Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-24 / 171. szám

KEDD, 2001. JÚLIUS 24. AKTUÁLIS 5 Étkezésidíj-tartozások Ópusztaszeren Behajthatatlan százezrek? Gergely József képviselő javaslatára indított belső vizsgálatot az ópusztaszeri önkormányzat az intéz­ményi étkeztetés körülményeinek tisztázására. Az első felmérések szerint az iskolai étkeztetést igény­be vevők körében több százezer forintnyi díjtarto­zás halmozódott fel. Az 1998 óta görgetett pénzhi­ányt most kellene behajtani az adósokon. A képvi­selő-testület rendkívüli ülésen értékelte a vizsgálat tapasztalatait, és elfogadta a volt élelmezésvezető felmondási kérelmét is. Képviselői indítványra került a figyelem központjába Ópusztaszeren a közétkeztetés kérdése. Az 1998-ban megvá­lasztott testület ugyan már két esztendeje önkormányzati ha­táskörbe vonta az intézmények és a konyha gazdálkodását, az étkeztetéssel kapcsolatos pénzhiány okait eddig nem vizsgál­ták. Ennek az a magyarázata, hogy Ópusztaszeren az étkezési díjakat nem előre, hanem utólag szedik be - hangsúlyozta Makra József polgármester. „Ez évek óta alkalmazott gyakor­lat. így a fizetési kötelezettség elmulasztása nem tűnt fel a testületnek. Az élelmezésvezető pedig nem hívta fel rá a fi­gyelmünket. Ráadásul a közétkeztetést igénybe vevők döntő többsége szociális támogatásra szorul. Az önkormányzat ezért nem gondolhatott soha jelentős díjemelésre. Nem akar­tuk ugyanis, hogy anyagiak hiányában meleg étel nélkül ma­radjanak gyermekek." Természetesen az önkormányzat a korábban kimutatott, kisebb veszteségek csökkentésére kereste a megoldást. Ta­valy például már három konyhai alkalmazottat elbocsátottak. A létszámkarcsúsítás azonban kevésnek bizonyult. A jelenle­gi vizsgálat pedig kiderítette - tudtuk meg Varga Páltól, a pénzügyi bizottság elnökétől -, hogy csupán az elmúlt fél év­ben 470 ezer forint étkezésidíj-tartozás halmozódott fel. Fény derült emellett a pontatlan számlavezetésre is. Ennek egyet­len „előnye", hogy a könyvelés pontosításával az étkezési dí­jon felül hiányként nyilvántartott összeg egy jelentős része előkerült - hangsúlyozta Varga Pál. Ugyanakkor van olyan család, amelyik közel 70 ezer fo­rinttal tartozik. Ezt már dr. Hoffmann Zoltán jegyző mondta, aki az 1998-tól 2001 júliusáig összegyűlt 850 ezer forint utó­lagos beszedésére két lehetőséget lát. „Mindenekelőtt írásban felszólítjuk az érintetteket, hogy mielőbb tegyenek eleget fize­tési kötelezettségüknek. Másrészt a gyermekvédelmi támoga­tásban részesülő családok a támogatásként kapott pénzből szeptemberig törleszthetik adósságukat." A jegyző elmondta: mindenkit megdöbbentett, hogy az élelmezésvezető, még ha puszta jó szándéktól vezérelve is, de évekig elnézte, hogy egyre többen nem fizetik ki az ebédpénzt. „Megértjük, és most is igyekszünk segíteni a valóban rászorultakon. Magam is egyetértek azzal, hogy az ópusztaszeri gyermekek és idősek jelentős kedvezménnyel, mindössze 205 forintért jussanak meleg ételhez" - tette hozzá Makra József polgármester. Ezért az önkormányzat hiányos költségvetése ellenére is támogatja az iskolai étkeztetést. Gyermekenként legkevesebb 48 forintot fordít erre a célra. Ugyanakkor hangsúlyozták az önkormányzatnál, hogy „népkonyhát" még szociális indokkal sem tudnak fenntartani. Az élelmezésvezető mulasztásai, il­letve az ebből adódó problémák felett pedig nem hunyhatott szemet a testület. Közalkalmazotti jogviszonyának megszün­tetését egyébként maga az érintett is kérte, így július 16-tól már nem láthatja el ezt a munkát. A polgármester azt is hang­súlyozta, hogy az állás betöltéséig is működik a konyha, an­nak vezetésére egyelőre átmeneti megbízással kémek fel va­lakit. Ezenkívül a jövőben nem utólag, hanem mindenkinek előre kell majd befizetnie az étkezési díjat. N. Rácz Judit A miniszter a honatyáktól várja az egészségügy többletforrásait Ki dönthetne az ágyak számáról? Mikola István ragaszkodik ahhoz, hogy a kórházi ágyak számának ügyében ő maga, azaz a szakminiszter döntsön. (Fotó: Karnok Csaba ) megszervezésére, a nővérkép­zés ösztöndíjrendszerére példá­ul találtunk plusz forrást. Ám a további igények teljesítése már meghaladja a miniszter kompe­tenciáját. Ehhez a parlamenti képviselők támogatására is szük­ség van, hiszen az oktatásitól a kulturális tárcáig mindegyik igyekszik a maga lehetőségeit bővíteni a költségvetés többlet­bevételeiből. A honatyákon mú­lik, hogy felismerik-e: az egész­ségügy évtizedek óta lehetetlen helyzetben van és ezen változ­tatni kell. - Az országos sajtóban újra felmerült az ágyszámleépí­tések kérdése. Valóban egye­dül ön fog dönteni ebben a kérdésben? Hogyan fogja ez érinteni Csongrád megyét? - Leépítés sehol nem lesz, csupán a többletkapacitások be­fogadása kérdéses. Csak olyan intézmények esetében fog csök­kenni az ágyszám, amelyeket összevonnak. A mentőkórház és a traumatológiai intézet mel­lett több hasonló nagy intéz­mény esetében is szükség lesz erre. így a működtetési kondíci­ókjavulhatnak. A minap egyéb­ként az egyik kereskedelmi te­levízió riportere is megkérdez­te tőlem, hogy az egészségügyi miniszter fogja-e meghatároz­ni a kapacitásokat? Visszakér­deztem: ki más? A honvédelmi miniszter? Ez egy komoly egészségügyi szakkérdés, nem a pénzügyminiszter vagy más tár­cavezető feladata a döntés. Ezt soha nem fogjuk kiengedni a kezünkből, mert látjuk, mi tör­tént korábban: irracionális struk­túra alakult ki, torz intézetek jöttek létre, ami súlyos működé­si gondokhoz vezetett. Ahol megkerülhetetlen, természete­sen egyeztetni fogok, de az egészségügyi ágazatért a szak­miniszter felel. így a döntés jo­ga is az övé kell, hogy legyen ilyen fontos kérdésekben. Szabó Imre Visszajár-e a tulajdon? A makói kórház egzisz­tenciális fenyegetettsége megszűnt - üzente a helyi politikának az egészség­ügyi miniszter a lapunk szá­mára adott interjújában. Mikola István pénteken Ma­kó vendége volt, járt a Dr. Diósszilágyi Sámuel Kór­ház-Rendelőintézetben, részt vett a Jobb Makóért Egyesület fórumán, a váro­si kaszinóban. A gyűlés előtt válaszolt lapunk kér­déseire. - A makóiakat mindenek­előtt a városi kórház sorsa érdekli Az intézményt ko­rábban be akarták zárni, le akarták építeni. Van még okunk az aggodalomra? - A makói kórház egziszten­ciális fenyegetettsége megszűnt. A kiskórházak óriási értéket je­lentenek az országnak és minden támogatást megérdemelnek, ha törekvéseik valóban megmarad­nak városi szinten. Egy beteg­központú, egész embert látó megközelítéssel dolgozó intéz­ményre Makón is szükség van. Itt kiváló orvosgárda dolgozik, és most, hogy a másfél milliár­dos rekonstrukció központi for­rásból elkezdődik, a kórház vég­re az elmúlt évek hányattatásai után nagy lehetőséghez jut. - Az egészségügyi intézmé­nyek anyagi helyzete még mindig igen nehéz, sok kö­zülük napi gondokkal küzd. Lesznek-e többletforrásai az ágazatnak a jövőben? - Már eddig is sikerült meg­oldanunk néhány régi gondot. A finanszírozási díjtételek meg­emelésére, a sürgősségi vagy a koraszülött-ellátás országos A szegedi iparosok a mai napig nem tudtak belenyugod­ni abba, hogy régi, közösségi tulajdonként épült ingatlanai­kat a 90-es években nem kap­ták vissza. A vitatott vagyon­tárgyak közé tartozik székhá­zuk, a Horváth Mihály utca 3. szám alatti épület, a mai Kis­színház, a mellette lévő 5. szá­mú ház, a bezárásra ítélt kép­tár, valamint az Eötvös utca 4. alatti volt tanonciskola, je­lenleg gyógyszerésztudomá­nyi kar. . Pálvölgyi Zoltán, a Szege­di Ipartestület elnöke lapunk kérdéseire válaszolva elmond­ta: egy évtizede küzdenek azért, hogy az ingatlanokat visszakapják. A Horváth Mi­hály utcai volt székház ­amelyben ma „kárpótlásként" ingyen használhatják az ingat­lanokat - árát például 1400 mester adta össze, felépítése 1927-ben 67 ezer pengőbe ke­rült. Akkoriban egy petőfitele­pi házat 800 pengőért kínáltak. Később, 1931-ben az iparo­sok bemutatótermeként húz­ták fel a Horváth Mihály utca 5. számú épületet. A belvárosi, szomszédos tel­keken fekvő ingatlanokat a há­ború után sorra államosították, majd a székház hol a városé, hol az államé lett, a képtár azonban végérvényesen a me­gyére szállt. A rendszerváltást követő évtized a levélírások és a kilincselések időszakaként vonul majd be az iparosok tör­ténetébe. Már-már győzelmet reméltek a társadalmi szerveze­tek által használt állami tulaj­donú ingatlanok jogi helyze­tének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény kapcsán, ám a kérvényben megszólított Kincstári Vagyoni Igazgató­ságtól (KVI) is elutasítás érke­zett. Azzal az indoklással, hogy a törvény betűi csak az állami tulajdonra érvényesek, márpe­dig az iparosok ingatlanai nem számítottak annak, hiszen azo­kat a 60-as években a város és a megye nevére írták. A Szegedi Ipartestület azonban továbbra sem hagyja annyiban, újabb erőfeszítése­ket tesz a régi szegedi meste­rek tulajdonáért. Ez az apropó­ja annak, hogy ma este 6 óra­kor a Közéleti Kávéház is a témával foglalkozik, nem má­sutt, mint a Horváth Mihály utca 3. szám alatt. Ahogy a meghívó írja: az Iparosok Há­zában. A vendégek között ott lesz Pálvölgyi Zoltán ipartes­tületi elnök, valamint Ribizsár Péter alelnök. A házigazda Szilágyi Árpád építész. f. K. Külső üzletrészek bizonytalan sorsa Pusztaszeren a Hét Vezér Szövetkezet megvásárolná a külső üzletrészeket. A tagoknak ebben az időszakban bőven van munkája. (A szerző felvétele) Jön a Jurassic Park 3! Új slágerfilmek Csengelén már nem bíz­nak benne, Pusztaszeren a szövetkezet megvenné, Balástyán viszont már semmit se tehetnek a ki­fizetendő külső üzletré­szek érdekében - derült ki, amikor megkérdeztük az érintettektől, hogyan fogadják a minapi kor­mányfői bejelentést, amellyel az új agrártör­vény értelmében az állam fizet majd a kivülálló ta­goknak osztott üzletré­szért. Horváth Péter hat évet dol­gozott a csengelei szövetke­zetben. Még téesz volt, amikor más munkát választott, így az Aranyhomok Szövetkezet va­gyona osztásakor, mivel nem volt már tag, a külső üzlet­részre jogosultak közé sorol­ta volna a törvény. De nem szólt neki erről senki, és a rö­vid határidő, amit az üzletrész kérésének bejelentésére meg­határoztak, szinte „percek alatt" eltelt, eddig nem is na­gyon firtatta a csengelei gaz­da: valójában jár-e neki külső üzletrész vagy sem? A rögtönzött útszéli kisgyűlés, amelyet Laczkó Jó­zseffel és Hegedűs Péterrel az iskola előtt tartottunk, arra a megállapításra jutott: járni jár­na, de szerintük jutni, biztos nem jut. - Évekkel vagyunk már túl az üzletrészek szabá­lyos kérésének idején - mond­ták. - Élni szeretnénk az elővá­sárlási jogunkkal - mondja dr. Palotás Ferenc, a pusztaszeri Hét Vezér Szövetkezet elnöke. - Megvásároljuk az üzletré­szeket. A húszmillió forintos vagyon jelenleg 165 tulajdo­nosra osztódik, mert az örökö­södésekkel több részre sza­kadt. Nyugdíjasaink közül 58­an jogosultak erre az üzlet­részre, megközelítően 23 mil­lió forintos vagyonnal. Arról még nincs hivatalos értesítés, hogyan történik majd a fizetés, és mire is tett ígére­tet a kormány. Egyelőre a he­lyieknek nem lehet valós ké­pük a kivülálló üzletrészek „megváltásáról", merthogy a pusztaszeri szövetkezettől ed­dig sohasem kérdezték meg: mennyi is az. - Volt egy rövid időszak, amikor a téesztag kivihette a rá osztott vagyont. Ezt nevezték kiválásnak, megvoltak a törvé­nyi feltételei, és sokan alakí­tottak is így új szövetkezetet. Balástyán azonban nem így történt, itt mind a három téesz tönkrement, valamennyit tö­rölték a cégjegyzékből, így a kívülállók üzletrészei is el­vesztek. Olyan ez, mint a ha­lott ember elmaradt munká­ja. Nem hajtható be senkin ­osztja meg velünk Újvári László, Balástya polgármeste­re még a téeszes időkben ta­pasztaltakat. Annak tudtával, hogy az Alkotmánybíróság hi­básnak találta a régi külső üz­letrészek mai áron történő ki­fizetéséről alkotott törvényt, a kormány meg ígéretet tett a fizetségre, kicsit zavartnak érezhetjük magunkat, hiszen a változásról hivatalos értesí­tést az érintettek még nem kaptak. Úgyhogy marad min­den a régiben, amely szerint a több millió forintra taksált külső üzletrészek sorsa to­vábbra is bizonytalan M. T. A szegedi Belvárosi mo­zi az egyetlen olyan film­színház az országban, amely a multiplexekkel egyszerre kapja meg a pre­mierfilmeket a UIP-Duna Filmtől - tudtuk meg teg­nap azon a sajtótájékozta­tón, amelyet Petróczy Sán­dor, a szegedi Mozgókép Kft. és Bálint Péter, a UIP­Duna Film igazgatója tar­tott. A bevásárlóközpontok­ban működő soktermes mozikkal a városi film­színházak ugyanis nem­igen tudják felvenni a ver­senyt, premierkópiát pedig csak azok kaphatnak, akik „hozzák" a kívánt forgal­mat. Bálint Péter elmondta, az UlP-nek Közép-Kelet­Európában kizárólag Ma­gyarországon van irodája; az országot referenciának tekinti a hollywoodi stúdi­ók tulajdonában levő film­forgalmazó. Abból ugyan­is, ahogyan a magyar kö­zönség fogad egy mozit, következtetni lehet a vár­ható forgalomra a többi kis országban is. Márpedig a nemzetközi filmforgalma­zásban mindent a várható forgalomhoz szabnak: a kópiák számát és a reklám­költségvetést is. A magyar közönség jó közönség: a kasszasikerre tervezett ak­ciófilmeket, például A mú­mia visszatért vagy a Tomb Raidert éppúgy sze­retjük, mint a szép és ked­ves Csokoládét vagy a most futó animációs fil­met, a Shrekket. A sajtótájékoztatót kö­vetően bemutatták a nagy­közönség elé augusztusban kerülő Bridget Jones nap­lója című filmet, mely ro­mantikus komédia Helen Fielding nálunk is megje­lent, azonos című köny­véből. Az év hátralevő részé­ben pedig olyan filmeket láthatunk a UIP-Duna Film közvetítésével, mint a Ju­rassic Park 3 (csak a múlt héten 80 millió dollárt ho­zott készítőinek); a Corelli kapitány mandolinja Nico­las Cage-dzsel; egy rend­hagyó krimi Szajré cím­mel, Róbert De Niróval a főszerepben és az Ameri­kai pite második része. K. G.

Next

/
Thumbnails
Contents