Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-10 / 211. szám

4 AKTUALIS HÉTFŐ, 2001. SZEPTEMBER 10. Majd negyven díjazott halételből kóstolhattak a fesztiválozók Jólesett a halászlé Idén a Tisza partján rotyoghattak a bográcsok. (Fotó: Miskolczi Róbert) Dijat nyert a felrobbant bogrács és a legcsinosabb halfőző is a szegedi nemzetközi tiszai halfesztiválon. A szomorkás idő ellenére is több ezren látogattak el a zenés programokra, de a főszerep természetesen a halételeké volt a hét végi rendezvényen. - A borongós időjárás ellenére a szegediek és környékbeliek mellett az ország minden tájáról sokan ellátogattak a hét végi halfesztiválra - nyilatkozta lapunknak Frank Sándor, a rendezvény főszervezője. — A fesztivál a vendéglátók és a látogatók részéről is sikeresnek mondható, hiszen minden korábbi halléfőző rendezvénynél több bográcsban rotyogott idén a „szögedi" halleves. Valamennyi adag elfogyott, még a hatezer porciós óriásbogrács alján sem maradt, és ez az igazi biztosíték arra, hogy jövőre is megrendezzük a halfőzők találkozóját - mondta Frank Sándor. A nemzetközi fesztivál főszervezőjétől megtudtuk, hogy szombaton ötvenhét igazolt versenyző állt a főzőállványok mellett. Akadt olyan induló, aki nyolcvan vendéget lakatott jól a verseny napján. A látogatók sem maradtak éhen, hiszen az óriásbográcsban és a kisebb kondérokban két nap Aranybogrács A legkitartóbb halfőzők egyike Kónya Sándor. Az ismert szegedi jogász-közgazdász öt éve a rendezvény egyik alapítójaként vonult ki a Roosevelt térre, azóta minden évben a bogrács köré állnak baráti társaságával. - Még a vízügyi igazgatóságnál dolgoztam, amikor „hivatalból" megtanultam a halfőzés mesterségét - nyilatkozta az „aranybogrács" tulajdonosa. Szerintem ez Szeged egyik legrangosabb rendezvénye. Szeretném, ha a következő halfesztiválok visszakerülnének az eredeti színhelyre, a Roosevelt térre. Idén egy egyszerű halászlevet főztünk, de ez éppen elég volt a jó hangulatú hétvégéhez. alatt összesen ezerkettőszáz adag halleves készült, amelyből hatszáz forintért jókora adagot merítettek. A táncos-zenés műsor is sokakat vonzott, a színpadon felbukkanó „hírességek" körül mindig gyerekcsapat zsivajgott. Az RTL Klub Receptklubjának két sztárszakácsa, Kaszás Géza és Kovács Lázár valódi show-t kerekített a díjátadó műsor elé, de igazi attrakciójuk a fehérboros-sáfrányos halleves volt, amelyet bárki megkóstolhatott. A magyar nótákon, cigányzenén és a népdalokon túl divatbemutató és gyermekműsor is szórakoztatta a hét végi mulatságra látogatókat. A szombati rendezvény csúcspontját mégis a díjátadó jelentette. Idén a legmagasabb elérhető érdemrend az aranybogrács volt, hiszen a résztvevők évente csak eggyel magasabb cím viselését érdemelhetik ki a részvétellel. Az arany az ötödik fokozat, jövőre a gyémántbogrács, 2003-ban pedig a legmagasabb tiszt: az örökös halfőző cím lesz a jutalma a legkitartóbb szakácsoknak. Két érdemrendet is hazavihetett az Erdélyből a fesztivál kedvéért Szegedre látogató Bencző Dénes, aki korhely halászlevével az aranybogrács mellé a különleges halétek díját, a sárga kötényt is megnyerte. Aranybogrács plakettet kapott még Kónya Sándor, Faragó Sándor, Illés Mihályné, Kiss Ferencné, Kovács Sándor és Ocskó Miklós. Az ezüstbogrács címet tizenkét nevező nyerte el, köztük a „vegyes halié ágyas módra" és a „rablóhal pácban" című ételkompozíciók készítői. Minden résztvevő gazdagodott egy-egy plakettel, a bronz- és a rézbogrács címét a tapasztaltabb halfőzők, a vasbogrács érdemrendet pedig az vihette haza, aki idén nevezett először. Az érdemrendeken túl különdíjakat is kiosztottak a szervezők: a legidősebb és a legfiatalabb halfőzőn kívül megjutalmazták a legcsinosabb halfőző lányt és díjat érdemelt a leglátványosabb halászléfőzés is. Ennek birtokosa Zakar Mihály lett, akinek a bográcsa alatt felrobbant a beton, így a kiboruló bogrács tartalmából a hal visszakerült korábbi lakhelyére, a Tisza medrébe. - Nagyon örülök, hogy egy baráti társasággal ismét a bogrács mellett állhatunk - nyilatkozta Bartha László polgármester, aki egyébként az ezüstbogrács érdemrend tulajdonosa. A Fidesz-sátor mellett az MSZP stábja is bogrács alá fűtött, „szegedi pikáns vörös" hallevükért vasbogrács érdemrendet vehettek át a szervezőktől. A vasárnapi esős idő sok vendéget távol tartott a halfesztivál harmadik napján, de az égi áldás ellenére is folyamatosan rotyogtak a bográcsok, aki akart, egy jó halászlére még behúzódhatott a felállított ponyvák alá. Illyés Szabolcs Munkatársunktól Áttekintve a szegedi általános- és középiskolák idegennyelv-kínálatát, jó néhány érdekességre bukkanhatunk. Tizenegy évvel a rendszerváltás után orosz nyelvet már csak egyetlen általános iskolában, a Madáchban oktatnak. Egyeduralkodóvá az angol vált, de az intézmények kétharmadában Vezet az németül is lehet tanulni. A francia és az olasz nyelv alapjai két-két iskolában (Hunyadi János és Makkosházi, illetve Dózsa György és Rókus I. számú) sajátíthatóak el. Két tannyelvű osztályt két iskolában indítottak: a Madáchban angol az angol, míg a Tarján hármasként ismertté vált suliban a német számít favoritnak. (Ez utóbbi az idei tanévtől nevében is jelzi a speciális képzési formát. Hivatalos neve ugyanis Tarjáni Magyar-Német Két Tannyelvű Általános Iskola és Művészeti Alapiskola lett.) Középiskolába lépve tovább bővül a kínálat. Franciául és olaszul hét-hét intézményben tanulhatnak a diákok, spanyolt a Radnóti és a Deák Gimnáziumban lehet választani. A klasszikus műveltséghez nélkülözhetetlen latin nyelv négy gimnázium tantárgyai között szerepel. Átadták és fölszentelték Csengele katolikus templomát Országot is építettek Kisasszonyi virágok szegélyezték a csengelei templomszentelésre igyekvők útját. Csaknem ezren gyűltek össze a Szent Imre herceg tiszteletére emelt imahely avatásán. Kórus, vers, mise köszöntötte az istentisztelet új helyének megnyitását. A keresztény ünnepen, az új imahely régi harangjának jelzésére Vincze János, a falu egyházközségének elnöke vezette be a vendégeket. A megjelenteket, köztük állami és egyházi személyiségeket Kocsispéter Judit kisteleki hitoktató köszöntötte, majd Boross Péter egykori kormányfő, Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója mondott avatóbeszédet. Az exkormányfő ezeréves parancs teljesítésének nevezte államalapító szent királyunk templomépítő fölszólítását. - Aki templomot épít, nem kevesebbet tesz, országot is épít általa - köszöntötte az egybegyűlteket Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára. A Fidesz-MPP politikusa beszélt a templom közösségteremtő szerpéről, és megjegyezte: az építész és az építtető összedolgozza mindazt, amit az ember a világról és önmagáról gondol. Várhegyi hangsúlyozta, hogy a több sebből vérző hazai egyházak nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy értékeiket, hagyományaikat megfelelően védeni tudják, ezért fontos a kormány támogatása. Tar Mihály a csengelei templom tervezőjeként említette, hogy a 2000 júniusában alapozott szentély az egyházi hagyományokra, a magyar tájra jellemzően épült. Sisák László építőmester csapata és Báló József építésvezető kiváló munkát végzett. Kari Schascherbauer, a hét végi ünnepségre érkezett testvér német falu polgármestere ősi bajor szentképpel ajándékozta meg a csengelei egyházközséget. A hívők nevében Sánta István fejezte ki köszönetét a templomépítőknek. Az idős férfi egyúttal emlékeztetett arra, hogy 1938-ban már kijelölték a templom helyét, köveket is hordtak hozzá, de az csak az idén épülhetett fel. - Sziklaalapokra építettünk - mondotta Sánta Ferenc, Csengele polgármestere -, Isten házára szüksége van hívőnek, bűnösnek. A köszöntőbeszédek után Gyulay Endre megyés püspök celebrálta misén megszentelték a falakat, megkenték balzsammal, majd az oltár elhelyezése után a szentélyt tömjénfüsttel árasztották el. A püspöki szentbeszéd a megtisztulásról, a keresztény hit szükségességéről szólt. Elhelyezték az istenszolgálat templomi kellékeit, majd Kuklis András önkormányzati képviselő köszönő okleveleket adott át a templomépítésben szerepet vállaló személyeknek, köztük Laczkó Ferenc plébánosnak, Sisák László és Sisák János építőmesternek, Tóth Zoltán, Fehér János építőnek, Szélinger Tiborné hitoktatónak és Vincze János egyházközségi elnöknek. A templomszentelő ceremónia imákkal, Istenhez fohászkodó énekekkel ért véget. A csengeleiek templomának felépítéséhez a Miniszterelnöki Hivatal 9, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 3, a csengelei önkormányzat 4 millió forinttal járult hozzá. A püspökség 45, a csengeleiek 5, az egyesült államokbeli és a német hívek pedig 6, illetve 4 millió forintot adományoztak. M. T. A hivők közül sok százan kiszorultak a Gyulay Endre megyés püspök által celebrált ünnepi miséről. (Fotó: Karnok Csaba) Nem számít az eső Munkatársunktól Az elmúlt napok esőzései a mezőgazdasági szakemberek szerint se nem káros, se nem hasznos a földeken. A terményeket már rég betakarították, az őszre jellemző munkákat pedig még nem kezdték el. - Az utóbbi napokban a legtöbb eső, 54 milliméter szeptember 6-án esett - tájékoztatta lapunkat az Országos Meteorológiai Intézet szegedi állomásának ügyeletese. Vasárnap délután 4 óráig 15 milliméter esett Csongrád megyében. Később viszont erősödött, óránként 4-5 milliméternyi hullt az égből. Száz évet nézve a havi átlag 40 milliméter volt. Ez most szinte egy nap alatt esett le. Ólomüvegablakot avattak a tanárképzőn A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán már mindenki megcsodálhatja azt az ólomüvegablakot, amelyet közadakozásból készített e/ Kovács Keve, a főiskola rajz- művészettörténeti tanszékének adjunktusa és néhány hallgató. Áz ablakon olvasható idézeteket Ady Endre, Juhász Gyula és Móra Ferenc műveiből válogatták az alkotók. A tervező egy évvel ezelőtt kereste fel Galambos Gábor főigazgatót, hogy a kar főépületének két hatalmas ablakfelülete alkalmas lenne arra, hogy művészeti célokra is felhasználják. Nemsokára elkészült a terv és a költségvetés is, majd a szükséges egymillió forintot közadakozásból teremtették elő, mely összeg csupán az anyagköltséget fedezi, a munkálatokért az alkotó és a hallgatók semmiféle díjazást nem kértek. Kovács Keve szerint a mai világban egyre több kihívásra kell megfelelnünk, és ezek közt elveszik az ember. Többek közt ezért is választották Móra Ferenc, Juhász Gyula és Ady Endre verseit. Múlt és aktualitás keveredik az ólomüveg kompozícióban szintúgy, mint az idézetekben. A mintegy ötven négyzetméteres alkotás legtöbb eleme visszavezethető a 13-14. századra, de a művészek mindezt más megvilágításban, modem értelmezésben láttatják. Galambos Gábor avató beszédében hangsúlyozta: ez az alkotás a Szegedi Tudományegyetem összefogásának jelképe lehet, hiszen az adakozásban részt vettek a Szegedi Tudományegyetem intézményei, és nem jöhetett volna létre az alkotás a tanárképző korábbi és jelenlegi hallgatói, valamint különböző cégek támogatása nélkül. P. K. Kiszállás közben a dolgozó Egy autó, három munkás Szeged közigazgatási határán belül végzett el három szakember egy munkát, a kiküldő vállalat pedig munkadíjat, kiszállást és útidőt is számlázott a fogyasztónak. Mivel hárman ültek az autóban a 2-3 kilométernyi úton, három munkásnak számoltak el munkadíjat, kiszállást és 30-30 perc (?) útidőt. A cég szerint ez indokolt. A fogyasztónak más a véleménye. A szakemberek a Délmagyarországi Gázszolgáltató Rt. (Dégáz Rt.) munkatársai. A fogyasztó, K. Katalin azt tartja sérelmesnek, hogy ha három munkás egy autóval ugyanarra a munkára érkezik ki, miért kell neki kiszállás mellett még mindhármuk útdíját is megfizetni. A lapunkhoz fordult fogyasztó lakásában a gázóra csapját cserélték ki. A munka elvégzéséhez érkezett a három szakember, ezért a Dégáz Rt. mindhármuk útidejét fogyasztójával fizettette ki. A gázszolgáltató cég szegedi kirendeltségének műszaki vezetője, Tóbiás Zoltán szerint az ügyben nincs semmi meglepő. „Természetesnek tartom, hogy ha az utazás ideje alatt a kollégáim nem tudnak dolgozni, akkor ezt a kiesést az a fogyasztó fizesse meg, akihez éppen mennek." K. Katalin ezt nem így gondolja. „Ha már az egyórás munkadíj fejenként 1 ezer 800 forint, és még van ötszáz forint kiszállási költség, miért kell még az útidőt is nekem megtérítenem?" kérdezi a fogyasztó. A műszaki vezető szerint az asszony még így is jól járt, mert szerelés közben a mérőórát is arrébb kellett tenni, ami plusz 3 ezer 800 forintba kerül, de ezt a munkások nem számlázták ki. A fogyasztó nem érti Tóbiás Zoltánt, ugyanis nála nem helyezték odébb a mérőórát, ezért nem kellett fizetnie az áthelyezésért. Csík Gergely