Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-10 / 159. szám

KEDD, 2001. JÚLIUS 10. EGY SZÁZALÉK 7 A számítógép avul el a leggyorsabban Hifitorony mellett rézmozsár Galisz Sándorné. „Ma már sokkal inkább a tudatában vannak az emberek annak, milyen értéket tartanak a kezükben." (Fotó: Tésik Attila) Számítógép-képernyő éppúgy látható a használtcikk-üzletben, mint hifitorony. Furcsa érzés: nem mint a csúcstechnika legújabb képviselőivel találkozik ezekkel az ember, hanem cirkalmas konyhaszekrény, régi képek, rézmozsarak, vásárhelyi kerámiák, kideríthetetlen eredetű puffok társaságában. Jelzi: ma már más a használt cikk fogalma, mint régen - és mégsem más. Talán furcsa az eldobható étkészlet s társai korában, de reneszánszukat élik a használtcikk-kereskedések. Használt cikket egyre többen szeretnének eladni, s egyre többen szeretnének venni. Aki elad ilyesmit, azért adja el, mert rászorul a vételárból származó összegre - aki fjedig megveszi, azért veszi meg, mert szintén szegény, és inkább vásárol jó állapotban lévő, használt tárgyat, mint többszörösébe kerülő vadi újat. Vagy azért veszi meg, mert tetszik neki, s anyagi helyzete lehetővé teszi a régi tárgyak gyűjtését. Körülnézek a hódmezővásárhelyi Eder Bútor és műszakihasználtcikk-kereskedésben. Emitt fehér konyhakredenc („csak stílusa régi, a bútor maga új", mondja Galisz Sándorné cégtulajdonos), amott aranyozott keretű festmény („elsősorban a keret értékes"). Kissé arrébb egy, a hetvenes évek világát idéző televízió mellett egy egészen újnak tűnő; ha nem itt látná az ember, hanem elektronika-szaküzletben, a legújabb típusnak vélné. Még arrébb: számítógépképernyő, hát igen, erről látni, nem egy Pentium III. Mondja is Galisz Sándorné, a kilencvenes évek elején készült. Gyorsul az idő; régebben a használati tárgyak egy-kétszáz évre készültek, több nemzedéket kiszolgáltak - ma egy tízéves számítógépnél avultabb dolgot alig említhetünk. Ugyanakkor annyira azért mégsem régi, hogy valaki pusztán relikviaként megvásárolja; az majd egy újabb évtized múlva következik el, hogy otthonában az ember régi számítógépeket gyűjt, mint ma régi rádiót vagy rézmozsarat. Addigra jócskán meg is fogynak majd az amortizált komputerek, így áruk is magas lesz. Nézelődjünk tovább! Hifitorony. Milyen nagy szám volt ez is, alig évtizede, és most használtcikk-üzletben található. „Sic transit..." Viszont el lehet adni, mondja a cégtulajdonos, éppúgy, mint a különféle magnókat, a mikrohullámú sütőt. A keretük miatt értékes képek mellett ott egy másik is, az biztos, nem a keret miatt értékes, hisz kerete nincs is. Vadászjelenetet ábrázol kutyával („Gyűjtők érdeklődését különösképpen fölkeltheti" mondja Galisz Sándorné.) S így tovább; itt minden megtalálható, ami egy otthonból hiányozhat - és főképp, ami nem hiányozhat. Ma, amikor minden a folyamatos fogyasztásra, új s még újabb dolgok beszerzésére ösztökél, elindult egy ellenáramlat: sokaknak a használt cikkek is számítanak. A cégtulajdonostól hallom, ma már sokkal inkább tudatában vannak az emberek a régi tárgyak értékének, mint valaha. Néhány éve valósággal meglepődtek sokan, amikor mondta, milyen árat kínál az üzletbe behozott tárgyért. „Hát ez ilyen sokat ér?" — kérdezték. Ma meg azt nehéz elmagyarázni, hogy — például - a hetvenes évekből való szekrénysort legföljebb tizenkétezer forintért lehet eladni, miközben a fuvar költsége, amivel bekerül az üzletbe, ötezer. „Inkább azt mondom, nem kérem, mert még azt hiszi az eladni szándékozó, blamálom az áruját" - így a cégtulajdonos. Holott csupán arról van szó: szekrényből a nagyon régi a menő, és a nagyon új, a köztes nem. Miképp válnak meg az emberek a régi tárgyaiktól? Elég nehezen, de a szükség ráviszi őket. Egyszer bejött az üzletbe egy asszony, gyermekeivel, kérve Galisz Sándornét, mindenképpen vegye meg a varrógépét, mert már nem tud miből ennivalót vásárolni. A bolt megvette a gépet, s az egyik gyermek örömében elsírta magát. Farkas Csaba Kevesebb szja? Szomjas a piac: feltört a vízr hűl a sör A buborékos a biznisz Az árnyékolástechnika és a klímaberendezések használata, a tengerparti nyaralás, vagy éppen a kiskert mellett más, évszázadok óta bevált módszerek is segítik a forróság elviselhetővé tételét: ilyen a kristálytiszta viz és a jéghidegre hűtött, aranyló sör. A kereskedelem trendjei szerint mindkét lehetőséget előszeretettel használják a magyarok. Az egy főre jutó átlagfogyasztás adatai azt mutatják: sörből 70 litert, ásványvízből 40-45 liternyit ittunk meg az elmúlt esztendőben. Mindkét terméknél fogyasztásbővülést várnak a kereskedelmi szakemberek: míg a komlónektár esetében a nyolcvanas évekre jellemző, fejenkénti 100 literes fogyasztásban reménykednek, az ásványvíz egy-két éven belül feltörhet az évi hatvan-hetven literes álomhatárig. Ezen italoknak ugyan „bérelt helye" van a hazai bevásárlókosarakban, ám piaci trendjeik különbözőek. Az ásványvízfogyasztás világszerte dúló divatja pár éve hazánkat is elárasztotta, a csinos kis sétapalackok már nem csak a mediterrán országokban számítanak utcai viseletnek. Úgy tűnik, a magyar piac igen szomjas voit, hiszen már 1999-ben az első, megugró értékesítést produkáló évben - is hajlandóak voltunk összesen több mint húszmilliárd forintot költeni erre az alapelemre, melynek ásváA közelmúlt szegedi sörfesztiválja. Ki gondolná, hogy a statisztika szerint kevesebb sört iszunk? (Fotó: Gyenes Kálmán) nyos-dús literje palackozva annyiba kerül, mint egy köbméter natúr csapvíz. Az ásványvíz még most is ígéretes üzlet, hiszen a tavalyi, közel negyvenszázalékos fogyasztásnövekedés sejteti a több mint két tucat gyártó cégből álló ágazat jövőjét. Ami szűkebb régiónkat e szempontból jellemzi: nekünk is van jó minőségű, valódi ásványvizünk. Nemrégiben három kút - a hagyományos Anna, a néhány éve a Pick által felfedezett Santé és a Napos úti Szent László - volt versenyben egymással, s mára a két első maradt a piacon. A vendéglők teraszára belesve, vagy éppen a bevásárlókosarakba bekukkantva alig hihető el, hogy hazánkban az utóbbi évtizedben harmadával esett vissza a sörfogyasztás, melynek az 1999-es év volt a mélypontja. A tavalyi 5 százalékos emelkedés után hasonlóban bízik az ágazati termelés több mint 94 százalékát adó, öt nagy gyártó (a Borsodi Sörgyár, a Dreher, a Brau, az Amstel és a Pécsi Sörfőzde). Tavaly a magyarok torkán mintegy 7,2 millió hektoliter sör gördült le, csaknem százmilliárd forintos árbevételt hozva az ágazatnak, az idén pedig ez az eredmény további öt-hat százaiékot javulhat, amennyiben sok lesz a jó sportesemény, száraz és forró lesz a nyár, s eredményesnek bizonyul a lobbi. Ez utóbbira egyébként minden bizonnyal szükség lesz, mert a söripar magas adóterhei mellett kedvezőtlenül drágultak az alapanyagok és az energia árai is. A Magyar Sörgyártók Szövetségének adatai szerint változások jellemzik a fogyasztási szokásokat is: a kishordós kiszerelés elenyésző, s aránya egyre tovább csökken, ezzel szemben dinamikusan - tavaly már közel 8 százalékra - nőtt a dobozosok értékesítési aránya. A legnépszerűbb továbbra is a visszaváltható üvegpalack, ez teszi ki a vásárolt sörfélék négyötödét. Keresettebbek a minőségi márkák, s a fogyasztók mind a széles választékot, mind a különlegességeket vásárlással honorálják. Kaiké Krisztina Külföldi kalandok, otthoni pénzzel - óvatosságra intenek! A dombornyomású jobban domborít Nyaralunk, élvezzük a szabadságot, s ehhez sok pénzre van szükség. Az azonban korántsem mindegy, bankjegyek, avagy bankkártyák jelentik nyaralásunk fedezetét, ugyanis mindkettőnek van kockázata. Mielőtt útnak indulunk, jó, ha átgondoljuk, külföldön melyiket, mennyiért, milyen esélyekkel és veszélyekkel használhatjuk. A hazai kibocsátású bankkártyák zöme konvertibilis forintkártyaként funkcionál, így itthon és az ország határain kívül egyaránt érvényes. Ha Eurocard/Mastercard (EC/MC), Cirrus, Cirrus/Maestro, vagy Visa-kártyánk van, biztosak lehetünk abban, hogy azt a világ több millió pontján használhatjuk. Persze nem mindegy, hogy mire, mert például a Maestro és az Elektron elnevezésű lapok automatahasználatra valók, vásárolni csak akkor lehet velük, ha az üzletben POS-terminál működik. Az EC/MC és a Visa Classic feliratú kártyák nagyobb szabadságot nyújtanak, a határon túl ezek elterjedtebbek, így e dombornyomású bankkártyákat több helyen elfogadják. Bankkártyával külföldön pénzt fölvenni az itthon megszokotthoz hasonlóan egyszerű és gyors. Azt azonban meg kell gondolni, hogy hányszor és mennyi pénzt veszünk ki automatából, vagy bankból, mert ha rosszul számolunk, rosszul is járunk. Drága a készpénz Külföldön is attól függ, mennyit fizetünk a kártyánk használatáért, hogy melyik kereskedelmi bankkal szerződtünk. OTP-s kártyával a külföldi ATM használata alkalmanként 3 euró plusz 1 százalék, ha pénzt bankfiókban váltunk ki, azért már 4 euró plusz 1 százaléknyi díjat fizetünk. A Postabanknál mindkét említett variációért 700 forintot, plusz a felvett összeg 1,5 százalékát kell üzemi. A Budapest Bank ügyfelei minkét esetben egyforma összeget, fix 1500 forintot, míg a CIBes kártyatulajdonosok fix 1000 forintot fizetnek minden egyes készpénzhez jutási alkalomért. Ha a K&H-nál vezetett számlánkat „fosztogatjuk" külföldön, akkor 4 USD plusz 1 százalék az itthon fizetendő költség, míg a Külkereskedelmi Bank ügyfeleként a külföldi ATM-használat díja 4 USD, a banki pénzfelvételé pedig 4 USD plusz 1 százalék. A Citibank e tekintetben nagyvonalú, náluk minden ilyen akció díjmentes. A kis összegek gyakori felvétele drága mulatság. (Lásd keretes írásunkat). Körülbelül 50-60 ezer forintnak megfelelő az a „zsebpénz" amit ilyenkor érdemes leemelni a számláról, ekkor ugyanis az árfolyamkülönbségekből adódó haszonból megspórolhatjuk a tranzakciós díjat. A bankkártyahasználat díjtételei földrajzi helytől függetlenül általában egyformák, azaz ugyanazon bank ügyfeleként ugyanannyiba kerül pénzhez jutnunk Bulgária tengerpartján, mint a francia Riviérán. Minden esetben ingyenes a banki szolgáltatás, ha kártyával fizetünk, legyen szó szállodai, éttermi számláról, bolti vásárlásról, tankolásról, egyebekről. A kártya ekkor tesz igazán nagy szolgálatot, már ha valóban jól működik: nem járt le, van fedezete, esetleg nem felejtettük el még itthon feloldani a napi limitet. A külföldi kártyás kalandok sora itt kezdődik, úgyhogy a szakemberek minden esetben azt tanácsolják, utazás előtt alaposan vizsgáljuk át, rendben vannak-e lapjaink, s egyeztessünk a bankunkkal a tudnivalókról. A pénzintézetek időnként elismerik a jó öreg készpénz hatalmát, ugyanis ropogós bankók nélkül keveset tehetünk, ha kártyánkat például elnyeli egy automata, amely ráadásul nem ad ki pénzt, vagy a számlázottnál kevesebbet ad ki, a kártyát esetleg ellopják, vagy elvész. Ilyenkor persze lehet reklamálni odakint, ám ettől még nem lesz azonnal pénzünk. Természetesen minden bank kártyáját nagyon rövid időn belül külföldről is le lehet tiltani, ám ennek a műveletnek és a pótlásnak is komoly, több ezer forintos költségei vannak. O. K. K. Munkatársunktól Akár 15 milliárd forinttal is kevesebb lehet jövőre a személyi jövedelemadó-bevétel, ha a nyugdíjat nem kell beszámítani az összevont adóalapba. Egyúttal ennyi adót spórolhatnak meg a nyugdíj mellett munkát vállalók is. rr A Gazdaságkutató Rt. és a K & H Bank nemrégiben közösen közzétett nyári gazdasági prognózisa előrevetíti a következő fél év nemzetgazdasági folyamatait, valamint igyekszik válaszolni arra a kérdésre, mely szerint lenyomja-e az inflációt az erősödő forint. A prognózis szerint a pénzromlás az év hátralévő részében, ha lassan is, de csökkeni fog. A gazdaság növekedése nemzetközi összehasonlításban az idén is lendületet mutat, de a tavalyinál kisebb lesz, s a szakemberek szerint várhatóan egyaránt romlani • fog a külső és belső egyensúly. Izmos forint, izzadó export Mindezekre a folyamatokra a forint erősödéséből következő hatások adhatnak magyarázatot. A május eleji sávszélesítést követően várható volt a hazai fizetőeszköz izmosodása. így azok a piaci szereplők, akik a forint erősödésére számítottak, jelentős mennyiségű devizát konvertáltak forintra, és ezeket a forintokat jellemzően állampapírokba fektették. Ez az időszak - melynek során a sávszélig is elmehet az árfolyam hamarosan lezárul, így amikor a befektetők, realizálva a profitot, túladnak a magyar valután, a forint minden bizonnyal veszít erejéből. A Gazdaságkutató Rt. prognózisa szerint ez őszre már bekövetkezik, ugyanakkor ennek az idei infláció fő hajtóerőire - az élelmiszerárakra és a hatóságilag szabályozott energiaárakra - nem lesz közvetlen hatása. Ugyanakkor jót tehet a forinterősödés miatt veszteségekkel működő exportnak. A nyári elemzés többek között megemlíti, hogy az első fél évben tovább erősödött az ipar exportorientáltsága, s az átlagosnál nagyobb ütemben nőtt a vámszabad területekről származó kivitelünk is. Ez utólag azt igazolja, hogy a multik a dekonjunkturális időkben is stabilizáló szerepet töltenek be a magyar gazdaságban. O. K. K. Jf