Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-24 / 171. szám

Tengerre, magyart Az olcsó út az iroda veszteségminimalizálása. (Fotó: Karnok Csaba) Jogos önvédelem A huzamosabb ideig, rendszeresen akciókat hirdető irodákat messze kerüljük el, hiszen az árrést nem termelő üzletel még csak keveseknek sikerült túlélnie. Érdekes megnézni egyes irodák utazási kínálatát: miért fordul elő, hogy ugyanazon területen minden évben más és más partnerirodával, illetve szálláshellyel dolgozik, leggyanúsabb, ha valaki minden évben szálláshelyet, partnert, légitársaságot cserél Közhely, de az „olcsó hús" könnyen elronthatja az egy éve tervezett és nehezen összespórolt nyaralás élményeit. Ma megéri utasnak lenni, de nem árt az óvatosság, az út akkor ér véget, amikor a repülő már leszállt Ferihegyen, vagy a busz befordult az iroda utcájába. Kínálaldömping. akció akció hátán, hirdetések tömege a médiában, és az ember csak a fejét kapkodja. Neves és névtelen, ismert és ismeretlen utazási irodák vívják harcukat az utasokért. Minden piaci szereplő célja egy és ugyanaz: a lehető legnagyobb szelet szakítása az ún. idegenforgalmi tortából, egy olyan környezetben, ahol mostanában csak a kínálatoldal bővül - de az rohamosan. A hazai idegenforgalmi piac az 1980-as évek elejéig keresleti piac volt. A területet korlátozott számú iroda uralta, amelyek működésének a hátterét a mindenkori politikai-gazdasági helyzet jelentette. A változás az 1984-es években kezdődött a kék útlevél beszerzésével, majd az igazi fordulópont tulajdonképpen 1988 volt, amikor is a világútlevél bevezetése, a fokozatosan megszüntetett vízumkényszer, illetve a vám- és devizajogszabályok liberalizálása következtében a piac alapvetően átrendeződött. Megszűnt az addigi nagy irodák IBUSZ, Express, Coopturist, Volánturist - monopolhelyzete, megjelentek és elszaporodtak a kis- és középvállalkozások. A piac egyértelműen kínálativá változott. A folyamat a vártnál sokkal dinamikusabb fejlődést eredményezett, a mai piac már sokszereplős, bonyolult, jogilag és gazdaságilag sajnos nem egyértelműen szabályozott. Az egyik oldalon több mint ezer iroda - közülük mintegy 450 mint utazásszervező - kínálja széles választékát, a másik oldalon egy viszonylagosan szűk és behatárolt felvevőpiac áll. A jelenlegi legnagyobb probléma, a megnövekedett kínálat. Egyes utazási irodák saját lehetőségeiket rosszul felmérve óriási kapacitások lekötésétől remélik, hogy kínálatuk láttán az utazni vágyó nekik szavaz majd bizalmat. Mások, korábbi nagy. elhíresült, majd csődbe jutott utazási irodák vélelmezett utaskörérc alapozva kötötték le korábbi kontingenseiknek többszörösét, ami természetesen jelentős anyagi kockázattal jár. A helyüket még kereső, újonnan alakult kis irodák szintén gerjesztik a kínálatot, nem beszélve azokról, akik a „több lábon állás" elvét követve eddigi tevékenységüktől idegen teriiletek felé is nyitottak. Számos, a télben erős árualappal rendelkező vállalkozás gondolta, hogy a nyári utaztatásba is belekóstol, ám ez merőben más hátteret igényel. Ilyen körülmények között az irodák hangzatos szlogenek mögé bújva az árral próbálják megnyerni a fogyasztót. (Érthető ez a magatartás, hiszen mi, utasok ötszáz forint különbségért képesek vagyunk egy házzal Kedvesebb a fotel, mint a gumimatrac Forró lehet az idei nyár A tengerpart azért egészen más... (Fotó: Karnok Csaba) i vének, s a cseheknél is a lelke i xdni szándékozók vannak többségben. Ezután a legaktívabbak a szlovákok, a lengyelek, a horvátok, a románok és az ukránok, s őket követjük mi. „kalandozó" magyarok. A felmérésből az is kiderül, hogy a Kárpát-medenccbcn élők számára az utazásnál fontosabb dolgok is vannak. Arra a kérdésre ugyanis, hogy ha több pénze lenne, mire fordítaná, a legtöbben lakásuk otthonossá tételét nevezték meg. Ezt követi a ruházkodás, majd az élelmiszer a háztartási kiadásokkal együtt. Az utazás a negyedik legtöbb szavazatot kapta, a válaszadók alig egynegyedétől. A takarékoskodási célok között sem az első az utazás, legtöbben a család segítésére gyűjtenek, s sokan saját házra vagy lakásra tesznek félre. A harmadik megtakarítási cél holtversenyben a háztartás felszerelése és a nyaralás, ezeket honfitársaink 13-13 százaléka jelölte meg. o.k.k. A túlélés jelszavai: egyet fizet ketten utaznak, last minute arrébb menni, ma már a „márkahűség" csak kevesekre jellemző.) Persze az árharcot sok esetben a kényszer szüli. Amennyiben egy-egy iroda az előre lekötött szálláshelyet, a hozzárendelt közlekedési kapacitást nem képes értékesíteni, minden esetben sokat veszít. A szállást akkor is fizetni kell, ha nincs utas, de az el nem adott repülő/busz helyek is a vállalkozás zsebére mennek. Különösen igaz ez olyan területekre, ahol a piac sajátossága az, hogy csak előre lekötött és elvileg folyamatosan fizetendő szálláshelyekkel lehet zökkenőmentesen dolgozni (lásd: Görögország, Spanyolország). Ilyen esetben létkérdés a „ha már nem keresünk, legalább ne veszítsünk akkorát" elv alapján a bekerülési árak töredékéért értékesíteni az utakat. A folyamat öngerjesztő, hiszen elég, ha csak egy iroda elkezdi kényszeredett árharcát az utasért, a többit is belekényszeríti az árak csökkentésébe, különben azok maradnak utas nélkül. A hangzatos hirdetési szlogenek, az „egyet fizet, ketten utaznak", „Last minute" stb.. nem egyszer a túlélés jelszavai. A kérdés csak az: ki bírja tovább? Ma egyes országokba a bekerülési árak töredékéért lehet utazni, így egy biztos, pillanatnyilag a legnagyobb nyertes az utas. De ki lesz a vesztes? A kérdés már nem egyértelműen megválaszolható. Egyfelől azon külföldi szállásadók (esetleg légitársaságok, buszvállalkozások), akik a szezon végén hiába várják szálláshelyeik (szolgáltatásaik) ellenértékét az árrés nélkül, szinte végig a veszteség minimalizálására játszó magyar utazási partncrirodáktól. Másfelől vesztesek lehetnek azon irodák, akik megfelelő tőke hiányában nem bírják erővel a versenyt, és szezon közben, de inkább a vége előtt lehúzzák a redőnyt, addig is tudatosan készülve a kapuzárást megelőző pénzügyi trükkökre. (Lehet, hogy ők az igazi nyertesek is egyben?) Harmadsorban azon utasok, akik voksukat és leginkább pénzüket ilyen irodákra bízták. Csak reménykedni lehet, hogy éppen nem az ő utazásuk alatt vagy előtt dobja be a kulcsot az adott vállalkozás. A szakma szerint a 200l-es év vízválasztó lesz. A tavalyi nagy HTC-csőd csak előszele volt annak, ami idén várható. Szabó Zsolt Honfitársainkban minden bizonnyal ott csörgedezik dicső, kalandozó ősapáik vére, ezzel szemben ma az a helyzet, aki magyar, otthon marad. Egy friss felmérés szerint hazánkban csak minden harmadik felnőtt tervez nyaralást, s a számok azt is elárulják, ha több pénzünk lenne, akkor sem utazásra vagy balga nyaralgatásra költenénk. A magyarok harmada tervez nyaralást az idén, ebből huszonnyolc százalékuk egyszer, legalább öt napra bezárja maga mögött az ajtót - áll a Gtk Piackutató e témában készített felmérésben. A kutatás szerint ha a tervek valóra válnak, akkor a magyar felnőttek közül az idén többen jutnak el pihenni, mint 2000-ben, amikor is a megkérdezettek 19 százaléka üdült valahol legalább öt napig, két alkalommal utazott négy százalékuk. s háromszor üdülhetett három százalékuk. A táblázatban az idei, legalább ötnaposra tervezett utazások arányai láthatók, s kitűnik Könnyen jött pénz könynyen megy, mondta a gulágot járt, miután a tízesztendős kényszermunka keresményét egy éj alatt elverte, így járhat az egyén akkor is, ha elutazik nyaralni. De miért utazna, mikor itthon is érhetik ugyanolyan élmények, mint messze, s még csak fizetni sem kell érte? Például ingyen gyönyörködhet a szegedi Klauzál térben. Bár nekem nosztalgiám van a valahai, macskaköves Klauzál tér iránt, mégiscsak be kell látni, a valahai Klauzál tér alig volt tér terület volt, semmi több. Fölújítva tényleg tér lett, nehéz arrafelé menni anélIngyen? kül, hogy ne folografálná egymást népes csoport, és a pálmák alatt mindössze a filmelőhívás összegéért bízvást kétszázezres fotó készíthető: legalább ennyit kellett volna költenie egy négytagú családnak, hogy hasonló hangulatú kép készüljön róluk a határon túl. Ugyané tárgyban a Kárász utca elkészült felén észlelhető, formatervezett dézsákban virágzó mimózák is megemlíthetők, a baj csak az: a szegcdiek föl sem ismerik, hogy oly fák alatt sétálnak, melyeknek őshazája, Ausztrália fölkeresése szintén nem kis összeg átcsoportosítását igényelte volna a konyhapénzből. A szabadtéri szintén több százezer forintos kiadástól mentesíti a kultúrára szomjazókat, fölösleges Salzburgba menni, amikor van I nekünk itthon különb. Ráadásul máshonnan jött vendégeink elámulhatnak azon, milyen otthonosan mozgunk le-föl, kezünkben félig kiivott, műanyag söröspohárral az alagsori kulisszák világa és a nézőtér között. A Vadaspark pedig legalábbis egy bécsi, szafariparkos kirándulástól kíméli meg az embert, ráadásul az Ausztriában szafárízóknak nem lehet olyan szakképzett, s fölkészült kísérőjük, mint amilyen a vadaspark zoopedagógusa, Konrád Mónika. Ám haladjunk tovább! A Dugonics tér zenélőszökőkutas-egyetemhomlokzatosnyárivásáros összképe abszolút szegedi: ezt csak itt lehet megtalálni. Ez úgy mentesít minket a költségektől. hogy ha nem lennénk szegediek, okvetlen szükségét éreznénk annak: idelátogassunk. Viszont szegediek vagyunk, és így kárörvendő képpel lehet grasszálni a mindenhonnét ideérkezők közt - mennyit fizettek azért, ami nekünk ingyen van! (A baj csupán az: valamilyen titokzatos oknál fogva pénzünk idehaza is ugyanúgy elfogy, mintha elutaztunk volna belőle.) Farkas Csaba belőle, miként viszonyulnak a pihenéshez Kelet-Európa lakói. Érdekes, hogy. bár életszínvonalunk, s a családok anyagi helyzete jobb, mint néhány szomszédos országban, mégis sok magyar - a megkérdezettek 64 százaléka - egyáltalán nem tervezi, hogy utazással egybekötött pihenésre indul az idén. A táblázat is azt mutatja: térségünk legnagyobb utazói a szlo3(30)3(3 933 003 Sewged. Pvtófi S. sgt. 16. |TD|0A TeMon 62 44 SS 66 "IHMV #2 Digitallg yours. YORK Ohttasu Bb HÍM termékek 2001-es nyári kollekció óriási választékban, engedménnyel kaphatók, amíg a készlet tart! Nadrágok 6990 Ft-tól Pólók 2890 Ft-tól Nyitva tartás: H-P: 9-17, Szo: 9-13 Szsgstf, Sossgyt a.