön. (Fotó: Miskolczi Róbert) van „a felszabadító szovjet katonák emlékműve", a közgazdasági egyetemen pedig Marx Károly szobra. Az utóbbiról megkérdezte Zöldi, hogy miért nem viszik el onnan, mire azt a választ kapta: Marx jó közgazdász volt. Szerinte akkor adjuk vissza 1956 tisztességét, ha új nemzedék tárja fel a történetét. Arra figyelmeztetett, hogy nemcsak az októberi hősök öregedtek meg, hanem az akkori hóhérok is. Rácz Sándor, az 1956-os munkástanács elnöke nagyra értékelte, hogy a szentesiek emlékművet állítottak az évforduló alkalmából. A forradalmat senki sem tudja kitörölni a lelkéből, még akkor sem, ha - mint fogalmazott ő nincs divatban a mai Magyarországon. „A politika nem szeret, de én se szeretek dörgölőzni" - hangoztatta. Meggyőződése: a kis nemzetek képesek „kicsiholni magukból az emberi értékeket, amik nélkül nem szabad élni". Állítása szerint 1956ban az egész emberiséget kellett megmenteni a kommunizmus veszélyétől. Ezt a forradalom elérte, és felmutatott egy járható utat. Ám az akkor megjelölt utat a mai generáció nem fogadja el. „Az igazságnak lassú az útja, de bejár minden zugot" mondta. Elítélte azt a gyakorlatot, miszerint a hatalom a fegyverhez nyúl a XXI. században. Hozzátette: az 1956-os forradalom volt az utolsó a világon, amelyet nem számítógépekkel vezéreltek. Rácz Sándor csodának tartja, hogy a forradalom résztvevője lehetett. Olyan emberi tartást adott társainak és neki, hogy a börtönben sem tudták őket megtörni. ,.Érdemes magyarnak maradni minden helyzetben" - hangoztatta az emlékmű megkoszorúzása előtt. Balázsi Irán Elismerések APEH-dolgoxóknak Munkatársunktól Kiemelkedő szakmai tevékenységükért miniszteri kitüntetésben részesült az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Csongrád Megyei Igazgatóságának két munkatársa. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdete, vajamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából miniszteri elismerő oklevelet kapott Molnár István osztályvezető, Szankáné Boros Lenke jogász pedig elismerő emléklap kitüntetésben részesült. Az APEH céljainak eredményes megvalósításában végzett munkájáért Bezerédj István-díjat kapott Kerekes Sándorné címzetes főmunkatárs, Rákóczi Györgyné főmunkatárs, Varga Miklósné revizor, Wolf Mária osztályvezető és Papp István icazgató. Kiemelkedő szakmai ismeretei elismeréséül közigazgatási főtanácsadó címet kapott Pakai Andrásné igazgatóhelyettes, közigazgatási tanácsadó címet kapott Csajkás Éva osztályvezető, címzetes vezető-főtanácsos címet kapott Gonda Andrásné főrevizor, címzetes főtanácsos címet kaptak: Frankóné Tar Anikó jogtanácsos és Rúzsa Mónika revizor, címzetes főmunkatárs címet kaptak: Csányi Gábor főelőadó, Csernus Andrásné főelőadó, Fodor Zita főelőadó, Gulyás László revizor és Komócsin Sándorné főelőadó. Az igazgatóság érdekében tartósan magas színvonalon végzett tevékenységéért igazgatói dicséretben részesült: Csurgó Edl! igazgatóhelyettes, Kovács Jánosné főrevizor, Kövecsné Mészáros Anikó revizor, Makra Józsefné főelőadó, Tanács Aranka jogász és Tóth László osztályvezető. Megoldódott az ópusztaszeri hantháziak gondja Akik más földjén laktak tgy hónapja tudták meg Opusztaszer egyik külterületi majorjának lakói, hogy a házaik alatti földterület nem az övéké. A mintegy 8 hektárt ugyanis egy magánszemély vásárolta meg 1996ban a Dóci Tsz jogutódjától. A község képviselőtestülete ezt követően döntött a földingatlan megvételéről, illetve az ott lévő ivóvizkút felújításáról. - Az egykori ópusztaszeri Pallavichini grófi birtokon dolgozó cselédek leszármazottai élnek ma a hantházi majorban. A 32 család számára azonban évek óta nem tudtunk garantáltan jó ivóvizet biztosítani, pedig ez kötelező önkormányzati feladat. Ennek kapcsán jutott tudomásunkra, hogy 3-4 helybelin kívül a többiek háza, valamint az önkormányzati vízmű is olyan területen áll, amelyik egy magánszemély tulajdonában van - magyarázta az előzményeket Makra József polgármester, miközben útban voltunk a hantháziaknak meghirdetett lakossági fórumra. így a külső szemlélő számára is érthető volt, hogy a közösségi színtérnek számító élelmiszerbolt előtti asztalok mellett már sokan várták az üggyel kapcsolatos legfrissebb híreket. - Szinte pánikhangulatot váltott ki a lakosokban, hogy idegen személy tulajdonában lévő földterületen vannak a házaik - vette át a szót Varga Pál képviselő. - Felvetődött bennük: mi lesz velük, ha a tulajdonos egyszer más célra akarja azt hasznosítani, vagy eszébe jut bérleti díjat fizettetni a föld használatáért? - Szerencsére jó hírrel érkeztünk - kezdte a nagy érdeklődéssel kísért tájékoztatóját a polgármester. - Nem kell aggódniuk, a jövőben fel sem merülhet, hogy bárki kényszerítheti magukat házaik elhagyására. A terület 500 ezer forintért az önkormányzat tulajdonába került. Igaz, kényszer szülte ezt a döntést - tette hozzá Makra József -, mivel a testület álláspontja az volt, hogy végre fel kell újíttatni az itteni kis vízművet. Ekkor derült ki, hogy magánszemély a föld tulajdonosa. Az ingatlanon viszont annak ellenére sem lett volna célszerű beruházást végezni, hogy a kút mindvégig Opusztaszer község tulajdonában volt és van ma is. Az adásvételi szerződés aláírásával viszont minden akadály elhárult, a héten már megkezdődik a kút műszaki korszerűsítése is. A polgármester szavait elégedettséggel fogadták a résztvevők. Matuszka Istvánné, Piroska néni pedig hozzátette: sok évtizede kötődik Hantházához, hiszen 1920-ban itt született. Rágondolni is rettenetes volt, hogy öreg napjaikban esetleg máshová kell költözniük. - De akár fedél nélkül is maradhattunk volna - vette át a szót Jenei Jánosné, Maris néni. - Milyen pénzből vettünk volna másik házat? Ezért örülünk, hogy az önkormányzat végre odafigyelt a mi gondjainkra is. Egy ilyen kis külterületi közösség helyzete sohasem könnyű, véli Barakonyi István, akinek nagyszülei is az uradalomban dolgoztak. És nem csak az édesanyja, de ő is itt született. Elmondta: úgy élnek, mint egy nagy család. Mindenki odafigyel a másik portájára is. Ha kell, segítenek egymáson. Mihály Istvánné és Gémes Józsefné is megerősítette szavait. Ezért ragaszkodnak ehhez a helyhez, mondták. Emlékek sora köti ide őket és napjainkra már sokat javult az ellátás is. Marika, a boltos ugyanis mindent meghozat, amire szükségük lehet. A boltból lehet telefonálni és ha valami gond van a telepen, első útja mindenkinek idevezet. - Egy nagyon fontos problémát mégsem sikerül megoldani - tette hozzá Barakonyi Józsefné. - Többször kértük már, hogy legyen a közelünkben is egy buszmegálló. Jelenleg túl messzire kell gyalogolnunk. Ez az idősek, de az óvodások, iskolások számára is fokozott balesetveszélyt jelent. Pataki Mihályné véleménye szerint a naponta munkábajáróknak is előnyösebb lenne, ha kérésük meghallgatásra találna, hiszen az őszi, téli hajnalokon sötétben kell eljutniuk a megállóhoz, miután nincs közvilágítás az odáig vezető út mentén. Persze tudják, hogy a busz bekanyarodásának is megvannak a műszaki, anyagi feltételei, csakúgy, mint a világítótest felszerelésének. Mégis reménykednek, hangsúlyozta az asszony, hogy a közeljövőben ezekre a problémákra is lehet majd gyógyírt találni. N. Rácz Juciit Szónoksorsok Holnap október 23-a, nemzeti ünnep. Évtizedekig elképzelhetetlen volt, hogy ezekből a szavakból valaha is mondat kerekedhet Magyarországon, ma meg egyszerűen így regiszíráljuk, piros betűs nap következik a naptárban. Megszoktuk már. Mint ahogy a szabadságot is. Nem irigylem a mai szónokokat, nehéz olyat mondaniuk, hogy az emberek felkapják fejüket valamelyik mondatukra. Beszédeiknek, bejelentéseiknek nincsen már tétje, következménye, mivel az idők sem sorsfordítók. Így a szónokokkal, bejelentőkkel sem történik semmi a világon. Jobb hát ilyenkor korábbi „beszélyekre" emlékezni. Nekem mindig Nagy Imre november 4-i rádiószózata ugrik be először, melyet nyilván a Szabad Európa rádió emlékműsoraiból sikerült megismernem, anno. „...Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén..." - ma már sokan jópofa szólásként használják a mártír miniszterelnök szavait, anélkül, hogy tudnák, kitől is származik, s milyen történelmi szituációban hangzott el. Nagy Imre forradalmi helytállását a moszkovita Kádár-rezsim halállal, jelöletlen sírgödörrel, s három évtizedes agyonhallgatással jutalmazta. A többi emlékezetes megszólalások már a következő forradalmi esztendőből, 1989-ből jutnak az eszembe. Előbb Pozsgay Imréé, aki a párt vezető testületének progresszívebb tagjaként, kihasználva a lélektani pillanatot - Gorbacsovék már elengedték a gyeplőt, Grósz Károly főtitkár meg éppen Amerikában tartózkodott -, ötvenhatot népfelkelésnek nevezte. A történelem ennyi szerepet szánt még Pozsgaynak, semmi többet. Pedig de szeretett volna köztársasági elnök lenni... A történelem osztott még lapot ebben az évben Szűrös Mátyásnak is, aki ideiglenes köztársasági elnökként október 23-án kikiálthatta a köztársaságot. Fogalmam sincs, miről beszélt, a mindenkori pártelit tagjaként ekkor őrá már a kutya sem volt kíváncsi. Elfoglalhatta megérdemelt helyét a történelem süllyesztőjében. 1989 legemlékezetesebb napja kétségkívül június 16-a, amikor Nagy Imrét és mártírtásait újratemettük. A szónokok közöttfelbukkant egy kicsit chegue-varás, kicsit petőfis külsejű fiatalember, aki azt mondta: meg kell kezdeni a tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonulásáról! Megrándult az arcizma a temetésen asszisztáló aktuálpolitikusoknak, vibrált a levegő a koporsók körül. Két év és három nap múlva az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét. A fiatalember azóta megnyiratkozott, megborotválkozott, öltönybe bújt, nyakkendőt kötött, s ma ő Magyarország miniszterelnöke. Orbán Viktorhoz kegyes volt a magyar történelmi sors. Közben persze egészen beteljesült az ötvenhatos álom: tárgyalásos úton, jogi eszközökkel, szabad választásokkal győzött a forradalom. A következő figyelemre méltó beszéd alighanem az lesz, amikor az éppen regnáló miniszterelnök bejelenti majd: Magyarország mától tagja az Európai Uniónak. Aztán megint jönhetnek az unalmas ünnepi beszédek, nem túl izgalmas bejelentések. Tényleg nehéz ám újat mondani arról, ami természetes. A szabadságra gondolok. Négy cég maradt versenyben Ady téri építkezések Négy építőipari cég, három budapesti és egy székesfehérvári maradt versenyben az Ady tér beépítésére kiírt pályázaton. A vállalatoknak december elejéig kell ajánlatot tenniük. A győztesnek legkésőbb 2004. június 30-áig be kell fejeznie a 7 milliárd 500 millió forintos beruházást. Mint arról korábban beszámoltunk, a Szegedi Tudományegyetem augusztusban nyílt előminősítéses közbeszerzési eljárást hirdetett a 22 ezer négyzetméteres Ady téri tanulmányi és információs központ, valamint a mélygarázs felépítésére. A pályázatra hét cég jelentkezett: a Magyar Épületszerelő Rt., a Magyar Építő Rt., a BAUCONT Építőipari Rt., a Strabag Építő Kft., a Bau-system Építőipari Kft., a Zalai Általános Építési Vállalkozó Rt., valamint egy konzorcium, amelynek tagja volt a KÉSZ Kft., a Kipter Rt. és a Középület-építő Rt. Az intézmény beruházási bizottság a minap határozott arról, hogy mely cégek indulhatnak a tenderen. A Béres István beruházási kormánybiztos vezette bizottság amelybe a SZTE és az Oktatási Minisztérium delegált tagokat - úgy döntött, hogy négy céget kér fel ajánlattételre. A Magyar Épületszerelő Rt.-nek, a Magyar Építő Rt.-nek, a BAUCONT Építőipari Rt.-nek és a Strabag Építő Kft.-nek december elejéig kell ajánlatot tennie. Az SZTE főmérnökétől, Rovó Istvántól megtudtuk: az ajánlattételnek tartalmaznia kell a pénzügyi feltételek mellett az építési határidőket és a műszaki paramétereket is. A bizottság várhatóan december közepén hirdet eredményt. A győztes céggel január első felében köt majd szerződést az egyetem. A pályázati kiírás szerint egyébként a nyertesnek legkésőbb 2004. június 30-áig be kell fejeznie a 7,5 milliárd forintos beruházást. Sx. C. Sz.