Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-23 / 196. szám

4 AKTUÁLIS CSÜTÖRTÖK, 2001. AUGUSZTUS 23. A tollüzem mert pályázni, és nyert Hatvanmillió Klárafalvára Amerikába és Japánba is eljut a klárafalvi toll. (Fotó: Schmidt Andrea) Pályázott és nyert a klárafalvi tollüzem: a Széchenyi-terv részeként meghirdetett kiírásra benyújtott dokumentum hatvanmillió forintot hoz a cég konyhájára. Ez a sikertörténet azonban Makó térségében ritka­ság, a vállalatok nem­igen érdeklődnek a pá­lyázati lehetőségek iránt. Ugyanez igaz az önkormányzatokra is. A Széchenyi-tervet nép­szerűsítő honatya, Mar­tonosi György szerint szemléletváltásra lenne szükség a Maros vidé­kén. A tollüzem a nemrégiben elnyert támogatás segítségé­vel új berendezéseket vásá­rolhat, s e gépekkel ötven százalékkal növelheti a ter­melést. Emellett egy raktár építését is megkezdhetik. E beruházásoknak köszön­hetően a nyolcvanfős üzem létszáma is gyarapodhat nyolc-tíz fővel. Németh Sán­dor cégvezető különösen azért büszke a pályázati si­kerre, mert olyan gazdasági társaságok képviselőivel együtt vehette át a miniszté­riumban a kedvező elbírálás­ról szóló értesítést, mint pél­dául az Audi vagy a Sam­sung. Az ő példája is igazol­ja, hogy a jól megírt pályá­zati anyagokkal a magyar vállalatok is esélyesek a tá­mogatás elnyerésére. A Né­meth Toll Kft. feldolgozott, töltésre kész tollat szállít Németországtól Amerikán át Japánig, összesen tizennyolc ország konfekcióüzemeibe. A tollat hazai termelőktől vásárolja fel. Martonosi György parla­menti képviselő az üzemben tett látogatásakor sajnálkoz­va jegyezte meg, hogy Makó térségéből eddig mindössze négy pályázat futott be a gazdasági tárcához. Ezek közül is mindössze kettő nyert. (A másik győztes a FEG makói üzeme, ahol a minőségbiztosítási rendszer kialakításához kértek és kap­tak több mint egymillió fo­rintot). A fideszes honatya különösen azért fájlalja az érdektelenséget, mert a Szé­chenyi-tervet nagyon sok fó­rumon népszerűsítette és az érintetteknek a pályázatok megírásához segítségét is fe­lajánlotta. Nem mindenütt ugyanez a helyzet. Példaként említette a közeli és hasonló helyzetben lévő Mórahalom vidékét, ahonnan tucatnyian jelentkeztek és az ér­deklődők nagy része, a jól megírt pályázatoknak kö­szönhetően, nyert is támoga­tást. Németh Sándor megje­gyezte: nekik sem hullott az ölükbe a pénz, hiszen a pá­lyázati anyag elkészítéséhez szakember segítségét vették igénybe. Ezt ajánlja más cé­geknek is. Martonosi György a leg­fájóbbnak azt érzi, hogy a makói térség önkormányza­tai sem mozdulnak meg a Széchenyi-terv kiírásaira. A nemrégiben elbírált, lakásé­pítést támogató pályázatra például csak két község. Csanádalberti és Ambrózfal­va jelentkezett. Nyertek is 19, illetve 22 millió forintot új otthonok teremtéséhez. Közben Makón még a pályá­zat alapkövetelményének számító lakáskoncepció sem készült el. A honatya úgy gondolja, a térség felemelke­dését ugyan segítheti például a várva várt autópálya, ám mindenekelőtt szemléletvál­tásra lenne szükség a vállal­kozói szférában és a helyha­tóságoknál egyaránt. Szabó Imre Leszakadt fül és beszorult duda Domaszékiek főztek Erdélyben Mintegy negyvenfős domaszéki küldöttség járt a napokban Lövétén. Az erdélyi községben másod­szor rendezték meg az el­származottak találkozó­ját, amelyen a Magyar­országról vitt 2 ezer 780 literes bográcsban rotyo­gott a gulyás. A két szar­vasmarhát leszámítva, a többi üstbevalót a doma­székiek vitték a Homoród völgyébe. Utánfutóra rögzítették több száz kilós bográcsukat a minap a domaszékiek és hatszáz ki­lométerre autóztatták. A Bőr­csök Lajos polgármester ve­zette kis konvoj célja nem volt más, mint Lövéte. Az erdélyi község évek óta testvértele­pülése Domaszéknek. Az úton végig sok csodáló­ja akadt a hatalmas főzőedény­nek. A magyar vámosok egyi­ke tréfásan meg is jegyezte, hogy jó pár menekült elférne benne. A bogrács társaságá­ban nem albánok, hanem zsák­ban krumpli, hagyma, paprika és szakácskellékek utaztak. A kis csapat 15 órás űt után fáradtan érkezett meg a Hargi­tára. Lövéte apraja-nagyja, élükön Balázs István polgár­mesterrel már türelmetlenül várta a vendégeket. A kultúr­házban elfogyasztott szíverő­sítő után nem kell altatni sen­kit. Másnap nagy feladat várt a domaszéki férfiakra, le kel­lett vágni a két, egyenként 500 kilós marhát. Száraz Ferdi­nánd hentesmester kora haj­nalban fente a kését, hogy mi­hamarabb kockákban állhas­son a tömérdek hús. A darabo­lásból mindenki kivette a ré­szét. Zsolt, a hentes fia most nem citerapengetót, hanem bárdot fogott. A munka vidáman folyt. Ez nagy részt a szívélyes fogad­tatásnak és az elfogyasztott bornak volt köszönhetó. Azért az asszonyok sem unatkoztak, rájuk maradt a 250 kiló krumpli, a 60 kiló vöröshagy­ma, az 50 kiló sárgarépa és még számos más hozzávaló megpucolása. Az előkészületek után sem lankadt senki, irány a bál. Haj­nalig ropták a táncot. Az otta­ni alpolgármester jó hangulat­ban felpattant a Dáciájára és megpróbált elindulni. Ez igen sok kíváncsiskodót vonzott, ugyanis beakadt az öreg ver­da dudája, és mintegy 5 percig túlüvöltötte a muzsikusokat. Végre eltépték a vezetéket, majd kilőtt az autó, centiken múlott, hogy nem szállt bele egy osztrák kocsiba. Háromezren gyűltek össze a Gerőkertben, hogy megkós­tolják az echte magyar gulyást és megnézzék a műsort. A da­ru tartotta bográcsban fővő ét­ket csak akkor lehetett megka­varni, ha leemelték a máglyá­ról. Csiszár István mestersza­kács irányításával Fejős Fe­renc forgatta a hatalmas faka­nalat. Ezt csak úgy sikerült, ha állványra állt. - Egy főzés alatt akár 3-4 kilót is leadhat az ember - mondta. Ágoston László nem csak a bográcsot vivő autót vezet­te, hanem Asbóth Ákossal együtt cipelte a lábosokba ki­mert gulyást. Egyszer kisebb baleset is érte őket. Letörött a lábas füle és lábukra ömlött a forró leves. Azért a tányérok­ban jobb helye volt a gulyás­nak, mint a földön. A szakadó esó ellenére kitartottak a lövé­teiek és vendégeik. Sót: sok­kal többen jöttek el, mint ahányra számítottak, így for­dulhatott elő az, hogy mint­egy négyszázan lemaradtak a domaszéki gulyásról. K. T. Csiszár István mesterszakács (fehérben) felügyeletével készülnek a főzésre HÍREK Folytatódik Vásárhely ikonjainak restaurálása A csodatévő fekete Mária A British Museum is meg akarta vásárolni a vásárhelyi görögkeleti egyházközség ikonjait. (Fotó: Gyenes Kálmán) PERMETEZNEK. A Szegedi Környezetgazdálko­dási Kht. augusztus 23. és 30. között az amerikai fehér szö­vőlepke elleni vegyszeres permetezést végzi. A nö­vényvédelmi kezelést egész­ségre és közegészségügyileg veszélytelen szerekkel vég­zik. FŰNYÍRÁS. A Környe­zetgazdálkodási Kht. augusz­tus 20-24. között a követke­ző helyeken tervez fűnyírást: Rókuson a Szatymazi utcától a Csongrádi sugárútig. Felső­városon a Szilléri sugárút és a József Attila sugárút között, a Belvárosban a Nagykörú­ton, Újszegeden a Hargita ABC-nél és a Ligetben, vala­mint a Pihenő utcai űt menti zöld sávnál. TANÉVNYITÓ CSALÁ­DI JÁTSZÓNAP. Augusztus 25-én, szombaton a Gyöngy­virág utca 6-8. szám előtti fü­ves területen „tanévnyitó nyártalanító családi játszóna­pi bulit" szerveznek. Az egész napos rendezvényen fo­ci, családi váltóverseny, bur­gonyapucolási bajnokság, csókbajnokság, táncverseny és utcabál szórakoztatja majd a résztvevőket. A zenés mu­latságon Mezei Éva és Sziku­la Tünde popdalaira bulizhat­nak a látogatók. A rendez­vény meghívott vendégei az Agyagos Utcai Gyermekott­hon mozgássérült lakói. KERÉKPÁROSOK EGYESÜLETE. A hét vé­gén megalakult Szegeden a Kerékpárosok Környezetvé­dő és Sportegyesülete. A bi­ciklizést népszerűsítő társa­ság tegnap tartott újabb meg­beszélést a városházán. HAJLÉKTALAN, LO­POTT KOCSIVAL. Egy kis furikázásra támadt kedve annak a szegedi hajléktalan­nak, aki hétfő éjszaka elkö­tött a Budapesti körútról egy Fiat Ritmót. A helyszínre érkező rendőrök a szemle befejezése után indultak volna vissza a kapitányság­ra, amikor meglátták a kere­sett jármúvet. Az autót fel­tartóztatták. Volánjánál egy régi „ismerősüket", S. Zol­tánt találták. A férfi már számtalanszor állt bíróság előtt autólopásért, legutóbb áprilisban szabadult a bör­tönből. Több eljárás is fo­lyik ellene, ezért őrizetbe vették. HATÁRÁTÉPÍTÉS. Au­gusztus 27-én, 19 órától a gyulai határátkelőhelyen ki­zárólag az autóbusszal érkező személyforgalmat, valamint a nemzetközi áruforgalmat fo­gadják a vámosok. A sze­mélyforgalom korlátozására az átépítési munkálatok miatt kerül sor, a határátkelőt vár­hatóan csak 2002 második negyedévében használhatja újra az utazóközönség. A munkák befejezéséig a méh­keréki, és a battonyai köz­úti határátkelőt lehet használ­ni. A csodatévő, bedini fekete Mária arcmása is látható az Alföldi Galéri­ában nyílt ikonkiállitá­son, egyetlenként az or­szágban. Az Európa­szerte egyedülálló kincs­gyűjtemény - mely XVI. és XVII. századi darabo­kat is tartalmaz - a XVI­II. században került Vá­sárhelyre, tizennégy gö­rögkeleti vallású család révén. A csodálatos iko­nokat pályázati pén­zekből, az önkormány­zat segítségével restau­rálták, és a görögkeleti templom fölújítására is lehetőség nyilhat. A British Museum is meg akarta vásárolni a két világ­háború között a hódmezővá­sárhelyi görögkeleti templom kincseit, óriási összegekért. Magyarországon azonban egészen a közelmúltig, a mind csökkenő lélekszámú, vásárhelyi görögkeleti közös­ségen kívül, senki nem törődött velük. A restaurálás is helyi kezdeményezésre in­dult, néhány éve - tudtuk meg Lázár János politikai ta­nácsadótól, aki a minapi, mil­lenniumi kiállításmegnyitón ismertette a kincsek eredetét, Rapcsák András polgármes­terrel, Krunity Mihály görög­keleti szerb esperessel, s Po­povics Istvánnal, az MTV Szerb Nemzetiségi Műsorok főszerkesztőjével együtt. Vá­sárhely népének nagy része sokáig nem is tudott a műkincsek létezéséről. Miért indult ily későn restaurálá­suk? A szentendrei püspök­ség nem támogatja a vásárhe­lyi görögkeleti egyházat. Az „indok": csökkent a hívek száma, nincs egyházi élet. A gyülekezet a mindenkori gondnok segítségével tudta fönntartani magát, a gondno­kok teremtették-teremtik meg a misézés és az egyéb költsé­gek fedezetét. Lázár Eszter gondnok asszony - sajnos, nem érhette meg a kiállítás létrejöttét - több ízben is si­kerrel adott be pályázatot az egyházi tulajdonú műtárgyak restaurálására a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériu­mánál. A munkában Papp István, a szegedi Móra Fe­renc Múzeum munkatársa se­gítette. A pályázati össze­gekből kezdődött az ikonok fölújítása, a restaurátor Cza­kó Ferenc volt. A legutóbbi, különösen nagy összegű pá­lyázat 400 ezer forintos ön­részt igényelt, az önkormány­zat ezt biztosítja is. Eddig mintegy harminc képet sike­rült ily módon restaurálni, a többi 2003-ra újulhat meg. Krunity Mihály esperes és Rapcsák András polgármes­ter megállapodott abban: a továbbiakban is segítik e munka folytatását - tudtuk meg Lázár Jánostól. Hozzá­tette: ma már több mint százezer forintos, nagy biz­tonságot nyújtó riasztóberen­dezés őrzi a kincseket. A biz­tonsági rendszer beszerzésére Hamvas Ödön, Rapcsák András, Almási István és He­gedűs Lajos képviselői alap­jából került pénz. Lázár Eszter a templom fölújítására is nyert 2 millió forintot, ebből elkészültek a kiviteli tervek. Magának az épületnek a rendbe hozása több mint húszmillió forintot igényel. A nagy munkára a minisztérium, a görögkeleti egyház, az önkormányzat, s a műemlékvédelmi hivatal összefogásával kerülhet sor. A műkincsekről nem ke­rültek volna Vásárhelyre a XVIII. század elején, és nem maradtak volna fönn három­száz éven át a város görögke­leti közössége nélkül. A vá­sárhelyi görögkeleti egyházat tizenkét görög és két szerb kereskedőcsalád alapította annak idején. A török hábo­rúk elől menekülve érkeztek Magyarországra, s egészen 1945-ig ők tartották fönn az egyházat, finanszírozták működését. A II. világháború után az egyházközség létszá­ma a korábbi több mint ezer főről, lecsökkent, az egyház­község sokáig lelkész nélkül működött, s nagyon sok érté­kes ikon, kegytárgy Szent­endrére került. A többi álla­pota egyre romlott. E ked­vezőtlen tendenciát fordította meg Lázár Eszter, ennek eredménye a kiállítás. A cso­datévó bedini fekete Mária s a többi ikon az Alföldi Galé­riában várja a látogatókat. Farkas Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents