Délmagyarország, 2001. október (91. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-12 / 239. szám

n K kc ü IH I m> Az otthon melléklete a Dólmagyarországban ós a Délvilágban 8zerkeszti: Keozer Gabriella Bioház: párbeszéd a természettel HÁZI KEDVENC Vedlés - ősszel is Arra a kérdésre, hogy ma Magyarországon kit lehet bioépttésznek nevez­ni és milyen egy ökoház, nem könnyű válaszolni. A héten tartották a Bálint Sándor Művelődési Ház­ban az V. újszegedi bio­épitészeti napokat, ahol Nóvák Ágnes, a Szent Ist­ván Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kará­nak docense a bioépíté­szet jelenlegi helyzetéről tartott előadást. Jó bioépítész a fecskepár. amelyik sárból, fűből és vízből megépíti családjának a fészket. A tcrmeszcsaládok is kiválóak, hiszen a természettel egység­ben a közösségek együttes erővel építik meg városaikat. Az ember házépítéskor a fecs­kétől tanul, város és település építéskor pedig a termeszektől lesheti el a jó bioépítészre jel­lemzőket - kezdte a héten előadását Novak Ágnes főisko­lai docens, az V. újszegedi bioépítészeti napok keretében. Magyarországon az elmúlt években az építészeti szakiroda­lomban elfogadott irányzattá vált ugyan az ökoház- vagy bioházépítés, de a különféle di­vatirányzatokat népszerűsítő építészeti kiadványok és lakás­kultúrával foglalkozó lapok sok­szor megtévesztő módon az or­ganikus, lágy, íves formákat alkalmazó házakat úgy mutat­ják be, hogy azok az ökoház látszatát keltsék annak ellenére, hogy az építésnél vasbeton szer­kezetet és műanyag habot hasz­nálnak az építők. Egy másik irányzatban elfogadható a szu­pertechnikával felszerelt, elekt­romos ajtó- és ablakzárás a bi­oháznál. - Ezek valójában tel­jesen idegenek a bioépítés szel­lemiségétől - állítja Nóvák Ág­nes. Az igazi bioház építésekor Fecskepár és termeszcsalád Divatból vasbeton szerkezet Mikroklíma és lakókörnyezet Szépek a fények és a színek Méhviasz illatú szoba A bioházakban jó helyre tervezik az ablakokat, igy a szobákban sok a fény és friss a levegő a tervező figyelembe veszi a földrajzi és társadalmi környe­zetet, a mikroklímát és a lakó­környezetet. Mindenhová lehet építkezni, azonban az épület­nek illeszkednie kell esztétika­ilag, építészetileg és a felhasz­nált anyagban is a környezeté­hez. Másfajta ökoház illik egy zártsorú nagyvárosi térbe, más egy Mátra vidéki erdős terület­re és más egy alföldi tanyára. Épülhet, fából, kőből, vályogból és szalmából. Ami közös ben­nük, az a tudatos környezet, és anyag választás. Egy bioház in­teraktív kapcsolatban van a kör­nyezetével, ezért elfér benne a számítógép és a telefon is. Az épület formálásánál az energia­takarékossági szempontokat fi­gyelembe kell venni, például az építő hasznosítsa a rendelke­zésére álló napenergiát. Jó, ha a lakóház környékét gazdagon beülteti zöld növényzettel, így a természeti és lakókörnyezet­tel való kapcsolat is harmoni­kussá válik. Érdekes módon egy felújított öreg épület is lehet bi­oház, ha a megújulás során visszaadjuk a ház régi méltó­ságát. A bioházakban azért jó élni, mert tágas belső terek és jó hely­re tervezett ablakok jellemzik. Ennek köszönhetőn az épület­ben sok a fény és jó a levegő. Ilyen helyen szépek a színek. Itt mások az illatok is. Gyakor­ta az oldószeres festék vagy lakk szaga helyett a méhviasz illata lengi be a helyiségeket. A fá­nak és a textíliának köszön­hetően jellemzőek a puha, me­leg hatású felületek. Egy ilyen épületben másképp szólnak a hangok is, az erősebb, élesebb kopogást felváltja a puhább, csendesebb hanghatás. Lévay Gizella Nem mindig jelent betegséget, ha ku­tyánk, macskánk erő­sen hullajtja a szőrét. A gondos ápolás azon­ban nemcsak őt, ha­nem bennünket is sok kellemetlenségtől meg­kímélhet. Állataink vedlése sze­zonálisan - általában ta­vasszal és ősszel - jelent­kező folyamat. A szőrtaka­ró megújulása lehetővé te­szi az időjárás alapvető vál­tozásaihoz való alkalmaz­kodást (nagy szőrzet - hi­deg tél). Folyamatról van szó, mégis alapvető eltéré­sek lehetnek állatfajok, faj­ták és egyedek esetében is az időtartam tekintetében. A zömmel lakásban tar­tott, az időjárás viszontag­ságaitól, valamint a sze­zonalitástól megkímélt ál­latok esetében a szőrváltás folyamatos, egész évben zajlik. Csupán a mértéké­ben van eltérés, amit befo­lyásolhat még számos té­nyező is, mint például a hormonális változások, stressz, utazás, külső, belső élősködők, anyag­forgalmi zavarok, öreg­séggel járó anomáliák, ve­leszületett. szerzett prob­lémák, stb. Az ilyen ked­vencek esetében, valamint a kifejezetten hosszú szőrű, és emiatt nehezen kezelhető fajtáknál (mál­tai selyemkutya, bologne­se, yorkshire terrier, usz­kár, bobtail, skót juhász, stb.) szükség van az egész éven át - rendszeresen, akár napi rendszerességgel - tartó szőrápolásra (fésü­lés, kefélés). A zömében extenzív kö­rülmények között, tehát kint tartott egyedek eseté­ben a szőrváltás szemmel látható. A szőr nagy cso­mókban hullik ki. Az állat sokat vakaródzik, dörgö­lődik berendezési tárgyak­hoz. hogy az immár felesle­gessé váló szőrcsomóktól megszabaduljon. A régi. elhalt szőr - mi­vel megszűnt a kapcsolata a bőrrel - színe megváltozik, kifakul. Ha nem segítünk kedvenceinknek - például keféléssel - a régi szőrtől megszabadulni, előfordul­hat, hogy bennmarad a ki­növő új szőr között. Ez egy­részt azért okoz gondot, mert megakadályozza a bőr szellőzését, másrészt példá­ul bolhaekcéma vagy befül­ledés esetén súlyosbítja az alapfolyamatot, illetve gyor­sítja annak tovaterjedését. Különösen sok problé­mát szokott jelenleni a per­zsa macskák szőrápolása. Ha őket kis kortól nem szok­tatjuk hozzá a napi rendsze­res fésüléshez, akkor felnőtt korban szinte hiába próbál­kozunk. Szőrük benemeze­sedik, kezelhetetlenné vá­lik, és csak kozmetikus, va­lamint állatorvos tudja a bajt orvosolni. A kozmetikus géppel felnyírja a szőrt. Ezt a macskák gyakran nem to­lerálják, emiatt az állator­vosnak gyakran be kell altat­ni a macskát a procedúrá­hoz. A túl gyakori altatás azonban az ő szervezetük­nek sem használ. Figyeljünk tehát txla a szőrápolásra. A csillogó, fényes, egészséges szőrtakaró nemcsak dísze az állatnak, de tanúskodik annak egészségi állapotáról, valamint gazdája hozzáér­téséről, hozzáállásáról, gon­dosságáról is. Dr. SütA András állatorvos Furnérjavítás Praktikus gyümölcstárolás A bútorok felületén keletkező kisebb sérülések egy ré­szét viszonylag könnyen el lehet tüntetni. A furnérborítá­sú asztalok, szekrények, polcok javításához nem árt némi tájékozódás, néhány célszerszám, ragasztó és pótdarab be­szerzése. A legegyszerűbb a javítás akkor, ha a furnérla­pon csak kisebb hullámosodás látszik. Egy nedves ruhát rá­téve a furnér rugalmassá válik, és a felpuklisodott rész alá egy injekciós tűvel ragasztó adagolható. Azt azután a fur­nér gyengéd nyomogatásával egyenletesen el lehet oszlat­ni, majd csavarszorítóval rögzítve a felület megszárítható. (A szorítót felrakásakor célszerű alábélelni, nehogy újabb sérülést okozzon.) Az újabb készítésű furnérozott lapokban már olyan ragasztó van, ami egy meleg vasalóval felolvaszt­ható (persze vasalóruha közbeiktatásával), a lemezt kézzel vissza lehet nyomkodni, majd könyvekkel vagy más nehe­zékkel pár órás lenyomtatás után kész is a javítás. Ha a furnér nagyobb részen sérült, célszerű szikével gon­dosan kivágni kis ablakszerűén a rossz résznél, majd ezt rá kell próbálgatni egy új fumérlapra, s ha a mintázat ha­sonló, kivágandó a darab. A javítandó részen vágott lukon óvatosan be kell tolni a foltot, majd kissé ferdén tartott szi­kével körbevágandó egyszerre mindkét réteg. A vágást az erezetre merőlegesen, cikkcakkban kell végezni (úgy nem hasad el a lemezke). Ragasztás után ajánlatos asztaloska­lapács hegyesebb végével összedolgozni a foltot a régi fe­lülettel. A felületi égési riyomok eltüntetéséhez elég egy vo­nópenge, amivel a foltot óvatosan megkapargatják, majd viasszal vagy méhviasszal áthúzzák. Ha mélyebb a sérü­lés, a tisztítás után viasztapasszal kell kitölteni (a viaszból kis darabokat lekaparva bele kell azt nyomkodni a résbe, aztán szálirányba a pengével gondosan lehúzni), végül le­het az egész felületet felfényezni bútorápolóval. (A repe­dések javításának, a karcolások eltüntetésének más tech­nikáiról később olvashatnak.) Sz. M. Családjuknak télire „spájzoló" olva­sóink közül sokan a mellékletünkben megjelent zöldségtárolási tippek nyo­mán érdeklődtek a „gyümölcsözés" prak­tikáiról. Kérésükre íme néhány tudni­való a legfontosabbak közül. A sikeres tárolás a jó vásárlással kezdődik: ép, egészséges, eltartásra alkalmas gyümöl­csöket kell választani. Az éretlen, a nyo­módott, a puha alma biztosan nem fog elállni több hónapig. Vásárláskor ügyel­ni kell a színre és a nagyságra is. A pi­ros színű almafajtákból például azt kell megvenni, aminek már háromnegyed része pirosodik. A szakemberek szerint legjobban a közepes, 70-90 mm átmérőjű almák tárolhatók. Azok közül is - több hónapos próbával tudományosan bizo­nyítottan - az idared, tavaszig csaknem változatlanul őrzi ízét, létartalmát. Ilyen tavaszig elálló, keményhúsú, jól tárolha­tó még a starking, a torped, és a golden. A puhább húsúak - pl. a csányi piros, a gala, a jonatán, a jonnee - két-három hónapig tárolhatók. Már ha szellős kam­rában vagy pincében vannak, farekesz­ben, vagy kartondobozban, két-három Celsius-fokon, és a tárolóhelyiséget sűrűn szellőztetik. A keményebb fajtákat érdemes egyenként újságpapírba cso­magolni. mert úgy hosszabb ideig eláll­nak (persze csak az egészséges szemek). Kisebb tétellel érdemes a hűtőben is pró­bálkozni: ha az előre lehúlöt! almákat fó­liazacskózzák és úgy a fidzsiderbe teszik megelőzhető a korai megromlás. A birsalma szobahőmérsékleten kb. egy hónapig áll el, sajátos ízét annál to­váb csak befőttként vagy birsalmasajt­ként őrzi. A körte igényes: a tárolást csak az ép egyedek bírják 4-5 hónapig - leginkább a harten point téli vajkörte, a Seress Olivér, a dackainps triumph és a téli esperes fajtákból. Ezek óvatosan lá­dázva (hogy a kocsányukkal egymást meg ne sértsék), hűvös, sokszor szellőztetett helyiségben jól eltarthatók. A bosekobak fajtát ajánlatos korán elfo­gyasztani. A szőlők közül télire eltehető példá­ul a Cegléd szépe, a csiri csűri, a ham­burgi muskotály, az Italia, az Afus Ali, az Attila, a kövidinka. Szép, egészséges fürtöket kell egyenként rafiával, erős cérnával vagy vékony spárgával felkö­tözni és rúdra akasztani (úgy, hogy ne ér­jenek egymáshoz, „fejjel lefelé"), 1-2 Celsius-fok körüli helyiségben. Ügyel­ni kell arra, hogy gyakran szellőztesse­nek: a gyümölcsök tárolásánál ez alap­szabály. Szabó Magdolna Ha zörög... A régi ablakokban már a gyengébb őszi szél is meg­zörgeti az üveget. Az öreg gitt ugyanis megtöredezik, kipereg. Javításához nem kell feltétlenül mestert hívni. Az ablakot egy asztallap­ra kell helyezni, spaknival óvatosan ki lehet kaparni a javításra szoruló részen az elfáradt anyagot, a vele együtt kipergő, háromszög­letű üvegrögzítő lapocská­kat óvatosan be lehet szur­kálni a keretbe. Aztán ecset­tel portalanítani kell. s cél­szerű a javítandó részen vé­kony festékréteggel festékkel lekenni a keretet, hogy a gitt jobban tapadjon hozzá. A git­tet ujjnyi vékonyra megso­dorva oda lehet nyomkodni az üveg széléhez, vagy lan­gyos vízbe mártott spakni­val, késsel felhordani, majd spaknival egyenletesre kell elhúzni. Végül, pár napos száradás ulán az ablakkeret színével megegyező festékkel be le­het húzni a javított részt, esetleg az egész keretet. A megrepedt üvegú ablakot há­zi ragasztgatás helyett ildo­mosabb szakemberrel kicse­réltetni még az esős idő be­állta előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents