Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-14 / 189. szám

1 Délmagyarország és a Délvilág gazdasági mellékleti Szerkeszti: Kovács András Magyar tempó A biztonságra jelen­tős összegeket áldozó magyar vállatok körében végzett felmérés szerint a megkérdezettek felének van katasztrófaterve, és egy kivételével mind­egyikük legalábbis terve­zi annak megalkotását, de kétharmaduk csak kétévente vagy annál is ritkábban aktualizálja a programot, ami kevés ­állítja Szirmai Akos ta­nácsadó. Katasztrófa esetén a cégek 12 százalékának van az üzemeltetett hard­vertől földrajzilag elkü­lönített, a rendszerrel kompatibilis és aktuali­zált tartalommal rendel­kező úgynevezett hot-si­te-ja. Kifelé gabona, befelé szója és kavics Uszálymustra a tiszai határon A biztonsági kiadásokat faragják le utoljára Vámosok a vixen. Egyre nő az átmenő forgalom. (Fotó: Schmidt Andrea) Néhány éve a háborús embargó miatt szinte sen­ki nem hajózott át a Ti­szán, a magyar-jugo­szláv határon. Napjaink­ban viszont egyre több turista kezelteti errefelé az útlevelét, s az uszá­lyok gyomrában is sok­sok tonna gabona indul a fekete-tengeri kikötőkbe - tudtuk meg Dartcsó Béla pénzügyőr főtörzszász­lóstól. „Irány Jugóba!" Vajon me­lyik útvonalat választja egy szegedi régióban élő polgár (turista, exportáló vállalkozó), ha felhangzik az előbbi mon­dat? Természetesen a többség csakis Röszkét célozza meg, bár manapság azért nem üres a tiszaszigeti határátkelő sem. Arról viszont kevesen tudnak - legalábbis a forgalmi adatok szerint hogy Szegedről ha­jón is elérhető Újvidék, mi több - „átszállás" nélkül fuva­roztatható az áru akár a feke­te-tengeri kikötőkbe is. - Néhány évvel ezelőtt va­lóban nem túl gyakran kellett kiballagnunk a szegedi vám­parancsnokságról a Tiszára vámolni, de mára azért válto­zott a helyzet - avatott be a folyó menti fináncügyekbe a minap Dancsó Béla, a Vám­és Pénzügyőrség Szegedi Pa­rancsnokságának alosztályve­zetője. A főtörzszászlós el­mondta - amíg a délszláv há­ború idején, az embargós esz­tendőkben szinte senki nem lépte át Szegedtől délre a ti­szai határt, addig napjainkban egyre többen veszik igénybe ezt a vízi utat. - Két éve, 1999-ben mind­össze 45-en hajóztak itt ki a határon, 55 beérkező útlevelét kezelték határőr kollégáink, s 133 hajó parancsnokától kel­lett megkérdeznünk, mégis, mit szállítanak. Tavaly a ki­és beutazó személyek száma meghaladta a hétszázat, s 302 hajó jelentkezett vámkezelé­sére. Az idén pedig az év első hét hónapjában, július 20-ig. 570 útlevelet mutattak fel a magyar-jugoszláv határ tiszai szakaszán az utazók, s már 243 hajó úszott ki-, illetve be a Tiszán - szolgált egészen pontos számokkal Dancsó Bé­la. S hogy mit hoznak és visz­nek a hajók a valaha olyan szőke, napjainkban viszont in­kább már szennytől, ciántól, ki tudja, mennyi hulladéktól megkínzott folyón? - Itt, alattunk például ga­bonát rakodnak - mutatott a szegedi medencés kikötőben horgonyzó uszályra Dancsó főtörzszászlós. - Egy ekkora hatalmas hajóban 1 ezer ton­na gabona is elfér, amit közú­ton 50 kamion tudna csak el­fuvarozni. Mivel ezekben a napokban is hat-hét uszály lecsorog nálunk a Tiszán, nem kevés az az árumennyi­ség, ami Constantáig is el­vándorol a mi régiónkból. Egyébként túl sok változatos­sággal nem jár a munkánk ezen a határátkelőn, hiszen szinte csak gabona hagyja el az országot a szállító hajó­kon, míg magyar területre szója és Dunából kotort ka­vics érkezik - mondta el Dancsó Béla. Azt is megtudtuk a szege­di finánctól, hogy túl sok nemzet fiaival nem hozza őket össze a munkájuk, mert szinte kivétel nélkül magyar és szerb hajósok dolgoznak a megvámolt uszályokon. Ha pedig a személyforgalmat vizsgáljuk, szintén a „kisha­tár menti" forgalom a jellem­ző, bár egy-két kalandra vá­gyó nyugat-európai is elkó­borolt már erre a vidékre. Akkor talán a furfangos, a búza alá hatalmas értékeket rejtő csempészek törik meg a tiszai fináncmunka egyhan­gúságát? - érdeklődtem a tomboló kánikulában. Ám a főtörzszászlós e felvetésre így válaszolt: - Az elmúlt évek során egyetlen nagyszabású felderí­tésre sem került sor nálunk. Az például kizárt, hogy a ga­bona alá rejtve utazzon ki bármi is az országból, hiszen a rakodást figyelemmel kísér­jük. Arra persze már volt pél­da, hogy a hajós legények né­melyike cigarettát, szeszt, vagyis a közúton is kurrens csempészterméket szeretett volna kivinni, de legyen bár­milyen nagy is egy uszály, az esetek döntő többségében az ilyen kísérlet is kudarca van ítélve. Talán még az üzem­anyaggal lehetne svarcolni, mert hát egy hatalmas hajóba sok nafta elfér. Ám vámosa­ink pontosan ellenőrzik min­den ki- és belépés során, mit mutatnak a hajó könyvelésé­ben feljegyzett számok, s mennyi üzemanyagot tankol­tak a tartályokba. Azért persze nem marad­nak munka nélkül a tiszai fi­náncok - derült ki Dancsó Béla szavaiból -, hiszen a papírmunka a folyami szállí­tások során sem kevés. - De remélem, a mi teen­dőnk lesz még több is - kö­szönt el tólünk a főtórzszász­lós -, mert akkor végre azt látnánk, a Tiszát, mint folya­mi útvonalat, valóban ki is használják a szállíttatok, s a turisták közül is mind többen megismerkednek a folyó szépségeivel. Ám mielőtt még valaki útnak indulna, el ne feledkezzen bejelentkezni vámvizsgálatra Szegeden, a Novotel Szálló melletti hajó­állomáson. Ugyanis a határ­átlépésre vonatkozó szabá­lyok akkor is élnek, ha az utas csak egy trikóban, meg egy fürdőnadrágban akar át­kajakozni a szomszédba. Bátyi Zoltán Másfél milliárd nyereség Démász-félév DM/DV-informáciá A Démász Rt. 2001 első félévében elért, 1,5 milliárd forintos nyeresége 45 százalékkal alacsonyabb a tavalyi elsó félév profit­jánál, és kissé elmarad az előzetes elemzői várakozásoktól is. Az áramszolgáltató társaság konszolidált gyorsjelentését a Magyar Tő­kepiac közölte hétfőn. A társaság hathavi árbevétele 29 milliárd forint volt, ami mintegy hétszázalékos növekedés a tavalyi bázis­hoz képest. Az üzemi eredmény 46 százalékkal csökkent, 1,6 milliárd forintot tett ki. Az eredménycsökkenést a jelentés szerint elsősorban az év ele­jén bevezetett tarifaváltozás első félévre gyakorolt negatív hatá­sa okozza. A villamos energia nagykereskedelmi árának július­tól érvényes 3,9 százalékos csökkenése növeli a társaság bruttó árrését, így várhatóan javul az eredményessége is. Egyedülálló megoldások! FRIGÓ ADE Vírusok, szerelemtől a féregig DM/DV-információ Az informatikai rendsze­rek elleni támadások, betöré­sek, lopások száma rekord­gyorsasággal növekszik, csa­kúgy, mint a cégek védeke­zésre szánt költségei. Legin­kább a bankok, pénzügyi szolgáltatók és high-tech cé­gek biztonsági költségvetése növekedett, legnagyobb veszélyben pedig az e-busi­ness terület van - írja a Napi Gazdaság. Két hete a Vörös Kódtól rettegett a világ, Ma­gyarország azonban - mint lapunkban is foglalkoztunk a témával — megúszta a vírust. Azután egy újabb, veszélye­sebb változattal riogatták a szakmát... A vállalatok több­nyire ráébrednek, hogy az egyre bonyolultabb rendsze­rekben garázdálkodó, napról napra rafináltabb hackerek ellen nem tudják önmaguk­ban felvenni a harcot, ezért a biztonságot specialistákra bízzák - állítják a Deloitte & Touche konzultánsai. A jelek szerint az informatikai szek­tor mélyrepülése idején a sta­bil nyereségtermelő képesség utolsó bástyájának tekintett biztonságiszoftver-gyártó cé­gek egyelőre nem osztoznak az iparág többi résztvevőjé­nek sorsában. Az informatikai beruházá­Hardver, közelről. A vírus a szoftvert bénítja. (DM/D V-illusztráció) sok lefaragásakor a biztonság az utolsó, amihez a megren­delők hozzányúlnak. Ezek vi­szonylag olcsóak, általában a büdzsé öt százalékát teszik ki, ami a megelőzhető ka­tasztrófák következményei­hez képest aprópénz. Csak a vírusszerzők tavaly 17 milli­árd dollárral kopasztották meg a cégeket világszerte. Ha mégis sor kerül a költség­csökkentésre, gyakran elkö­vetik azt a hibát, hogy csak a feltétlenül szükséges vírusölő programokat és „tűzfalakat" veszik meg, a többi kiadást elhalasztják, pedig a tűzfal nem mindenható eszköz - ál­lítják a tanácsadók. A növekvő védelmi költ­ségvetés azonban nem tud lépést tartani a támadókkal. Ha valakinek sikerül egy szakmailag szép megoldást találni, akkor azt büszkén megosztja bárkivel. így a tá­madások egyre gyakoribbá válhatnak, hiszen nem kell minden támadó hajlamú em­bernek programozózseninek lennie. Egy amerikai férfinak, Abraham Abdallahnak, aki nem nevezhető káprázatosan okosnak - kimaradt a közép­iskolából -, a közelmúltban sikerült ellopnia a Forbes magazin listáján szereplő több mint 200 csúcsvezető személyi adatait. A hacker­támadás azonban nem a leg­rosszabb, ami történhet. Az érzékeny adatok megcsapo­lói egyre gyakrabban profi bűnözők vagy a kémkedő konkurencia. A tanácsadók szerint leg­több vezető még azzal sincs tisztában, hogy honnan vár­hatóak a támadások. Érde­kes, hogy a biztonsági inci­densek nyolcvan százalékát belsó emberek idézik eló, de ezeknek csak negyede szán­dékos támadás. Ötven száza­léka „baleset", a fennmaradó résznél pedig nem állapítha­tó meg az ok. Kockázati té­nyező maga a rendszergazda is, aki a legtöbb szervezetnél olyan fontos ember, aki na­gyon hasznos mindaddig, amíg kizárólag a cég szolgá­latába állítja tudását. Problé­ma csak akkor van, ha a „gurunak más elképzelései kezdenek lenni", mint a cég vezetésének. „Kitűnő a Balaton vízmi­nősége", mantrálják a lapok, a tó apadásáról szóló híradá­sok mellett. „Nincs algáso­dás, nem fenyeget halpusztu­lás", fűzik hozzá. Tényleg nincs - csak nagymérvű ven­dég- s így pénzelmaradás fi­gyelhető meg de kérdés, meddig. Úgy tűnik, az illeté­kesek számára a Balaton víz­A Balaton víztartalma I tartalma csak szükséges rossz, és ha el lehetne érni, hogy víz nélkül is legyen ide­genforgalom, habozás nélkül kiszárítanák a tavat (ilyenre korábban készültek is tervek, máig megvannak a számítá­sok, hány vagon búza terem­ne a Balaton-mederben, melynek csak a legközepén hagytak volna egy keskeny csatornát: ott folyna a Zala egyenest a Sióba.) Persze, annak, hogy még mindig nem kezdódött meg az algásodás, előzményei vannak: évekkel ezelőtt, ami­kor szakértő kormánybiztos ügyelt a Balatonra, olyan víz­védelmi intézkedésekre ke­rült sor, amelyek hatására ke­vesebb növényi tápanyag jut a tóba, s e kevesebb táp- j anyaggal kevesebb víz is megbirkózik. Legalábbis megbirkózott eddig. Kérdés: mi lesz ezek után? Szeren­csére már nincs sok hátra a melegből, jön a nyárvég, mind kisebb az esély a bioló­giai egyensúly fölborulásá­ra. Hogy jövőre mi lesz, meg azután, nem tudni, különö­sen, ha tavaszonta, amennyi­ben egy mód van rá okvetlen leeresztenek egy csomó vizet j a Sión, a parti ingatlanok vé- : delmére, a Sió-zsilipbe épített angolnacsapda működtetésé­re, miegyebekre hivatkozva, ; és arra: úgyis jön a csapadék, : feltöltődik vízzel a tó. A csa- : padék viszont nem jön, azaz \ amennyi jön, annyi el is pá­rolog, az illetékesek pedig \ közlik: semmi rendkívüli nem történt, ilyen kiszáradá­sok máskor is előfordultak a j Balaton történetében, lásd... S elhangzik egy évszám a re­formkorból. - Nem tudom, a szlovákoknak eddig miért nem jutott eszükbe elkezde­ni lebontani a Tátrát, hogy ne legyen lavinaveszély, a horvátoknak meg feltölteni az Adriát, hogy kevesebb le­gyen a hajótörés. Ajánlani kéne nekik a Balaton kap­csán alkalmazott, speciális magyar megoldást; azt hi­szem, néznének nagyot. Farkas Csaba Főszezonban. (DM/DV-fotó) IIWOM! w It MWM. #LG DtqltatUj yourv

Next

/
Thumbnails
Contents