Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-15 / 112. szám

6 MEGYEI TÜKÖR KEDD, 2001. MÁJUS 15. „Most miért nem kell a tejünk?" Fátlan tanya, szikes földön Sehol egy fa, sehol árnyék, ilyen lehetett a tanya akkor is, amikor régi legelőkön elkezdett föltünedezni. Azóta inkább a fás tanya ivódott be gondolkodásunkba. Vad szelektől védte a házat, és tüzelőt is szolgáltatott egész télre. Mártélyra menet azonban ma is látni teljesen csupasz tanyákat is, és olyanokat is, amelyek körül csak néhány fa tengődik. Messziről jött ember azt hinné, azért van ez, mert az itteniek még mindig nem tanulták el a fával való foglalatoskodást. Találomra mentünk be Papp Mihályékhoz. Nem mondhatom, hogy váratlanul nyitottunk rájuk, mert éppen az udvaron voltak. Mindenre kíváncsiak voltunk. - Itt is születtek? - Itt? Semmi pénzért nem születtem volna itt. Kutason. - A feleség talán? - Ő meg mártélyi. Hatvankilencben vettem meg ezt a tanyát, akkor még legény voltam. Benne voltam a korban, harmincöt is elmúltam, megvettem. - Elindult Székkutasról, és meg se állt, amíg a legszebbet meg nem találta? - Megszerettem. Háromszáznyolcvanöt négyszögöl csupán a telek, szikes legelő közepén laknak, itt csak az állattartás jöhet szóba. Föld nem tartozik a tanyához, de bérelni lehet legelőt is, szántást is. Ha néprajzos lettem volna, leírnám, gazdasági épületekkel teljesen körbeépítették az udvart, akárhonnan fúj a szél, mindig háttal állnak neki. Kút van az udvaron, elég mélyen van a vize, de csak mosásra jó, és állatoknak adják. Maguknak artézi kútról hordják. - Érdemes lett volna fúratni egy mélyebbet. - Nekünk már így is megteszi. Amennyi kell, elhozzuk, ha kimozdulunk hazulról. - Maholnap kaszálni kéne. - Én már nem bírom a kaszát, tizenöt évvel ezelőtt műtötték a derekamat, azóta nem kockáztathatok, de lekaszáltatom. Géppel. Öt disznóól van egymás mellé ragasztva, valamikor mindben hízók voltak. Most Papp Mihályék tanyája a mártélyi sziken. (Fotó: Gyenes Kálmán) Egy kis történelem A tanyavilág nem olyan ősi képződmény, mint amilyennek ma gondolják az emberek. Az eredete a törökök 1566-os hadjáratáig vezethető vissza, amikor is Gyula várának ostroma idején a tatár segédcsapatok végigperzselték az Alföldet, felégetve az addig virágzó falvakat, városokat. (Nem véletlen, hogy a tanyavilág nem ismert például a Dunántúlon, ott megmaradt a sűrű faluhálózat.) Vásárhely környékén ekkor pusztult el sok falu mellett a mindenki által legalább névről ismert mezőváros: Csomorkány. A török időkben aztán ezek a községek néptelenek maradtak, életben maradt lakói a ma is meglévő településekre menekültek. A török kiűzése idején, azaz a XVII. század végétől a XVIII. elejéig, a nemzetközi és az oszmán csapatok harcai során újabb települések pusztultak el végleg vagy átmeneti időre, így nyúlt el Vásárhely határa olyan irdatlanra, hogy egészen Orosházáig ért. A tanyavilág ezen puszták benépesítését jelentette, hiszen az egyes települések külterülete már olyan nagy lett, hogy mire kiértek a polgárok a városból a földjükre, addigra indulhattak vissza, ha még napszállta előtt haza akartak térni. Ezért aztán sokan szállást, azaz tanyát építettek maguknak. A tanyás világ virágkora a kiegyezés, azaz a 1867-es esztendőt követően köszönt be, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasága is fellendült és tartott az első világháborúig. A Horthy-korszakban azonban már megindult a tanyákból a városokba való vándorlás, annak ellenére, hogy Klebelsberg Kunó kultuszminiszter idején építették ki a tanyai iskolarendszert, majd az ötvenes-hatvanas években az államhatalom szisztematikusan pusztította a tanyai életet, be kívánva vonni az ellenőrzése alá az ott élőket. Karom András csak három süldő lustálkodik az egyikben. Hasonlóan kicsi vályogkutricában négy birka, egy másikban, alig nagyobban, egyetlen ló, a Baba. Meg kell hajolnia, ha kifelé jön, vagy befelé vezetik. Fecskemadár cifrázza röptét az udvaron, tollpihét kerget. Elkapja, viszi be az istállóba. Ót követve jutok a Baba-lakba. Na, néprajzosék, itt is van látnivaló. Fejősajtár az egyik falon, galamb fészkel benne. Nejlonvödör a másikon, abban is galamb költ. Bádogvödör a harmadikon, galamb van abban is. És még van egy fából eszkábált valami, olyan, mintha függő priccs lenne, abban is galambanyó kotlik. Fejünkkel majdnem piszkáljuk, de nem mozdul. A ló előtt, a jászol alatt macska nyalogatja kőikéit. Ez tehát az össztanyai szülőszoba? A szín alatt, akármilyen kis horpadásban, tyúkok tojnak. Azok se ugrálnak az idegen láttán, és a kutyák se zavarják őket. - Figyeljen ide, ha maga újságíró. Azt írja meg, legyen szíves, hogy tíz litert fejünk naponta egyetlen tehenünkből, de azt se tudjuk eladni. Valamikor kitettük az út mellé, jött a csarnokos kocsi, fölvette, és elvitte. Akkor négy tehenünk volt, negyven litert fejtünk. Most miért nem kell a tejünk? Öt forintot fizettünk literenként a begyűjtőnek, azt se lehet mondani, hogy nem érte meg neki. Pár litert a szomszédok elvisznek, a többi megmarad. - Túrót, sajtot? - Túrót csinál az asszony, de a sajttal mi nem foglalkozunk. Ahhoz oltó kell, azt meg kell tanulni, nem nekünk való. A birkát is azért nem fejjük, mert nem tudnánk mit kezdeni a tejével. Csak a gyapjújáért tartjuk, meg azért, hogy legyen belőle bográcsbavaló. Első nap észreveszi minden tanyai, mikor jön meg a fecske, és azt is, mikor megy el. De hogy a nap melyik szakaszában indul? - Én azt hiszem, éjjel. Este még csoportosulnak a villanydróton, és reggel már egy sincs belőlük. Fontos megfigyelés, de az éjszakai indulást nehéz elhinnem. Inkább talán hajnalok hajnalán vágnak neki a nagy útnak, amikor még alszik az ember? Hogy mikor érkeznek? Egyszer csak itt vannak. És röptében kapják el a tollpihét, amikor fészekmeleget álmodnak az utódoknak. - Villany nincsen. Legalább egy szélkerék lehetne. - Nem foglalkozom vele. El akarunk innen menni. Az asszony Mártélyra szeretne, mert ott született, én inkább Kutasra mennék haza, ennélfogva se ide nem, se oda, hanem Vásárhelyre megyünk. A Malom utcába. - Ma például mikor keltek? -Ötkor. - Ennyire kevés jószághoz érdemes korán kelni? - Mi mást tehetnénk? Ötkor világosodik. Horváth Daxső A kecsketenyésztés kettős haszna: a hús és a tej Elismert biotermékké válhat A gödölye és a gida húsának értékesítése ugyan nem jelent számottevő nyereséget a tenyésztő számára, viszont a tejtermelés jelentős bevételi forrást biztosíthat. Az Európai Unió országaiba ez utóbbi termékeket korlátlanul lehet szállítani. Felélénkült az utóbbi időszakban a hazai kecsketenyésztés. Manapság egyre több, intenzív és félintenzív tartással működő telep létesül. Egy 50-60 kecskéből álló tenyészet képes megteremteni egy család anyagi biztonságát - fejtette ki véleményét dr. Mucsi Imre, a műit hét végén Hódmezővásárhelyen tartott rendezvénysorozaton még mint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára. A kecsketartás kettős haszonnal jár: az egyik a gödölye és a gida húsának értékesítése, a másik, a nagyobb bevételi forrás a tejtermelés. Hazánk egyre magasabb laktációs tejelő állományokkal rendelkezik - szögezte le dr. Mucsi Imre. Ez azért is lényeges, mert az Európai Unió országaiba korlátlanul szállíthatók a juh- és a kecsketejtermékek. Amíg ez utóbbi jószágok húsa csak elvétve fedezhető fel a hazai kereskedelemben, addig tejtermékeikkel már egyre gyakrabban találkozhat a magyar vásárló is. Arra a kérdésre, hogy mennyi kecske is található az országban, a volt helyettes államtitkár nem tudott pontos választ adni. Véleménye szerint, mintegy 40-50 ezer jószágKecskék. Sok szempontból hálás állatok. (Fotó: Tésik Attila) ról lehet beszélni. A létszám meghatározásának legfőbb akadálya, hogy a legtöbb tenyésztő nem regisztráltatja magát. A szaktárca, a juhágazathoz hasonlóan, a kecsketenyésztést is támogatja. A tejtermelés dotálása mellett anyaállatonként 1500 forint jár a gazdáknak, akik ugyanennyi támogatást kapnak azokért a növendékjószágokért, melyek május 31-ig betöltik a hatodik életévüket. A juhtenyésztés, na és a birkapörkölt elkötelezettjeként Mucsi doktor azért elárulta: evett már olyan kecskepörköltet, mely a juhból készült legfinomabb paprikást is felülmúlta. A kecskehús elkészítési lehetősége nagyon sokféle lehet, ennek határt csupán az amatőr avagy a profi szakács leleményessége, fantáziája szab. A pácolt és tűzdelt fiatal gödölyecombnál talán nincs is finomabb. Mivel a juh és a kecske növényevő, takarmányozása állati fehérjét nem igényel. Ezért remény van arra, hogy a jövőben elismerten biotermékeké váljon a juh- és a kecskehús. T. A. Akik kimennek a városból A

folyamatok nem egyenes vonalúak. Ha beindul egy tendencia, elkezdenek fogyni a tanyák, akkor abból nem következik okvetlenül, hogy el is fogynak. Hanem a föladatkörük változik. Nem a hagyományos mezőgazdasági megélhetést teszik lehetővé tulajdonosoknak, hanem, mondjuk, a tanyai élet előnyeit - a tanyai élet hátrányai nélkül. Fölteszem, a magyar tanya jellemző tulajdonosai húsz év múlva volt városi családok lesznek. Milyen előzmények után? Például panelban lakott a család, nyolcadikon, aztán a feleség örökölt és nyitott a garázsban egy palackozottital-boltot, a férj pedig, kezdő orvosból haladó orvossá válva, kiépítette pacientúráját. A lényeg: megbízhatóan csordogál hozzájuk a pénz, s anyagi helyzetük megengedi, hogy kimeneküljenek a városi tébolyból, tanyásingatlan-vásárlás útján. Egy kis átalakítás, festés (azaz nem „kis", hanem rengeteg, s az ezzel járó munka, szakadásig), és a vendégek máris csapkodhatják kezüket össze: „Hát ez egy csoda!" A kisszobáról, ahol a férj barkácsol, senki sem sejti, hogy eredetileg szín volt, a műteremről, hogy korábban istállóként működött, a galambpadlás..., hát igen, a galambpadlás megmaradt galambpadlásnak, a feleség kezdetben sajnálta lakóit kilakoltatni, majd kiderült: a galamboknak különféle előnyeik vannak. A

munkahely pedig? Nos, igazán nem távolság, az a tizenöt kilométer kocsival húsz perc - és ebbe az is belefér, hogy a családfő az egyik gyerekkel az óvoda, másikkal az iskola felé kanyarodjék el. A többletköltségről pedig ezt mondják: „Inkább ez, mint a bunkó szomszéd porszivóüvölttetése, minden szombat délelőtt, meg Talicska néni, a közös képviselő, meg a lakógyűlés. " - Van jövője a tanyának; persze, az a tanya már nem ez a tanya lesz Farkas Csaba Tanyarendszer Szentes környékén Pályázat a villamosításért Az elmúlt évtizedben Szentes irigykedve nézte a Szeged környéki tanyák fellendülését. Ma már azonban nem halogathatja tovább a fejlesztést: az önkormányzat pályázatot nyújtott be Széchenyitervre és a megyei területkiegyenlítés! alaphoz a villamos hálózat kiépítésére. Ebben a munkában partnere lesz a Démász Rt., mely 30 százalékot enged el a tervezés és a kivitelezés költségeiből - tájékoztatott Korom Pál, a műszaki osztály munkatársa. Szentes külterületén villamos hálózattal teljesen ellátatlan a tanyavilág. A 84 millió forintos beruházás 10 százalékos önerőt igényel, és a kiépítés minden olyan területen megvalósul, amelynek a közelében Démász-hálózat van. Csak lakott tanyákba vezetik majd ki az áramot, s elsősorban olyan helyekre, ahoi nem végeznek gazdálkodási tevékenységet, vagyis a fejlesztésnek van szociális jellege is: elesett, idős emberek, gyermeküket egyedül nevelő szülők által lakott tanyák előnyt élveznek. Utoljára a nyolcvanas évek közepén készült pontos felmérés arról, hány tanya van Szentes külterületén. Az akkor regisztrált számadatok és a térkép szerint Alsóréten 284, Felsőréten 55, Magyartésen 90, Mentettréten 107, Nagynyomáson 117, Kistőkén 186, Szentlászlón 65, Vekerháton 20, Kajánűjfalu környékén 22, a Vekerzugban 29, Belső-Ecseren, Cserebökényben. Veresegyházán és Veresházán összesen 108, Józsefszálláson 17, Mucsiháton 15, Fertőn 29, Lapistón 70, Donáton 122, a derekegyházi oldalon pedig 193 tanya volt. Mára ezek a számok átlagosan egyötödére csökkentek. Ennek oka az elöregedés mellett a szövetkezetekben beállt tulajdoni változás volt. Nagy, egybefüggő táblák alakultak ki, és a néptelen tanyákat a gazdálkodó egységek lebontották. Lehet természetesen kitelepülési hullámról beszélni, sokan azért vesznek ma tanyát, hogy hétvégi pihenőként használják, de ez nem jelenti a tanyavilág újjáéledését. A jellegzetesen magyar települési környezetet tavaly és tavalyelőtt a belvíz is súlyosan megtizedelte. A villamos árammal ellátatlan tanyák száma (melyeknek lakói számíthatnak is a bekötésre) száz fölött van. A parasztemberek a vizet ásott, vagy nortonkutakból nyerik. A vízminőség nem felel meg az egészségügyi szempontból kívánatos előírásoknak, de az emberi szervezet az idők folyamán hozzászokott ennek fogyasztásához: egy kis hasmenés miatt a tanyasiak nem rohannak orvoshoz. A fűtést jellemző módon fatüzeléssel oldják meg, kemencében vagy sparheltben, a fűtőanyag pedig a fa, vagy például a kukoricacsutka. A gyerekek mind szentesi iskolákba járnak, busszal: a közlekedés teljes mértékben igazodott az igényekhez, a tanulók mind odaérnek csengőszóra. Szentes külterületéhez tartoznak olyan tanyavidékek is, amelyek közelebb esnek Szarvashoz, ezért a szomszédos város iskoláiba is járnak tanyasi gyerekek. A szülők szinte kivétel nélkül a mezőgazdaságban dolgoznak: állattartással, kertészkedéssel foglalkoznak vagy a magángazdaságban, vagy szövetkezetnél, vagy feketén. Egynapi járandóság kéz alatt ma 2000-2500 forintot jelent. B. 0.