Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-07 / 183. szám

mmmmi A Délmagyarország és a Délvilág gazdasági melléklete • Szerkeszti: Kovács András A nagymágocsi Egyesült Mezőgazdasági Szövetkezetben javítják, ami javítható. (Fotó: Tésik Attila) A Mezőgazdasági Ter­melők Csongrád Megyei Ér­dekvédelmi Szövetségénél a felszámolások miatt je­lentősen csökkent a taglét­szám. Rostás László közgaz­daságifőmunkatárs tájékoz­tatása szerint, a '90-es évek­ben kialakult körbetartozá­sok miatt 22 szövetkezet el­len indult csődeljárás, 2000 végéig 13 szövetkezettel szemben indult felszámolási, további kilenccel szemben pedig végelszámolási eljá­A bank kivonul rás. Jelenleg a megyében elsősorban Szentes térségé­re jellemző a felszámolás. Azon szövetkezetek esetében, melyek tavaly ősszel vettek fel hitelt, a külső üzletrészről szóló törvény miatt a kifize­téseket tulajdonképpen a banknak kellett volna finan­szíroznia. Ebbe a „játékba" a hitelező természetesen nem ment bele. Stadler Ferenc, a szövet­ség megyei elnöke elmondta, hozzájuk már csak a legutol­só pillanatban fordultak a szövetkezetek vezetői. A nagymágocsi Egyesült előbb aláírta a banki opcióról szó­ló megállapodást, utána ko­pogtatott az érdekvédelem­nél. Véleménye szerint leg­alább egy évtizede folyik a mezőgazdasági szövetkeze­tek megszüntetésének „le­begtetése" . B. G. Felszámolási hullám in­dult el a Szentes környéki mezőgazdasági szövetke­zetekkel szemben. Az ag­rárvállalkozások mind­egyike küzdött és küzd a belvízzel, az aszállyal és az adósságokkal. További közös vonás, hogy min­den felszámolandó szövet­kezetben a Kereskedelmi és Hitelbank volt a hite­lező. A bank szentesi fiókjánál huszonnyolc társaságnak van hitelszerződése. Ezek többsé­ge 1 -2 ezer hektáros üzem. Do­bossy Lajos szaktanácsadó sze­rint természetes állapot, hogy ezek tartoznak a banknak, hi­szen a hitel a fejlesztést szolgál­ja. Azokban az esetekben, ami­kor nincs esély a hitelek vissza­fizetésére, felszámolásra kell számítani. Felszámolás fenye­geti a szentesi Termál, a szeg­vári Geovit, a nagymágocsi Egyesült és a mindszenti Ag­ro szövetkezetet. A mágocsi szövetkezet a tel­jes vagyonát elveszítette. Adós­ságai közül a banki hitel volt a legnagyobb - mintegy kétszáz­millió forint -, ezt növelték a köztartozások, a közműszám­lák és a szállítói tartozások. A cég felszámolóbiztosa, Först­ner Pál szerint a rendkívüli adósságok, a gazdálkodásbeli hibák, az időjárás miatti bevé­telkiesések pénzügyi ellehetet­lenüléshez, majd a fizetéskép­telenség kimondásához vezet­tek. A szövetkezet óhatatlanul vagyonfelélésbe kezdett, elad­ta a székházát, a Vasmajor egé­szét, a Szendreitelep egy ré­szét, a gépeket. A sertéstele­pet, a 160 anyakocát és a sza­porulatot is értékesítették. A szarvasmarhatelepen 500 te­hén és a borjaik találtak új gaz­dát. A szövetkezet vagyoná­nak nagy része mára a helyi magánvállalkozó tulajdonába került. A felszámolás kezde­tekor ötvennyolc embert foglal­koztattak, ma már alig húszan dolgoznak ott. A mezőgazdasággal össze­függő problémákat súlyosbítják a nagymágocsi társaság belső életéből fakadó visszásságok: takarmányból például kétszer annyi fogyott el, mint amennyi szakmai szempontból indokolt volt. Egyes felvetések szerint a takarmány hiányzó fele a ház­tájiba került. W olfgang Fels, három­gyermekes bécsi mérnök, mióta megismer­te a mi Perczelünket, azóta szeretne itt egy darabka földet. Örömmel bólogat­hattunk rá, mert akkor, ke­véssel a rendszerváltás előtt, még a Kádár-érában erre gondolnunk sem le­hetett. A tanyánk körüli föld a téeszé. Igaz, a bá­tyám meg a szomszédok használják, de a közösből kivinni földet tiltja a ma­gyar törvény, börtön jár ér­te. Wolfi, mert a mi osztrá­kunk hamar barátkozó tí­pus, vitt bennünket Auszt­riába, mutogatta az akkor még másnak hitt nyugati világot és azt mondta: azért volna jó neki egy picinyke Wolfgang földje... föld, mert Magyarország is olyan lesz mint Ausztria! Ott a föld méregdrága. Mondta még a nagyaszta­li itókázásokkor azt is, hogy megbukik a mi rend­szerünk, bejönnek a nagy cégek. Épülnek metrók, pennik, teszkók, korák. Nevettünk: 1987-et ír­tunk. Nem hittük, hogy később a világhíres újévi bécsi koncert közönsége fölállva vivázva élteti a magyart, mert vezére ve­szett hordaként olyan be­özönlést teszünk a sógo­rok boltjaiba, amelytől el­áll a világ lélegzete. Miu­tán elismert valutamilliár­dokkal javítottuk meg az osztrák államháztartás be­vételi oldalát, Wolfi ismét megpendítette a perczeli földvételt és mi még min­dig csak mosolyogtuk, ha­bár már járta a hír, hogy az osztrák határhoz közel régóta írják a téeszföldeket a helyi fejesek nevére. Per­czel, e szegény kisteleki homokvidék, itt Csongrád megyében, nagyon messzi esett Zalához, Vashoz, Győr-Sopronhoz, viszont igaz, hogy már a nép gyűlésein ordítoztak: vissza mindent a rablók­tól! Mi több: Kádár Jánost elmozdították hatalmából, és a magyar még azt is ki­plakátolhatta: ruszkik, ha­za! Bontani kezdték az eresztékeiben már rogya­dozó téeszrendszer pillé­reit; pártosodott, választ­hatott a falu népe is, ko­kárdákkal, nemzeti színt lengetve. És ebben a nagy ortájozásban - szinte su­tyiban - kinőttek a magyar városok peremein a met­rók, a pennik, a teszkók és a korák. Wolfi elégedetten hát­radőlve a tanyai napozóá­gyán ismét megpendítette a perczeli földvételt. Mi, látván, tapasztalván az év­tizedes változást, türelem­mel végigvárva a magyar földvisszaadás erre a tájra eső hivatali idejét, nem saj­nálva a papírok intézésével töltött éveket, a birtok­visszaíratás fizetni valóit, kétkedve ráztuk fejünket. Igaz, hogy a fél ország már a külföldiek kezén, de Wolfi, te mégse kaphatsz perczeli földet, még a már majdnem húsz éve látoga­tott tanya mellett se, mert tilos. (Ferbóten, másznt, nóposszibili.) Ugyanis: a legnagyobb bánatodra, olyan emberekkel hozott össze a sors, akik munká­juk miatt soha nem köthet­nek tisztátalan üzletet, mint ahogy te sem, mivel a föld­vételt, az elejétől fogva ­a törvények tiszteletben tartásával szeretnéd. Hon­fitársaid, akik tisztesség­gel megfizették a tisztes­ségtelen földüzlet rájuk eső részét, majd le lesznek fü­lelve, mert kijátszották a magyar jogok ismerőit. Node: kijátszott itt? És kivel? Ezt az osztrák biz­tosan, a magyar meg ha akarja, bizonyára tudja. Mindenféle zsebszerződés nélkül... Majoros Tibor A Központi Statisztikai Hivatal 2000. április 1-21. között általános mezőgaz­dasági összeírást (AMO 2000) tartott, ami a teljes körű mezőgazdasági adat­felvételek sorában immár a hatodik volt. Az eredmé­nyekről a napokban jelen­tetett meg elemzést a hiva­tal - külön kiemelve a Dél­Alföld agráriumával kap­csolatos kérdéseket. Ebből kiderül, nem vagyunk iga­zán gyümölcsnagyhata­lom, de itt termelik Ma­gyarország borszőlőjének egyharmadát, s minden te­kintetben intenzív a régió mezőgazdasága. Az összeírás során az ország­ban a háztartások közel kéthar­madát - szám szerint 2,1 milli­ót-kerestek fel a számlálóbiz­tosok. Közülük közel 960 ezer bizonyult gazdaságnak, továb­bi 800 ezer rendelkezett kisebb földterülettel vagy állatállo­mánnyal, 300 ezer pedig sem­milyen mezőgazdasági tevé­kenységben nem volt érintett. A Dél-Alföld régióban összesen 334 ezer háztartásban dó arányával szemben Észak­Alföldön nem éri el az ötven százalékot sem, ugyanakkor a vörös borszőlőt a dél-dunántú­li közel 40 százalékos aránya mellett a közép-dunántúli ré­gióban tíz százaléknál is ki­sebb arányban termesztik. Még érdekesebb, hogy a fehér borszőlő több mint 36 százalé­kát, és a vörös borszőlő közel egyharmadát a Dél-Alföldön termelik. • Hazánkban a meghatározó gyümölcsfaj, az alma több mint 44 százalékos aránya mellett figyelemre méltó a meggy 14 és az őszibarack 10 százalékos „súlya". Észak-Alföldön talál­ható az almaterület közel 60, a meggy több mint 37, a dió és a szilva 27-27 százaléka; Nyu­gat-Dunántúlon művelik a gesz­tenye területének hetven szá­zalékát, és a körte területének több mint egyharmadát. Az észak-magyarországi régióban van a málna negyven százalé­ka, a ribiszke egyharmada. A Dél-Alföld tehát egyetlen gyü­mölcsben sem számít igazi „nagyhatalomnak". K. A. Szentes környéki szövetkezetek felszámolás alatt Belvíz, aszály és adósság A mindszenti Agro Me­zőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezetnél valamelyest jobb a helyzet. A vezetésében akadt néhány olyan ember, aki igyekezett egyben tartani a tár­saságot - mondta Förstner Pál. A belvíz és az aszály mellé kö­rülbelül 40 millió forintnyi ban­ki tartozás, és 100 millió forint­nyi köztartozás gyűlt össze. A külső üzletrészről szóló tör­vény miatti kötelezettség to­vábbi 100 millióval terhelte a szövetkezetet. A szegvári Geovit Kft. va­gyonelemei és dolgozói a fel­számolás alatt nagyrészt átke­rültek a Puskin-Tej Kft.-be. A Geovit 111 milliónyi adósságot halmozott fel, ennek felszámo­ló biztosa Sáfrány Mihály. Vé­leménye szerint az eljárás vé­gére valószínűleg nem teljesít­hető a követelések mindegyi­ke. A jól működő szövetkezetek előre menekülnek - mondta Tasnádi Gábor, az FVM me­gyei hivatalvezetője. Arra több példa akad a megyében, hogy a mezőgazdasági társaságok nagy hitelállománnyal rendel­keznek, de jó „termékszerkeze­tüknek" köszönhetően sikerül talpon maradniuk. A felszá­molásokat a hivatal vezetőhe­lyettese, Szakái Sándor elkerül­hetetlennek tekinti, véleménye szerint normális, hogy az élet­képtelen gazdaságok nem is maradnak életben. A felszámolási eljárás egyetlen tulajdoni jogot, a föld­tulajdonlás jogát hagyja érintet­lenül. Az elnökség, a közgyűlés jogosítványai a felszámolás alatt felfüggeszttetnek, teljha­talommal bír a felszámoló biz­tos. A biztost a megyei bíróság és a hitelezői választmány je­löli ki és bízza meg a feladat­tal. A'felszámoló biztos mun­kája konfliktusokkal terhelt, új emberként kerül egy erősen hi­erarchizált rendszerbe, ahol rég ismert helyi magas rangú ve­zetőknek kell azt mondania: tisztelt uram, nincs szolgálati autó. Blahö Gabriella Dél-Alföldön terem a borszőlő egyharmada Elaprózott birtokszerkezet folytattak mezőgazdasági tevé­kenységet, s közülük valami­vel több, mint 209 ezer bizo­nyult gazdaságnak. A Dél-Al­föld mezőgazdaságának súlyát mutatja, hogy az országban összeírt egyéni gazdaságok 22, a gazdálkodó szervezetek 18 százaléka itt található. A gazdaságok által használt termőterület több mint húsz szá­zaléka a dél-alföldi régióban helyezkedik el. Itt van a szőlőte­rület egyharmada, a gyep egy­negyede és a szántóteriilet 23 százaléka. Érdekes, hogy az egyéni gazdaságok átlagosan több mint hatvan százalékkal nagyobb területen gazdálkod­nak, mint az észak-magyaror­szágiak, ugyanakkor az észak­magyarországi régió gazdálko­dó szervezetei 36 százalékkal nagyobb területet használnak, mint a közép-magyarországi­ak. A földhasználat tagoltságát, a „birtokszerkezetet" az egyéni Barackos. Nem számítunk „gyümölcsnagyhatalomnak". (Fotó: Gyenes Kálmán) gazdaságok körében a szétapró­zottság, a kis termőterületet használó gazdaságok nagy szá­ma jellemzi: a gazdaságok több mint hetven százaléka egy, kö­zel kilencven százaléka öt hek­tárnál kisebb területen próbál megélni. Az ötven hektárnál na­gyobb területet használók ará­nya nem éri el az egy százalé­kot sem. Az átlagot jóval meg­haladó a kis gazdaságok ará­nya az észak-magyarországi ré­gióban, míg a közepes gazda­ságméret alapvetően a dél-al­földi régió sajátossága. A szántóföldi növényter­mesztést alapvetően a gabo­nafélék kimagasló aránya jel­lemzi: a szántóterület több mint 38 százalékán kalászos gabo­nát, 30 százalékán kukoricát termelnek. Az ipari növények - cukorrépával együtt - terüle­tének aránya meghaladja a tíz, a takarmánynövényeké meg­közelíti a hét százalékot. Az egyes régiók közötti különbsé­get jelzi a kalászos gabonák észak-magyarországi, a kuko­rica dél-dunántúli régióbeli 47 százalékos aránya. Magyaror­szág szőlőtermelését - több mint kétharmados területi ará­nyával - a fehér borszőlőter­melés túlsúlya jellemzi. Az egyes régiók között jelentős eltérés van: a fehér borszőlő közép-dunántúli régióbeli nyolcvan százalékot meghala-

Next

/
Thumbnails
Contents