Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-13 / 162. szám

Az otthon melléklete a Délmagyarországban és a Délvilágban Szerkeszti: Keczer Gabriella Iskolába menvén Testi-lelki felkészülés Olvasni nem kell tudni Orrot fújni, cipőt kötni Vidáman vásároljunk A tanítá néni a legjobb barát Az általános iskola első osztálya mérföldkő a gye­rekek eletében, melyre tes­tileg-lelkileg fel kell készül­ni. Az óvodában elsajátít­ják a legfontosabb alapis­mereteket és készségeket, de az iskolás lét minden­napjai így is számos csap­dát repenek, a cipókotéstol a rántott hús felszeletelésén át az orrfújásig. Annak ér­dekében, hogy a gyerekek majd szeressenek iskolá­ba járni, sokat lehet tenni az „utolsó" nyáron. - ími , olvasni, osztani, szo­rozni nem kell tudni a gyerekek­nek, mire iskolába mennek ­mondja Nagy Judit, az Arany János Általános Iskola taní­tónője. -Tapasztalatom szerint semmilyen előnye nem szár­mazik a gyerekeknek abból, ha már négy-öt éves korukban megtanulnak olvasni. Még az sem biztos, hogy könyvszerető ember válik belőlük. Kell tud­niuk viszont egy csomó gya­korlati dolgot, amelyben az óvo­dában még kaptak segítséget, az iskolában viszont már önál­lóan kell megoldaniuk. Ilyen a cipőfúzés, az önálló öltözés pél­dául tornaóra elótt vagy után. A gyereknek képesnek kell len­nie arra, hogy felismetje és szá­mon tartsa saját holmiját, per­sze, a monogramját bele kell ír­ni mindenbe, amibe csak lehet. Sok gyerek azért nem eszi meg az ebédet, mert nem tud kés­sel-villával enni, ezért inkább otthagyja a rántott húst. Fontos az önálló és kulturált WC-hasz­nálat és az alapvető higiénia, így az orrfújás, kézmosás. Az ápolatlan gyereket ugyanis ha­Petinek még nem nehéz az iskolatáska... (Fotó: Schmidt Andrea) mar kiközösítik a többiek ­mondja Nagy Judit. Mindezek ellenére az iskolá­tól persze, nem kell félni, és ki­fejezetten káros, ha előre ré­misztgetik a gyerekeket. Fontos, hogy jó kedvvel, lelkesedéssel készüljön a család a nagy nap­ra, így vegyék tneg a táskát, egyebeket, és az sem árt, ha egy párszor együtt elsétálnak az is­kolához is. - Soha ne mond­juk a gyereknek, hogy „most azután vége a szép időknek", és az sem tartozik a leendő ne­bulóra, hogy a tanszerek be­szerzése mennyire megterheli a családi kasszát - véli Nagy Judit. A tanulásra nyáron játéko­san is fel lehet készülni. Hasz­nos, ha sok rajzolással (akár táblára, aszfaltra is) erősítjük a gyerekek kezét, és gyakoroljuk vele a helyes ceruzafogást. A balkezesség nem probléma, az viszont fontos, hogy a gyerek tudja, hogy a szöveget balról jobbra kell olvasni. Az sem árt, ha - például séta közben - át­ismételjük, amit az óvodában tanultak, például a hónapokai vagy a számfogalmakat. A sa­ját személyes adatait is minden gyereknek biztosan tudnia kell. - Nagyon fontos, hogy a be­szédhibát még az iskolakezdés előtt korrigálni kell, mert a sely­pítő, pöszítő gyereknek gondjai lesznek az írással - figyelmez­tet a tanítónő. Aki tehát eddig nem tette, nyáron feltétlenül for­duljon logopédushoz - a gyere­kek néhány hét alatt nagyon so­kat tudnak fejlődni. Jó, ha gya­koroljuk a koncentrációt is, pél­dául úgy, hogy megfigyelési szempontokat adunk egy me­séhez, vagy megpróbáljuk hu­zamosabb ideig lekötni a gye­rek figyelmét. - A hat éves gye­rekeknek ugyanis éppúgy 45 percig tart egy óra, mini a 18 éveseknek, és azt valahogy vé­gig kell bírnia. Nagy Judit szerint a legfon­tosabb az, hogy a gyerekek úgy menjenek iskolába, hogy tudják: a tanár néni, tanár bácsi a barát­juk, bármilyen problémájukkal nyugodtan fordulhatnak hozzá, bízhatnak benne. Keczar Gabriella Fagyasztás, befőzés, sütés A háziasszonyok nyáron megsokasodó gondjainak megoldásában sokféle fortély segít. A hűtőszekrény tartó dobozába ilyenkor több zöld­ség kerül, ajánlatos bele szá­raz szivacsot tenni, ami a fö­lösleges nedvességet felveszi. Szénsavas italt ne tegyenek a mélyhűtőbe, mert felrobban­hat! A hűtőbe nem szabad me­leg ételt rakni, mert lehűlése közben nedvesség képződik (és több áramot fogyaszt, túl­terhelődhet a gép). Frissen fagyasztandó élel­miszerekből egyszerre legfel­jebb annyit lehet betenni a gyorsfagyasztóba, mint annak űrtartalmának egytizede. Az ételt legalább egy éjszakán át a fagyasztótérben kell hagyni, hogy biztosan átfagyjon. A dzsemkészítéskor megmara­dó gyümölcslevet le lehet fa­gyasztani a jégkockatartóban, és üdítőkhöz, koktélokhoz később felhasználható. A ma­radék gyümölcslé a hűtőben fagyasztás nélkül is eláll pár napig, és kiváló a gyümölcs­levesekhez. A dzsem vagy a lekvár nem fut ki az edényből a főzéskor, ha az edénybe egy darabka va­jat tesznek. Befőzéskor vagy lecsó készítésekor könnyedén meg lehet szabadulni a paradi­csom héjjátói, ha forró vízbe dobják egy pillanatra. A zöldségféléket célszerű hirtelen lehűteni hideg vízzel, mielőtt beleteszik a befőttes­üvegbe. A főzendő babot aján­latos előre beáztatni, mert így kiáznak belőle a gázképző anyagok (az áztatóvizet ki kell önteni). Az alufóliában sü­tőknek pedig jó tudni, hogy a fóliát nem lehet túl szorosan összetekerni, mert a meleg le­vegő, a pára szétfeszítheti. A hűtőben egészségesebb alufó­liával letakarni az ételt, mint másféle fóliával. KIRÁNDULÓ A vetyeháti erdő Közeli, régóta kedvelt kirándulóhely a vetyeháti erdő a Maros-völgyben. A Szegedtől alig néhány kilométer­re lévő, a tápéi kompon átkelve könnyedén elérhető erdőség a fák terebélyes koronái alatt pihenést keresőket várja feltöltő nyugalommal, a természet csodáival. A tá­péi réttel szomszédos erdő a különleges élményeket nyújtó tennészetvédelmi területek közé tartozik, szeré­nyen húzódva a Marostorok közelségébe. A kánikulai napokon kiváltképpen felüdülést, enyhet adó fák kö­zött jónéhány kuriózumszámba megy. Útikönyvek, tu­risztikai kiadványok is látványosságként emlegetik pél­dául azt az óriási fehér nyárfát, aminek korát 250-300 évesre taksálják, s a mintegy 50 méter magasan ég felé törő, mellmagasságban 12 méter kerületű törzsén méter­vastag ágak cipelik a lombok súlyát. A fennséges öreg nyár évszázados sebei és hajtásai a megújulás csodáját sugározzák a fa alatt letelepedőknek. Körötte pedig az alföldi ártéri erdők sok más jellegzetességére lehet figyel­mezni. A különböző fafajok alatt változatos növényvi­lág kínál sokféle látnivalót. A lombok között be-bekuk­kantó napsugarak fel-felragyogtatják, megváltoztatják a virágok, cserjék színeit. A „kulturerdők" mesterséges megkomponáltságának nyomát sem mutató vetyeháti erdő sok védett madárfaj természetes élőhelye, az ösvé­nyeken barangolókat a látnivalók mellett gyakran kész­teti megállásra madárkoncert. Az erdei pihenés mellett érdemes megismerkedni a közeli Maroslelével és a szomszédos Oföldeákkal, a középkori keletkezésű falvakkal, s a közöttük lévő Gencsháti-majorhoz kapcsolódó parkkal, aminek ritka szép látnivalói a közel másfélszáz évszázados, hatalmas kocsányos tölgyek. Sz. M. A vetyeháti erdőhöz a tápéi kompon juthatunk el. (Fotó: Schmidt Andrea) BARKACSOLO Ajtófestés Az ajtófestés jó anya­gokkal és szerszámokkal egyszerű munka. Erre a nagy felületre például leg­alább 5 cm széles, lapos, disznósörtc ecsettel célsze­rű mázolni. Peszc csak ha már elvégezték a régi festés eltávolítását (maratással, égetéssel vagy csiszolással), falapasszal eltüntették a fa sérüléseit a megszáradt javítótapaszt lecsiszolták, a fe­lületet portalanították, az új ajtóra pedig alapoztak is. A festés titka a vastagságban és a szakszerű sorrend betartásában van. Egyszerre nem szabad túl sok fes­téket felvinni az ajtóra, mert a vastagon adagolt anyag „könnyezni" kezd, és folyásnyomok keletkeznek. Az ecsetben lévő festéket egyenletesen kell felkenni a fe­lületre, először függőleges, aztán vízszintes, majd is­mét függőleges irányban haladva. Célszerű a lapos ecsetnek hol az egyik, hol a másik oldalával felvin­ni az anyagot, a körecsetet pedig kis fordulatokkal mozgatni, hogy egyenletesen kopjon a szerszám szőre. Az ajtó felületét tagolva ajánlatos megdolgozni, bal oldalon fenn kezdve kb. 40x40 centiméteres részzel, majd a jobbra mellette lévőkkel, aztán ha az ajtó te­tejét már teljes szélességben befestették, balra alatta lehet kezdeni a következő táblacsíkot. Nagyon ügyel­ni kell arra, hogy a részek közötti átmenet észreve­hetetlen legyen. - A betétes ajtóknál belülről kifelé haladva jó sorra venni a táblákat, majd a kerettel be­fejezni. (A festékadagoláshoz hasznos segédeszköz a dobozra kifeszített drót, amin könnyedén le lehet húzni az ecsetről a felesleges festéket.) Sx. M. Az emberi kapcsolatok lakhelye Az előszoba: tükör Árulkodó kabátok, cipők Képet és virágot mértékkel Szempont a praktikum A hangulatos előszoba belépésre késztet A távol-keleti lakberen­dezésről szóló sorozatunk előző részében arról volt szó, hogy milyennek kell lennie a feng shui elveinek megfelelő bejáratnak. Most bekukkantunk az aj­tó mögé: megnézzük, mi­lyen szempontok szerint kell berendeznünk a fo­gadóhelyiséget ahhoz, hogy a vendégek (és a jó szellemek) szívesen bel­jebb jöjjenek otthonunk­ba. Nem véletlen, hogy a feng shui az „emberi kapcsolatok lak­helyének" az előszobát vagy a fogadóhelyiséget tartja. Min­denki, aki felénk közelít, az első benyomása szerint alakít­ja velünk kapcsolatát, és a ró­lunk alkotott első kép tökéle­tes tükre: az előszobánk. Aki­nek az előszobájában cipőhal­mokba, táska- és esernyőkupa­cokba botlunk, és biztosan nem fér rá a kabátunk a fo­gasra, az már ránézésre is szét­szórt, figyelmetlen embernek tűnik. A körülményes embe­reknél a tároló bútorok labirin­tusán kell keresztülvereked­nünk magunkat, a zárkózot­taknál az ajtón belépve szem­közt rögtön falba ütközünk, az örökké nyüzsgő emberek­nél pedig egyből egy zsúfolt nappaliban találjuk magunkat. Az is sok mindent elárul, ha mindjárt az étkezőbe lépünk vagy ha az ajtóból éppen a franciaágyra látunk. A legfontosabb, hogy tart­sunk mindig rendet. Az előszobai holmiknak legyen egyértelműen helyük, ha le­het, egy zárt, de mutatós szek­rényben. Kényelmes, ha van egy szék a cipőcseréhez, szép és praktikus egy jól megvilá­gított tükör, egy keskeny asz­tal vagy konzol, amire (átme­netileg!) letehetjük, ami ép­pen a kezünkben van. A fogadóhelyiségnek nem kell feltétlenül fényárban úsz­nia, legyen inkább hűvös és megnyugtató. Használjunk hűvös pasztellszíneket, tük­röződő és üvegfelületeket, melyek megszűrik és vissza­verik a fényt. Az általában ki­csi és keskeny előszobákba eleve jobban illenek a légies, kecses bútorok: a kovácsolt­vas székek és konzolok, az üvegasztalok vagy a karcsú nádfogasok. Kerüljük viszont az élénk, nyugtalanító színe­ket, a nehéz, tömör bútoro­kat, a túlságosan meleg fal­burkolatokat vagy a bolyhos szőnyegeket. Ha kellően vilá­gos a fogadóhelyiség, feltétle­nül helyezzünk el néhány cse­rép virágot, de ügyeljünk ar­ra, hogy ne legyenek útban. A falfelület mértékében megvá­lasztott és az előszoba han­gulatához illő képek barátsá­gosak és otthonosak, kerüljük azonban a családi fotókat és festményeket. A fentiek némileg módo­sulnak, ha előszoba helyett egy hallba vagy egy étkezőbe lépünk, mert ez esetben az „emberi kapcsolatok cikke­lye" csak egy részét foglalja el a helyiségnek. Ilyenkor a fog­adószoba - mind praktikus, mind elméleti szempontból ­több funkciót is ellát, és igye­keznünk kell a sugarak által határolt területeket saját funk­ciójuk szerint berendezni és használni. Hogy hogyan, arra sorozatunk következő részé­ben részletesen kitérünk, és egyben megismerkedünk a szomszédos élettér, a „tanu­lás és önfejlesztés" birodal­mával.

Next

/
Thumbnails
Contents