Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-17 / 165. szám

KEDD, 2001. JÚLIUS 17. AKTUÁLIS 5 Lopnak, mint az atom Alig, hogy visszaértem a Balatonról, ol­vasom az országos rendőrfőkapitány jelen­tését a balatoni közbiztonságról, amely sze­rinte igen jónak mondható, a statisztikák is azt igazolják, hogy komoly százalékokat esett vissza ott a bűnözés a fokozott rendőri jelenlétnek köszönhetően. Nocsak. Még egy kicsit el is szégyelltem magam, hogy pont minket raboltak ki a strandon, s ezzel rontottuk az „elvi" sta­tisztikát a fokozott rendőri jelenlét elle­nére. Egyedi eset, ránk jár a rúd, ilyesmi. De ahogy egyre másra jönnek a hírek az is­merősöktől, a „képernyő" kezd sötétedni. Rablások égen s földön. Van, akit a nyara­lóban, van, akit a strandon nyúlnak le. És amikor ugyanazon a helyen, hasonló körül­mények között jár a rúd, folyamatosan zü­hölve a Balaton partján nyaralókat, az már statisztikailag is feltűnő. De akkor milyen statisztikából dolgozott a rendőrség? Valószínűleg abból, ami nem tartalmazza a folyamatos lenyúlásokat, mert arról azért meg van győződve a nyaraló magyar, hogy okmányok, pénzek, telefo­nok eltűnése (ellopása) okán bejelentést tenni vajmi értelmes dolog, csak a pihenés­re szánt időt kurtítja. Szóval, épp azért le­het fényezni a balatoni statisztikát, mert nincs bizalma a megkárosítottnak, nem je­lent, inkább elviseli, mint a szúnyogot, a rajta élősködőt. Úgyhogy, kedves olvasó, ha a Balatonra utazol, remélem, nem későn mondom, ha pi­hensz is, ezer szemed legyen minden érté­kedre, mert ott úgy lopnak, mint az atom. Igaz, a hét végi mellékletben beszámolok még egy helikopteres tolvajüldözésről is, de láss csodát, a tolvaj elmenekült. Podmaniczky Szilérd Elbúcsúztak a rahói gyerekek Kirándultak, fürödtek Fotótárlat az Impala Házban Munkatársunktól Szabadi Jenő szegedi fo­tós fekete-fehér természeti képeiből nyílt kiállítás a Zár­da utcai Impala Házban. „Ezt a kiállítást olyan képekből állítottam össze, minek a szabad stílus nevet adtam. A szabad stílus egy sajátos ki­fejező eszköz a számomra, amelyet tudatosan hoztam felszínre magamból. Azt re­mélem, mindenki képes sza­badjára engedni a fantáziáját és utazhat a képek nyújtotta lehetőségekben" - olvasható a fotótárlat meghívójában. A fiatal szerzőt vonzzák a for­mák és színek kontrasztjai, az egyedi hangulatok, a ké­pek sugallta világ képzettár­sítási lehetőségeinek a meg­teremtése. A falakon húsz kép hívja utazásra a befog­adót. Hogy milyen üzenete van egy buja növényzettel benőtt - és így a képen időt­lenített -, kopott árnyékszék­nek? Milyen gondolatokat ébreszthet az archív fotókra emlékeztető, a természet ál­tal visszahódított és dzsun­gelszerűen benőtt guatemalai ősi kultikus templom? A hul­ló vízcsepp pillanatát megö­rökítő szilvásváradi vízesés képe? A víztükörre hajló fü­vészkerti pálma levél formá­ja? A pocsolyában lepkesze­rűen szétterülő madártetem, ami a mellette lévő üvegszi­lánkok visszatükröződésében ezüstös árnyalatot kap, fé­mes ötvözetté nemesedik a kép segítségével? A Szabadi­fotók lényege, hogy a kérdé­sekre a válaszokat mindenki önnön fantáziája és érzései szerint fogalmazza meg. A kiállítás augusztus 1-jéig te­kinthető meg. Felszedték a horgonyt a hajósok Elégedettek a fogadta­tással, az elszállásolással, de legfőképpen Szeged­del. Ezért is térnek ide vissza minden évben, ál­talában július folyamán, hogy élvezzék a város vendégszeretetét. Mindezt a szerbiai regatta küldött­sége hangsúlyozta azon a találkozáson, amelyen dr. Mezey Róbert, a város jegyzője fogadta a szom­szédos ország hajósainak delegációját. Az újszegedi partfürdő kempingjében a múlt hét vé­gén kötött ki az a csaknem 80 hajóból álló regatta, amely öt napot tölt városunkban. A szerbiai - zömmel belgrádi, újvidéki, bácspalánkai, becsei, zentai és kanizsai - hajósok küldöttsége tegnap látogatást tett a szegedi városházán. A delegációban volt lka Petro­vics, a regatta kapitánya, Mir­jana Bozsidarevics, a belgrádi Sztari grad (Óváros) polgár­mestere, Jovan Antonijevics, az Ilusztrovana Politika napi­lap főszerkesztő-helyettese, a hajóút szervezője, Dragoszlav S. Maricsics, neves jugoszláv építész és Kaszás Zoltán, a re­gatta szegedi szervező titkára. Dr. Mezey Róbert jegyző örö­mét fejezte ki, hogy a vízis­port szerelmeseinek e népes tábora ismét meglátogatta vá­rosunkat. Reményét fejezte ki, hogy a bővülő szegedi turisz­tikai kínálat a jövőben még in­kább „megfertőzi" a hozzánk érkezőket és a szerbiai hajó­sok jövőre ellepik majd az egész újszegedi partot... Jovan Antonijevics, az Ilusztrovana Politika főszer­kesztő-helyettese megköszön­te a város jegyzőjének a szívé­lyes fogadtatást, s elmondta, hogy közülük sokan már egy évtizede minden esztendőben visszatérnek Szegedre. Voltak olyanok is közöttük, akik a két évvel ezelőtti háborús körül­mények ellenére is hajóba szálltak, és hosszú, viszontag­ságos folyami hajózás után ki­kötöttek az általuk annyira szeretett újszegedi parton. Tol­mácsolta a regatta tagjainak véleményét is, miszerint a sze­gediek kiváló vendéglátók, s maradandó élményekkel tér­nek haza öt nap után. Ami számukra a legfontosabb: is­meretségek, barátságok kötőd­tek a néhány nap alatt, s erre lehet alapozni a jövőt is - az újabb találkozások lehetősé­gét. A belgrádi Sztari grad pol­gármester asszonyának legin­kább a szegedi Belváros felú­jított része tetszett, s azok a nagyszabású munkálatok, amelyeket a Tisza-partiak most folytatnak a központ re­habilitálása érdekében. Bízik abban, mondta, hogy a tavalyi demokratikus fordulatok után, hamarosan Belgrádban is sor kerül majd hasonló „felfordu­lásra", mint amilyet a szegedi Kárász utcán láttak... Egyébi­ránt szívesen vennék, ha egy­szer már nemcsak ők hajózná­nak felfelé a Tiszán, hanem a szegediek és a környékbeliek is hajóba szállnának és ,Jecso­rognának" Titelig, Újvidékig, netán Belgrádig is. Kisimre Ferenc Tegnap búcsúzott Szeged­től az a negyvenfős rahói gye­rekcsoport, amely a Bartók Béla Művelődési Központ szervezésében egyhetes nyári anyanyelvi táborban vett részt. A két város évek óta társváro­si kapcsolatban áll egymással, a nyaraltatásnak több éves ha­gyománya van. A kárpátaljai gyerekek legtöbbje vegyes há­zasságból született. A Rahón három éve elindított első ma­gyar nyelvű elemi osztály ta­nulói iskolai időben az anya­nyelvük mellett ukránul is ta­nulnak. Az itt töltött egy hét alatt csiszolhatták és bővíthet­ték magyarnyelv-tudásukat. A játékos tanulást gazdag prog­ramok tették emlékezetessé: egynapos sziksóstói fürdőzés, vadasparki kirándulás, vala­mint városnéző panorámabu­szon ismerkedtek a dél-alföldi város szépségeivel. Az otthon nehéz körülmények között élő gyerekek minél színvonala­sabb nyaraltatására több szer­vezet, vállalkozás és magán­személy összefogott: ruhákat, játékokat, gyümölcsöt, köny­veket és tanszereket gyűjtöttek össze. A szervezők a legna­gyobb segítséget attól a hu­szonegy szegedi és deszki csa­ládtól kapták, akik erre a hétre befogadták a kis nyaralókat. A rahói gyerekek a szegedi Ságvári Endre Művelődési Ház udvarán. (Miskolczi Róbert) A nyolcéves Zelinszki Éva negyedszer látogat ily módon Szegedre. A panorámabuszos séta jelentette számára a leg­nagyobb élményt, örömmel nézte a házakat és szobrokat. Hátizsákjában ruhákat, játéko­kat vitt haza magával. A szin­tén nyolcéves Terentyeva Má­ria szüleinek házát elvitte a ta­vaszi árvíz. A kislány nagyon nehezen tudott beszélni a tör­téntekről, a több méteres víz­tömegről, a házat elbontó gé­pekről. A háromfős család ideiglenesen a nagyszülőknél szállásolta el magát, szegény­ségükre jellemző, hogy az édesanya az istállóban főz. Trib Béla még életében nem látott állatkertet, nagyon örült a vadasparki kirándulásnak, végre élőben is láthatott tig­rist. A gyerekek műsorral bú­csúztak a házigazdáktól, ott­hon elkészített elismerő okle­velet és virágot adtak át a sze­gedieknek. A szervezők leg­nagyobb boldogságára a ma­gyar dalocskákból és versek­ből összeállított búcsúműsort évről évre szebb magyarság­gal adják elő a rahói kisdiá­kok. Lévay Gizella Az alkotó és a művek: Szabadi Jenő az Impala Házban. (Schmidt Andrea) Lábastól a telefonig Munkatársunktól A nagylaki rekord-cigaret­tafogáson kívül is bőven akadt dolga régiónk vámosainak. Tegnap délben Röszkén is ci­giben utazott egy jugoszláv sofőr. Üres kamionnal érke­zett a határhoz, de a finánc kiszúrta, hogy a jármű tetejé­re bútorlapokat erősítettek. Az átvizsgálás során 220 kar­ton cigaretta került elő a bú­torlapok közül, de még a pót­kerékbe is jutott füstölniva­ló, összesen 269 ezer forint értékben. Tompánál egy menetrend szerinti autóbuszt néztek át a vámosok. A hátsó ülés alól kétszáz darab mobiltelefon került elő. M. A. jugoszláv állampolgár jelezte, hogy övé az áru. Kisvártatva honfitársa, V. G. is megérkezett a kocsi­jával és ő is magáénak vallot­ta azokat. A telefonokat ­amelyek összértéke 6.4 millió forint - lefoglalták a vámo­sok. Egy makói ingatlant is át­kutattak a fináncok, amely­nek során tizenegy csomagra bukkantak. A 430 ezer forint összértékű, igen rossz minő­ségű, feltehetően külföldi áru között volt zománc lábas, ru­hanemű, forrasztópisztoly és vérnyomásmérő is. Családi fotó segíthetné a kényszer-helyreállítást Romból - romantika Szegeden mosf először, Magyarországon máso­dik alkalommal élnek a kényszer-helyreállítás eszközével a műemlékek védelmére fölesküdött szakemberek. Szeged egyik szégyenfoltjaként is emlegetett Oskola utca 7. számú, műemlék jelle­gű épület homlokzatának helyreállítását 1993-ban rendelte el az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH). A határozatból hamarosan valóság lesz: a szegedi Tér és Forma Építéstervező Kft. elkép­zelései alapján a nyár vé­gére újjászületik Szeged egyik régi, jellegzetes épülete. Életveszélyes és a városké­pet rontja, ezért közérdeket sért, hogy a műemlék jellegű Oskola utca 7. számú ház homlokzatát az épület tulajdo­nosa, Benke Zoltán nem állítja helyre. Ezt mondta ki a mű­emléki hivatal 1993 decembe­rében kelt határozata. A doku­mentumok tanúsága szerint a tulajdonosnak korábban szán­dékában állt az épületet ere­deti állapotában felújítani. Ám egyrészt a belső átalakí­tást a műemléki és az építési hatóság engedélye nélkül vé­gezte, másrészt vitába kevere­dett a háza gazdasági kijáratát is jelentő szomszédos sarokte­lek tulajdonjoga miatt. Ezért nem lett semmi a homlokzat felújításából. Sőt: az épület évek óta lakatlan, vagyis to­vább pusztul - homlokzata is; a tulajdonos pedig a hatósá­gok számára elérhetetlen. A jogi útvesztőket végigjárva, a történet befejezése az lett, hogy 2000 októberében kelt határozatában az OMVH el­rendelte a kényszer-helyreállí­tást. Az Oskola utcai úgyne­vezett Bozsics-ház eredeti ter­veinek felkutatásával Sipos György okleveles építészmér­nököt, a helyreállítás doku­mentációjának elkészítésével pedig a - műemlék épületek rekonstrukciója terén elismert - Tér és Forma - Szeged Épí­téstervező Kft.-t kapott meg­bízást. „Gyönyörködhettünk, mert - Tésikné Knotik Márta segít­ségével a megyei levéltárban - fölleltük Arleth Ferenc ko­rabeli terveit!" - lelkesedett Sipos György, akitől megtud­tuk: a Palánk, Szeged legré­gebbi városrészének jellegze­tes épülete lett az 1861-ben fölhúzott ház, Bozsics János német szűcsmester tulajdona. A szomszédos telek megvá­sárlásának köszönhetően a szűcs - az Arleth Ferenc által hátomtengelyesnek tervezett helyett - ötablakos, romanti­kus stílusú házat építtetett. Pollák József arany- és ezüst­műves 1862-ben oda költöz­tette boltját, majd megnyílt a tulajdonos szűcsáruüzlete is. Az épület túlélte a Víz pusztí­tását. Ellenben az épület ere­deti arcáról nem maradt fönn az építészek számára használ­ható kép. Ezért kéri Sipos György a szegedieket: a csa­ládi fotóalbumukban nézze­nek szét, hátha rábukkannak egy olyan fényképre, melyen az Oskola utca 7. századfor­dulós arca is látható! A házat ugyanis egy későbbi tulajdo­nosa, Lövész Antal szecesszi­ós-eklektikus stílusban épít­tette újjá. E „fazonigazítás" ­a Mátyus Zoltánné által fölku­tatott birtoklevelek alapján ­1910-re datálható. Ennek nyomai láthatók a ma már le­pusztult küllemű ház homlok­zatán. Az eredeti tervrajzok, illet­ve Simon Zoltán régész által végzett falkutatás eredménye­inek ismeretében, továbbá a szegedi romantikus stílusú há­zak jellemzői alapján az épí­tészek - Sipos György és munkatársa, Szigetiné Elekes Klára - három változatban is vázolták: milyen lehetne a fö­lújított Bozsics-ház arca. A különböző egyeztetések, tár­gyalások eredményeként megszületett a döntés: vissza­kapja romantikus jellegzetes­ségeit az Oskola utca 7. szá­mú ház utcai frontja. A fentebb ismertetett kény­szerhelyzet miatt a homlokzat felújítása a földszinti acél re­dőnyöknek az eredeti állapo­tot idéző, fatáblákra való cse­réjére, illetve a vakolat hely­reállítására szorítkozhat. A falkutatásnak köszönhetően pontosan, de csak stilizáltán jelölni lehet a romantikus stí­lushoz tartozó párkányokat, a középső bejáratot, az ablakok eredeti méretét, a homlokzat eddigi színét. Az építési en­gedély él, a kényszer-helyre­állítás hamarosan elkezdődik. Az év végére Szeged egy új, romantikus épülettel gazdago­dik. Újszászi Ilona V. Bajor Sörünnep A Vedres István technikum udvarán, Szeged, Horváth Mihály u. 2., a sörudvarban 2001. július 18.-augusztus 20-ig. Nyitva tartás: 15 órától 24 óráig Július 18. 11.00 Majorette-csoport felvonulása (a Klauzál tértől a sörudvarig) 11.30 Dr. Tímár László, Szeged város alpolgármesterének megnyitó beszéde Július 18-22-ig Naponta 15-24 óráig a Lustige Bűben sramlizenekar műsora Július 23-29-ig , Naponta a Menthol Mam együttes műsora a Gera testvérek közreműködésével Július 30.-augusztus 5-ig Mindennap a Forrás együttes műsora, Polgár Gyula és zenekarának közreműködésével Augusztus 6-12-ig Naponta fellép a PRT együttes Augusztus 12-20-ig Mindennap a németországi Fidelity Duó ad műsort.

Next

/
Thumbnails
Contents